Fezejet

3501 18|                   még unalmasabb városba. Az ódon kastélynál még ócskább
3502 18|               Egyedül szokott benne lakni az uraság. Mikor az nincs a
3503 18|              benne lakni az uraság. Mikor az nincs a városban, akkor
3504 18|                     A krízis közeledtével az »asszony« melankolikus lesz,
3505 18|                     Igazán ostobává teszi az embert a kedélyhangulat.
3506 18|            Megszenvedett minden bűneiért. Az ember pedig meg volt őrülve.
3507 18|                 Minden öt percben odajött az ajtóhoz tudakozódni. Be
3508 18|                 szerencsés fordulópont, s az orvos tudatta vele az eredményt –
3509 18|                   s az orvos tudatta vele az eredményt – más férj azt
3510 18|                 kezét áztatja könnyeivel. Az asszony még most is alig
3511 18|                   gyermekét. Ez is jó. – „Az alatt a férj elmehet a földet
3512 18|              Médeával el lehet fogadtatni az eszmét, hogy a bernátfalvi
3513 18|                gyermekének egészségtelen. Az orvosok is hegyi levegőt
3514 18|                 Mindig Godivával álmodik. Az minden alakban megjelen
3515 18|             Belenyugodott mindenbe, azzal az erős lélekkel, amellyel
3516 18|                   erős lélekkel, amellyel az ember rábízza az imáját
3517 18|                 amellyel az ember rábízza az imáját a védszentjére, és
3518 18|           védszentjére, és nem jut eszébe az a kétkedés, hogy hátha az
3519 18|                 az a kétkedés, hogy hátha az valakinek másnak is védszentje,
3520 18|             másnak is védszentje, s annak az ellenkező imáját fogja közvetíteni?~
3521 18|              dőzsölő vendégsereg számára; az udvar felől a falon kívül
3522 18|              kastély nem egyszerre épült. Az egymás után következő családapák (
3523 18|               valami „oka” ezt vagy amazt az építészeti furcsaságot létrehozni.~
3524 18|           furcsaságot létrehozni.~Például az már Sidonia grófnőnek a
3525 18|                   a fantáziája volt, hogy az ő hálószobájából, az emeleti
3526 18|                 hogy az ő hálószobájából, az emeleti balszárnyon, egy
3527 18| alkalmatosságainak, azt valószínűvé teszi az a körülmény, hogy Sidonia
3528 18|                  szerint volt berendezve. Az épület két ellenkező szárnyán
3529 18|                 áthaladnia.~Bertalan ebbe az állapotba is beletalálta
3530 18|                  voltak Bertalannal, csak az a drága kincs volt beszédük,
3531 18|           szobájából, mely átellenben van az övével, s csak reggel felé
3532 18|                   a dorogmándi kastélytól az albisorai birtokig, melyet
3533 18|               számára. Roppant erdőségek, az Erdély és Románia határán
3534 18|                 kapott Lyoneltől, melyben az állt, hogy „Kedves sógor!
3535 18|                  vadászni. Alfréd, Horác, az Effendi, a Murcus. Szívesen
3536 18|                  fogai vannak.~Ez egészen az ő dolga.~Két napig aztán
3537 18|                    Két napig aztán Deának az elválasztással együtt járó
3538 18|                 Deát és Bertalant.~Lyonel az egyszerű öltözetben is délceg
3539 18|           homlokát.~– Teljesen méltánylom az indokaitokat, amikért nem
3540 18|                 minden párizsi regényírót az irigységtől. Azért kértem
3541 18|                Amit te tettél Sidoniával, az csak válasz volt az ő gorombaságára.
3542 18|           Sidoniával, az csak válasz volt az ő gorombaságára. Én éppen
3543 18|         bocsánatkérés volna a helyén, úgy az Sidonia tartozása volna. –
3544 18|              tartozása volna. – Hanem hát az ő fejéből nem lehet kiverni
3545 18|                 fejéből nem lehet kiverni az arisztokratikus gőgöt.~Bertalan
3546 18|              között nincs is helyén; mert az én ősapám fejedelmi követ
3547 18|                sincs, hogy te kérleld meg az én mostohámat. Vesztenél
3548 18|             mostohámat. Vesztenél előttem az értékedből. Azt azonban
3549 18|        következése?~– Kétféle lehet. Vagy az, hogy te azt feleled az
3550 18|                   az, hogy te azt feleled az én meghívásomra, amit én
3551 18|                 nem várható.~– Vagy pedig az, hogy te azt mondod a levelemre: „
3552 18|           Eltaláltad! Ez fog megtörténni. Az a harmadik eset semmi esetre
3553 18|               alatt állna is, s itt volna az Ararát hegye. És akkor azután
3554 18|                  egyszerre tudták ügyelni az egész csoportot. Egyik sem
3555 18|            Meglesz.~Erre aztán a kicsike (az egyetlen igazmondó lény
3556 18|             karöltve kísérte le a sógorát az udvarra.~– Még egy szóra –
3557 18|               hátra nálad, hogy „No, most az én sógorom, Lyonel, szép
3558 18|            mehetek el tőled anélkül, hogy az igazat elmondjam.~Bertalan
3559 18|                 hogy lerándul Erdélybe, s az albisorai medvevadászatokon
3560 18|                cselszövény, mely Sidoniát az albisorai vadászkastély
3561 18|              ugyebár, hogy mi érdekem van az egész furfangban.~– Mindent
3562 19|        szomszédolni.~A válasz visszajött. Az urak készséggel jönnek mindnyájan.
3563 19|             rendeletek: a vendégszobákban az ágyakat kiszellőztették;
3564 19|                hajdúja is mozgósítva lett az asztali felszolgáláshoz,
3565 19|                 istállóit kitakarították: az egész kastélyban mindenki
3566 19|              Carcasse-nak.~– Most jött el az „úr színeváltozásának” napja.
3567 19|                 színeváltozásának” napja. Az urak vacsorára érkeznek
3568 19|                nyúlni késő éjfélig. Akkor az asszony búcsút vesz a vendégtársaságtól,
3569 19|                  a hálószobájába távozik. Az urak még folytatják a poharazást.
3570 19|                  Lyonelnek meg fog ártani az áldomásozás; ő nincs szokva
3571 19|                   a vitéz oroszlánvadászt az asztal alá igyák. Kedvük
3572 19|             lefektetik. A részeg embernek az a kívánsága, hogy küldjenek
3573 19|                 még a muchomor szesz sem. Az urak ezalatt felkelnek a
3574 19|                 hátulsó lépcsőn levezeted az én hálószobámig. Gondolsz
3575 19|         találkozzék vele. A dajkának, aki az asszony hálószobája mellett
3576 19|                adsz, hogy mélyen aludjék. Az én hálószobámból az asszony
3577 19|              aludjék. Az én hálószobámból az asszony szobájába felvezető
3578 19|                  neszt ne foghasson; mert az, dacára annak, hogy a mi
3579 19|               zsoldunkban áll, mégis híve az urának. A többi azután az
3580 19|                 az urának. A többi azután az én gondom.~– És az asszonyság?~–
3581 19|                 azután az én gondom.~– És az asszonyság?~– Médea grófnő?
3582 19|              folyt, amíg Hermione és Lidy az őszibarack-rácsozaton válogatták
3583 19|          őszibarack-rácsozaton válogatták az éretteket az asztaldíszítésre.~
3584 19|                   válogatták az éretteket az asztaldíszítésre.~A kertnek
3585 19|             vederben nevelt gyümölcsfának az érett terményeit ott a fán
3586 19|                  szilvákra.~– S mire való az?~– Hogy a darazsak vagy
3587 19|                kezdjék a gyümölcsöt, amíg az uram leszedi.~– Hát olyan
3588 19|                  Hát olyan drága gyümölcs az?~– Elhiszem azt. Ez a híres
3589 19|              grácia útján kapta ajándékba az uram Thiers-től. Most terem
3590 19|                    Ki tiltotta meg?~– Hát az uraságunk. Lándory úr.~–
3591 19|                  úr.~– Adok is én valamit az ő tilalmára.~– De majd nagyon
3592 19|                  nagyon meg fog haragudni az úr!~– Annál rosszabb rá
3593 19|              rossz következése lesz.~Csak az kellett Hermione kisasszonynak,
3594 19|               szilvát a drága csemetéről.~Az alakja is olyan különös
3595 19|              Claude-ok, hanem lapos, mint az alma, s a színe csokoládébarna.~
3596 19|                minden kedvenc gyümölcsnek az előnyei egyesítve volnának
3597 19|            Péternek, mennyire nem törődik az ő urának a haragjával.~Az
3598 19|                 az ő urának a haragjával.~Az ötödiknek az elköltésére
3599 19|                  haragjával.~Az ötödiknek az elköltésére rávitte az asszonyi
3600 19|          ötödiknek az elköltésére rávitte az asszonyi kíváncsiság.~A
3601 19|                fog nevetni Bertalan úrnak az elszörnyedő ábrázatján,
3602 19|             elszörnyedő ábrázatján, mikor az a féltve őrzött fáját tisztára
3603 19|                   levelek közt.~– No, ezt az egyet tegyük ide az őszibarackok
3604 19|                   ezt az egyet tegyük ide az őszibarackok tetejébe, hadd
3605 19|                   gyümölcseit megízlelni. Az egy rettenetes, bosszúálló
3606 19|            megtudják, mind szétszaladnak. Az asszonynak egy szót se szólj.
3607 19|                   hívatni a kenőasszonyt, az maradjon a beteg mellett
3608 19|                  is vállalkoznék rá; mert az mind fél a ragálytól.~–
3609 19|          vágtasson be a városba, hozza ki az orvost. Addig majd én tekintem
3610 19|             kisasszonyt a szobájában.~Biz az nagyon nyomorult állapotban
3611 19|              rettenetesen.~Pedig nem volt az a baja. Csak a formozai
3612 19|              Elmúlik a baj. Már elküldtem az orvosért. Addig is igyék
3613 19|            mindent megfogadott, amit csak az az ember nyújtott neki,
3614 19|                 megfogadott, amit csak az az ember nyújtott neki, akinek
3615 19|                 közkórházba szállítani.~– Az én házamból beteget ki nem
3616 19|                   beteget ki nem visznek.~Az orvost éppen útban találta
3617 19|                orvost éppen útban találta az érte küldött kocsi, gyorsan
3618 19|               Ugyanazokat kell folytatni. Az ópiumból minden fél órában
3619 19|                   kell beadni öt cseppet. Az ápolónő ügyeljen, hogy többet
3620 19|                   beadni a betegnek. – Ha az izzadás beáll, akkor az
3621 19|                   az izzadás beáll, akkor az ópiumot abba kell hagyni,
3622 19|               rajta, azt nem bántja.~Amíg az orvos és Lándory Hermione
3623 19|                  te ezt?~– Egészen értem. Az asszony megunta már az üldözött
3624 19|                    Az asszony megunta már az üldözött vad sorsát viselni.
3625 19|                 végre szembe akar szállni az üldözőjével. Elég erősnek
3626 19|          fegyverezni. Megszabadítja magát az örökké fenyegető őrült szenvedélytől,
3627 19|                  találkozás sikere. Hátha az ő erénye bukik el a csábító
3628 19|            csábító bűvészete előtt. Ennek az embernek démoni varázslata
3629 19|                 szemben. Akit megigézett, az holdkórossá lesz. Nincs
3630 19|                   holdkórossá lesz. Nincs az a hideg gyűlölet, ami szerelemmé
3631 19|                   ne lobbanhasson iránta. Az oltár küszöbéről képes pokolra
3632 19|                nem fogja eltántorítani.~– Az én eszem szerint fel kellene
3633 19|             szerint fel kellene fedeznünk az egész cselszövényt Bertalan
3634 19|               valamit. Olyan ő most, mint az alvajáró, aki a holdvilágnál
3635 19|               Kell hagyni, hogy ugyanazon az úton megint visszatérjen.
3636 19|                neki, „Tessék, kisasszony! Az ön számára van termesztve!”
3637 19|                 volna hozzá. „Tiltva van, az úr megharagszik érte!” Ez
3638 19|                   nem gondoltál. Hátha ez az ember őrült szenvedélyében
3639 19|                 Vigyázz magadra, ha azzal az emberrel össze akarsz tűzni.
3640 19|                karja egyszerre béna lesz: az izmai szétszakadnak; s akinek
3641 19|               fogja meg vele, holt ember: az ütereit mind átszeli. Indus
3642 19|                 szabad ezt megtudni; mert az őt szerencsétlenné tenné
3643 19|                 egész életére; s ahogy én az ő büszke lelkét ismerem:
3644 19|                meg semmit; hanem ráhagyná az asszonyára, hogy ha felhívta
3645 19|               délesti órákban megérkeztek az albisorai vendégek.~Csupa
3646 19|                  vezetett mindenkit, hogy az úti porból kimosakodhassék
3647 19|                 vacsoráig még hosszú volt az idő. Az urak el tudták azt
3648 19|                   még hosszú volt az idő. Az urak el tudták azt tölteni
3649 19|                urak el tudták azt tölteni az istálló megtekintésével.
3650 19|                  szép lovai voltak, abból az eredeti erdélyi fajtából,
3651 19|                 Egy párra meg is alkudott az effendi belőlük.~Majd a
3652 19|                   Alfréd is értett hozzá. Az ő kertjeiben természetesen
3653 19|                 már rajta!~Péter ott járt az urak nyomában, a felöltőiket
3654 19|             Lándory, s egyszerre kiderült az arca.~– Ez aztán példánya
3655 19|               gyümölcsfát lekopasztottak. Az ilyenért Napóleon hadat
3656 19|                  kisasszony betegsége nem az a félelmes ragály, amely
3657 19|                  a félelmes ragály, amely az egész háza népére nézve
3658 19|            kimenetelű lehet, hanem csupán az egzotikus gyümölcs élvezetének
3659 20|                                           Az asszonyok eszményképe~Azt
3660 20|                 legveszedelmesebb a férfi az asszonyokra nézve, amikor
3661 20|                   mámorban varázslat van, az indulatok lángra gyulladnak,
3662 20|                   a szenvedély elfoglalja az ész helyét, és ez mind megigéz.~
3663 20|                  mind megigéz.~Médea volt az egyetlen nő az asztalnál,
3664 20|                 Médea volt az egyetlen nő az asztalnál, Hermionéről azt
3665 20|                 Ott azonban zárva találta az ajtót, s kopogtatására azt
3666 20|        rejteklépcső? Arról nincs tudomása az ápolónőnek. Médea a titkos
3667 20|                  a társalkodónéját, mikor az beteg, meg se tekintse. –
3668 20|                neki, hogy a férje adja be az orvosságot Hermione-nak. –
3669 20|         Hermione-nak. – A vacsoránál a nő az asztal egyik végén ült,
3670 20|            legutolsó ellenfél. Erős, mint az oroszlán, és ravasz, mint
3671 20|                  csapást, ami aztán annak az agyát törte ketté; úgyhogy
3672 20|                  más, mint a puska csöve. Az egyik cső ugyan meg volt
3673 20|                nyomni a fegyver ravaszát: az eldördülő lövés abban a
3674 20|                  minek kockáztatja ön így az életét? – szólt szemrehányólag.~–
3675 20|                   Hát mire őrizgessem ezt az én életemet; van arra valakinek
3676 20|                   minden harmadnap kitör. Az olyan napokon, amikor pihen,
3677 20|               fejezni a kétségbeesést, ha az ember egyik poharat a másik
3678 20|               derék ember, mint a férjed?~Az is egyik kellemes stádiuma
3679 20|            stádiuma a részegségnek, mikor az imádó a szép asszonynak
3680 20|                  Hanem azt a szép bűnöst, az ördögi szép Scillát.~Erre
3681 20|                   lehúzza a feje, és mint az agyonlőtt, összeroskad.~
3682 20|                hogy ez mind színjáték. Ez az ittasság csak tettetés.
3683 20|                 meg a légyottot; mert azt az összebeszélt cimborák lefoglalva
3684 20|                aztán – máskor sem szokott az idejönni! A nő teljesen
3685 20|                hogy minő vakmerő kísérlet az, amire ő most vállalkozott!
3686 20|         gyermekévekig visszaemlékezve, ez az alak volt sorsának démona.
3687 20|              indulatok. De egy igaz nála; az őrjöngés az elnyerhetetlen
3688 20|                egy igaz nála; az őrjöngés az elnyerhetetlen után: mostohanővére
3689 20|                 forradalom iszonyai közé, az orgiákból a kloákákba –
3690 20|                   orgiákból a kloákákba – az éjszak jéghegyei közé s
3691 20|              visszalépés lehetetlen volt.~Az éjszaka rossz tanácsadó.~
3692 20|             éjszaka rossz tanácsadó.~Azok az apró démonocskák, akik a
3693 20|             kopogtatott Lyonel ajtaján.~– Az urak kártyához ültek már.~
3694 20|            bichette.~– Mondja el ezt mind az asszonyának.~– Ne duzzogj!
3695 20|                   Lidy Carcasse benyitott az ajtón; maga után vezetve
3696 20|             vezetve Lyonelt, kézen fogva.~Az előszoba sötét volt. A gyertya
3697 20|                   a tartóból, melyet este az asztalra tettek. És a pálinka
3698 20|                  a szoba fülkéjében volt; az ágyfüggönyök hosszan leeresztve.
3699 20|          ágyfüggönyök hosszan leeresztve. Az éji asztalkán égett a petróleumlámpa.~–
3700 20|               lépcső? – suttogá Lyonel.~– Az ágyfüggönyök mögött – felelt
3701 20|                  A férfihangra megszólalt az ágyfüggönyök mögül egy nyöszörgő
3702 20|                  hogy Lándory jött hozzá, az orvosságot beadni.)~Lyonel
3703 20|                   beadni.)~Lyonel odament az ágyfülkéhez, s kíváncsian
3704 20|                    s kíváncsian széthúzta az ágyfüggönyöket. – Visszarettent. –
3705 20|                 nő, egyszerre kivillantak az elhaló szemek, démoni kísértetfényre
3706 20|              hátulsó kárpitot, rámutatott az ágy mögött megnyíló ajtajára
3707 20|                  kínjai között is ez volt az uralkodó gondolatja! Elpusztítani
3708 20|                  Perc múlva előtte állt – az, aki az asszonyok eszményképe.~
3709 20|               múlva előtte állt – az, aki az asszonyok eszményképe.~Egy
3710 20|          mintaképe a daliáknak ezen kezdi az üdvözletét:~– Az ön férje
3711 20|               ezen kezdi az üdvözletét:~– Az ön férje meg van őrülve! (
3712 20|             Hermione…~– Mit? Hermione! Ha az édesanyám volna, sem tűrném
3713 20|                 hát nem olyan szörnyű rém az!~– Mit tudjátok ti, hogy
3714 20|                  Mit tudjátok ti, hogy mi az? De én jól ismerem, mert
3715 20|            szarvorrú vadászatra. Egy este az egyik megkapta e rettentő
3716 20|                 szelíden elhárítá magától az ölelést.~– Kérem önt, Lyonel,
3717 20|                   szeretnélek, ha egészen az lennél – szólt Médea.~–
3718 20|                    Szeretem, mikor egy nő az erényprédikációhoz kezd:
3719 20|                  erényprédikációhoz kezd: az biztató jelenség. Fogsz
3720 20|                 elfecsérelte a kezeire és az ábrázatjára. Egészen ecetszagú
3721 20|                 Médea mellett a pamlagon.~Az elveszett hangulat nem akart
3722 20|                 De, kérlek, légy férfi!~– Az vagyok! S ha kétségbe vonod:
3723 20|                  megölöm a férjedet ebben az órában.~– A férjemet? Miért?~–
3724 20|              Miért?~– Azért, hogy ne légy az övé! Azért, hogy az enyém
3725 20|                  légy az övé! Azért, hogy az enyém légy! Hát nem érdemli-e,
3726 20|                  hogy megöljem, mikor ezt az átkozott kelepcét csinálta
3727 20|              eltűrhetetlen!~Lyonel rohant az ajtó felé.~– Ne arra, Lyonel!
3728 20|            megijedve.~– Bánom is én! Azon az úton, amin jöttem, vissza
3729 20|               Azzal hevesen felszakította az ajtót, s keresztül a dajka
3730 20|              kertbe. Még ottan is üldözte az az undorító ópiumbűz, amire
3731 20|                   Még ottan is üldözte az az undorító ópiumbűz, amire
3732 20|                  undorító ópiumbűz, amire az orr visszaemlékezik, ha
3733 21|               játékasztal mellől. (De hát az, amit nyer nem ér föl azzal,
3734 21|       játszótársak.) Három magyar úr volt az asztal mellett Lándoryn
3735 21|       pagát-üldözésben, három ököl ütötte az asztalt, s volt erős „hallali,
3736 21|                 Ez aztán őrült szerencse!~Az ajtón belépő Péter megvárta,
3737 21|               megvárta, hogy számítsák ki az urak, mennyire megy a bukás?
3738 21|              bukás? Csak azután szólt oda az urának, félig hallható súgással.~–
3739 21|              volna a pezsgőt beadni.~– Mi az? Mi tért vissza? – kérdezé
3740 21|                 Mi tért vissza? – kérdezé az effendi, látva, hogy Lándory
3741 21|                   ért ehhez! – ellenkezék az effendi. – Valami pezsgő-beadásról
3742 21|                beadni kanalanként.~– Hisz az igen kellemetes gyógykezelés.
3743 21|                jeges legyen, s azt mindig az erupció után kell beadni,
3744 21|                vendég.~– Micsoda? – hörgé az effendi. – Kolera van a
3745 21|                  a kártyát forgatjuk, ami az ő kezében volt. Hisz ez
3746 21|                  Holnapra felépül belőle. Az meg már tiszta parasztbabona,
3747 21|               tovább. Én utánanézek, mert az orvos instrukcióit nem érti
3748 21|               orvos instrukcióit nem érti az itteni cselédség. Öt perc
3749 21|                   visszatérek.~Dejszen ez az öt perc unos-untig elég
3750 21|           unos-untig elég volt arra, hogy az egész vendégsereget mozgósítsa. „
3751 21|                   értesíteni.~– A gróf úr az imént távozott el a hintaján –
3752 21|                visszatért, már akkor csak az effendit találta a kártyázószobában.
3753 21|               találta a kártyázószobában. Az is csak azért maradt hátra,
3754 21|                  őt Bertalan. Beállt nála az izzadás; most már túl van
3755 21|                     De köszönöm én szépen az ilyen mulatságot! Nekem
3756 21|                   megvan-e még? Kitalálta az első kocsigördülésről, hogy
3757 21|                 fel volt háborodva. Ő azt az egész jelenetet nem ilyennek
3758 21|                 képzelte előre.~A csáb és az erény közötti küzdelemről
3759 21|               közötti küzdelemről szóltak az ábrándjai; akármi lett volna
3760 21|                 akármi lett volna a vége, az tragikai kimenetel lett
3761 21|          csúfondáros kudarccal végződjék, az rá nézve is megszégyenítő
3762 21|            kiáltástól.~Ki volt ábrándulva az eszményképéből. Nem félt
3763 21|        hősköltemények lovagjának képzelt, az egy közönséges vadásszá
3764 21|          változott át előtte, amilyen van az oláh plájászok között elég,
3765 21|        emberéletet.~Mennyivel nagyobb hős az a „másik!”~Hallgatta az
3766 21|                   az a „másik!”~Hallgatta az éj csendjében, hogy gördül
3767 21|              hozott, annak a betegnek, ki az ő boldogságát semmivé akarta
3768 21|            Megfordult a betegsége.”~Mikor az utolsó kocsi után becsukták
3769 21|                 levetkőztessem? – kérdezé az asszonytól.~– Nem kell.
3770 21|                  Lis Blanc gróf?~– Ő volt az első, aki elment.~– Mehet
3771 21|                 ez a félelem határos volt az imádással; – most azután
3772 21|                  imádással; – most azután az a bálvány cseréppé törött,
3773 21|             ösztönszerű vágy talán? Mikor az utolsó ajtócsukódás után
3774 21|              Megpróbálta azt elfordítani; az ajtó zárva volt.~Bertalan
3775 21|            szobából kikiáltott.~– Nos! Ki az? Mi baj?~Médea elváltoztatott
3776 21|                 saját hangján szólalt meg az asszony.~– Én vagyok itt!
3777 21|              Médea!~Erre a szóra kiugrott az ágyából a férj, s az ajtóhoz
3778 21|             kiugrott az ágyából a férj, s az ajtóhoz futott.~– Te vagy
3779 21|             mondani.~Erre a szóra kinyitá az ajtót Bertalan.~– Mit akarsz
3780 21|            Bertalannak, s a csókjai égtek az ajkain és szemein.~
3781 22|                  szeretné a mostohaanyját az albisorai kastély elhagyására
3782 22|                   teljesen be volt avatva az igazi cselszövénybe. A másik
3783 22|              vérre ment.~Lis Blanc grófnő az estély előtt egy nappal
3784 22|           szállást tartott, amióta leánya az erdélyi birtokára költözött.
3785 22|                    E napon együtt találja az egész családot. Itt van
3786 22|                   azt, amit mindenki tud.~Az egész vendégsereg az ő egészségére
3787 22|                 tud.~Az egész vendégsereg az ő egészségére koccintja
3788 22|                kerek világon! Hahaha!~Ezt az élvezetet nem tagadhatta
3789 22|            behajtatott.~Meglepte mindjárt az első körültekintésnél, hogy
3790 22|               első körültekintésnél, hogy az udvaron semmi ácsorgó idegen
3791 22|                 venné, hogy már látta ezt az embert valaha.~– Dea grófnő? –
3792 22|                   Ez volt a rövid kérdése az inashoz.~Péter felelete
3793 22|                   még rövidebb volt; mert az egy szót sem szólt, csak
3794 22|               szobára, a rejteklépcsővel.~Az előszobában találta a Lidyt.~
3795 22|        hálószobában nincs Médea grófnő.~– Az úr szobájában van – felelt
3796 22|                 furcsa tekintetet, amiben az volt a legnagyobb malícia,
3797 22|              dühtől.~– Hát Lyonel gróf?~– Az vacsora után nem jól érezte
3798 22|                látszik, hogy nem halt meg az éjjel.)~– Vezess hozzá!~
3799 22|          intermezzóra.~– Mi történt itten az éjjel? – kérdezé Sidonia,
3800 22|                   visszaparancsolva Lidyt az ajtóból.~– Mi történt? –
3801 22|             sipogá Hermione kisasszony. – Az történt, hogy engem megmérgeztek.
3802 22|                   gyilkosok mind. Átkozom az órát, melyben az önök ügyeibe
3803 22|                  Átkozom az órát, melyben az önök ügyeibe belekeveredtem.
3804 22|                  ezt a házat. Futok ebből az országból, ahol a „thugok”
3805 22|                   rejteklépcsőn Médeához. Az ő dolga volt a további.
3806 22|                  én nem tudom; mert engem az Atlanti-óceán hullámai dobáltak
3807 22|                 van Lyonel.~– Dehogy van! Az rögtön hazafutott innen.~–
3808 22|                  Médea is vele szökött?~– Az ám! A férje szobájába zárkózott,
3809 22|                  most is ott van.~– Akkor az is kapott valami breuvage-t.
3810 22|                breuvage-t. Philtrát adtak az asszonynak! Kitelik ezektől
3811 22|                 ezektől a gonosztevőktől! Az úr a fő-fő inkvizítor, a
3812 22|            prestidigitateur, magnétiseur! Az inasa méregkeverő gyilkos,
3813 22|                   egymás után; folytatása az igaz, istenáldotta örömnek,
3814 22|       feketekávéját; de szivarozni kiment az erkélyre. Deának ártott
3815 22|             szoktatni. – Mit meg nem tesz az asszonyember a férje kedvéért.~
3816 22|           kedvéért.~Itt a havasok aljában az őszi napokkal köszönt be
3817 22|               izzik a kőszén.~Egy délután az érkezett postaküldemény
3818 22|                  melynek feljárását éppen az a majolika kemence takarja.~
3819 22|                 nálatok: látni akartalak. Az egész ház aludt még. Igaz,
3820 22|                vele sétálni. Én megtettem az első lépést; most terajtad
3821 22|                  aki már gagyogni is kezd az anyjának?~– Te nem kísérsz
3822 22|             anyjának?~– Te nem kísérsz el az anyámhoz?~– Békében akarok
3823 22|                volt. Médea értesíté, hogy az anyja ott tartotta déjeuner-re
3824 22|                 maradt a gyermeke mellett az anyja lakásán?~Bertalan
3825 22|              alatt keble küzdött. – Mikor az ember városba felkerül,
3826 22|               elkezdett vetkőzni, s ismét az úti öltözetét felvenni.
3827 22|                   felvenni. A beszélgetés az ő szobájában történt.~Látszott
3828 22|                 hogy valami ki akar törni az ajkain, de magában tusakodik,
3829 22|               Arca mosolyogni kezdett, de az oly merev fénymázmosoly
3830 22|                   hallottam többek között az anyámnál. Egy ismerősünk,
3831 22|                tartják. De valaki túljárt az eszén. A víg lakoma alatt
3832 22|                 cselédei, aminek a hatása az lett, hogy a hódító nevetségesen
3833 22|                   egy regénynek.~Médeának az arca már akkor égett – a
3834 22|                   szégyentől, a haragtól, az ijedtségtől.~Megijedt attól,
3835 22|            Bertalan sápadtan támaszkodott az asztalhoz, az ő arcán is
3836 22|                támaszkodott az asztalhoz, az ő arcán is észre lehetett
3837 22|          hallottam ezt a tréfás kalandot. Az említett nőnek volt egy
3838 22|                   egy társalkodónője, aki az asszonyától haraggal válva
3839 22|                   haraggal válva meg, ezt az egész kényes találkozási
3840 22|                  a nejének soha. – És így az sem lehet, hogy a veszedelmes
3841 22|                 lett volna – ahogy én azt az embert ismerem –, akkor
3842 22|                szobájából! – Ahogy én azt az embert ismerem…~Médea megrettenve
3843 22|             szelíd tengerkékek. Nem! Ezek az öklelő unikornisnak a szemei!
3844 22|               hazahozzák: készüljetek fel az útra, s menjetek haza. Későre
3845 22|               most? Szent Isten! – rebegé az egyedül maradt nő. – Mit
3846 22|                    ha elhallgatom! – Hogy az én férjem egy gyáva nyomorult,
3847 22|                  leány kiment, a kicsikét az ágy szélére téve.~Akkor
3848 22|           beszélni nem tudó ajkaira bízta az imáját, azt hitte, így bizton
3849 22|                  hitte, így bizton felhat az égbe: „Óh, boldogságos Szűzanya,
3850 22|              érettünk!”~A Péter belépett.~Az arca nyugodt, mozdulatlan
3851 23|                                           Az összemérkőzés~Kevés szó
3852 23|                 átadod a nőmnek.~Péternek az ajkán egy szótagtalan hang
3853 23|                   s azt szorítá görcsösen az ajkaihoz.~– A végin vagyunk? –
3854 23|                 Otthon kell lenned.~– Óh, az az „oroszlánvadász!”~– Én
3855 23|              Otthon kell lenned.~– Óh, az az „oroszlánvadász!”~– Én is
3856 23|                még valami!~– Ha van Isten az égben!~Ez volt a csendes
3857 23|                  csendes dübörgés, aminek az értelmét a szomszéd szobában
3858 23|                 Ott találta már ebéd után az egész albisorai vadásztársaságot,
3859 23|                vitatkozott Lyonel élénken az erdélyi urakkal; – a nemzetiségi
3860 23|                   Lyonel élesen ócsárolta az egész magyar kormánypolitikát,
3861 23|                   regényírónak kell lenni az embernek., hogy a politikához
3862 23|              fordítva Lyonelnek, odaszólt az effendihez.~– No, hát itt
3863 23|             jutott a pique dame, Horácnak az „excuse”. – Ah, ti ketten
3864 23|                     Ah, ti ketten lesztek az én „szomszédaim”.~Azt is
3865 23|       kártyaasztalhoz.~Lándorynak kellett az osztást kezdeni. Tarokk
3866 23|                kezdeni. Tarokk a forhand. Az osztó pauzál.~Alfréd a háta
3867 23|                   be van repedve! – mondá az effendi.~– Hozassunk újat.~
3868 23|                   harmadszor 20 lépésről, az elsőnél 5, a másodiknál
3869 23|         közeledéssel. Lő elébb, aki akar; az utóbb lövő barrière-re parancsolhat. –
3870 23|       patakmalomnál, helyszín a fenyves.”~Az orvosokkal még ez órában
3871 23|                Átkozott flegma! – dörmögé az effendi. – Más ember ilyenkor
3872 23|                  segédeivel és orvosával, az erdő felé ballagának, megjelölve
3873 23|                     Milyen szép piros már az áfonya! – mondá Lándory
3874 23|                   áfonya! – mondá Lándory az effendinek.~– Az ám. De
3875 23|                  Lándory az effendinek.~– Az ám. De azért ne harapj a
3876 23|                   gondosan eltávolítottak az öltözetéről minden kivillanót,
3877 23|         rendszabály helyén volt itt, ahol az ellenesek mindegyike remek
3878 23|                   Akármelyik marad fekve: az neki édes elégtétel. De
3879 23|                    De hátha mind a kettő! Az volna aztán „cum utili dulce” (
3880 23|               dulce” (együtt a hasznossal az édes).~Lándorynak most sem
3881 23|                 rózsáért” megtettünk, azt az „üvegházi liliomért” is
3882 23|                  kell tenni.~Ellenfelének az alakján nem volt semmi világos
3883 23|               csövének a villanása. Éppen az volt a szándéka, hogy a
3884 23|               lőve! – mondá rekedt hangon az oldalt álló segédeinek.~
3885 23|                  s felvette a bal kezével az elejtett pisztolyt.~– Parancsold
3886 23|                  aztán nézett hidegvérrel az ellenfele szeme közé. Elnézte,
3887 23|                   Elnézte, hogy emeli fel az lassan a fegyverét, amíg
3888 23|                    Egy perc múlva azonban az ellenfél mást látszik gondolni,
3889 23|                   akarja megtalálni vele.~Az effendi már rákiáltott Lyonelre.~–
3890 23|              szokatlan erős dördülés volt az, mintha petárdát sütöttek
3891 23|               volna el. Bertalan hallotta az éles füttyöt, amit a süvítő
3892 23|               végig fel a válláig; de nem az kapta meg a figyelmét, hanem
3893 23|              kapta meg a figyelmét, hanem az a vad felordítás, amit Lyonel
3894 23|                  s Lyonel fekszik hanyatt az áfonyás gyepen.~Csuda történt-e
3895 23|                Csuda történt-e itt? Talán az a két kicsiny, imára összetett
3896 23|                  de ami a legnagyobb kár: az, hogy a szép deli arcának
3897 23|                  hogy a szép deli arcának az egyik oldala mind teliszóratott
3898 23|                 Csak azután jutott eszébe az effendinek a saját ügyfelétől
3899 24|               tudta nélkül? A jó szándék, az erős elhatározás, az üdvös
3900 24|             szándék, az erős elhatározás, az üdvös cél mind nem menti
3901 24|                 azzal, hogy elmondta neki az anyjától hallott pletykát.
3902 24|                   fejével nekimenni annak az alaknak, aki közte és a
3903 24|                  a felesége között áll. – Az pedig halálos ellenfél.~
3904 24|        megvirradni.~A kisleánya ott aludt az ágyában. Ma nem bízta azt
3905 24|                dajkára. Egész éjjel annak az álmát őrizte.~Csak most
3906 24|                kezdődik a lélek? Mi benne az állati ösztön, mi a szellem
3907 24|              megbocsátani azért, hogy ezt az átokkal párosított istenáldást
3908 24|                    amellyel a múlt nyáron az ég csodáit bámulták. Azon
3909 24|              alákanyaruló országutat.~Ott az útfélen volt egy kőkereszt.~
3910 24|              Egyszer csak azt látta, hogy az erdő sűrűjéből egy emberalak
3911 24|                  egy emberalak jön elő, s az a kereszt felé tart.~A távcső
3912 24|                   olyan közel hozta hozzá az alakot, hogy ráismerhetett.
3913 24|                  Mért jár ez korán reggel az erdőn? Hisz ő nem vadász.~
3914 24|            valamit a férjem?”~Majd fölkel az inas, s térdre bocsátkozik
3915 24|                 már lát valamit közeledni az országúton, amit a kanyarulat
3916 24|                eltakar Médea szemei elől. Az elé szalad a szolga.~Most
3917 24|           megállítja a kocsit, és leugrik az üléséből.~Az inas odarohan
3918 24|                   és leugrik az üléséből.~Az inas odarohan hozzá, hogy
3919 24|            levegőbe hajítja.~A távcső még az arckifejezést is láthatóvá
3920 24|                tenyereivel összetapogatja az urának a testét: nem történt-e
3921 24|                 szól hozzá valamit, amire az visszafelel.~Ha meg lehetne
3922 24|                Egyszer aztán mond valamit az úr a szolgájának, amitól
3923 24|                 szolgájának, amitól ennek az arca megvadul, az ökleivel
3924 24|                   ennek az arca megvadul, az ökleivel üti a mellét, majd
3925 24|                    s felemelt három ujját az ég felé rázza, esküdözve,
3926 24|                  és fejével mutatja, hogy az nem igaz!~Nem igaz, hogy
3927 24|                   nem hallotta is.~S erre az úr lehajol a szolgához,
3928 24|           átölelve azt, megcsókolja annak az orcáját.~Az úr a szolga
3929 24|             megcsókolja annak az orcáját.~Az úr a szolga arcát!~Akkor
3930 24|             szolga megfordul, s visszafut az erdőbe hanyatt-homlok, hegynek
3931 24|                    A gyalogúton megelőzte az urát. Még arra is ráért,
3932 24|               ráért, hogy pihenten jöjjön az asszonya elé.~Médea ott
3933 24|                 alig bír szót kiejteni.~– Az uram – megérkezett.~És arra
3934 24|                   Megfordul, és otthagyja az úrnőjét.~Aztán becsörömpöl
3935 24|                 Aztán becsörömpöl a kocsi az udvarra. Bertalan leszökik
3936 24|            megöli-e? Vajon megszólítja-e?~Az pedig három lépcsőt szökve
3937 24|                  el Deának mindabból, ami az elmúlt órák alatt történt.
3938 24|                lapból. Le volt abban írva az egész párbaj minden részleteivel.
3939 24|           részleteivel. A párbaj indokául az volt felhozva, hogy Lándory
3940 24|         sebesített meg. Egy kis horzsolás az egész.~Dea odahozatta a
3941 24|             forgott, soha.~      ~Ez után az esemény után következett
3942 24|                   fogva hurcolta volna ki az asszonyát a szobájából ahelyett,
3943 24|                 is. Arra is te bírtál rá. Az Isten igazságos volt. Azt
3944 24|               foltokkal teleszórva!~– Hát az én lelkem foltjai olcsók?~–
3945 24|              ezeregyéjszakai dzsinné, aki az áldozatát láncra kötve tartja.~–
3946 24|                   azt akarod, hogy én meg az ezeregyéjszakai menyasszony
3947 24|                  gyűrűit zsinórra fűzi?~– Az nagy különbség. Lyonel mostohabátyád.
3948 24|               tudtam imádkozni! Rettegtem az Istentől! Te azt nem tudod,
3949 24|               hogy mit szenvedtem én azon az éjszakán.~– Azt jól mondod.
3950 24|               éjszakán.~– Azt jól mondod. Az én álmomat nem ronthatta
3951 24|                  álmomat nem ronthatta el az a hír soha, hogy a férjem
3952 24|            megvédett: férfi, lovag módra. Az életét tette fel értem.
3953 24|                     Hiszen nem tudja meg. Az én hintómon jössz. Egy sétakocsizás
3954 24|                   jössz. Egy sétakocsizás az egész. Négy óra alatt oda-vissza.
3955 24|               voltatok!~E szónál megnyílt az ajtó, s belépett Lándory.~
3956 24|            éntőlem válsz meg örökre, vagy az anyádtól.~Médea elámulva
3957 24|                   a szavát.~– Uram! Ezért az erélyért kezdem önt becsülni.~–
3958 24|               Sidonia grófnó? Rajtad függ az elhatározás.~– Bertalan! –
3959 24|             akarod, hogy én hagyjalak el, az megtörténhetik minden feltűnés
3960 24|        biztosítsam, kezedbe teszem le azt az ötszázezer frankot, amit
3961 24|            cselédeidet, s dobasd ki innen az anyádat; mert én innen,
3962 24|             járkált fel s alá szobájában, az ablaktól az ajtóig. Majd
3963 24|                   szobájában, az ablaktól az ajtóig. Majd nyugalmat erőszakolt
3964 24|                  kedélyére, s összeszedte az irattárát.~Egyszer kinézett
3965 24|               irattárát.~Egyszer kinézett az ablakán, ahonnan a kertbe
3966 24|                 feleségedhez.~– Majd csak az urammal együtt.~– De hátha
3967 24|                 Péter kitalálta azt, amit az ura gondol e percben.~S
3968 24|               kocsi gördülése hallatszott az udvaron, s aztán a felvonóhídon.~
3969 24|               felvonóhídon.~Lidy Carcasse az úrnője szobájába lépett,
3970 24|                Lidy, akinek természetesen az volt a főszemély.~– A Péter? –
3971 24|                  Médea elbámulva.~– Igen. Az urával. Azt mondta, hosszú
3972 24|                  mennek.~– A férjem is?~– Az úr elébb a kertbe ment.
3973 25|                  perccel elébb azt mondta az anyjának:~– Te hát maradj
3974 25|                      Te hát maradj itten, az apám ősi kastélyában; én
3975 25|              szeretet lakik!~Nem ő volt-e az, aki azt mondta, hogy a
3976 25|                 Attól ne félj! Ismerem én az ilyen raptusokat.~Sidoniának
3977 25|                   volt keseredve.~Elfutni az ebéd elől! Ez mégis kegyetlen,
3978 25|           kegyetlen, szándékos megbántás. Az egész háznép előtt nyilvánossá
3979 25|              kastélypark útjáról kikerült az országútra, csaknem összeütődött
3980 25|              rézderes volt eléje fogva. – Az valamivel elébbre volt,
3981 25|         becsületkérdést látszott csinálni az elölmaradásból, s nem engedte
3982 25|                   mint a sárgák. Így ment az ügetőverseny egy darabig
3983 25|                  ügetőverseny egy darabig az országúton, változó chance-okkal,
3984 25|                nehogy ők nyeljék folyvást az előttük járó kocsinak a
3985 25|              messze előrefutni. Így aztán az első hintó a két rézderessel
3986 25|                  a két rézderessel eltűnt az első útkanyarulatnál a szemük
3987 25|         kíváncsiság, hogy vajon kié lehet az a rézderes fogat? Ő ezt
3988 25|                 ismert.~A versenyfutásnak az lett az eredménye, hogy
3989 25|                   versenyfutásnak az lett az eredménye, hogy a rendes
3990 25|                 ötnegyed alatt tették meg az albisorai kastélyig.~Mikor
3991 25|                albisorai kastélyig.~Mikor az albisorai kastély udvarára
3992 25|               kíváncsi volt megtudni tőle az urasága nevét, aki szintén
3993 25|                  a kastélyba; azonban már az agancsos teremben eléjük
3994 25|               grófnő van itt a leányával.~Az inas a válla közé húzta
3995 25|                 olyat lódított raja, hogy az féllábon táncolt tova; s
3996 25|                   tova; s azzal berontott az ajtón a másik szobába. –
3997 25|             szobába. – Médea kívül maradt az agancsos teremben.~Sidonia
3998 25|                 megtalálta a mostohafiát.~Az csakugyan szánalomra méltó
3999 25|                   flanelkabátban, melynek az ujjai fel voltak hasítva,
4000 25|                  akarsz itten? Mit mászol az én hátamra mostan? Van énrajtam