Fezejet

4001 25|                  vitt volna el benneteket az ördög, mielőtt összekerültem
4002 25|                    Verje meg a mindenható az átkozottat, aki így bánt
4003 25|              szidalmazd a sógort előttem. Az egy igen derék, psütt fickó!
4004 25|                  meg a szavát! Hisz annak az egy szavának a nyomorékja
4005 25|                  a spanyolfal felé, amire az ott elrejtőzött alak egyszerre
4006 25|                   ne bántsd. A kisasszony az én jegyesem!~– Micsodád?
4007 25|              leszek. Akkor elválasztanak. Az itt Erdélyben nagyon könnyen
4008 25|                 Lyonel szobáját, s átment az agancsos terembe, ahol Médea
4009 25|             kalapjáról sűrű fekete fátyol az arca elé húzva.~Scilla odalépett
4010 25|                odalépett eléje.~– Madame! Az én nevem Scilla kisasszony.
4011 25|              Minden ereje elveszett ezzel az alakkal szemben.~Scilla
4012 25|                     egymást kiszúrni”. Ön az én szerepemben akar föllépni.
4013 25|                   Hát játszani osztogatja az ilyen kincseket a sors?
4014 25|            utoljára oda kényszeríté, hogy az halálos párbajt vívjon meg
4015 25|                halálos párbajt vívjon meg az ön mostohatestvérével. Két
4016 25|           kagylóban több érzés volt, mint az ön szívében. Tudott ön azon
4017 25|                  szívében. Tudott ön azon az éjszakán gyermekének arcára
4018 25|                  Tudott ön imádkozni azon az éjszakán?~Médeának az egész
4019 25|                azon az éjszakán?~Médeának az egész teste reszketett:
4020 25|                 bolond kérdés! Hát kérnek az ilyenre engedelmet? Szabad
4021 25|              közös szabadalom. Mért volna az csak a táncosnők privilégiuma?
4022 25|                   a fátyolt fenntarthatja az arcán, mint ahogy az indus
4023 25|        fenntarthatja az arcán, mint ahogy az indus bajadérek teszik,
4024 25|              odadobják magukat a piacnak, az arcukat lefátyolozzák: –
4025 25|                Médea felvetette a fátyolt az arcáról. Olyan volt, mint
4026 25|                  maradt a győztes. Szabad az út ön előtt. Mehet, amelyik
4027 25|           elvágtatott.~Scilla utánanézett az ablakból, magában beszélve:~–
4028 25|                  szoba közepén.~– Micsoda az? – kiálta rá Scilla. – Hát
4029 25|              tovakocsizott, anélkül, hogy az ön számára valami izenetet
4030 25|           izenetet hagyott volna hátra.~– Az én saját hintómon! – kiálta
4031 25|                    Erre kitört a szívéből az asszonyi harag.) De „te!”
4032 26|                   mellékkeresetem legyen? Az bizony nagyon jól fog esni,
4033 26|                   semmi sem térít meg úgy az igaz útra, mint ha az apanázsomon
4034 26|                 úgy az igaz útra, mint ha az apanázsomon túl nem küld
4035 26|               segítsek, meg magamon is.~– Az utóbbit nagyon elhiszem.~–
4036 26|                  rá, hogy elkísérlek ebbe az érdekes világrészbe?~– Különös,
4037 26|              tudsz-e már írni?~– Én ehhez az ígéretemhez föltételeket
4038 26|                  Ott voltál. Előtted volt az asszony is, a férfi is.
4039 26|                   tudnád, hogy micsoda nő az!~– Ha én tudnám, hogy Scilla
4040 26|                 jól volt adva. Mintha nem az ő finom szájacskája ette
4041 26|                Igen, de engemet szeret!~– Az már más. Nekem csak szeretőm
4042 26|            nyitott meg. Azt mondják, hogy az egész orosz hadiflotta az
4043 26|                 az egész orosz hadiflotta az ő tengeröblében horgonyozott.
4044 26|       tengeröblében horgonyozott. Egyszer az orosz cár nagyon megsajnálta
4045 26|              orosz cár nagyon megsajnálta az éhező montenegróiakat, s
4046 26|        kérdezősködtek a gabonáshajó után, az volt rá a válasz, hogy elsüllyedt
4047 26|                  hogy te rögtön elveszted az egész örökségedet, amint
4048 26|                   kitépem a szívemből azt az érzést Lyonel iránt, ha
4049 26|             mezítlábos grófot nem vezetek az oltár elé.” – Ez jó sakkhúzás
4050 26|                egész estig, s kidolgozták az egész sakkfeladványt: „Világos
4051 26|           illetlen magaviseletét. Hibáját az ördög incselkedéseinek tulajdonítá.
4052 26|                  Sidoniának oly nagy volt az elfogultsága kedvence iránt,
4053 26|               jelenté előre a közeledtét. Az egész oláhság ki volt rendelve
4054 26|                  a kastély kapujába, hogy az érkező hintót vivátokkal,
4055 26|              georgina-bukétokkal fogadja. Az előcsarnokban glédába állítva
4056 26|                Lyonel egyenkint bemutogat az anyjának (a neveiket maga
4057 26|              különösen elengedte volna.~– Az uradalom új földesasszonyát
4058 26|                 kastély termeibe. Ott már az írószobában el volt készítve
4059 26|                   hivatalos ténykedéshez. Az engedélyokmány három felzetbe
4060 26|                  levéltárába lesz letéve, az eredetit átadták Sidonia
4061 26|                 Sidonia grófnőnek, akinek az arca ragyogott e percben
4062 26|            töltött káposzta, levelensült, az aranygaluska, a fokhagymás
4063 26|                rajnai! Leültek egy órakor az ebédhez, igaz magyar szokás
4064 26|             szobámban – mondá Lyonel, aki az egész ebéd alatt nem ivott
4065 26|               legújabban megtudtam önről, az önnek az alakját egyszerre
4066 26|                 megtudtam önről, az önnek az alakját egyszerre a láthatáron
4067 26|             gabonával terhelt hajót, mely az orosz cár kegyes indulatából
4068 26|              orosz cár kegyes indulatából az éhező montenegrói népnek
4069 26|                aranybányáit; de elrabolni az éhező szegények szájából
4070 26|                  éhező szegények szájából az utolsó falatot, ez jezabelség. (
4071 26|      búcsúelőadását Budapesten, legyen ez az én búcsúszavam a befejező
4072 26|              önnek adósa maradt: én, hogy az ön vétkét expiáljam, küldeni
4073 26|                  expiáljam, küldeni fogok az ínségben hagyott montenegróiaknak –
4074 26|                   lenni azért, hogy akkor az atyád végrendelete szerint
4075 26|             szerint rögtön a kezedbe kapd az atyai birtokokat, s az én
4076 26|               kapd az atyai birtokokat, s az én gondnokságomtól megszabadulj.
4077 26|                     Hogy ki tudod találni az embereknek a legtitkosabb
4078 26|               Raoul Ripaille!~*~Pedig hát az volt a „Kolumbusz tojása”.~
4079 27|                                           Az utolsó szó~Szerteszét voltak
4080 27|           keresztelőre, sem a férjét, sem az anyját. Úgysem jött volna
4081 27|              tréfa. De hogy Médea elvitte az anyjának a hintaját ama
4082 27|              melyben kukoricaszárból volt az ülés, zötyögtesse magát
4083 27|                  hosszú idő óta nem látta az anyját, pedig oly közel
4084 27|                  Hogy mi baja a lábamnak? Az csak hagyján. Sokkal nagyobb
4085 27|                    te is felejtsd el. Óh, az a Lyonel!~– Megint róla
4086 27|                mielőtt nagykorúvá lesz; s az én gyámságomat megszüntesse.
4087 27|                csinált belőle marquisnőt. Az új marquis-nő elment Moszkvába,
4088 27|                 birtokban maradt. S nekem az egész saját vagyonom ott
4089 27|                viszont teneked engedte át az albisorai birtokot, amit
4090 27|               albisorai birtokot, amit te az eladott gyémántok árából
4091 27|                  vettél.~– Igen. De éppen az volt a pokolbeli gazság,
4092 27|           elkövetett. Nekem engedte ám át az albisorai birtokát Lyonel,
4093 27|                  kielégítem. Nálad megvan az az összeg, amit az az ember
4094 27|               kielégítem. Nálad megvan az az összeg, amit az az ember
4095 27|                 megvan az az összeg, amit az az ember nálad hagyott.~–
4096 27|              megvan az az összeg, amit az az ember nálad hagyott.~– Micsoda „
4097 27|             Lándory no.~– Úgy? A Lándory! Az nem az enyim. Az a Lándory
4098 27|                    Úgy? A Lándory! Az nem az enyim. Az a Lándory leányának
4099 27|                 Lándory! Az nem az enyim. Az a Lándory leányának a pénze.~–
4100 27|                      Kedves maman! Én azt az összeget, amit Lándory munkájával,
4101 27|                    Meg tudnád ezt tagadni az édesanyádtól?~– Már megtagadtam.~–
4102 27|              engemet kiűzzenek a házamból az ég alá?~– Az én házam nyitva
4103 27|                   a házamból az ég alá?~– Az én házam nyitva előtted
4104 27|              ismerjek a háznál.~– Légy te az úrnő: én leszek, aki engedelmeskedik.~–
4105 27|                   te eltaszítasz engemet: az anyádat egy emberért, aki
4106 27|              ahogy te kívánod. Kezdjük el az én keresztelőm napján. Mennyire
4107 27|                 azt megmondja a nevem. Ha az egész bibliát felhányják:
4108 27|                amely gyűlöletesebb legyen az enyémnél. Neveztek volna
4109 27|                boldogan emlékeznek vissza az édesanyai arcra, melyet
4110 27|                  a tiedet soha. Mikor már az eszemet bírtam, gyakran
4111 27|             kellett volna születnem. Hogy az én világrajövetelem szerencsétlenség.
4112 27|                   leszöktem a kapusnéhoz: az állított fel olyant a gyermekei
4113 27|        istenajándékot. Hát rászoktam arra az eszmére. Nekem ne ajándékozzon
4114 27|           büntetést kaptam egymagam, mint az egész leánysereg összevéve.
4115 27|             egymást. Aztán magára hagytuk az öregembert. Te adtál nekem
4116 27|                 vagy saját magamat. Ekkor az öregember meghalt. Nagy
4117 27|               Nagy zavar lett a családban az örökség miatt. Ezt a nagy
4118 27|        védelmeznem, mint a pápua leánynak az erdőben rátámadó pávián
4119 27|               lélek, csupa szeretet, s ez az ember megszánt, megszeretett,
4120 27|              mindent elkövettél, hogy ezt az embert meggyalázd, elkeserítsd,
4121 27|                kézzel védelmezze; s mikor az nekem minden bűneimért megbocsátott,
4122 27|             világot. Légy te e kastélyban az úrnő! – Én majd ölembe veszem
4123 27|                   akarta elhinni, hogy ez az ő arcképe, amit Médea eléje
4124 27|              tudta bűvölni a leányát. Ezt az engedelmes leányt, aki mindig
4125 27|                aki mindig azt tette, amit az anyja parancsolt neki.~Az
4126 27|                 az anyja parancsolt neki.~Az ajánlott alamizsnát nem
4127 27|                Lyonel adósságait, amelyek az albisorai birtokra lettek
4128 27|                  ellen.~A másik vállalata az volt, hogy megszerezte az
4129 27|                 az volt, hogy megszerezte az utolsó pénzén a longchamp-i
4130 27|               Alfrédet és Lyonelt rábírja az általuk felvett adósság
4131 27|                 hogy ez önmegalázás által az egykori táncosnőt egészen
4132 27|                  szakítás után visszatért az albisorai kastélyba, egész
4133 27|                egész halom levelet talált az íróasztalán. Azokat a címeikről
4134 27|            hitelezők billet doux-jai. Kár az időért, amit az ember az
4135 27|             doux-jai. Kár az időért, amit az ember az elolvasásukra fordít. –
4136 27|                  az időért, amit az ember az elolvasásukra fordít. –
4137 27|                   versenyparipáját, annak az ára éppen fel fog azokra
4138 27|              Következett a párizsi levél. Az ügyvéd hosszasan értesíté
4139 27|                   hogy ő meg adjon számot az eladott Lis Blanc gyémántokról,
4140 27|          nyolcszázezer frankot, s amiknek az eladására nem is volt a
4141 27|               nézve De L’Aisne marquisnak az a nézete, hogy azzal az
4142 27|                   az a nézete, hogy azzal az általános örökös, Lis Blanc
4143 27|                 csak annak a vásárlója, s az ő szerződésében ez a teher
4144 27|                  levélhez, a moszkvaihoz.~Az ollóval kellett felmetszeni,
4145 27|                  hogy ne legyen kénytelen az ember „mezítláb elszaladni”
4146 27|                    ebből a kastélyból.~Ez az affront végső dühbe hozta.~
4147 27|                 csak fordul a panaszával, az mind kigúnyolja. Senki sem
4148 27|                   vizet egy ezüstpohárba. Az üveg tartalmát beletölté,
4149 27|               elolvadni.~Mindent túlélhet az ember, csak azt nem, ha
4150 27|                   vesztett összegek miatt az életét oltotta ki, hogy
4151 27|                  hogy mit mondott fölötte az egész világ? Azok, akik
4152 27|                kiszedi a fényképalbumából az arcmását, s eldugja, hogy
4153 27|                szót: „szegény bolond”. Ez az ő „titulusuk”.~Csak egyféle
4154 27|                   fölötte. A hitelező. De az is csak az „akcept”-jét
4155 27|                   hitelező. De az is csak az „akcept”-jét siratja. Ezek
4156 27|                    jét siratja. Ezek azok az örökösök, akik nem nevetnek!~
4157 27|                  levelei most is hevernek az asztalán.~Meg akarta magának
4158 27|               akarta magának szerezni azt az utolsó mulatságot, hogy
4159 27|               hogy ezeknek a fenevadaknak az acsarkodásában gyönyörködjék! –
4160 27|                majd vágni, mikor becsapja az orruk előtt az ajtót: „No,
4161 27|                   becsapja az orruk előtt az ajtót: „No, hát jöjjetek
4162 27|               méreg szépen olvadozott már az ezüstpohárban. Nehéz vérfagyasztó
4163 27|                 Nehéz vérfagyasztó illata az egész szobában érezhető
4164 27|                szemei elkezdtek ragyogni; az arcát őrjöngéshez hasonló
4165 27|                tartalmát.~És azután arcát az ég felé emelve, azt a levelet
4166 27|                  mondta volna: „Van Isten az égben!” – ő azt rebegé: „
4167 27|              térdre esve, a mellét megüté az öklével.~„Miserere mei Domine!
4168 27|                  pályán. Akiről megtudják az országban, hogy dolgozni
4169 27|             országban, hogy dolgozni tud, az biztosítva van az unatkozás
4170 27|           dolgozni tud, az biztosítva van az unatkozás ellen. Alig volt
4171 27|                  Traumhold nevét áldották az árvák.~A Svábhegyen vett
4172 27|                kis villát; abban töltötte az idejét, ami a bizottságok
4173 27|              kavargatott egy serpenyőben, az volt a Lidy Carcasse.~Bertalannak
4174 27|             Futott a konyhából a szobába.~Az asztal mellett látott egy
4175 27|              itatgatott egy kis porontyot az ölében.~Nem is lépett, csak
4176 27|                   ki bennünket? – kérdezé az a nő. Hány csók volt elég
4177 27|                  van?~Azt már lefektették az apja ágyába: elálmosodott;
4178 27|               ágyába: elálmosodott; de ez az egyik ugyan protestáló kedvében
4179 27|                  kiabált, s cibálta annak az odakerült embernek a szakállát.~–
4180 27|                Lidy mindennap levelet írt az urának, a jó Péternek.~–
4181 27|                   a nejének: – Nem szólsz az anyádról?~– Nem. – Az a
4182 27|              szólsz az anyádról?~– Nem. – Az a redő a homlokon még mélyebbre
4183 27|                  akarták kótyavetyéltetni az albisorai kastélyát. Én
4184 27|                    Ő lett olyan ember. Én az ügynökömet úgy bíztam meg,
4185 27|           ügynökömet úgy bíztam meg, hogy az Assicurazioni Generalitól
4186 27|                 tudja meg, hogy tőlem jön az a pénz. Így el lett az fogadva,
4187 27|                jön az a pénz. Így el lett az fogadva, s most már Sidonia
4188 27|             nyugton lehet; nem háborgatja az utolsó menhelyén senki.~
4189 27|                   utolsó menhelyén senki.~Az a ránc eltűnt a homlokról
4190 27|                  a levelet. Ma kaptam azt az anyádtól.~– Az anyám írt
4191 27|                 kaptam azt az anyádtól.~– Az anyám írt teneked? – Olvasd
4192 27|             gondolatolvasó, én találom ki az ön titkos gondolatjait.
4193 27|                  megérteni, hogy mehetett az olyan gyorsan? Holott én
4194 27|                   a leányommal, s ő akkor az én kérésemet kategorice
4195 27|                    Megtagadta tőlem, hogy az ön tőkepénzét nekem általadja.
4196 27|                      Te visszautasítottad az anyádat énértem? – szólt
4197 27|                 ezt proponálni fogja neki az anyja.~Aztán volt miről
4198 27|                Deának.~– Én most bemegyek az országházba, s kérek magamnak
4199 27|                jait.~Mikor visszaérkezett az országházból, a nő akkor
4200 27|                   dobta a kandalló tüzébe az utolsó lapot.~Aztán odavonta