Fezejet

 1 2 |              a gráciádban, kegyelmes uram?”~A büfé melletti kék teremben
 2 2 |          bemutatni!~– Ide, kegyelmes uram! Szorítunk a számodra helyet!
 3 2 |          komornyikja volt.~– Karikás uram a magas vendég tiszteletére
 4 2 |              mondom neked, kegyelmes uram, hogy jobban tetted volna,
 5 2 |              egy fogadást, kegyelmes uram. Én fogadok veled arra,
 6 2 |       második felét pedig, kegyelmes uram, te nyernéd meg. Az igazi
 7 2 |              nyernél vele, kegyelmes uram, azt kétségbevonom, hogy
 8 4 |             borospalackhoz.~– És ön, uram – szólt arcát nevetésre
 9 4 |          nyitotta ajkait.~– Nem! Nem uram! Azt az egyet nem lehet
10 5 |             reszkető hangon kezdé.~– Uram, ön patrióta volt „ezekben
11 5 |             azokat megsemmisíteni.~– Uram! – szólt Traumhold felháborodva,
12 5 |            Ott volt.~– Megengedi ön, uram, hogy utánanézzek a letétszekrényemben,
13 5 |              önnek hálával tartozom, uram, a mai idejöveteleért.~–
14 5 |    karszékében.~– Most már tudja ön, uram, hogy mi aktuális vonatkozása
15 6 |             melengeté.~– Óh, édes jó uram! Hogy ezt kellett megérnem!~
16 6 |     titkolózó embereket bejelentéd: „Uram, nem jó emberek ezek: akasztófapomádét
17 6 |           meglehet, hogy elfognak.~– Uram!~– Nagyon valószínű. Igaz
18 6 |             nekem azt a szekrényt.~– Uram. Mire gondol ön?~– Hát hiszed,
19 6 |            is!~– Most már én mondom, uram, hogy beszéljünk csendesebben.
20 6 |              készült.~– Jó éjszakát, uram.~A bankár visszakiáltá.~–
21 6 |                 Tegye ön, amit akar, uram. Én a szekrényt itthagyom.
22 7 |        Lándory még akkor is aludt.~– Uram. Már nyolc óra elmúlt.~Lándory
23 7 |         mondá, mély, heves hangon:~– Uram! Gazember volt-e az én apám?~
24 7 |             a balszerencse vetett!~– Uram! – hebegé a leány megrendülve;
25 8 |          küldték meg valamennyinek: „Uram (vagy asszonyom)! Gyámleányom
26 9 |          tovább mondani.~– Ejh, ejh! Uram! Hát ön olyan gondatlannak
27 11|              fel.~– Nehéz felejteni, uram, ugye?~– Ha nehéz volna,
28 11|            meg vele. Ez volt a zene, uram!~A következő percben már
29 11|             hallottam. Fuvolaszó az, uram! Az után a hang után, amit
30 11|       kilátásaim.~– Ki tudhatja azt, uram. Férfi sohasem bizonyos
31 11|            akarnak azok Párizsban?~– Uram! Engem választott ön ki
32 12|            kell küldenie: „Kegyelmes uram, kedves barátom! A fogadásomat
33 12|              senki.~– Bocsásson meg, uram. Én ugyan nagyon jól ismerem
34 12|      elsápadtak e szóra.~– Esküszöm, uram!~– Ne esküdjék! Én minden
35 12|     keveredett mondá Lándory.~– Nem, uram. Egyike voltam az „értelmi
36 12|               Ön?” és „engemet”? Ez, uram, bocsásson meg ön, ha igazi
37 12|             Traumhold megölőjének.~– Uram! Ön mégiscsak vivisectiót
38 12|        lelkébe lássanak.~– Most már, uram, követni fogom önt, mint
39 12|        bámulatból a másikba esett.~– Uram! Ön a legveszedelmesebb
40 12|          titkát.~– Azt nem tudja ön, uram – szólt Péter határozott
41 13|     felkeressük.~– Bocsásson meg ön, uram, ha én még egy előbbvalót
42 13|              az idvezülteké”.~– Jaj, uram, az ön gondolatjai repülnek,
43 13|             halálítéletét. Mert azt, uram, megbocsátották önnek a
44 14|          egyre tanakodott magában.~– Uram! – szólt Péter. – Hogy meggyőzzem
45 14|              iratcsomagot.~– Mi baj, uram? – kérdé Péter felserkenve,
46 15|           evitare Charybdim”.~Kérem, uram, ne üssön agyon, hogy ilyen
47 15|             A közben történteket ön, uram, jobban tudja, mint én.~
48 15|            kis gyermeke volt.~– Hja, uram, ezek csak apró rongyocskák,
49 16|            hipnotizmus egy tudomány, uram, mely egykor a bírói vizsgálatot
50 16|                Azt mi jobban tudjuk, uram. Ami nincs itt, az nem tárgy.
51 16|      lehetett. Ezt mi jobban tudjuk, uram!~– Nekem okom volt azt a
52 16|              kihívó szóért.~– Mi az? Uram! Hát pogányok lettünk-e?
53 16|             a marquis-nak:~– De hát, uram, hogyan egyeztethető össze
54 16|          nevetőkkel tartani).~– Hja, uram, az ember hitét, meggyőződéseit
55 16|             szóltam a miniszterhez: „Uram! Lis Blanc Lyonelre nézve
56 16|              s megragadta a kezét.~– Uram. Önnek nehéz valamit mondani.
57 16|            művelt társaságban.~– Ah, uram, ön már el akar bennünket
58 16|          hangon dadogá Lándorvhoz:~– Uram! Ha már eddig részt vett
59 16|             odasietett Lándoryhoz.~– Uram! Én is kérem önt, hogy legyen
60 17|          egyebet, mint a kezdőszót: „Uram Isten!”~Bertalan pedig értette
61 18|             mérgében.~– Mit akar ön, uram? Hiszen már háromszor elküldtem,
62 18|          embert maga mellett?~– Hja, uram, azt ön nem érti. Azt csak
63 18| souspréfet-vel, azt mondá Lándory:~– Uram! Nekem úgy tetszik, hogy „
64 18|            Annak azt mondja: „Nézze, uram, itt van a Lis Blanc szekrény;
65 18|         kérdé malíciózusan Alfréd.~– Uram! – kiálta lábával toppanva
66 18|           érdekel az ügy. Megbocsát, uram, hogy idefárasztottam.~–
67 18|               Ne is beszéljünk róla! Uram barátom! Képzelje! Megcsalt!
68 18|         burkolt módon megfizetni ?~– Uram. Ebbe a vállalatba ön bele
69 18|            tetszik. Gondolja meg ön, uram, hogy én ezt az egész hírhedett
70 18|       ezekért a tapasztalataimért. – Uram! Én most olyan nyugodtan
71 18|              szó, amit ön kimondott, uram, se nem váratlan előttem,
72 18|            Azt nem engedte másnak.~– Uram! – mondá Péter e műtét közben. –
73 18|              még pénzt. Engedje meg, uram, hogy áruló legyek.~Lándory
74 18|           hegedűreszelésével; férjem uram is odaül közéjük, ott poharaz,
75 18|     egészségében.~– Lyoneltől?~– Ah, uram.~– Igen. Hiszen én tudattam
76 18|        szolga között.~– Mondja csak, uram, azok a hullócsillagok leesnek
77 18|           nagyon jó. Az én nagyságos uram engem akar megijeszteni!
78 18|              Péter.~– Dehogy vagyok, uram. Dehogy vagyok! Inkább nagyon
79 18|              Nagyon komoly dolog ez, uram!~Bertalan csakugyan kíváncsi
80 19|        kezdjék a gyümölcsöt, amíg az uram leszedi.~– Hát olyan drága
81 19|             útján kapta ajándékba az uram Thiers-től. Most terem először.
82 20|          nyöszörgő panaszhang.~– Ah, uram! – Ön oly soká elmarad! –
83 20|            mint a pokol! – Segítsen, uram!~(Azt hitte, hogy Lándory
84 21|     megtalálja, akkor megszalad egy „uram Jézus” kiáltástól.~Ki volt
85 24|              bír szót kiejteni.~– Az uram – megérkezett.~És arra előveszi
86 24|      hamarább megtalálta a szavát.~– Uram! Ezért az erélyért kezdem
87 27|             olvasá.~„Nagyon tisztelt uram!~Ezúttal én vagyok a gondolatolvasó,