Fezejet
1 4 | borospalackhoz.~– És ön, uram – szólt arcát nevetésre készítve
2 5 | megsemmisíteni.~– Uram! – szólt Traumhold felháborodva,
3 5 | komoly folytatása lehetne? – szólt a szobájában fel s alá járkálva
4 5 | szállítólevél keltezve? – szólt izgatottan a bankár.~– Éppen
5 5 | a tartalma Lyonel javára szólt, azt bizonyítja a prépost,
6 7 | önnek ezt a gondolatot! – szólt nyers hangon Bertalan, erőszakosan
7 8 | ön még az indóházban? – szólt Godiva. – Maradjon még.
8 8 | Sietek a vasúthoz.~– Várjon – szólt Godiva. – Én is önnel megyek. –
9 8 | ítéletet a keblébe dugva, így szólt:~– Oda akarom tenni ezt
10 8 | az én kedvemért, Godiva – szólt Bertalan a baráti kézszorításnál.~–
11 9 | szívességre kérem önt – szólt Godiva, mikor már a falu
12 9 | Ah! Ön nem ölt embert! – szólt, tiltó szót emelve Godiva,
13 9 | félelemgerjesztő tanújelek.~– Káró! – szólt Bertalan, kezével füttyöt
14 9 | megcsendült a lélekharang. Amíg az szólt, elhallgatott a leányok
15 9 | lássa ön, nincs igaza – szólt Bertalan, mosolyra szelídülve. –
16 10| Az inasa gyilkolta meg! – szólt közbe a ráspoly hang. –
17 12| megszólalt: a készülőre szólt.~A fegyencek egyszerre abbahagyták
18 12| krajcáros zsemlyéé.~– Mindegy – szólt Lándory szárazon. – Azért
19 12| nekem az az amnesztia? – szólt vállvonogatva. – Hát hová
20 12| Azt nem tudja ön, uram – szólt Péter határozott hangon –,
21 14| tanakodott magában.~– Uram! – szólt Péter. – Hogy meggyőzzem
22 14| hát mi van benne? (Így szólt Sidonia.) Vér szerint csakugyan
23 15| tartósnak kellett lenni! – szólt közbe Lándory.~– Magam is
24 15| atyai áldást elfogadni, így szólt a fiához, bevezetve őt menyével
25 15| a Raoul Ripaille névre – szólt közbe Lándory –; a tavaszi
26 16| nem vagyok. (Nagyon jó! – szólt bele az elnök.) Azután,
27 16| lakodalom!”~– Én úgy tudom – szólt Lándory –, hogy nem lesz
28 16| Médea mesteri játékának szólt ez az ováció: Sidonia grófnő
29 17| házunkkal.~– Hallottam – szólt Médea.~– Csak azt, amit
30 17| őt a megkegyelmezésről – szólt Sidonia.~– Az biztosítva
31 17| Emlékszem már valamire – szólt közbe Médea. – A Barrière
32 17| Lyonel már hónapok óta – szólt Sidonia grófnő összeborzadva. (
33 17| Sőt anti-infernális – szólt Médea –; miért fenyegetnek
34 17| megmondhatom a grófnőnek – szólt az őrnagy, elővéve oldaltáskájából
35 17| tanulmányai vannak.~– Óh, igen – szólt a fiatal tüzértiszt olyan
36 18| gyémántokról? Nem. Arról nem szólt semmit.~– Hogy a Lis Blanc
37 18| mosoly vonult végig.~Nem szólt rá semmit.~És Bertalan most
38 18| utána az irodába.~– Ah – szólt az asszonyka duzzogó hangon
39 18| De párbajsegéd voltál? – szólt közbe Alfrédhoz.~Alfréd
40 18| ismerik egymást?~– Hogyne! – szólt Scilla. – Hisz ő egyike
41 18| tanultam.~– Ön sem tud? – szólt Scilla Lándoryhoz fordulva.~–
42 18| Mezőhegyessy grófnő meg én – szólt Bertalan.~– Hát hiszen úgy
43 18| embert egyszarvúnak szidni – szólt Alfréd. – Ez nem élc. Tény,
44 18| kezét, közös anyanyelvükön szólt hozzá:~– No, hát hogy volt
45 18| vonaglottak a vállai, így szólt Lándoryhoz.~– No hát, haragszik
46 18| Miért ez a songeuse arc? – szólt hozzá Bertalan.~Scilla a
47 18| egymással (s újra magyarul szólt). – Hát hogy találta ön
48 18| próbatétet?~– Nézze ön – szólt Scilla, az íróasztalához
49 18| ön az én kedvemért is? – szólt kezeit könyörgésre összetéve
50 18| majd megfojtott, s nem szólt semmit, nem szólhatott a
51 18| tönkretegyen.~– Nemes lélek! – szólt iróniás nevetéssel Alfréd. –
52 18| azt Médea előtt.~Médea nem szólt reá semmit.~Az anyja elkezdett
53 18| az áruló szót kimondani – szólt halkan Sidonia –, mert annak
54 18| beszélni?~– Óh, kérem! – szólt Médea dacos nevetéssel. –
55 18| beszéltek egymással.~Vagy csak ő szólt ahhoz.~– Mit tegyek? Mit
56 18| Lándorynak nyújtá.~– Lándory úr – szólt a vejéhez. – Ön elérte,
57 18| cassetteet; egy szót sem szólt a grófnőhöz: még az arca
58 18| itt pompásan elférünk – szólt Médea, midőn körültekintett
59 18| alsacienne.~– Lisette! – szólt hozzá Lándory. – Önnek van
60 18| angolul.~– Tömlöcben? – szólt, nagy szemeket meresztve
61 18| erről sohasem beszéltél – szólt Dea Bertalanhoz fordulva. –
62 18| háborúban jártál?~– Ejh! – szólt Bertalan restelkedve. –
63 18| már gondoltam ki valamit – szólt Bertalan. S amint Péter
64 18| megbolondulok?~– Nem, te kedves – szólt nevetve Bertalan. – Nem
65 18| Ugye nem fogok meghalni? – szólt végre kisírt arcát kedveséhez
66 18| Hiszen mi sógorok vagyunk! – szólt Lyonel, kezét nyújtva Bertalannak.
67 18| valahol láttam.~– Igen – szólt Bertalan –, a Tombeau d’
68 18| Szolgálhatok a tüzemmel? – szólt Lyonel, impertinens nyájas
69 18| háladatosságból.~– Az is háladatos? – szólt Lándory kesernyés nevetéssel. –
70 18| következő levél aztán így szólt (február vége felé):~„Que
71 18| nagyot sóhajtott, és nem szólt. Azt, hogy Lidy Péternek
72 18| Derék asszony lett belóle – szólt Lyonel, Dea után nézve. –
73 19| Hermione? – Hát úgy jól van – szólt Lándory, s egyszerre kiderült
74 20| kockáztatja ön így az életét? – szólt szemrehányólag.~– Hát mire
75 20| Hiszen nem téged értettelek – szólt Lyonel ittas nevetéssel.
76 20| modorán.~– Abból láthatod – (szólt, tegezve Médeát) –, mennyire
77 20| ha egészen az lennél – szólt Médea.~– Én is azt akarom.
78 21| megy a bukás? Csak azután szólt oda az urának, félig hallható
79 21| Hát úgy is jó lesz – szólt Lándory, visszaülve a helyére. –
80 22| volt; mert az egy szót sem szólt, csak mélyen meghajtva magát,
81 24| tíz aranyat. Azután nem szólt semmit.~
82 27| visszautasítottad az anyádat énértem? – szólt Bertalan gyöngéd érzelemmel.~–
|