Fezejet
1 4 | A nevető leány~Aki a hatvanas években Bécs
2 7 | árvagyámjául ő neveztetett ki – a leány saját kívánatára.~Micsoda
3 7 | keresztül inkább, mint mikor a leány ezt a fátyolt felveté az
4 7 | kérdést intézni hozzá.~A leány, amint a belső szoba ajtaja
5 7 | visszadöbbent e hangtól, e szótól.~A leány akkor mind a két kezével
6 7 | hevesen adta meg a választ. A leány még mindig nem eresztette
7 7 | becsületes ember volt.~A leány e szókra lerogyott egy kerevetre,
8 7 | atyám meghalt – rebegé a leány –, elég sötétség rám nézve.
9 7 | kiálta fel csodálkozva a leány. – Hát vannak egy bukott
10 7 | költségeket.~Itt megpihent a leány, mintha még egyszer végiggondolna
11 7 | eltakarja?~Ennél a kérdésnél a leány is fölkelt a helyéről, s
12 7 | rá Bertalan, megkapva a leány karját, mint ahogy visszarántanak
13 7 | párkányáról alátekintőt.~A leány hideg nyugalommal felelt.~–
14 7 | erőszakosan átszorítva a leány kézcsuklóját.~– Hogyan?
15 7 | csendesen, amit mondok.~A leány dacosan veté hátra a fejét,
16 7 | vetett!~– Uram! – hebegé a leány megrendülve; s szemei bámulva
17 7 | az inasa gyilkolta meg.~A leány e szóknál, nyitva maradt
18 7 | kiolvashatta e tekintetből a leány gondolatát.~„Te magad fogsz
19 8 | a szerződésből – mondá a leány büszkén és gyanakodóan –,
20 8 | rögtön elnyomkodta a tüzet a leány keblén. Egy kicsit megégette
21 8 | bepillantást engedett a leány lelkébe. Ez végképp szakítani
22 9 | vaskocsi lépcsőjén lesegítse.~A leány egy egészséges „adjon Isten
23 9 | mellette kellett ülni.~A leány el volt ragadtatva a kocsizástól.
24 9 | mint én magyarul?~– Két leány bizonyára megérti egymást,
25 9 | nyelvén.~(Tehát a néne még leány.)~– Aztán – folytatá Lándory –
26 9 | legkedvesebb mulatság, mikor két leány elkezd egymással olyan nyelveken
27 9 | vissza.~Már akkor a két leány pertu volt egymással.~A
28 9 | Önt kerülik? – kérdezé a leány elbámulva. – Én azt hittem,
29 9 | haragosa volt a hadnagynak. A leány felismerte benne az éjszakai
30 9 | parkban uzsonnázott a két leány: aludttejet és szamócát.
31 9 | lételét hirdesse vele.~A két leány ezt a természetrajzi allegóriát
32 9 | szelíd mosollyal fogadta a leány segédkezését. Megmutatta
33 9 | elnyúlt a földön aludni.~A két leány egymást ölelte szorosan.
34 9 | akkor egészen „igaz” volt a leány. Nem fájt neki semmi. Úgy
35 9 | párosával; ő és az a másik leány.~Ma már halott.~Milyen könnyen
36 9 | ittlétemet? Hogy egy idegen leány van a háznál?~– Kedves Godiva,
37 9 | eltanakodtunk rajta, ahogy két leány szokott a báli toalettje
38 9 | zokogás nélkül.~A szegény leány évek óta készen tartá a
39 9 | pompát: mint más „várt” leány a kelengyéjét.~– S még vannak
40 9 | rektor, azután egy hajadon leány, fehér vánkoson a mirtuszkoszorúval,
41 9 | kizárnálak téged a világból.~A leány most már ijedten kapott
42 14| amellett szerették volna.~De a leány már kisgyermek korától kezdve
43 14| Csak akkor tűnt elém a leány ismét, mikor tizenhat éves
44 14| nőmtől és a leányától.~A leány még egy esztendővel „szebb”
45 14| Meggyőződtem felőle, hogy ez a leány teljesen tudatlan abban,
46 17| egyenruhában – nem férfi, hanem leány! Az én macám: a Lidy Carcasse!
47 17| mellén a kabátját. Csakugyan leány volt!~Ekkor aztán a többi
48 17| Gondoskodni szándékozik a leány jövendőjéről. Érdemes volt
49 18| mind valóság.~– Hát az a leány, akiről letépték a ruhákat,
50 18| dicsősége.~Lidy Carcasse~Amint a leány fel lett öltöztetve a grófnő
51 18| Hermione kisasszony ápolónak.~A leány ügyetlenül járt a női öltözetben,
52 18| nem asszony ön; hanem csak leány.~– Elhiszem, hogy ott van.~–
53 18| emlékeztetni fog valamire! – (A leány arca e percben indulatos
54 18| borostás arcát.~– Bolondos leány; hogy összemázolta a pofámat
55 18| Rövid időn előjött a leány. Én az asztalra dőltem,
56 18| nélkül” egy hajtókába. A leány elhozta a másik öt palackot.
57 18| véve, azt mondám: „Héj, te leány: kóstold meg elébb ezt a
58 18| hová menne kend? – mondá a leány. – Nézze, hogy villámlik:
59 18| kendnek a lovát”, monda a leány, és kisietett az ivószobából.
60 18| volt a nótának, ott ült a leány az ölemben; nagy volt a
61 18| másnap hajnalban sem. A szép leány le nem szakadt a nyakamból.
62 18| kisistennek nevezett. A leány szidta az apját, hogy minek
63 18| Késő éjig el nem távozott a leány mellőlem. A földön hentergett
64 18| fel a szűröd? – kérdé a leány, a fogasra akasztott tulipános
65 18| dugtak-e taplót a fülébe? A leány oda is utánam jött, s fülembe
66 18| karikagyűrűnél, amit a szerelmes leány az ujjára felhúz. Derék
67 18| Minő találkozás volt az!~A „leány” elpirult, és lesütötte
68 18| elfogódott. Mint egy új leány, akit most vezetnek be először
69 18| ajándékozza. Ön becsületes leány. Éljen boldogul.~A mamzel
70 18| égiekkel, hiszen még lehet leány is!~– Imádkozni fogok érte,
71 18| Hogyne ismerném? Derék leány.~– Hát nincs ellenedre,
72 18| nem is tudja, hogy ez a leány egész a rajongásig bálványozza
73 18| volna rá fanyarul: »csak egy leány«, ez pedig sírt, kacagott
74 19| fütyörészve; de hogyha egy beteg leány jajgatását meghallja, gyáva
75 20| odaidézni maga elé. Fiatal leány korától fogva, egész a gyermekévekig
76 20| menyegzői éjszakáján: akkor még leány volt; most már asszony és
77 22| mondá Médea a dajkának. A leány kiment, a kicsikét az ágy
78 26| hogy Scilla nemes lelkű leány.~Erre mind a ketten kacagtak.~–
79 26| S amint ez a nemes keblű leány abból megértette, hogy te
80 27| mint amilyen szívtelen leány voltál gyermekkorod óta.~
|