Fezejet

 501 10|                nőnek volt halálra sértve! Hogy ő az a hitvestárs, aki miatt
 502 10|                   nem.~Elszánta rá magát, hogy hozzányúl ehhez a gyógyszerhez.
 503 10|        aranyszegélyű meghívójegyet.~– Hát hogy lássad, mennyire nincs semmi
 504 10|                  volnál az útjában annak, hogy én a világban megjelenjek:
 505 10|             elbúsultan.~Mit mondjon neki? Hogy rejtse el szavai közé, amit
 506 10|                   érez?~– Tartottam tőle, hogy te erre a meghívásra azt
 507 10|                   mondani: „Menjünk el!”, hogy nem fogod megtagadhatni
 508 10|               elégtételt, azt a gyönyört, hogy a lábainál térdelhess annak
 509 10|                  követelő a női erényben, hogy ha hercegi koronát viselnél
 510 10|                   De hát miért féltél te, hogy kedvet találok kapni, hogy
 511 10|                hogy kedvet találok kapni, hogy az udvari bálba elmenjek?~
 512 10|                Bertalan más választ, mint hogy keblére ölelte a nejét.~
 513 10|         lefüggönyözött lámpás sem engedé, hogy arcvonásaiban olvassanak;
 514 10|                  talán…~– Köszönöm neked, hogy ezt tudattad velem. Már
 515 10|                 Már most meggyónom neked, hogy eddig én mind azt tettem,
 516 10|                élni, boldogul. Milyen jó, hogy ezt megtudtam. Most már
 517 10|                  semmim.~S azzal engedte, hogy lefektessék, betakargassák.~–
 518 10|               szállni.~– De én hallottam, hogy Bécsig mennek.~– Érsekújváron
 519 10|                 fogják tudni a kalauztól, hogy ebben a kupéban itt „én”
 520 10|            azokban a délszaki vidékekben, hogy a halál szigora elől oda
 521 10|             örökzöld tájakról: azt hiszi, hogy az a paradicsom. Pedig éppen
 522 10|              akarják magukkal feledtetni, hogy van még világ, nemzet, emberiség,
 523 10|            Lándory Capriba vitte a nejét, hogy ott eltemetkezzék vele élve.
 524 11|               felvette Lándory Bertalant, hogy Génuába szállítsa; különben
 525 11|             varázsálom. Annyi ideje múlt, hogy Godiva kitalálta azt a gondolatját: „
 526 11|                   lenni?~Az is mind álom, hogy ott jártak kéz a kézben
 527 11|             pajkos gyermek: Az mind álom, hogy ott nézték a cocumellai
 528 11|                  cocumellai tengerparton, hogy jön hullám hullám után zúgva,
 529 11|                   szeretlek”?~Az is álom, hogy együtt látták egymást, szellemmé
 530 11|               tündérfényű azúrbarlangban, hogy együtt keresték az arbutusok
 531 11|          szerelmesének, amikor már tudta, hogy válniok kell.~– Ugyebár,
 532 11|                viselni?~Fogadást tett rá, hogy úgy tesz. Ez már nem álom.
 533 11|                 hozzá.~Hanem ő kitalálta, hogy mit akar még mondani. S
 534 11|                   átvilágítá, válaszolta, hogy el van találva az utolsó
 535 11|                repülhetett.~Ha azt hinné, hogy az is álom, a halott felemelné
 536 11|                 meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt soha el nem fogom
 537 11|                   el nem fogom felejteni; hogy megőrülök bele.~– És el
 538 11|        sírhalomról a másikra. Azt hittem, hogy nem tudok a tengeren maradni
 539 11|                  ön belőle?~– Ki ám. Kár, hogy azt a radikális kúrát, amin
 540 11|                     Fél év tölt már bele, hogy a nőmet elvesztém, s azt
 541 11|                  a hajó a túlsó oldalára, hogy a hajókötélzet, mint valami
 542 11|                  ott a vizek mélységében, hogy az egész tenger, mint valami
 543 11|                  aztán a dal! Azt hittem, hogy megfojt, agyonszorít ez
 544 11|                   felvitt a magasba, úgy, hogy még egyszer letekinthettem
 545 11|                  gyógyrendszer volt. Kár, hogy nekem hasonlóra nincsenek
 546 11|                 kapitány pihenőt tartott, hogy a Rómából küldött hivatalos
 547 11|                   tagadhatta meg magától, hogy a hírlappal a kezében be
 548 11|            Lándory biztosítá a kapitányt, hogy sohasem szokott tréfálkozni,
 549 11|               talán semmit sem tud arról, hogy a németek és franciák között
 550 11|            kezembe, melyből azt olvastam, hogy a franciák átkeltek a Rajnán
 551 11|                 izgatólag hatott a nőmre, hogy lázba esett tőle. E naptól
 552 11|                  tudomással?~– Azt tudom, hogy akkor a németek hátrányban
 553 11|                  mészárlásról? Nem tudja, hogy Sedannál elfogták Napóleon
 554 11|               egész seregével? Nem tudja, hogy Bazaine Metzet föladta százötvenezernyi
 555 11|    százötvenezernyi seregével? Nem tudja, hogy Párizst ostromolták? Nem
 556 11|                   ostromolták? Nem tudja, hogy mi az a commune? Nem tudja,
 557 11|                  az a commune? Nem tudja, hogy a Truilériákat felgyújtották
 558 11|                Hiszen ha azt írja valaki, hogy egy szép asszony nászútra
 559 11|                     Hát még ha azt írják, hogy egy hatalmas, dicsőséges
 560 11|                meg tudta tagadni magától, hogy másfél évig hírlapot ne
 561 11|                 letettem a szivarozásról, hogy a beteg nőmet ne bosszantsam
 562 11|                   el, akik nem próbálták, hogy mire képes egy férfi, aki
 563 11|                 Én azt tanácsolnám önnek, hogy hátulról kezdje az olvasást;
 564 11|             olvassa 1870. június 30-ikán, hogy mi történik 1869. június
 565 11|             képével! Hát nem tudja az úr, hogy a bajocco nem jár többé?~
 566 11|               pedig a douane-on megjelen, hogy bevallja a magával hozott
 567 11|                 Jó is volna! Azt mondani, hogy koporsó! Ólomból!~Nem volt
 568 11|                orvos hivatalos pareréjét, hogy a halott nem ragályos betegségben
 569 12|                első tapasztalata az volt, hogy minden ismerőse, akivel
 570 12|                 Lándory!” Ez bámul rajta, hogy még él! A második megcsodálja,
 571 12|                    A második megcsodálja, hogy megnőtt a szakálla! A harmadik
 572 12|              igazán el van telve örömmel, hogy ismét itt látja. Ez gratulál
 573 12|            hadisarcról.~Az nem volna baj, hogy a közönség elfelejtette
 574 12|             együtt; de nagyobb galiba az, hogy a miniszterek is elfelejtették,
 575 12|        elfelejtették, s mikor azon kezdi, hogy ő egy foglyot akar kiszabadítani,
 576 12|        kiszabadítani, mindenik azt hiszi, hogy III. Napóleonról beszél.~
 577 12|           vesztett parit. Hanem az a baj, hogy egy szabadon bocsátandó
 578 12|               magyarázatot, az indokokat, hogy miért van az ötszáz illavai
 579 12|            különben értesülve lett volna, hogy az illavai fegyházban lázadás
 580 12|                kellett térnie Budapestre, hogy az igazságügy minisztertől
 581 12|                   azzal a megszólítással, hogy vegye fel az intézet pénztáránál
 582 12|             felelte vissza a Generalinak, hogy neki nincs birtokában semmiféle
 583 12|                 megint azzal replikázott, hogy akár van az úrnak polizze,
 584 12|                   Lándory azt válaszolta, hogy csak maradjon hát a biztosítási
 585 12|                  is, meg a kamatairól is.~Hogy ez nem maradt titokban,
 586 12|              kínálnak, s azt feleli erre, hogy csak hadd maradjon ott,
 587 12|                   vezető igazgatót azért, hogy e táblákról elhagyták a
 588 12|             miatyánkot. Majd meglátja ön, hogy mit tud ez az ember egy
 589 12|             zenebonát kezdhetnének.~Igaz, hogy imádkozni összebilincselt
 590 12|            pipázni!” – biztatja a másik; „Hogy fog ez holnap bámulni, hogy
 591 12|               Hogy fog ez holnap bámulni, hogy nem költi fel a porkoláb!” „
 592 12|                  az meg van neki engedve, hogy a hallgatók meggondolhassák
 593 12|            hallgatók meggondolhassák jól, hogy mit kértek attól a nagy
 594 12|              csakugyan meggyőződött róla, hogy lehet gyülekezet, melynek
 595 12|                  gépnél maga beszélte el, hogy a vizsgálat előtt ő volt
 596 12|           legdühösebb önre, s esküdözött, hogy ha egyszer egy kést kaphat,
 597 12|                   neki: „Te azt beszéled, hogy ha egyedül kaphatsz, egy
 598 12|                  látom, van-e bátorságod, hogy megölj!” S erre a szóra
 599 12|                   ön azt vallotta magára, hogy gazdáját, Traumhold bankárt
 600 12|                önt arra az elhatározásra, hogy gyilkosává legyen a jóltevőjének?~–
 601 12|            hírlapokban hasonló esetekről, hogy inasok, hivatalnokok, akik
 602 12|                   pedig azt mondom önnek, hogy ön nem keverte a mérget
 603 12|         pénztárral csak úgy volt intézve, hogy önt a legelső állomáson
 604 12|               ebből mit tudok meg?~– Azt, hogy a biztosított összeget kifizetik
 605 12|             tisztelt meg. Tessék elhinni, hogy ez olyan szabott ár, mint
 606 12|                 ismerjük egymást. Tudjuk, hogy kik vagyunk, egyikünk sem
 607 12|               kell senkinek azt mondanom, hogy „köszönöm”. Nem követel
 608 12|                  nem tanultam. Ahhoz meg, hogy fát vágjak az utcán, nincsen
 609 12|                  a szót), ez hetvenkedés! Hogy ön akar engemet szolgájának
 610 12|                    Fogadott ön valakivel, hogy ezt is meg meri tenni? Ön
 611 12|                   itt engemet! Higgye el, hogy a magam helyén vagyok. Ha
 612 12|              közül vaktában egyet. Lehet, hogy szerencséje lesz vele. Lehet,
 613 12|             szerencséje lesz vele. Lehet, hogy megtanítja a farkast apportírozni.
 614 12|                   s ezt nem azért teszem, hogy lélektani, merész kísérletet
 615 12|                   hozott arra az eszmére, hogy egy méregkeverésért elítélt
 616 12|                 utolsó kívánsága az volt, hogy szabadítsam ki az őérette
 617 12|                    mert azt mondtam neki, hogy nem tartom önt Traumhold
 618 12|                 őrök.~Lándory inte nekik, hogy csak maradjanak.~Lehajolt
 619 12|                    Lehajolt a fegyenchez, hogy felemelje a földről. Nem
 620 12|             kimutatva, mintha azt akarná, hogy a lelkébe lássanak.~– Most
 621 12|               Hisz ez azon fogja kezdeni, hogy önt magát megöli az úton,
 622 12|                  Csak azt az egyet kérem, hogy ha egyszer meglátogatom
 623 12|              Biztosítom önt, igazgató úr, hogy Kalthahn Péter sohasem volt
 624 13|           fegyencnek nem hirdetik azt ki, hogy egy társuk kegyelmet kapott;
 625 13|                   ment a helyzetismerete, hogy maga rendelt magának ebédet:
 626 13|                  meg nem magyarázta neki, hogy az ember a saját érdekében
 627 13|                  jó szivarral megkínálni, hogy ne bűzöljön az orra alá
 628 13|                most már tegezte emberét), hogy én valami cagliostrói bűvészetben
 629 13|                 járok, amikor azt mondom, hogy sokat tanultam a halottaktól.
 630 13|            lázadásod titkára. Azt mondád, hogy ez a nevezetes kalandor
 631 13|             összeesküszöl a rabtársakkal, hogy a börtönből kitörj erőszakkal,
 632 13|              önelégülten mosolygott azon, hogy ő ilyen derekasan be tudta
 633 13|                  a havannából. Azt hitte, hogy azzal befellegzi magát.~–
 634 13|           Monterosso. S föltette magában, hogy fel fog használni eszközének.
 635 13|                 olyan furfangosan teszik, hogy amint egymás mellett ülnek,
 636 13|              elmondá a Kalthahn Péternek, hogy ő egy nagyszerű fogást csinált
 637 13|                mondani a tolvajok vezére, hogy ő szándékosan tévútra vezette
 638 13|                vizsgálóbírót, azt vallva, hogy valamint a többi rablott
 639 13|                tervezted vele a kitörést, hogy Godivát megszabadítsd a
 640 13|           elmondtam. Ti összebeszéltetek, hogy egy kedvező alkalommal kitörtök
 641 13|                  Te pedig arra gondoltál, hogy legyetek csak egyszer ott,
 642 13|                   aztán a te gondod lesz, hogy az elrabolt érték hogyan
 643 13|                  gazdája kezébe. – Lehet, hogy Monterosso is éppen ilyen
 644 13|                   elítélt rab azt hallja, hogy a bírája kitalálta a fennkölt
 645 13|          Megígérte ön nejének, Godivának, hogy apja becsületét ki fogja
 646 13|              nekem; de többet is. Azt is, hogy hová van elrejtve a rablott
 647 13|          kincsesszekrény? Elmondta azért, hogy ha kettőnk közül egyik megszabadulhat,
 648 13|               elébb kitekintett az ajtón, hogy nem hallgatózik-e ott valaki?
 649 13|                   ravaszságot követte el, hogy egy kétmázsás kőkoloncot,
 650 13|                hintette el. Számított rá, hogy mindazokat a várromokat,
 651 13|             kincskeresők. Gondja volt rá; hogy hamis nyomra vezesse őket
 652 13|             tévedésre vezeti a kutatókat, hogy a megjegyzett helyen valaki
 653 13|               legyen hát az első dolgunk, hogy Lietavát felkeressük.~–
 654 13|                   úgy kell ám elemelnünk, hogy arról kettőnkön kívül senkinek
 655 13|                   működésbe hozza; azzal, hogy nagy bűnesetek föl lettek
 656 13|          följelenti, bizonyos lehet róla, hogy a párizsi cinkostársak hamarább
 657 13|                nincs.~– Nagyon kérem önt, hogy „aztán se” tegye. Mind a
 658 13|                  az is szemet fog szúrni, hogy egy harminc évre elítélt
 659 13|                 rabnak megkegyelmeztek, s hogy azt a vizsgálóbíró, a hírhedett
 660 13|               magához. Találgatni fogják, hogy ennek mi lehetett az ára?
 661 13|                  Ha most közhírré leszen, hogy ön feltalálta a Lis Blanc-féle
 662 13|                 fickó is egyszerre rájön, hogy azokat én árultam el; azért
 663 13|        megbocsátották önnek a gazemberek, hogy őket üldözte, elfogta, elítéltette.
 664 13|         természetes dolognak találják. De hogy az ő jól eldugott zsákmányukat
 665 13|        átszolgáltatom.~– Én nem látom át, hogy mért kellene ennek akkor
 666 13|                kívánok érte egyebet, mint hogy szüntessétek meg azonnal
 667 13|          hivatalos nép sohasem tudja meg, hogy előkerültek-e a gyémántok,
 668 13|                  csúnya halállal kimúlni; hogy a pénzemért öljenek meg.~
 669 13|               öreg cimbora! Azon kezdjük, hogy elmegyünk a kincseket szép
 670 13|                   utazás meggyőzte arról, hogy őneki Magyarországon incognitó
 671 13|                  vendéglős azzal fogadta, hogy „Alászolgája, Lándory úr!”
 672 13|                    előadni a panaszaikat, hogy kinek lopták el a lovát
 673 13|                 vagy tinaját. Azt hitték, hogy most is abban jár.~Természetes:
 674 13|              Visszaemlékezett rá Lándory, hogy amidőn először járt Lietava
 675 13|                  is olyan helyen fekszik, hogy az csak a radnai úton hozzájárulható.
 676 13|                 magát, s készen lehet rá, hogy mire a hegytetőre feljut,
 677 13|              tervet kelle foganatosítani, hogy Lándory, Péter kíséretében,
 678 13|                 fölséges várromokat: kár, hogy azokat festő ecsetje nem
 679 13|             örökíti meg. Akkor megígérte, hogy még egyszer visszatér, s
 680 13|           elkészítem, s aztán azt mondom, hogy majd odahaza fogja a művész
 681 13|            goromba vagyok: nem hiszik el, hogy piktor vagyok.~– Akkor hiszik
 682 13|                  el éppen.~(Megjegyzendő, hogy még akkor az újabb festői
 683 13|               csak jótékonyságáról tudja, hogy él. Maga is kivételes lény.
 684 13|          szenvedés.~Az úrnő nagyon örült, hogy Lándory ismét meglátogatá.
 685 13|                   nevét.~Lándory elmondá, hogy a lietavai várromot megörökíteni
 686 13|                rögtön kiadá a rendeletet, hogy másnap reggelre négyökrös
 687 13|                amik azóta történtek vele, hogy utoljára találkoztak. Hogyan
 688 13|             hogyan szerették meg egymást, hogy éltek együtt paradicsomi
 689 13|               együtt paradicsomi napokat, hogy halt meg a karjai között.~
 690 13|          magyarázá Lándory.~Jó szerencse, hogy a háziasszony szemeit is
 691 13|                 mármost a hallottak után, hogy Lándory miért járja a vad
 692 13|                 szekér mellett ballagott, hogy ha dűlőhöz ér, a vállát
 693 13|                  ember, akkor azt keresi, hogy melyik oldalról lenne megragadóbb,
 694 13|              azonban az volt a véleménye, hogy előbb az omladékok szépségeiben
 695 13|            sarkukban volt, s fogadkozott, hogy ő fogja az urakat vezetni
 696 13|                   túrva.~Az erdész mondá, hogy bolond emberek járnak itten,
 697 13|                fel Lándory diadalmasan. – Hogy a gót építkezés nem mellőzte
 698 13|             ellenem, akik azt állították, hogy a gót architektúra nélkülözte
 699 13|                ilyennel sohasem vádolták. Hogy ő tizenkét archaeológgal
 700 13|              erdész úr lesz olyan szíves, hogy elhozza.~Az rögtön készséggel
 701 13|                   rajzalbumot Lándorynak, hogy rajzoljon bele, amit tehetsége
 702 13|            valamit vázolni a rajzmappába, hogy eredményt mutassanak fel,
 703 13|         világosságnál lehetett még látni, hogy mi történik odalenn!~A felriasztott
 704 13|              Egyszer aztán ez is átlátta, hogy ennek fele sem tréfa; kivált
 705 13|          köszöntőt, s azt mondva magában, hogy az okosabb enged, nekiiramodott
 706 14|                   igyekezett vigasztalni, hogy ne búsuljon, bizonyosan
 707 14|             sebnek nevezte. S felfogadta, hogy ezentúl csak tyúkudvarokat
 708 14|                   kidolgozta azt magában, hogy otthon már mind a két idegen
 709 14|              skalpozva jelentette be, úgy hogy a megrémült úrnő rögtön
 710 14|          veszedelmet. A medve tépte urak, hogy a kedves háziasszonyukat
 711 14|                utoljára leszálltak odáig, hogy megtámadójuk bizony csak
 712 14|             azonban most már nem engedte, hogy vendégei még csak a kastély
 713 14|                 kellett tenni a kedvéért, hogy délután kezdjék meg az utat
 714 14|                   az az egy baj van vele, hogy „Illavá”-nak hívják.~Kalthahn
 715 14|                   Lándory az útitársáról, hogy „inasával”; mert a kocsis,
 716 14|              következése azonban az lett, hogy megérkezésük után fél óra
 717 14|                 Addig is őt küldte előre, hogy a vadászaton szerencsétlenül
 718 14|                 Aesculap érdemes utódját, hogy nincs az útitársának egyéb
 719 14|                 egyéb megsebesülése, mint hogy egy töviskes disznótól megijedve,
 720 14|                derék úr nagyon erőltette, hogy menjenek fel hozzá a várba
 721 14|              ötletet elő kellett szednie, hogy a lekötelező meghívás elől
 722 14|              verette.~Ehelyett azon volt, hogy a látogatást mentől hamarább
 723 14|              alvással, felkelt, megnézte, hogy az utcára néző ablak jól
 724 14|                  nyitja ki. Az a feladat, hogy melyik ponton kell megállni
 725 14|                  Monterossótól tudta meg.~Hogy Monterosso kitól vette?
 726 14|          legutoljáig őrzé, bizonyítja az, hogy a legutolsó okmány, a keresett
 727 14|                 végrendeletet, tudta azt, hogy ez a fiát teszi örökösévé,
 728 14|                   iratra az van jegyezve, hogy tűzbe dobandó.~– Önnek szól
 729 14|               dolgot követett el azáltal, hogy a Lis Blanc grófok kincsesszekrényét
 730 14|                   Tehát csak az a kérdés, hogy eredetiben akarja-e ön a
 731 14|                 Ön nem felejtheti azt el, hogy ön vizsgálóbíró egy óriási
 732 14|              elindul. És úgy történhetik, hogy mikor ön ezt a Lis Blanc
 733 14|               azon fog magában tusakodni, hogy vajon ne vigye-e vissza
 734 14|                   Sőt, én szentül hiszem, hogy ön valóban így tenne – ha
 735 14|                      Az már nincs ráírva, hogy „Défense de lire” (tiltva
 736 14|                    Uram! – szólt Péter. – Hogy meggyőzzem önt arról, miszerint
 737 14|                    mivelhogy előre látom, hogy azon végrendeletemet, melyben
 738 14|               fogják megtámadni: először, hogy bebizonyítsák, miszerint
 739 14|             intézkedtem, másodszor pedig, hogy nagyon is beszámítható politikai
 740 14|                   Lis Blanc gróf naplója, hogy végrendeletemet legelőször
 741 14|                  azzal fogják megtámadni, hogy hóbortos voltam (lunatique).
 742 14|               lunatique). Magam is tudom, hogy vannak rigolyáim, amelyek
 743 14|                   az öreg komornyikom is, hogy naponként jegyezzék fel,
 744 14|                 hozzá, s megesküsznek rá, hogy igaz.~Különösen a felolvasó
 745 14|                  azt kell bebizonyítanom, hogy noha a magányéletemben a
 746 14|                   majd a végrendeletemet, hogy politikai elvakultság botlatott
 747 14|                  bele. Köztudomású rólam, hogy én a fehér zászló híve vagyok.
 748 14|                  az új európai politikát. Hogy a krinolinnal meg a lengyel
 749 14|            felhagytak: abban, úgy hiszem, hogy madamenak nagy része van,
 750 14|               része van, s erős a gyanúm, hogy a riquiqui meg a luxemburgi
 751 14|                 sohasem voltam rábírható, hogy a Tuilériákba felmenjek.
 752 14|              Egyszer nagyon rám támadtak, hogy miért nem megyek az udvarhoz! „
 753 14|                 ez mind nem elég ok arra, hogy egy apa és férj a családjához
 754 14|                kötő kapcsokat feloldja. S hogy nem ezek az indokok kényszerítettek
 755 14|                   legitim dinasztia híve, hogy inkább egy bélpoklos anarchistával
 756 14|           aluszunk egy takaró alatt, mint hogy egy orleanistával egy asztalnál
 757 14|           Brantôme-ból a jámbor sorornak, hogy az elszörnyedve rohan ki
 758 14|               ajánlatos az unokaöcsémnek, hogy a fiammal való összehasonlításban
 759 14|              pálmát elragadni.~Mondhatom, hogy mindazok a rossz hajlamok,
 760 14|                 Aki okot adott neki arra, hogy megnehezteljen rá, legyen
 761 14|                   bizonyos vagyok felőle, hogy ha végrendeletemben azt
 762 14|       végrendeletemben azt fogom kikötni, hogy az unokaöcsém a szenátusban,
 763 14|                   az a pikáns kis notice, hogy egy budapesti híres fogorvos
 764 14|              lehetőségében, én mondhatom, hogy ez igaz. Az előkelő úrhölgy
 765 14|           ékességétől megfosztatni azért, hogy a saját hiányát pótolja
 766 14|                 hagyta magát beszéltetni, hogy valami párizsi csodadoktornak
 767 14|            elszörnyedve látta a tükréből, hogy az egyik szemöldöke kihullott.
 768 14|                került. Senki sem mondaná, hogy nem az eredeti.~Mindezek
 769 14|              látszik, az a bevett szokás, hogy minden embernek a földbirtoka
 770 14|               tartozott, akik jól tudják, hogy egy gazdag nőnek a hozománya
 771 14|                   természetű. Úgy hiszem, hogy valami úton-módon sietteté
 772 14|                   illik egy gentlemanhez, hogy ha öngyilkossá akar lenni,
 773 14|               lenni, ezt tegye oly módon, hogy a madame-ot ezért a médisance
 774 14|                   dicsekedve írhatom ide, hogy egy ideig boldognak éreztem
 775 14|     nagylelkűségre határoztam el magamat, hogy a mostohaleányom atyai örökségét
 776 14|               megszületésekor az apjának, hogy ezt a nevet tudta a számára
 777 14|                  azt a magyarázatot adta, hogy azon időben járt Budapesten
 778 14|                    az anya – azt kívánta, hogy „Madleine”nek kereszteljék;
 779 14|        kereszteljék; de ővele elhitették, hogy az magyarban annyi, mint „
 780 14|                 korától kezdve érezhette, hogy őhozzá milyen hideg mindenki,
 781 14|                leginkább a szülői.~Lehet, hogy a fecsegő bonne-ok, szobalányok
 782 14|                azzal a tudattal nőtt fel, hogy ő egy fölösleges lény a
 783 14|        gouvernante-ja is volt olyan okos, hogy elbeszélte neki a hitregei
 784 14|                hitregei Médea történetét, hogy valahányszor a nevét hallja,
 785 14|                 után első gondom az volt, hogy a feleségem leányát a legjobb
 786 14|             hazakerült.~Megvallom igazán, hogy micsoda hatást tett rám,
 787 14|                fenyegető tüzet szikrázik, hogy félelem belenézni!~No, hát
 788 14|            melynek mintha nem volna elég, hogy a természettől annyi varázserővel
 789 14|                  is azt a szokást tartja, hogy erősen felnyitott szempillái
 790 14|                   Judit szemeit. – Lehet, hogy tudna másképpen is nézni,
 791 14|           világításba helyezi a jellemét. Hogy egy cirkuszi amazon más
 792 14|                     És meg kell vallanom, hogy nőm az egész együttlétünk
 793 14|               nálunk Lyonel.~S mondhatom, hogy ha volt rajta még valami
 794 14|              ezekben maga is benne volt.) Hogy tudott citálni az ateista
 795 14|                 papokra és – kéjarákra. – Hogy hol tanulják mindezt? A
 796 14|       huszárhadnagy.~Gyönyörű fickó volt! Hogy tudta a lovakat maltraitálni!~
 797 14|                   Csak egyszer jöttem rá, hogy az udvari bálba készülő
 798 14|                mostohája megengedte neki, hogy megcsókolhatja a húgocskáját,
 799 14|             annyira vitte a gyöngédséget, hogy amint egyszer mademoiselle
 800 14|              küldé fel Deának: meghagyva, hogy ne árulja el, ki küldi?~
 801 14|                 tudom. Csak annyit tudok, hogy elalszom rajta. Lyonel forgatta
 802 14|            Egyszer aztán azt is elárulta, hogy fuvolázni tud. (Nekem addig
 803 14|             bárányt. És miután kitalálta, hogy Dea még nem tud lovagolni (
 804 14|           növendékeiket), felajánlá neki, hogy majd ő kikeres a számára
 805 14|                   önnek a leányát? Azért, hogy vér szerint nem testvérek
 806 14|                  teremtve!~Én azt hittem, hogy a feleségem meg van bolondulva. –
 807 14|                   agyonlövetik a fiammal.~Hogy ez a szerencsétlen rencontre
 808 14|           behatolni.~Meggyőződtem felőle, hogy ez a leány teljesen tudatlan
 809 14|                 csak sejtelme sincs róla, hogy ő mi szerepet játszik ebben
 810 14|                 valaki. Csak az a kérdés, hogy kinek a kezébe kerül.~Mikor
 811 14|                   Párizsba, emlékszem rá, hogy meg is csókoltuk egymást.
 812 14|                 ezennel kijelentem önnek, hogy ha ön az én Lyonel fiamat
 813 14|              alkalmat is szolgáltat neki, hogy a leányával találkozzék: –
 814 14|                  amikor már hírét vettem, hogy őkelme egész nyíltan kíséri
 815 14|                   következmény.~Meglehet, hogy tévedek. Hiszen fodrászlegények
 816 14|          őrjöngések. Én mégis azt hittem, hogy ez sikeres gyógymód fog
 817 14|                     tudattam a grófnővel, hogy végrendeletet méltóztattam
 818 14|                    Én könnyen kitaláltam, hogy azért küldték hozzám, hogy
 819 14|                hogy azért küldték hozzám, hogy engem kikémleljen, s az
 820 14|                 Azt mondtam Hermione-nak, hogy ezentúl legyen az én felolvasónőm.~
 821 14|         túlvilágról.~Hermione, mondhatom, hogy a legügyesebben vitte a
 822 14|                 vitte a szerepét.~Nem ám, hogy a megbízóját iparkodott
 823 14|             elmondott róla, amivel tudta, hogy engemet fel fog ellene ingerelni.~
 824 14|                kétséget sem hagyott fenn, hogy Sidonia Lyonelnek őrült
 825 14|        tapasztalatokra nézve, úgy hiszem, hogy még előtte jár –, dacára
 826 14|               előtte jár –, dacára annak, hogy nem viselt még el két férjet.~–
 827 14|               gyanú és szkepszis. – Igaz, hogy Párizsban ez a természetrajzi
 828 14|              olvasott tovább.~„Tudom jól, hogy aki ezt az iratot olvasni
 829 14|              házikáplánomat a madame-hoz, hogy kész vagyok az első végrendeletemet
 830 14|                 feleségül a mylord. Igaz, hogy nem szép. – De hát az én
 831 14|                  tökéletessége abban áll, hogy nincs keze), amellett is
 832 14|                 álla: csak az az egy baj, hogy közbeesik egy szertelenül
 833 14|             föltételt szabtam a fiam elé, hogy ha megházasodik, ha nőül
 834 14|               megszokom azt a gondolatot, hogy nagy eszméket, amikért ősei
 835 14|               kloákába.~De tehetem-e azt, hogy nyitott szemmel, jól ismerve
 836 14|                 elősegítője legyek?~Most, hogy dúsgazdagnak érzi magát,
 837 14|                  csak egyszer rászorulva, hogy mint sous-lieutenant Algírban
 838 15|                   Nem vette észre se azt, hogy keserű, se azt, hogy hideg.~–
 839 15|                 azt, hogy keserű, se azt, hogy hideg.~– Nem dobjuk tűzbe
 840 15|              legjobban tudja nemcsak azt, hogy ki „volt” Monterosso, hanem
 841 15|                 Monterosso, hanem azt is, hogy kinek „látszott”? Hisz ő
 842 15|                  zsokékat megvesztegetik, hogy a „favorit”tal szándékosan
 843 15|               kellett állnia. Nem hiszem, hogy Monterosso úr Lyonel úrnak
 844 15|                 Úgy! Azt még nem mondtam, hogy abban a vonalon aluli világban
 845 15|                kérdé Lándory.~– Meglehet, hogy csak „zálogot” akart a kezébe
 846 15|             valami. Majd elmondom azt is, hogy „mi?” – Ön odáig értesült
 847 15|                 gróf felvilágosításaiból, hogy a grófnő felolvasó hölgye
 848 15|             Lyonelt utoljára is rábírták, hogy egy időre tagadja meg magát.
 849 15|                   udvariasan azt felelte, hogy nem mehet, mert a köszvénye
 850 15|                  de szent fogadása tartá, hogy eretnek templomba be nem
 851 15|               véleményben vagyok. Sajnos, hogy az öreg Lis Blanc gróf nem
 852 15|                   orvosaim biztosítottak, hogy egészen jól vagyok, aminél
 853 15|                  aminél fogva azt hiszem, hogy a végét járom. Eddig szigorúan
 854 15|       csiperkegombát. Kérlek igen szépen, hogy addig, amíg én élek, ezzel
 855 15|              énnekem olyan rosszul esnék, hogy igen gyorsan belehalnék;
 856 15|                  de mégsem olyan gyorsan, hogy előbb a te székedet az ajtón
 857 15|           kínálkozott rá neki az alkalom, hogy a feleségét valamelyik gleccser
 858 15|                   A táncosnőt úgy hívták, hogy „Scilla”.~És így beteljesült,
 859 15|              Scilla”.~És így beteljesült, hogy „incidit in Scyllam, qui
 860 15|              Kérem, uram, ne üssön agyon, hogy ilyen rossz szójátékokat
 861 15|                 szeretek vele dicsekedni, hogy iskolába jártam.~És akkor
 862 15|                 világ krónikái, tudja ön, hogy mit tett? Folytatta a kitűzött
 863 15|              sziget valamelyik villájába, hogy még talán ön sem találkozott
 864 15|           peremptorie kiadta a parancsot, hogy tőle végképp elmaradjon.~
 865 15|                semmiképpen ki nem kerüli, hogy a neve a hírlapokba belekerüljön,
 866 15|                 atyja is meg fogja tudni, hogy elhagyta a feleségét. Erről
 867 15|                olyan jól volt berendezve, hogy az érkező leveleket elébb
 868 15|                   lady Elvirától. Sajnos, hogy a hírlapokban nem lehetett
 869 15|                    de feltűnőnek találom, hogy az Asthon lord és Lyonel
 870 15|             becsületszavamat adtam nekik, hogy el nem árulom.~Lyonel gróf
 871 15|                   elkeserítették Lyonelt, hogy búsulásában elment Afrikába,
 872 15|          elküldött, kétségtelenné tették, hogy ő követte el a seigniers-i
 873 15|                  hanem még valami más is.~Hogy Médeának Alfréd gróf megfordított
 874 15|                   ideálja, az nem baj; és hogy Médea sem tartozik azon
 875 15|                  el is vált a férjétől. S hogy törvényesen elválasztották,
 876 15|            elválasztották, az arra mutat, hogy valami rendkívüli dolognak
 877 15|                  találkozott.~Nem hiszem, hogy az eredeti ős Médea jobban
 878 15|                   Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi hozta önt ide? Pénzt
 879 15|             csakugyan nem lehet csodálni, hogy a fiatalember a végletekre
 880 15|                   azon kellett imádkozni, hogy a császárságot összetörjék.
 881 15|                  voltunk értesülve arról, hogy mi történik Párizsban, mint
 882 15|                  törvények elítéltjeinek, hogy egyszerre törjenek ki a
 883 15|               kockánál csak az a kilátás, hogy visszanyerhetik. – És csak
 884 15|                  csak egy hajszálon múlt, hogy nem sikerült. A commune
 885 15|              Ville kormos falai hirdetik, hogy ki járt ott? Az Issy erőd
 886 15|                   vagyok felőle győződve, hogy föl lesz mentve.~Ettől a
 887 15|                Legfeljebb azt tudtuk meg, hogy mi történik az Alföldön?
 888 15|                francia seregek. Nem igaz, hogy pápai zuávok lettek volna,
 889 15|                 lehet. A kormánytól függ, hogy mi történjék.~– És így az
 890 15|                  És így az is megeshetik, hogy amidőn mi ezzel a szekrénnyel
 891 15|               kérdem én ezt; hanem azért, hogy visszatérjek az én egész
 892 15|                    kérdé Péter.~– Láttad, hogy tíz pecséttel van lezárva.~–
 893 15|                   volt.~– Hát azt hiszed, hogy amit Monterosso, a fő-fő
 894 15|               tudnám.~– Pedig azt hiszem, hogy ez, ha nem is törvényesen
 895 15|                 magammal alkudni afölött, hogy mi az igazság, a kötelesség?
 896 15|                  hát akkor azon kezdeném, hogy ezt a lepecsételt levelet
 897 15|                  a tűznek szánt iratokat. Hogy azokat kinek a keze égesse
 898 15|           fejtörést fog nekünk okozni az, hogy mi úton-módon jutunk el
 899 16|                forintban egy garas ellen, hogy engemet Franciaországban
 900 16|                kelte előtt; tudatva vele, hogy a Lis Blanc-szekrény megkerült:
 901 16|                   tehát a souspréfet urat hogy hivatalos hatáskörénél fogva,
 902 16|             megmaradt az a boldog tudata, hogy intézkedései miatt nem taposhatták
 903 16|        élvezetesebb kiadásai voltak, mint hogy azok mellett még útcsinálásra
 904 16|               mert nem tudhatta az ember, hogy ki lesz az úr ebben a zavaros
 905 16|              bérkocsijával.~Ott megtudta, hogy Lis Blanc grófnő is ugyanoda
 906 16|           fogadóban tanyázik.~Az történt, hogy erre a napra mind a ketten
 907 16|           vendégnek.~Ebből aztán az lett, hogy egyik sem szállt a kastélyba,
 908 16|                    s ott tudomásul vette, hogy déli tizenkét órakor lesz
 909 16|                   úgy haladt el mellette, hogy az arcát sem fordítá felé;
 910 16|                 Ez ő!”~Ő is kitalálhatta, hogy ezek „ők”.~Egy óra múlva
 911 16|                leleményes volt kitalálni, hogy „Ez ő!” Feltette a „pincenez”-
 912 16|            Lándory aztán megértette vele, hogy minden médaillonnak két
 913 16|              arcáról. – Arról enyelegtek, hogy melyikük fogja ma a másikat
 914 16|               hivatalosan felszólíttatik, hogy a magával hozott corpus
 915 16|                    Lándory inte Péternek, hogy tegye le a szekrényt a rácsos
 916 16|                  folytatá a souspréfet –, hogy konstatálják a szekrénynek
 917 16|              magyarázatot adnom az iránt, hogy egyike a meghívottaknak,
 918 16|                  a hamis pátosz. Ő tudta, hogy miért nem jöhet ide Lyonel
 919 16|               jelenlevők mind elismerték, hogy ez a valóságos Lis Blanc-szekrény.~
 920 16|                   felkérte a jegyző urat, hogy szíveskedjék felolvasni
 921 16|                lényeges dolog!”) Továbbá, hogy nem a Volga, hanem a Vág
 922 16|                Van-e még valami baj?”) És hogy én nem a hipnotizálás, se
 923 16|                   Ki méltóztatott hagyni, hogy az elrabolt tárgyak közt
 924 16|               által kinyittatni, anélkül, hogy a furfangját eltanulhatta
 925 16|               minden zár nélkül. – Hát ez hogy nyílik fel?~– Azt is az
 926 16|               odaszólt Péternek magyarul, hogy nyissa fel az alsó tábláját
 927 16|                  felajánlani.~– Sajnálom, hogy a jóakaratot nem viszonozhatom –
 928 16|               gúnymosollyal. (Ő is tudta, hogy hol van Médeának a bátyja.)~
 929 16|                   sorban mind elismerték, hogy ez volt a nekik bemutatott
 930 16|                   s az elnök konstatálta, hogy a pecsétek sértetlenek.~
 931 16|            írásával.~Elő volt benne adva, hogy ezzel a korábbi végrendelet
 932 16|        hagyományozás, ha senki sem tudja, hogy hol kapható az ötszázezer
 933 16|               Heringfejet ér.~– Én tudom, hogy hová lett, és hol kapható
 934 16|                megengedi a souspréfet úr, hogy előadjam.~– Nagyon kérem.
 935 16|               örököse; nagylelkűség tőle, hogy felfedezi, miszerint a rá
 936 16|                   kell azért megdicsérni, hogy nem lop.~– Igazítsa ön ki
 937 16|                ünnepélyesen kinyilvánítá, hogy meg van elégedve monsieur
 938 16|             Lándory erre azzal válaszolt, hogy mindezekről lemond: utazását
 939 16|                 az – szólalt meg Péter –, hogy az érdekelt felek közül
 940 16|                  a szereplő színészeknek, hogy a végrendelet felolvasása
 941 16|                   nagy oka van azt hinni, hogy Lyonelt a két baleset közül
 942 16|            csakugyan nem tudom kitalálni, hogy a fiatal grófnőnek mi oka
 943 16|               Tudsz te lovagolni?~– Arra, hogy az akadályversenyen pályázzak,
 944 16|                lobbantotta a marquis-nak, hogy mind elpocsékolta a gazdasági
 945 16|              vágta vissza neki a marquis, hogy »Ön éppen azt teheti a Lis
 946 16|                   Lis Blanc gyémántokkal, hogy mikor én kapom vissza az
 947 16|                  s nagy pofával hirdetve, hogy íme, mindent a régi rendben
 948 16|                öreg grófnő a marquis-val, hogy az eredeti festményeket
 949 16|           mutatott erre a látványra! Hej, hogy csapta be azt az ajtót a
 950 16|               ragyogását.~…Ha azt tudják, hogy Pétert mint elítélt méregkeverőt
 951 16|                szóbeszéd tárgya volna az, hogy egy jámbor szamaritánus,
 952 16|                mindenki meg volt lepetve, hogy nincs turbán a fején, sarkantyús
 953 16|           sarkantyús csizma a lábán. Azt, hogy franciául hall és beszél,
 954 16|               hallottak róla már valamit, hogy itt van egy csodaember,
 955 16|                   szót, s azon az alapon, hogy Médea grófnő atyai részről
 956 16|                 közölni, amidőn értesíté, hogy oda most már vasút vezet;
 957 16|                 is sokat változott azóta, hogy a grófnő utoljára látta.
 958 16|                  a grófnő nemigen reméli, hogy akár Magyarország fővárosát,
 959 16|             fonalát.~A komornyik jelenté, hogy fel van tálalva, s szétnyitá
 960 16|            Lándoryt az a kitüntetés érte, hogy Sidonia grófnő az ő karján
 961 16|              elpalástolni a mellőztetést, hogy Médeát vezesse az asztalhoz (
 962 16|               Volt, aki már azt is tudta, hogy meg is bukott Ajaccióban
 963 16|               maga jelszavára koccintott, hogy csak úgy tört bele a pohár!
 964 16|                  grófnő azzal viszonzott, hogy ott marasztotta a marquis-t,
 965 16|              nevezni valami emberi nevet, hogy ki adja ezt a pénzt! – erőlteté
 966 16|              mindenki elmondta egymásnak, hogy ez a „Godiva” nem csupán
 967 16|                 senki sem fogadkozott rá, hogy utánacsinálja.~De L’Aisne
 968 16|                  kényszerítve érzé magát, hogy csípőssé legyen.~– Hát egyátaljában
 969 16|      megcsippenteni, aki felől jól tudta, hogy a második végrendelet értelmi
 970 16|                  én ki nem tudom találni, hogy én mit keresnék a mennyországban,
 971 16|                 már csak elég indok arra, hogy Istent, másvilágot, halhatatlanságot
 972 16|                   De L’Aisne vette észre, hogy ez az ember a kártyájába
 973 16|                Ezt nem tűrhette el a pap, hogy közbe ne mennykövezzen.~–
 974 16|             marquis-nak szűksége volt rá, hogy a figuráját az ateista álarc
 975 16|                   akkor van tudata arról, hogy ez a falevél neki csak ideiglenes
 976 16|                   csak ideiglenes hazája, hogy ez a forró napsugár, mely
 977 16|                  ezt a parányi teremtést, hogy a maga túlvilágát előkészítse;
 978 16|              földi otthona, s sejtve azt, hogy az le fog hullani a fáról:
 979 16|                   A souspréfet azt mondá, hogy a lepkét már az ó-egyiptomiak
 980 16|        határozottan tiltakozott az ellen, hogy a mennyei paradicsom mellett
 981 16|              monsieur Lándory; elfogadom, hogy egészen helyesen cselekszik
 982 16|                 feltámadás hitét beoltja, hogy azok aztán tavasszal simára
 983 16|       elgázoltattunk; kívánja azt valaki, hogy ezek még újra feltámadjanak,
 984 16|                   szárnyakat is kapjanak, hogy onnan felülről lövöldözhessenek
 985 16|          meggyilkoltatták.~– De nem elég, hogy ezeknek a vére kifolyt –
 986 16|                 aki leginkább megérdemli, hogy a feje leguríttassék. „Millière-t,
 987 16|             vannak ítélve!~Lándory tudta, hogy ez a tűzakna nem őellene
 988 16|                 Mikor aztán Alfréd látta, hogy a grófnő eléggé meg van
 989 16|              kárhozati kínját, és azt is, hogy Médea egy cseppet sem ivott
 990 16|                 csak mondjon le ön arról, hogy a hernyókra nézve van feltámadás.~–
 991 16|                  tudom – szólt Lándory –, hogy nem lesz semmi tömeggyilkolás.~–
 992 16|                  ismételték: úgy tetszik, hogy egy suttogó hang is volt
 993 16|                  kerül. Annyit mondhatok, hogy a tizenkétezer fogoly commune-tag
 994 16|                   inasnak azt parancsolá, hogy a kávét hozza oda utánuk
 995 16|             kertészről beszélt a gróf nő, hogy az milyen derék, becsületes
 996 16|                  derék, becsületes ember, hogy el nem adta a rábízott egzotikus
 997 16|          irányában.~Lándory arra gondolt, hogy mégis derék ember az a pesti
 998 16|                  Magyarországot beutazta, hogy az ottani börtönrendszerrel
 999 16|                    Nem, grófnő, én tudom, hogy a kormányférfiak ideje nem
1000 16|               legfőbbb vezetője, kellett, hogy értesülést vegyen az oly