Fezejet

1001 16|                mormogá a grófnő. – De jó, hogy nem tudok deákul! (Pedig
1002 16|                 Pedig nagyon jól értette, hogy mi az!)~– Akarja a grófnő,
1003 16|                   az!)~– Akarja a grófnő, hogy beszéljek a communard-ok
1004 16|                 engem?~– Akarja a grófnő, hogy beszéljek Raoul Ripaille-ról?~
1005 16|             mintha attól akarná megtudni, hogy ki az a Raoul Ripaille?~–
1006 16|                bal szegletébe igazította, hogy ne füstöljön a grófné arcába
1007 16|               Lyonel gróffal. Lehetetlen, hogy a grófnő szalonjában is
1008 16|                    Nekem nem vallotta ki, hogy hová dugta el azokat, de
1009 16|                   magának megparancsolni, hogy ne reszkessen. Valóságos
1010 16|         petróleumkarabélyokkal; elszánva, hogy ördögök módjára fognak harcolni,
1011 16|                föld alatt. Van más módja, hogy a maga foglyait a napvilágra
1012 16|               mentem oda hozzá egyenesen, hogy Raoul Ripaille, nem! Lis
1013 16|               ötödik.~A grófnő azt hitte, hogy a chartreuse csillapítani
1014 16|                  el neki, amennyit tudok. Hogy Raoul Ripaille, Lis Blanc
1015 16|                    Oda volt kényszerítve, hogy a társadalom ellenségei
1016 16|                 kéz nyújtsa-e felé kezét, hogy őt fölemelje, hogy engedjen
1017 16|                 kezét, hogy őt fölemelje, hogy engedjen neki utat derék.
1018 16|     halálsápadtságát. Lehunyta a szemeit, hogy elhitesse magával, hogy
1019 16|                   hogy elhitesse magával, hogy ez csak álom.~A szalonban
1020 16|                Aisne Alfréd megtudja azt, hogy mit köszönhet az ön közbenjárásának:
1021 16|                   Ki is lehetett találni, hogy miről beszélgetnek, mert
1022 16|                   Médea grófnő felé ment, hogy attól is búcsút vegyen egy
1023 16|                   aztán el is hagyta azt, hogy Médeának mondjon búcsúzó
1024 16|                   nem tehetett mást, mint hogy a szeme közé nevessen. Csodabogár!
1025 16|                 Csodabogár! Ez azt hiszi, hogy a jegyzőnek egyéb dolga
1026 16|                 annyi neveléssel sem bír, hogy mikor a háziasszony diskurzusban
1027 16|             bizonyosan tudni fogják önök, hogy holnap van az utolsó terminus,
1028 16|               lenni.~Médea bámulva látta, hogy a marquis nagyon nyájasan
1029 16|                   s aztán olyan közelről, hogy majd a szivarjaikkal égetik
1030 16|            arcvonásait. Halkan beszélnek, hogy a közelállók ne hallják.~
1031 16|                     A Lis Blanc-ok tudom, hogy jelentkeztek.~– Igenis az
1032 16|                Lándory végre hozzájutott, hogy egyedül maradt Médea előtt. –
1033 16|                  kifelé.~Médea azt látta, hogy az egész társaság felkavarodik.
1034 16|                 akartam önt felszólítani, hogy üljön le velem egy parti
1035 16|                   hazafiai híresek arról, hogy mind sakkoznak.~– Azok az
1036 16|                kifundálva abból a célból, hogy a távozni készülőt valami
1037 16|                 Lándory nem állhatta meg, hogy erre a mosolygó arcra el
1038 16|          félmillió közt: ez is tudta már, hogy miért mosolyog.)~– A próféta
1039 16|              próféta szakállára esküszöm, hogy sohasem iszom sorbetet.
1040 16|              Médea el nem tudta képzelni, hogy miféle villám csapott ide
1041 16|            stúdium kell hozzá, eltalálni, hogy vajon a szőnyegen forgó
1042 16|             célébre lett; s végre kisült, hogy Budán nincs palatínus, s
1043 16|             mimikázva.~Lándory tudta jól, hogy kinek integet a marquis.
1044 16|                ember irányában.~Nem érté, hogy mi bajuk lehet, de azt kitalálta,
1045 16|                  lehet, de azt kitalálta, hogy azoknak nagy szükségük van
1046 16|              lesben ülő panthera – látta, hogy most az anyja is közeledik
1047 16|          előrelépéséből sejteni lehetett, hogy a marquis ajánlatát háziasszonyi
1048 16|              Médea látta a férfi arcából, hogy még a grófnő meghívására
1049 16|             szállóvendégül. Azt is tudta, hogy miért „nem”? Minden bizonnyal „
1050 16|                    Uram! Én is kérem önt, hogy legyen a mi vendégünk.~S
1051 17|            anyjára bámult.~– Lyonelt? Hát hogy lehet az? Hát nem fogták
1052 17|                Avricourt-nál?~– Fájdalom, hogy nem érte az a dicsőség.
1053 17|               asztalunknál!~– Nem tudták, hogy ő az én mostohafiam.~– De
1054 17|                poharat emelt…~– Az tudta, hogy ő Raoul Ripaille.~Médeának
1055 17|                Hogyan? Hisz ön azt mondá, hogy a miniszter biztosítá őt
1056 17|                     Az biztosítva van. De hogy talál rá a kegyelemlevél
1057 17|              Megtörtént a régibb időkben, hogy egész házak lesüllyedtek
1058 17|                   úgy vannak szabályozva, hogy a házsorok a föld alatti
1059 17|             összeborzadva. (Hiába mondta, hogy nincsenek idegei.)~– A commune
1060 17|            faragott e helyen: nem sejtve, hogy fölötte vonul el egy másik
1061 17|        mennyiségben, a kürtőkön át látni, hogy rejtekükből világosság tört
1062 17|               Hanem a lejárat olyan szűk, hogy azon csak egyesével lehet
1063 17|               csoport azzal fenyegetőzik, hogy dinamittal az egész városnegyedet
1064 17|                 Megígértük Lándory úrnak, hogy nem leszünk idegesek.~–
1065 17|         olyanformán – folytatá Lándory –, hogy a katonáknak utasításul
1066 17|                     De az a nehéz kérdés, hogy miként ismerjék meg Raoul
1067 17|                    Grófnő! S gondolja ön, hogy az önnek való concert philharmonique
1068 17|                  keze.~– Hát én elhiszem, hogy a grófnő képes ilyen erős
1069 17|               Azonban előre megmondhatom, hogy a grófnő sem fog ráismerni
1070 17|            patinával vonja be az arcokat, hogy utoljára csaknem egyformákká
1071 17|               nagy veresbetűs plakátokon, hogy aki Raoul Ripaille-t felismeri,
1072 17|             ötezret!~– Higgye el, grófnő, hogy kettő is elég. Nem Lyonel
1073 17|             hangsúlyozza azt az ígéretet, hogy a jövőben minden bonapartista
1074 17|               kérje ki tőle azt a kegyet, hogy mostohafia elfogatásánál
1075 17|                 lehessen: abból a célból, hogy őt felismerhesse. Talán
1076 17|                kell szóról szóra mondani, hogy mit akar a mostohafiával
1077 17|            borotvaélen, már arra gondolt, hogy hogyan kövessen el árulást
1078 17|                  Blanc grófnők közelében, hogy a stratagémához szükséges
1079 17|                van fogva!”~– Gondolja ön, hogy most lesz?~– Az aneroid
1080 17|            kiürítve, a zápor úgy szakadt, hogy alig lehetett a ló fejéig
1081 17|                 vannak kövek sorba rakva, hogy esős időben a sárba ne kelljen
1082 17|                  kocsihoz, s azt kérdezé, hogy hová igyekszik az úr meg
1083 17|       passepartout-t, s őszintén elmondá, hogy madame az anyja Raoul Ripaille-nak,
1084 17|                  helyet a grófnő számára, hogy leülhetett. A garèon rögtön
1085 17|               belekóstolt; de csak azért, hogy meg ne sértse az asztaltársaságot.~
1086 17|          asztaltársaságot.~Természetesen, hogy a várt esemény volt a beszélgetés
1087 17|                 tekerve.~– No, mondhatom, hogy senki sem fog úgy örülni,
1088 17|                   A szomszédja azt mondá, hogy mit ér a csiperkegomba,
1089 17|                    Azt gondolják az urak, hogy az megvetendő csemege? Az
1090 17|             grófnő most már bánta nagyon, hogy megkóstolá.~A szomszédnak
1091 17|              tréfás véleménye.~– Fogadok, hogy ha az az átkozott Raoul
1092 17|                    mikor azt tette hozzá, hogy nincs ezen semmi nevetnivaló.~
1093 17|                  ragadta meg a figyelmét, hogy ez az egész zuhogó zagyva,
1094 17|               azoknak, akik jelentkeztek, hogy fel tudják ismerni Raoul
1095 17|             magukra vállaltak. Ha tudnák, hogy mind kegyelmet kaptak!~–
1096 17|                   kimutatta. – Tudva van, hogy az ezárt carrieère-eknek
1097 17|                    az is ki van számítva, hogy percenkint hány tonna víz
1098 17|                  és így ki lehet mutatni, hogy most hol járnak a föld alatt
1099 17|             iskolából való, de mondhatom, hogy kitűnő szakismerettel bír
1100 17|                megmagyarázta a grófnőnek, hogy a dinamitbombák hogy vannak
1101 17|           grófnőnek, hogy a dinamitbombák hogy vannak fölszerelve, lőkupakokkal
1102 17|               katonáknak utasításuk arra, hogy Raoul Ripaille-t meg ne
1103 17|                volt már a gőz a teremben, hogy a lámpák csak úgy pislogtak
1104 17|                   felelt a megszólításra, hogy előrántotta a revolverét,
1105 17|                   az élvezete is megvolt, hogy golyófüttyentést hallott
1106 17|               kétségbeesett ötletre jött, hogy a ruháit petróleummal itatta
1107 17|               undorító alakban! Hihető-e, hogy ez a rongyváz, ez a gonosztevőmodell,
1108 17|               akarta azt fojtani, s aztán hogy ketten-hárman megkapták
1109 17|                     No, hát nem látja ön, hogy most szült az anyám? A drága
1110 17|                  poéták csúfolják! Nézze, hogy szüli egyre-másra az ikeröcséimet.
1111 17|            csináljak az eszemmel? Persze, hogy nem ismerek önre. Ma nincs
1112 17|                  Gyönyörködni akar benne, hogy hogyan lőnek főbe? Meg akar
1113 17|             Nagyon ingerlek valakit arra, hogy megcsókoljon? Egy patkány
1114 17|               keseredve.~– Én azt hittem, hogy jó híreket fogok önnel közölhetni,
1115 17|                fogai között, olyanformát, hogy „nyomorult”.~– Madame! Ez
1116 17|                   szigorúan ügyelni arra, hogy a grófnő miről beszél a
1117 17|              grófnő fejbólintással jelzé, hogy végezte a mondókáit.~– Szabad
1118 17|                   annyit mondani fiamnak, hogy mind a megszabadulását,
1119 17|                  is felhúzva a köteléket, hogy még jobban megnézhesse Lándoryt. –
1120 17|                   volt kíváncsi megtudni, hogy fogják el rendre a többi
1121 17|                   Arra kérte az őrnagyot, hogy fiának felismerőjét, a Lidy
1122 18|                 és a mostani élet között, hogy a csévelgő tömegben feltűnően
1123 18|           grófnőnek nem volt annyi ereje, hogy le tudjon szállani az ülésből;
1124 18|              feltalálva.~– Bocsásson meg, hogy ide kérettem – mondá Lándory
1125 18|                  szóba állni: azt mondja, hogy az ő baját semmi panaceák
1126 18|                 öltözet: mind azt hajtja, hogy ruházzam fel azt a saját
1127 18|             rendelt neki, s ő azt mondja, hogy az ablakon ugrik ki, ha
1128 18|              megmondani. Csak azt hajtja, hogy kérdezzük öntől, mi baja.~–
1129 18|             Hermione vette el, s kivitte, hogy érvényesíttesse.~A doktor
1130 18|               valami házibarátnak nézte), hogy mint kell a beteggel bánni.~–
1131 18|           betegápoló.~A doktor megígérte, hogy éjfél után megint eljön.~
1132 18|                    s én azzal, megvallom, hogy nem foglalkozom. Az utolsó
1133 18|                órák élményei, azt hiszem, hogy a legerősebb idegeket is
1134 18|                ennek köszönheti legelébb, hogy Lyonel grófot a tüzérek
1135 18|                 az egész.~– Megbocsát ön, hogy idekérettem?~– Hívatlanul
1136 18|                nem azért jöttem Párizsba, hogy itt rémdrámákat segítsek
1137 18|                segítsek komponálni, hanem hogy egy hivatalos eljárást kerékvágásba
1138 18|             hozzak. Tudni fogja a grófnő, hogy megholt nem atyjának a vagyona
1139 18|                Nekem ki kell eszközölnöm, hogy a lefoglalás meg legyen
1140 18|                  szüntetve.~– Azt hiszem, hogy ez könnyen fog menni.~–
1141 18|                 bennünket.~– Tartok tőle, hogy még egyszer alkalmatlankodnom
1142 18|                    Amikről én azt hittem, hogy az mind fantazmagória! Mindent
1143 18|                 Arról nem szólt semmit.~– Hogy a Lis Blanc gyémántokat
1144 18|                    hanem azért tudta jól, hogy mikor torzult el Deának
1145 18|                  amit magyarul úgy hínak, hogy „Ponciustól Pilátushoz való
1146 18|             műszaki szótárban keresgélni, hogy ennek a szónak az értelmét
1147 18|              amint Párizsba megérkezett), hogy a Lis Blanc – contra Traumhold
1148 18|             óvásokkal és sequestrumokkal, hogy egyik sem tehetett semmit.~…
1149 18|                semmit.~…tekintettel arra, hogy még nincs bebizonyítva,
1150 18|         communard-ral…~…tekintettel arra, hogy ha azonossága bebizonyul,
1151 18|       Traumholdügyben…~…tekintettel arra, hogy ha nem azonosul Raoul Ripaille
1152 18|              gróffal, akkor kérdés támad, hogy Lis Blanc Lyonel gróf valósággal
1153 18|           örvendez-e?~… tekintettel arra, hogy ennek evidenssé tételére
1154 18|          megjelenésre…~…tekintettel arra, hogy ha Lis Blanc Lyonel gróf
1155 18|                   által konstatálva lett, hogy Lis Blanc Lyonel gróf csakugyan
1156 18|              Raoul Ripaille communardral, hogy csakugyan él, s nem halattatik
1157 18|                természetrajzi ismerettel, hogy egy seigniers-i souspréfet
1158 18|               reggelre odaért, azt hitte, hogy másik este megint vissza
1159 18|              Boisgoberry úr nagyon örült, hogy a kedves barátját újra láthatja.
1160 18|                háromszor visszaküldték!~– Hogy lehetett ez?~– Hát legelőször
1161 18|                kívül van helyezve. Persze hogy nem fogadták el. Visszaküldték,
1162 18|                   s kaptam egy megintést, hogy felhagyjak a napóleoni velleitásokkal.
1163 18|                hivatalos figyelmeztetést, hogy a távollevő aláírásának
1164 18|                   napkeleti virágnyelven, hogy „szamárfül”.~– Tudom.~–
1165 18|                   hónapját úgy elmondani, hogy egyet-kettőt ki ne hagyjon
1166 18|                  hagyjon belőle.~– De hát hogy tűr ön ily mihaszna embert
1167 18|                 az az egy kifogása lehet, hogy nem akar borotválkozni.~–
1168 18|             előtti állása nem engedi azt, hogy a felesége nevelt leányát
1169 18|                   tőle egyebet, csak azt, hogy ugyanabban az időben, ugyanazon
1170 18|             aligha tenné meg egy alispán, hogy az aljegyzője által elrontott
1171 18|                   elé ért, eszébe jutott, hogy egészen megfelel az illem
1172 18|       felvilágosítást adta a jövevénynek, hogy a souspréfet úr még nincs
1173 18|                   a szalagok. Észrevette, hogy azok valamit rejtegetnek,
1174 18|            Kezdett az a sejtelme támadni, hogy ő most aligha jó helyre
1175 18|                   említé fel sajnálkozva, hogy monsieur csak éjfél után
1176 18|                végre megállapodtak abban, hogy holnap mindenesetre jó idő
1177 18|              mondta ön el a feleségemnek, hogy önt ebédre hívtam? Hisz
1178 18|                Annyira bolgár nem vagyok, hogy ajtóstól rohanjak be a házba.
1179 18|               házba. Kivált miután tudom, hogy pénteken ön a prépost úrnál
1180 18|              utasításba adta a kocsisnak, hogy csak menjen vissza a remizbe;
1181 18|                    Lándorynak feltűnt az, hogy nem a háziasszony jön a
1182 18|              amire szemérmesen megjegyzé, hogy az meglepetésül készül „
1183 18|         bocsánatot kért a vendég uraktól, hogy a férje még nincs itthon;
1184 18|            vallott. Ha azt kérdezte tőle, hogy olvasta-e Hugo Victor „La
1185 18|           souspréfet közbekiáltott: „Hűh! Hogy olvasna az én kersztleányom
1186 18|               rettentő dolgokat!” Kisült, hogy még regényt sem olvasott
1187 18|                  az is csak arra vált be, hogy a cicának csak addig szabad
1188 18|                   ez még sohasem történt, hogy a férje megkésett volna!
1189 18|                 férj rendkívül örvendett, hogy szerencséje lehet ilyen
1190 18|            házánál elfogadhatni, s azzal, hogy hatalmát tüntesse, parancsoló
1191 18|             hangon utasítá az asszonykát, hogy siessen az ebéd után látni:
1192 18|                   aztán csak arra kérlek, hogy tintával ne öntsd le porzó
1193 18|               Aztán majd beszéljünk róla, hogy hol jártál egész délelőtt?~–
1194 18|                  Már azt el kell ismerni, hogy a „szükséges semmi” igen
1195 18|                  meg akarja azokat kapni, hogy az esteli vonattal visszamehessen
1196 18|                 kell menni Lándory úrral, hogy Párizsban is jelen legyen
1197 18|          Lándoryhoz. – Az nem szép öntől, hogy elrabolja tőlem az én kincsecskémet.~
1198 18|                csúnya szemeket vetett rá, hogy Lándorynak nagy önuralmába
1199 18|                  Uram! Nekem úgy tetszik, hogy „a szükséges semmi”-nek
1200 18|                   úr olyat nevetett erre, hogy a fehér mellényének a gombjai
1201 18|                csakugyan zseniális ember! Hogy kitalálta egyszerre! Ezt
1202 18|                  Houdin, kicsinyben múlt, hogy hamis zsebben nem kereste
1203 18|                  egyszer madame megtudja, hogy ön nem eszik halat a plébánossal
1204 18|                 maire-ról pedig én tudom, hogy hát ő hol szokott ebédelni?
1205 18|               vendéglátást, s azt mondta, hogy utánasiet a jegyző úrnak
1206 18|                  elmentében arra gondolt, hogy szép találmány az a „szükséges
1207 18|                   lépés közben, látszott, hogy férfiruhában járáshoz volt
1208 18|          szobaleánya biztosította felőle, hogy ez valóságos nőnemű gyermek,
1209 18|                  óta, azelőtt úgy híttak, hogy Lidy „Saint Jean”. Én játszottam
1210 18|                   tableaux vivants-ban, s hogy még azelőtt hogy híttak,
1211 18|           vivants-ban, s hogy még azelőtt hogy híttak, azt nem tudom; mert
1212 18|                  tenyerembe írni. Azután, hogy kinőttem a szerepkörömből,
1213 18|                   Tessék elhinni, madame, hogy az egész commune harcaiban
1214 18|                 az többet vissza nem jön, hogy megcsípjen. No, nem igaz,
1215 18|                  Médea elhatározta magát, hogy rátér a kényes kérdésre.~–
1216 18|               Felesége? Hát nem tudja ön, hogy annak már van neje?~– Nem
1217 18|                 nehéz esküt kell letenni, hogy hű marad; – ha áruló lesz,
1218 18|                   kicserélni.~– Tudta ön, hogy Raoul Ripaille egy főúri
1219 18|              mindenki tudta. Hanem arról, hogy Raoul Ripaille miket tett,
1220 18|               hozzám a grófnő; mert arra, hogy őt el nem árulom, még mindig
1221 18|                   nem kell ide!” Elmondá, hogy védeni fogják magukat odalenn
1222 18|               Raoul Ripaille megesküdött, hogy ha kényszerítve lesz rejtekéből
1223 18|                  amiken az volt hirdetve, hogy aki Raoul Ripaille-t felismerni
1224 18|                   akkor én azt gondoltam, hogy sokkal jobb lesz, ha én
1225 18|                  Hát ezt is azért tettem, hogy a fenyegetését be ne válthassa,
1226 18|              nagyon sietnem kellett vele, hogy a nevét elkiáltsam; mert
1227 18|                 dobva; amikor nem tudtam, hogy a két kezemmel a szégyenemet
1228 18|                   csak leány.~– Elhiszem, hogy ott van.~– Ott is fog maradni,
1229 18|                  bukása után mutatta meg, hogy milyen nagy: ötmilliárdot
1230 18|              ötmilliárdot fizetett azért, hogy a hódító lába ne tapossa
1231 18|           parasztoké.~Lándory, látva azt, hogy hosszabb időt lesz kénytelen
1232 18|             minálunk”. Lándory nem tudta, hogy a tegezésen csodálkozzék-e,
1233 18|                 bizony el is felejtetted, hogy mi Seigniers-ben, az emlékezetes
1234 18|                 igen. Hanem azt gondolom, hogy az ilyen borozás közben
1235 18|               mifelénk pedig az a szokás, hogy pajtásságot borral köszöntenek
1236 18|                   fel. Én sohasem láttam, hogy mandulatejjel lettek volna
1237 18|                  alatt. Én tudom azt jól, hogy teneked senki a kerek földön
1238 18|                   akkor azt tetted volna, hogy amint azt a régi divatú
1239 18|                segélyével…~– Mondtam már, hogy az inasom vezetett rá; az
1240 18|                hát akkor azt tette volna, hogy elhozza Seigniers-be. Ott
1241 18|                   közül mégis azt mondom, hogy kilencszázkilencvenkilenc
1242 18|             jutott az átkozott szerencse, hogy a főnyerőt kihúzzam. Egy
1243 18|               természetesen kivívtad azt, hogy én, valahányszor valaki
1244 18|         barátságból; – ha engedted volna, hogy azt a haszontalan fickót,
1245 18|       hamvazószerdai áhítatosság kellett, hogy ezt a kétségbeesett alakot
1246 18|           megtetted. Én bizony nem tudom, hogy minek avattad bele magadat.
1247 18|                voltam mindig, úgy hívtak, hogy „un bon enfant”.~Lándory
1248 18|               félt, mint akit úgy hívnak, hogy ,„jó fiú”!~– Én soha semmiért
1249 18|              Lándory azt gondolá magában, hogy ez a legveszedelmesebb fajtája
1250 18|                  is vár, de előidézi azt, hogy a kölcsön kapottat visszafizethesse:
1251 18|                      No, csak azt mondom, hogy mi igen jó pajtások leszünk
1252 18|                szükség kártyáznod. Tudom, hogy semmi játékhoz sem értesz.~–
1253 18|                  Vettem észre az arcodon, hogy meghőköltél, mikor azt a
1254 18|               sajátságos természetem van, hogy azokhoz ragaszkodom legjobban,
1255 18|            grófnőnek meg az a balvégzete, hogy azokat üldözze legjobban
1256 18|               gegessen”. Csak rajtad áll, hogy beleházasodj a családba.~–
1257 18|                  határozottan lebeszél.~– Hogy hívják a könyvedet?~– Az
1258 18|              Nekem van akkora jövedelmem, hogy abból legény módon, úrilag
1259 18|                   ki nem adja. Azt pedig, hogy egy gazdag nőnek szegődjem
1260 18|              Magam is azt hiszem. Akarod, hogy elmondjam neked az egész
1261 18|                  meg egy pohár konyakkal, hogy az emlékezetemet felfrissítsem.
1262 18|                   emeltek azon az alapon, hogy volt egy utóbbi végrendelet,
1263 18|                   akkor azt gondoltuk ki, hogy amicára lépünk; kiegyezünk,
1264 18|                  kiegyezünk, olyanformán, hogy én nőül veszem Médeát, s
1265 18|              dolgot. Az anyja felszólítá, hogy nyilvánítsa beleegyezését.
1266 18|                akkor sem kérdeztétek meg, hogy fog-e az nekem tetszeni?
1267 18|                 tudsz. Tehát nem kívánod, hogy beszéljünk a részleteiről?
1268 18|                 se font pas”. Rajtad áll, hogy beszélj-e?~– Ez megint „
1269 18|              kivívott diadalt, megvallom, hogy még nem próbáltam. – Annál
1270 18|                  Az ördögök vannak veled, hogy úgy vigyorogsz?” Mikor meg
1271 18|                   olyan lassan suttogott, hogy az eskető pap nem hallotta,
1272 18|                  eskető pap nem hallotta, hogy az esküformát mondja-e utána?
1273 18|               kellett volna hangoztatnia, hogy „Isten engem úgy segéljen!” –
1274 18|                 segéljen!” – azt susogta, hogy „de szabadíts meg a gonosztól!” –
1275 18|              Nekem bizalmasan bevallotta, hogy olyan borzasztóan be van
1276 18|                   utolsó nap? Hát mondom, hogy az áldozathozó fél én voltam.
1277 18|             voltam. Megérdemlettem volna, hogy azt méltányolják. – A búcsúvétel
1278 18|                   melanogént felkenettem, hogy fekete legyen, mert nagyon
1279 18|                    s ott elmondva előtte, hogy e perctől fogva ő a háznak
1280 18|            királynéja, magára hagytam őt, hogy átöltözhessék. Ebédnél majd
1281 18|          egészségetekre kívánom. Remélem, hogy jóllaktatok.~– Csak lassan!
1282 18|                 benne. Nem állhattam meg, hogy magasztalásomat ki ne fejezzem
1283 18|                csókolni, de akkor láttam, hogy szarvasbőr kesztyű van rajta,
1284 18|                 én iszonyodom. Gondoltam, hogy evésnél majd lehúzza.~Hát
1285 18|                 beszélek. Fogadni mernék, hogy azalatt a „hiszekegyet”
1286 18|    szemtelenségeket mondok? Azt gondolod, hogy volt valami sikere? Valami
1287 18|                sikere? Valami volt. – Az, hogy én magam lettem makutyivá.
1288 18|              makutyivá. Kezdtem észlelni, hogy a székem emelkedik velem. –
1289 18|               emelkedik velem. – Éreztem, hogy a bor a fejembe megy, melegem
1290 18|         tudniillik a nőm bájaira. Kértem, hogy vesse le ő is azt a fránya
1291 18|                kötve. Ő erre azt felelte, hogy neki nincs melege. Annál
1292 18|             asztal mellől, s odarohantam, hogy a Lamballe-kendőt erővel
1293 18|                   olyat taszított rajtam, hogy én hanyatt estem a medvebőrös
1294 18|              atlaszbútorok! – Azt hittem, hogy mindjárt el fogom temetni
1295 18|                   nem bírtam elhatározni, hogy a négy lábon járók vagy
1296 18|                  szándékkal beszélted el, hogy engemet abba a nőbe szerelmessé
1297 18|                 de mikor elmondtam neked, hogy nézd, itt van egy tündérnő,
1298 18|                   Tudja, mint a vadállat, hogy te vagy az idomárja. S csak
1299 18|                     No, mármost láthatod, hogy jó cimborád vagyok – mondá,
1300 18|                   mint máskor. Tudva van, hogy Cissey tábornok sikertelen
1301 18|               csak azt sajnálja az ember, hogy nincs nyolc szeme, mint
1302 18|            maradni.~Bertalan vette észre, hogy az ő kedves barátja ővele „
1303 18|              Svájcban settenkedik; várva, hogy kitiltsák Franciaországból;
1304 18|                   barátom! Ti, úgy látom, hogy a válópörön kezditek a szerelmeskedést.~–
1305 18|               szemle alá vette.~– Ej, ej, hogy van felkötve a nyakkendőd?
1306 18|                  Scillához. – Hát már ezt hogy találtad ki?~– Erről a héliotrope-illatról.~–
1307 18|                  Megálljunk! Ő nem tudja, hogy téged hozlak magammal. Úgy
1308 18|              derekát, eltartá őt magától: hogy jobban megnézhesse, „hogy
1309 18|                 hogy jobban megnézhesse, „hogy megszépült!”~– Ugye, milyen
1310 18|                   meg.~– Hát ez úgy volt, hogy ezelőtt valami tíz esztendővel…~–
1311 18|                   voltam.~– S azon kezdi, hogy ennek a lánynak véghetetlen
1312 18|              kiképeztetésére.~– Tudja ön, hogy miért szerettem önt meg
1313 18|             uraknak azt mondta a hajamra, hogy vajon nem hamis-e az? Erre
1314 18|        leeresztettem a hajamat a fésűről, hogy a térdemig omlott. Akkor
1315 18|                nevelőapáknak.” Aztán meg, hogy „viselje magát a leányka
1316 18|                      Olyankor azt hiszem, hogy Sappho vagyok – mondá Scilla
1317 18|                 amabo, Dulce ridentem”.~– Hogy hangzik az magyarul?~– Édesen,
1318 18|              tudom. Egész Párizs beszéli, hogy ön a csodaszép Médea grófnővel
1319 18|             tagadni szokás. Azt is tudom, hogy ön még gyászol, s a gyászév
1320 18|                    ça! Önről azt mondják, hogy gondolatolvasó, clairvoyant.
1321 18|              gondolatolvasó, clairvoyant. Hogy keresztül lát…~– A ruhán –
1322 18|               Alfréd. – Ez nem élc. Tény, hogy a spiritiszták minden ruhán
1323 18|           búcsúzáskor.~– Nagyon köszönöm, hogy fölkeresett.~– No! És nekem
1324 18|                      mondá Alfréd, látva, hogy Scilla visszavonulni készül.~–
1325 18|        tekintetben is úgy van megalkotva, hogy ahhoz „két”, egymással virtuozitásban
1326 18|                Olyan elragadó volt benne, hogy még a nőknek is tetszett.
1327 18|      anyanyelvükön szólt hozzá:~– No, hát hogy volt ön megelégedve a kisleányával?~–
1328 18|                  arcát.~– Bolondos leány; hogy összemázolta a pofámat a
1329 18|                   öltözőjébe.~– No, ugye, hogy még a Brahmát is lecsalogatja
1330 18|             tartva; annak a bizonyságául, hogy kézzel-lábbal kapott utasítást.
1331 18|             engeszteljem ki. Nem akartam, hogy sírjon. Ilyenkor a fejemben
1332 18|        gondolatolvasó, hát találja ön ki, hogy miről gondolkozom én most?~–
1333 18|                  Ön most azon ábrándozik, hogy milyen jó volna a régi szerelmesétől
1334 18|                    akiért rajong.” Lehet, hogy talál! De mégis így kirukkolni
1335 18|                  a fejét; mintha mondaná, hogy ez nincs eltalálva.~Lándory
1336 18|                 magának azt az élvezetet, hogy elébb gyönyörködjék a hipnotizáltja
1337 18|                  Hát ön csakugyan bűvész? Hogy meglátja a szívem fenekén,
1338 18|                gondolok, érezek, álmodom? Hogy én utálom a balettet, s
1339 18|               újra magyarul szólt). – Hát hogy találta ön ezt ki?~– Nincs
1340 18|                  emberke azt mondá önnek, hogy „jól játszott”.~– Lássa
1341 18|                vagyok annak az ábrándnak, hogy valaha drámai színésznő
1342 18|                  akkor aztán jósolja meg, hogy leszek-e valaha az új kedvesemé,
1343 18|                Lándory könnyen kitalálta, hogy amire most gondolék, ami
1344 18|                ami úgy elszomorított, az, hogy szegény apám és anyám nem
1345 18|                 nem lehet most itt velem, hogy sikereimnek örülhetnének.~–
1346 18|                 Alfréd. – Sohasem tudtam, hogy önnek az apját Terpsychorénak,
1347 18|                   szomorú hírrel fogadta, hogy a kisasszony irtóztató migrénben
1348 18|                telt bele több öt percnél, hogy Scilla visszajött az öltözőből.
1349 18|             Scilla, körülfordulva előtte, hogy minden oldalról szeme alá
1350 18|                 burkolva.~– Azért teszem, hogy így is hajlandó vagyok sokat
1351 18|               szépségeit.~– Mit kíván ön, hogy elszavaljak?~– Azt a jelenetet,
1352 18|               mérséklettel. Azt szeretem, hogy nem utánozza dicső mintaképeit,
1353 18|       viszontszerelemre?~– Én azt hiszem, hogy igen. Ámbár felbiztatni
1354 18|               szegény.~– Azt gondolja ön, hogy mikor balettet táncolok,
1355 18|                Hát tesz-e az különbséget, hogy porcelánt vágok-e az inasomnak
1356 18|                   már Scillán volt a sor, hogy Bertalant megdicsérje.~–
1357 18|             Phaedra kétségbeesik afölött, hogy Hyppolit nem viszonozta
1358 18|                  vele ölni magát, azután, hogy a merényletében a dajkája
1359 18|         sárkányölő vitéz pedig csak nézi, hogy a legszükségesebb eszközét,
1360 18|                  én nem hagyom a mamának, hogy elvegye a kardomat; hanem
1361 18|                 kezét, s azt mondom neki, hogy „Hohó, édes! Az én kardom
1362 18|             Egyszóval szeretném én látni, hogy veszi el a kardot akár Rachel,
1363 18|                  ha én vagyok Hyppolit? S hogy csinál aztán három felvonást
1364 18|              nevetésre fakadt.~– Az igaz, hogy az mindig nagy kérdés marad.
1365 18|                   csak akkor veszi észre, hogy nincsen kardja, mikor már
1366 18|            remekül adta Hyppolitot. Igaz, hogy ön az életben is valódi
1367 18|             ujjhegy érintésével elárulja, hogy e varázs bűvkörébe jutott,
1368 18|               kívül nem mondja nekem azt, hogy „te!”~– Jól van, kis Katicám!
1369 18|                 is sokkal. Elfelejtetted, hogy a szerelmi vallomást egy
1370 18|            amilyennek lenni szabad. Igaz, hogy csak magadban játsztál,
1371 18|             hatóságok mindent elkövettek, hogy elfogják; de nem mentek
1372 18|                ménje között. Ez is tudja, hogy nekik „kettőjüknek” ellensége
1373 18|           Embernek nem mondhatom, dacára, hogy két lábon jár, s késsel
1374 18|                 lábam előtt, s hallgatta, hogy mit mesélek.~– Szép volt-e?
1375 18|                   mesélek.~– Szép volt-e? Hogy találkozott vele?~– Hadd
1376 18|                   semmi pénzen megvehető, hogy a kedvesét elárulja. Hiába
1377 18|           borospalack. Néha megtette azt, hogy a puskája csövét töltette
1378 18|                 amíg Évica dalolta hozzá, hogy „aranyicce, réz a messző;
1379 18|                  ígértek már az Évicának, hogy legyen árulójává; de az
1380 18|             rózsának, s tövise is legyen, hogy azt is megszúrja, akit szeret,
1381 18|                   a szégyen, a bosszúság, hogy egyetlen vakmerő kalandor
1382 18|              táncot, jobbra-balra fincol, hogy nehéz legyen találni; mikor
1383 18|             egérutat nyerni a gazdájának, hogy újra tölthesse a fegyverét.~
1384 18|               hátán; hacsak azt nem érzi, hogy emberére akadt. Elébb kipróbálja
1385 18|              ijedezik, a fejét felhányja, hogy majd orron üti vele a nyeregben
1386 18|               ülőt; megmerevíti a nyakát, hogy se jobbra, se balra kormányozni
1387 18|            hirtelen megtorpan, azt várva, hogy a lovagja a fején keresztülrepüljön;
1388 18|                   sarkantyú tudatta vele, hogy méltó urára talált, akkor
1389 18|               pandúr alá adják, megteszi, hogy akkor rázkódik meg alatta,
1390 18|             erősen meg kellett rugdalnom, hogy fölébredjen. – „Költsd fel
1391 18|                   mondá a leány. – Nézze, hogy villámlik: idejön a fergeteg.” „
1392 18|                  gnóm vigyorogva mutatta, hogy kész rá, s előszedve a zabos
1393 18|             oldalú hegedűt, odaállt elém, hogy hát melyik az én nótám? „
1394 18|              szerszámról meggyőződhetett, hogy az igazi szegénylegény-készség.
1395 18|                   Most mutatta aztán meg, hogy kicsoda ő? Aranyzománcba
1396 18|                    Csak azért borult rám, hogy kitanulja, milyen inget
1397 18|                  aki azt hallja, anélkül, hogy tudná, miért?~– Mikor vége
1398 18|                    Csak az volt a kérdés, hogy melyikünket hagyja élve
1399 18|                   a puszták rózsája? Mert hogy egyikünket meg fogja ölni,
1400 18|               lehet tudni azt a leánynál, hogy mikor válik a szerelme gyilokká?
1401 18|                  A leány szidta az apját, hogy minek veszi el tőlem a pénzt?
1402 18|                   azt sem kérdezte tőlem, hogy hívnak? Neki csak „angyalom”
1403 18|                voltam. Észrevettem rajta, hogy valahányszor a falióra üt,
1404 18|               kérdé nagy szemlobbanással, hogy szinte világosabb lett a
1405 18|           magasabb buckára, jól vigyázva, hogy az útba eső tömpölyökbe, „
1406 18|            csárdától, mert nem tudhattam, hogy merről fog jönni az ellenfelem.
1407 18|                Mármost aztán én is tudom, hogy mely oldalról kell őt várnom. –
1408 18|             mellett. Én eléje lovagoltam, hogy ne a csárda közelében legyen
1409 18|              szerelemféltés. Meghallotta, hogy „új legény” dőzsöl a csárdában:
1410 18|                  ló hátán. Aki nem tudja, hogy hozzá van nőve a paripájához,
1411 18|                   paripájához, azt hiszi, hogy mindjárt le fog róla esni;
1412 18|                 aztán a betyár azt látta, hogy nem csinálom utána a lótáncoltatást,
1413 18|          gazdátlan mén előre hírül hozta, hogy a kettő közül az egyik meghalt.
1414 18|                  Nem lehetett megismerni, hogy melyiknek a paripája? –
1415 18|                 Lándory, amidőn megtudta, hogy hosszabb ideig lesz kénytelen
1416 18|                  felülemelkedik, anélkül, hogy a regény felhőiben veszne
1417 18|            számára írta azt meg, anélkül, hogy arra gondolt volna, hogy
1418 18|                  hogy arra gondolt volna, hogy ezt a meghatározhatatlan
1419 18|              terveztünk ki. Hiszen tudod, hogy én voltam „Hyppolit”.~–
1420 18|                    Sőt, azt is tudom már, hogy ki az a Terpsychoré és Melompené.
1421 18|                 nem rossz. Csak az a kár, hogy nem talál.~– Kedves barátom –
1422 18|                   mint grand inquisiteur, hogy a bűnösnek az abszolút tagadás
1423 18|              kibeszél. Azon kezdte velem, hogy kidobott az ajtón, s minden
1424 18|              egyenesen a szemembe mondta, hogy nem akar többé az árnyékomban
1425 18|               Lándory nem akarta engedni, hogy ez az ember még fölényt
1426 18|                   barátom, ha te kívánod, hogy igazat mondjak: megteszem.
1427 18|                   palota tanúskodik róla, hogy annak igen jó hasznát tudtad
1428 18|             megmenteni siettél, elárulja, hogy neked erre az összegre is
1429 18|                   vedd tőlem rossz néven, hogy ilyen őszintén beszélek!
1430 18|                   akarja a lelkére venni, hogy tégedet teljesen tönkretegyen.~–
1431 18|                      De mit szólsz ahhoz, hogy nemcsak engemet dobtak ki
1432 18|                 tart a nemesszívű angyal, hogy annak a százmilliói is elolvadnak
1433 18|            beszélni. – Elmondta őszintén, hogy mióta téged megismert, azóta
1434 18|              énértem teszi. Hiszen tudod, hogy nekem itt kell maradnom
1435 18|               arra való vagyok a világon, hogy neked kellemetes híreket
1436 18|                     Hanem, kérlek nagyon, hogy siess vele; mert a visszautasított
1437 18|             esküdött ellened; felfogadta, hogy oda fog menni Lis Blanc-ékhoz,
1438 18|        históriáját. Akkor lásd meg aztán, hogy micsoda szemeket forgat
1439 18|                tanultam-e a mitológiából, hogy egyszer Vulcanus olvan finom
1440 18|               Venust együtt összekötözte, hogy aztán nem tudtak belőle
1441 18|               Mielőtt elutaznál, remélem, hogy a búcsúlakomát „en famille”
1442 18|                 meg volt felőle győződve, hogy ez az ő kedves barátja a
1443 18|                   Médea közel volt hozzá, hogy kitörjön. De félbeszakítá
1444 18|                 inas, ki azzal lépett be, hogy itt van Maltout bankár úr.~–
1445 18|                  az ügy. Megbocsát, uram, hogy idefárasztottam.~– Régi
1446 18|          koronagyémántokat.~– Azt hiszem, hogy éppen azért lesz most több
1447 18|                   dologról elfeledkeztél! Hogy a commune vezéreire nézve
1448 18|                   csak egy szavába kerül, hogy Lyonelt az országból kitiltsák.~
1449 18|              Scilla kisasszonyról annyit, hogy ön nem mondhat felőle valami
1450 18|               rövidségére.~Lándory tudta, hogy no, most kezdődik a harcjáték.~
1451 18|       fényeskedett rendcsillagok, sajnos, hogy most is eclypsisben voltak.~
1452 18|                   míg végre odajuthatott, hogy Médeával találkozzék!~Minő
1453 18|              Bertalanhoz; s elmondá neki, hogy a mai estély azért volt
1454 18|                 kifejezni a grófnő iránt, hogy az ő kedvéért ily rendkívüli
1455 18|                 arcán mind azt olvashatá, hogy őt most mind olyan szemmel
1456 18|            terrible, mindjárt azon kezdi, hogy:~– Hah! Ön boldog kópé!
1457 18|                  Hah! Ön boldog kópé! Hát hogy vannak a Soubise palotában?
1458 18|               neveltem; s ki hitte volna, hogy még szükségtelen valami
1459 18|                  cirógatott, amíg rávett, hogy annak a mihaszna naplopónak
1460 18|                  a gazember kieszközölte, hogy seigniers-i jegyzőhelyettességből
1461 18|                  afelől sem lehet biztos, hogy egy fiatalasszony nem szökik-e
1462 18|                 Bertalannak.~– Dea kéret, hogy jöjj oda: valamit fog játszani
1463 18|                dallamot.~Senki sem tudta, hogy mi beszél abban. (Sidonia
1464 18|                  erős mágnese van!”~Igaz, hogy az volt. Egy nővel sietett
1465 18|                   magadtól? Megengeded-e, hogy újra szeressek a világon,
1466 18|             megismerkedtem, elhatároztam, hogy azt kiadom, ha ön beleegyezik.~–
1467 18|                 beleegyezik.~– Nem tudom, hogy érdekli-e az a közönséget.~–
1468 18|                   gondolattól szabadulni, hogy ilyen meglepő ajánlatot
1469 18|                  tenni az alkulevelünkbe, hogy ha a kiadómnak a vállalat
1470 18|              visszafizetem.~– Megengedem, hogy beletegyük; már csak azért
1471 18|            beletegyük; már csak azért is, hogy birtokában legyek egy olyan
1472 18|        feltalálták, még az meg nem esett, hogy a szerző a honoráriumot
1473 18|             kereskedőt, ha felteszi róla, hogy az egy kifizetett összeget
1474 18|                    Gondolja meg ön, uram, hogy én ezt az egész hírhedett
1475 18|           hírhedett rémpert úgy vezettem, hogy egy fillér jutalmat nem
1476 18|                 feküdni, mint az incubus, hogy ki vagyok fizetve.~– Ez
1477 18|              maradtak.~Következett a sor, hogy Lándory búcsút vegyen.~–
1478 18|                   olyan sokkal tartozunk, hogy azt nem tudjuk meghálálni –
1479 18|             kalapját.~A grófnő inte neki, hogy üljön le a mellette levő
1480 18|            említém, s ön erre azt mondta, hogy a hála egy neme a gyűlöletnek.
1481 18|                  a gyűlöletnek. No, ugye, hogy nem volt igaza?~– Mégis
1482 18|                igaza?~– Mégis azt mondom, hogy a hála nem azonos a szerelemmel.
1483 18|          beszélgetést.~– Őszintén örülök, hogy eszméink így találkoztak.
1484 18|                   nap is elég lesz önnek, hogy az ügyeit rendezze Párizsban?~–
1485 18|                   ajánlatot teszem önnek, hogy e kétséges jövedelmű földbirtok
1486 18|              Bertalan gondolkozott rajta, hogy megcsókolja-e azt a kezet?
1487 18|                   grófnő örömmel tudatja, hogy leánya, Mezőhegyessy Médea
1488 18|               minden lap azzal volt tele, hogy az ünnepelt és elkényeztetett
1489 18|              szerencséje volt Lándorynak, hogy még akkoriban a pays des
1490 18|                  fickó azt hiszi magáról, hogy ő valami Herkules. Ott produkálta
1491 18|               hetvenkedéssel. Úgy hiszem, hogy ha mi ketten összefogunk,
1492 18|               kérdezte a megérkezés után, hogy várjon-e? Lándory azt mondta
1493 18|                  Lándory azt mondta neki, hogy várjon.~Azzal felvezette
1494 18|                  az ezután történendőkön.~Hogy következtek ezek mind egymás
1495 18|               Igen! Amíg azt hitte rólam, hogy Lohengrin vagyok, valami
1496 18|          megvetett; de most, midőn tudja, hogy egész ember vagyok, mostan
1497 18|                  Blanc „felfedezéseiben”, hogy mindez így fog megtörténni!~
1498 18|                nem mondta volna meg neki, hogy a háládatosság egy fajtája
1499 18|              következményekre. Tudta jól, hogy mit tett. Elgondolta, hogy
1500 18|                hogy mit tett. Elgondolta, hogy e komoly, sőt mondhatni