Fezejet

1501 18|                   is készen volt Sidonia, hogy Lándory nagyot nevet a dologra,
1502 18|               dühében nem akarta elhinni, hogy le van győzve. Megszorítá
1503 18|               serkentőjét, s aztán várta, hogy a cselédjei elő fognak rohanni.~
1504 18|              lettek ezek?~Aztán hallotta, hogy egy kocsi gördül ki a kapubolt
1505 18|                  is meg volt parancsolva, hogy ha zajt hall, rögtön zárja
1506 18|                 hol van az a sok naplopó, hogy nem jönnek a csöngetésemre?~
1507 18|          kötelességteket, mikor láttátok, hogy az az ember a leányomat
1508 18|               Nekünk az volt parancsolva, hogy ha erőszakkal ragadja el
1509 18|          inasélceiddel. Még az van hátra, hogy kánkánt táncoljatok előttem.
1510 18|              elutaznának. Vesztegesd meg, hogy tudósítson, hová mennek?~–
1511 18|        jutányosabb.~Tehát már azt keresi, hogy hol lehet olcsóbban kapni
1512 18|                   Médeának eszébe jutott, hogy a hírlapban olvasta, hogy
1513 18|                 hogy a hírlapban olvasta, hogy itt meg amott sokkal olcsóbb
1514 18|              Médea azt a vallomást tette, hogy ő olyan éhes, mint egy sapeur.
1515 18|                  kell. Tudod? Csak azért, hogy ellentmondhassak.~Hát biz
1516 18|                   s felkelt Médea mellől, hogy udvariasságból eléje menjen
1517 18|                   pincérnek, úgy látszik, hogy igen nagy véleménye volt
1518 18|            elfelejtette neki azt mondani, hogy „tessék helyet foglalni!”.~
1519 18|                 nyomott a markomba azért, hogy tudósítsam őt rendesen,
1520 18|                 pénzt. Engedje meg, uram, hogy áruló legyek.~Lándory nagyot
1521 18|                neki szúrni, olyan tőrrel, hogy elveszti bele az eszét,
1522 18|                     Majd meg fogja tudni, hogy mi lakik még egy asszonyi
1523 18|                   kellett küldeni sietve, hogy megszüntesse a kínzó kacagást.~…
1524 18|                   annyit egy másik nőnek, hogy pokoli kínok közt fetrengett
1525 18|            derengett annál a gondolatnál, hogy ahová „ezek” most mentek:
1526 18|               gyámatyja.~Médea azt hitte, hogy ez az ember illik legjobban
1527 18|                   pusztáról azt gondolta, hogy az egy szibériai „tundra”
1528 18|                 világot, amely arra való, hogy szeressünk benne lakni.~
1529 18|                 első hét megtanította rá, hogy akit magának élettársul
1530 18|            magának élettársul választott, hogy világkerülő magányának életunalmát
1531 18|                 termő síkság, amely igaz, hogy nagyon különbözik a franciaországi
1532 18|                   Építészeti pompa, igaz, hogy nem volt azon, de úri komfort
1533 18|                  berendezés azt hirdette, hogy az „első” feleség nagyon
1534 18|               Médea, csakugyan azt hitte, hogy egy új világba lépett. Ennek
1535 18|              azokhoz eszkimó gyomor kell. Hogy elbámult aztán, mikor a
1536 18|                  lehet azt tollal leírni, hogy micsoda íz van abban? Kétszer
1537 18|                   észre magát ebéd végén, hogy jóllakott. Még sohasem tapasztalta
1538 18|                 ez meg akkor tanulja meg, hogy mi az? Milyen jó az!~Játszani,
1539 18|            sikernek.~– No, hát találd ki, hogy mire gondoltam?~– Arra,
1540 18|                   mire gondoltam?~– Arra, hogy lesz-e vacsorára is baraboly?~–
1541 18|              Médea aztán azt is megtudta, hogy mi az „édesen alvás”, mikor
1542 18|               aztán egész nap szaladgált, hogy ötször megéhezzék.~Ez azonban
1543 18|                  került, azon törekedett, hogy a tudományát ragyogtassa –
1544 18|                  a lisztet, ami ráragadt, hogy ne lássák meg rajta, hogy
1545 18|                 hogy ne lássák meg rajta, hogy mit őrölt. – Az a nőt untatja.
1546 18|             sohasem beszélt arról Deának, hogy mit dolgozik. Pedig nagy
1547 18|               Világért nem mutatta volna, hogy okos ember! Ellenben iparkodott
1548 18|                 jobbakat nem tudna, hanem hogy alkalmat adjon gyöngéd kezeknek
1549 18|                nem enged, akkor meglehet, hogy megtartja az igazságát,
1550 18|                   rabbinusról. Szerencse, hogy a disputájukból semmit sem
1551 18|               csodálkozását. Dea afölött, hogy itt a „magyar pusztán” a
1552 18|                   nevetve a lelkész.~– De hogy a „pásztor” úr is?~– Hát
1553 18|                   Bertalanhoz fordulva. – Hogy te katona voltál, háborúban
1554 18|                  Lőttek rád annyi golyót, hogy ha egy rakáson volna mind,
1555 18|            plébános? Nem te beszélted el, hogy döngött a fületek körül
1556 18|               szentatyák! Vegyétek észre, hogy ti itt most igen kellemetlen
1557 18|                 most egyre publikáljátok, hogy már ezelőtt huszonhárom
1558 18|                 Most olvassuk a lapokban, hogy Mac-Mahon a saint-cyri iskola
1559 18|               honneurrel volt dekorálva. „Hogy jutottatok a kitüntetéshez?” „
1560 18|                poharához: azt veté ellen, hogy a fejébe megy. Oda is ment;
1561 18|                  penitencia.~Azon kezdte, hogy ő meg fog halni. Érzi jól,
1562 18|                  meg fog halni. Érzi jól, hogy napjai meg vannak számlálva.
1563 18|                   ember is szokott tenni, hogy befogatott, s elhozatta
1564 18|                 kileli az embert a hideg! Hogy lehet ilyesmit feladni az
1565 18|          Nászutazásuk alatt tervezgették, hogy majd, ha egy hónapot eltöltöttek
1566 18|                Más ember azt tette volna, hogy a főváros előnyeit magasztalja
1567 18|               azzal az ellenindítvánnyal, hogy beköltözzenek Budapestre.
1568 18|                 aztán meg akarta mutatni, hogy komolyan veszi a sírbaszállás
1569 18|                azzal lepte meg Bertalant, hogy szokatlan korán felöltözve,
1570 18|                 te.~– Szeretném megtudni, hogy ugyan mi?~– Majd megtudod.~
1571 18|              tovább.~Dea nem vette észre, hogy Péter távolból követi őket,
1572 18|               megmutatta Bertalan Deának, hogy mi akadálya volt eddig az
1573 18|             maradva Deával, elmondá neki, hogy ő most le fogja venni szép
1574 18|               fészek megint rendben lesz, hogy ki ne hűljenek, amíg az
1575 18|            odaerősítve vékony sodronnyal, hogy le ne hullhasson, amíg a
1576 18|               tojáskákat, jól ügyelve rá, hogy mindegyik éppen úgy feküdjék
1577 18|              vágtunk egymásnak a karjára, hogy csak úgy szökött fel a vér
1578 18|             egyszer csak azt vette észre, hogy valósággal sebet ejtett
1579 18|             fejecskéjét, s megsúgta neki, hogy mi az ő nagy baja?~Erre
1580 18|        időtöltésül, annak a kiszámítását, hogy hol járnak időről időre
1581 18|                  azokból Médea kitanulta, hogy mely nagy városában a monarchiának
1582 18|                  mert azzal volt vádolva, hogy a „Favorit” versenyparipa
1583 18|                  lovászát megvesztegette, hogy a lovának hideg vizet adjon
1584 18|                lapban.~– Én találtam meg, hogy mi az igazi sport, amit
1585 18|                    És mármost megesik az, hogy Raoul Ripaille hoz az én
1586 18|               összetartozó név.~– Akarod, hogy meghívjam hozzánk Lyonelt
1587 18|                  újra látunk! Engedd meg, hogy bemutassalak benneteket
1588 18|                   De énnekem úgy tetszik, hogy ezt az arcot már valahol
1589 18|                akiről a mamám azt mondta, hogy ennek az úrnak köszönhetem
1590 18|                  No, lám, milyen szép az, hogy én a sógoromban egyúttal
1591 18|             dörmögé: – Eggyel több ok rá, hogy az ember jót tegyen vele.~(
1592 18|                tudósítással.~– Tudod már, hogy Scilla idejön a télen vendégszerepelni?~–
1593 18|                      Igen, s főleg azért, hogy veled találkozzam. A hegy
1594 18|                  valamennyinek lenni!~– S hogy van az én kedves húgocskám? –
1595 18|                   Hát mit mondjak Deának, hogy mikor látogatsz meg bennünket?~–
1596 18|                volt mondva.~– Azt hiszem, hogy nálam nélkül is határozatképes
1597 18|                   idő”-ről eszébe jutott, hogy az óráját megnézze.~– Ah!
1598 18|                 erősen. Közel volt hozzá, hogy azt a markában összemorzsolt
1599 18|                  egyszer hallották.~Igaz, hogy a kafferbivaly óriás szarvairól
1600 18|                  fel, s úgy összegázolja, hogy ép csont nem marad belőle.
1601 18|             mázsát nyomott, s még azután, hogy a homloka közepébe kapta
1602 18|                többi uraknak az arcán is, hogy először hallják. Lyonel
1603 18|              fordult.~– Téged kérlek föl, hogy a holnapi versenyről vond
1604 18|                barátom, eddig azt hittem, hogy a legnagyobb remeklésed
1605 18|                  Bandi haramiát rábírtad, hogy beszélje el magától, hogyan
1606 18|                     Imádkozni fogok érte, hogy „az” legyen.~– Az ég meg
1607 18|                  budapesti lóversenyekre, hogy Lyonel visszavonta a nevezéseit.
1608 18|                előre; de megmondta eleve, hogy a kocsiból nem szállhat
1609 18|                nem akadályozta a grófnőt, hogy ő maga le ne szálljon a
1610 18|                   akkor ugyan mondja meg, hogy miféle szentnek tett fogadása
1611 18|                  önt arra a penitenciára, hogy két olyan emberrel, akit
1612 18|                 előáll a kedvező alkalom, hogy az én kedves Lyonel öcsémet
1613 18|         bivalyvadász, mint ő. Már azután, hogy a kettő közül melyik plántálja
1614 18|                mit tudhatja azt az ember, hogy mikor mond igazat? Elég,
1615 18|             győződve abban a pillanatban, hogy igazat mondott. – De mármost
1616 18|               paradox igazságot kimondta, hogy „a háladatosság egy neme
1617 18|                Már most elhiszi ön, ugye, hogy én szoktam igazat „is” mondani.
1618 18|               emberemet.~– Nagyra veszem, hogy ön a megválasztott emberei
1619 18|                   szítom, elhitetve vele, hogy Médea őt az elkárhozásig
1620 18|                  csak azért ment férjhez, hogy az övé lehessen. Férje egy
1621 18|                  csak azért van teremtve, hogy megcsalassék. Sidonia grófnőt
1622 18|            vallásos rajongása odavezetik, hogy szent célnak találja, leányát
1623 18|             járásán észre lehetett venni, hogy megint veszített a fogadásokon.~      ~
1624 18|                Vallja meg ön, kisasszony, hogy ha ön lett volna az én helyemben,
1625 18|                  ön, most nem volnék itt, hogy elismerjem, miszerint én
1626 18|              Blanc grófnő kívánsága volt, hogy ön idejöjjön?~– Igen. Amint
1627 18|                 nincs.~– Ön érteni fogja, hogy a grófnő maga nem jöhetett
1628 18|            sorsfordulása végett.~– Tudom; hogy ne fia legyen, hanem leánya!~
1629 18|           dolognak. Az nagyon szép öntől, hogy Deát meglátogatta. Önnek
1630 18|               jótétemény. Én azon leszek, hogy úgy megkedveltessem önnel
1631 18|    megkedveltessem önnel a nálunk lakást, hogy sohase kívánkozzék el tőlünk.
1632 18|                    Lándory tudta azt jól, hogy minden embernek kell valami
1633 18|                Elég, ha figyelmezteti rá, hogy „a játékszert ne vedd a
1634 18|             estéken az volt a mulatságuk, hogy kivitték a nagy teleszkópot
1635 18|              Ugyan lehetséges volna-e az, hogy egy ilyen hullócsillag éppen
1636 18|                   Tartsd eszedben, Péter, hogy nálam a vendéget még gondolattal
1637 18|               csak apróságokat. Tudja ön, hogy mindennap levelet ír innen
1638 18|                  magasztalással ön felől. Hogy ön mesés ideálja a férjeknek:
1639 18|           rabszolgája a maga asszonyának; hogy ön a minden emberi erényekből
1640 18|        összealkotott tökéletesség: méltó, hogy földönjáró szentnek legyen
1641 18|                legyen elismerve.~– De hát hogy tudhatod te, hogy mi van
1642 18|                  De hát hogy tudhatod te, hogy mi van az ő leveleiben írva?~–
1643 18|                Péter! Figyelmeztetlek rá, hogy ha énelőttem azt a vallomást
1644 18|                   azt a vallomást teszed, hogy itt valaki körülöttem a
1645 18|                   alkalma nincs senkinek, hogy azt a levelet felbontsa
1646 18|              levelét, rögtön elégeti.~– S hogy kerül annak a tartalma mégis
1647 18|                nem magam bejelentettem-e, hogy fel vagyok bérelve a grófnő
1648 18|                   bérelve a grófnő által, hogy az ön körében történt dolgokról
1649 18|         gondolkodóba ejtett. Azt mondják, hogy mikor egy csillag lehull,
1650 18|           szabadulni attól a gondolattól, hogy hátha az enyém is lehullott
1651 18|               csakugyan kíváncsi volt rá, hogy miféle trücske van a Péternek? „
1652 18|                  mikor házasodni készült, hogy „ha már a szívemet keresztül
1653 18|                   öreg fiúnak.~– Remélem, hogy ekvivalenst nyújthatok érte.
1654 18|                    ami biztos jele annak, hogy az asszony valami indítványt
1655 18|                 tál „meszet”. Azt mondta, hogy nem lehetett másutt kapni,
1656 18|               francia cselédet.~– Tudtam, hogy nem fogod ellenezni; már
1657 18|                      Hát nincs ellenedre, hogy idejöjjön?~– Belenyugszom.~
1658 18|       megnyugtatásban.~– Ön nem is tudja, hogy ez a leány egész a rajongásig
1659 18|                   A mamsell nem is sejti, hogy két ollószár közé dugta
1660 18|            veszünk, mert azzal elárulnók, hogy hitvestársak vagyunk.~…Hát
1661 18|                megírta Sidonia grófnőnek, hogy Lándoryban egy olyan válfaját
1662 18|                Más férjeknél az a szokás, hogy mikor a nő legmagasztosabb
1663 18|                  Egyébre sem gondol, mint hogy feleségének a legrejtettebb
1664 18|       lakosztályok úgy vannak berendezve, hogy a nő és a férj hálószobáit
1665 18|                   nem is neheztel. Tudja, hogy ez csak futó kedvtelés,
1666 18|                  Nem nézhetek rá anélkül, hogy titkos elégtételt ne érezzek
1667 18|                      Ezeknek, úgy hiszem, hogy elég volt a boldogság extravaganciáiból!
1668 18|                 tudósítá Sidonia grófnét, hogy Médea maga szoptatja a gyermekét.
1669 18|               lehet fogadtatni az eszmét, hogy a bernátfalvi otthon levegője
1670 18|               találja sehol. Azt képzeli, hogy ha ő Bernátfalvára visszamegy
1671 18|                  rááll. Már beleegyezett, hogy a nyárszakot Médea atyai
1672 18|                    hanem azért tudta jól, hogy mi cselszövényt szőnek,
1673 18|                 jut eszébe az a kétkedés, hogy hátha az valakinek másnak
1674 18|               döngő falak, amik sejtetik, hogy belül valami titkos átjárót
1675 18|            összeköttetést képez.~Látszik, hogy a kastély nem egyszerre
1676 18|              grófnőnek a fantáziája volt, hogy az ő hálószobájából, az
1677 18|                  magyarázhatná meg talán, hogy miért választották a grófnő
1678 18|                gyűlöletes nevet: „Médea”?~Hogy Hermione kisasszony teljes
1679 18|         valószínűvé teszi az a körülmény, hogy Sidonia grófné sokáig lakott
1680 18|                  emelettel alacsonyabban, hogy annak a külső ablakaiból
1681 18|                  éhen.~Megsúgta Médeának, hogy a Lidy Carcasse gyakran
1682 18|             sóhajtott, és nem szólt. Azt, hogy Lidy Péternek a felesége,
1683 18|               Lyoneltől, melyben az állt, hogy „Kedves sógor! Itt vagyunk
1684 18|                  Bertalan azt válaszolta, hogy: „Kedves Lyonel! Köszönöm
1685 18|         tudósítással lepte meg Bertalant, hogy a kis Mariannát elválasztja,
1686 18|                 Marianna is hozzászokott, hogy kanállal etessék.~Negyednap
1687 18|             Albisorára. Magam jöttem ide, hogy meglássalak. Csak egy pillanatra.
1688 18|                 Azért kértem azt a tejet, hogy nem akartam őelőtte beszélni.
1689 18|              neked okot kellett találnod, hogy meghívásomat elutasítsd.
1690 18|                nem tartózkodom kimondani, hogy kettőtök közül neked van
1691 18|                  arról előttem szó sincs, hogy te kérleld meg az én mostohámat.
1692 18|               lélekbúvár vagy. Kitalálod, hogy mi lesz ennek a következése?~–
1693 18|                   Kétféle lehet. Vagy az, hogy te azt feleled az én meghívásomra,
1694 18|                 várható.~– Vagy pedig az, hogy te azt mondod a levelemre: „
1695 18|           harmadik eset semmi esetre sem, hogy Sidonia a ti meghívástokra
1696 18|                  mintha megértette volna, hogy micsoda merénylet készül
1697 18|            benyomást hagynám hátra nálad, hogy „No, most az én sógorom,
1698 18|                   te valahogy azt hinnéd, hogy én most azért húztam tűbe
1699 18|                 húztam tűbe ezt a cérnát, hogy a rokoni szeretet könyökén
1700 18|                 mehetek el tőled anélkül, hogy az igazat elmondjam.~Bertalan
1701 18|                Bertalan kíváncsi volt rá, hogy vajon mit fog ez most hazudni?~–
1702 18|                szerepel. Nekem megígérte, hogy lerándul Erdélybe, s az
1703 18|                 Mármost felfogod ugyebár, hogy mi érdekem van az egész
1704 19|                  tréfát csinálnak belőle, hogy a vitéz oroszlánvadászt
1705 19|                  embernek az a kívánsága, hogy küldjenek hozzá szép leányt.
1706 19|            szájtátó cselédeket elfoglald, hogy valaki a folyosón ne találkozzék
1707 19|               mellett fekszik, sert adsz, hogy mélyen aludjék. Az én hálószobámból
1708 19|                  Pétert pedig elfoglalod, hogy valami neszt ne foghasson;
1709 19|                    mert az, dacára annak, hogy a mi zsoldunkban áll, mégis
1710 19|                   volt.~Abban fáradozott, hogy egy nagy vederben nevelt
1711 19|            szilvákra.~– S mire való az?~– Hogy a darazsak vagy a rózsabogarak
1712 19|             figyelmeztetem a kisasszonyt, hogy ha ebből a gyümölcsből pákoszkodik,
1713 19|                   Hermione kisasszonynak, hogy őt egy elkapatott cseléd
1714 19|                vitte.~A negyediket azért, hogy megmutassa Péternek, mennyire
1715 19|                mégis megette, csak azért, hogy egy se maradjon a fán.~Majd
1716 19|                   se maradjon a fán.~Majd hogy fog nevetni Bertalan úrnak
1717 19|               mondá Péter. – De meglássa, hogy mi következése lesz ennek
1718 19|                 rajta. Ekkor vette észre, hogy még egy szem szilva van
1719 19|                    hát akkor tudta volna, hogy miért van megtiltva a paradicsom
1720 19|                Bertalan úrhoz, jelenteni, hogy Hermione kisasszony minő
1721 19|                 teljes oka lett volna rá, hogy őt irgalom nélkül megfojtsa.~–
1722 19|                    akinek emlékében volt, hogy amikor Párizsba behurcolták
1723 19|             cseppet. Az ápolónő ügyeljen, hogy többet ne találjon a kanálba
1724 19|                 erősnek hiszi magát arra, hogy titkos légyottot adhasson
1725 19|                  egy szentet.~– Én tudom, hogy Médea grófnőt nem fogja
1726 19|              Médea grófnőnek sejteni sem, hogy e légyottjáról mi is tudunk
1727 19|                  végigsétál. Kell hagyni, hogy ugyanazon az úton megint
1728 19|               ajtaja előtt. Te ügyelj rá, hogy a dajka szobája felőli ajtó
1729 19|                   ráhagyná az asszonyára, hogy ha felhívta a veszélyt,
1730 19|             szobájába vezetett mindenkit, hogy az úti porból kimosakodhassék
1731 19|              Bertalan eldicsekedett vele, hogy van őneki olyan gyümölcsfája
1732 19|                  kétszer is mondtam neki, hogy ne tegye, mert nem jó következése
1733 19|        felfedezésre, mert ebből megtudta, hogy Hermione kisasszony betegsége
1734 19|                   felmentve érezte magát, hogy minden félórában elszökjék
1735 20|                  eszményképe~Azt tartják, hogy akkor a legveszedelmesebb
1736 20|                  Hermionéről azt mondták, hogy nem jöhet fel a szobájából,
1737 20|        barátnéjáról. – Amint meghallotta, hogy Hermione rosszul van, hogy
1738 20|                hogy Hermione rosszul van, hogy orvost is hozattak a számára,
1739 20|                belül levő kenőasszonytól, hogy Lándory úr határozottan
1740 20|                 határozottan megtiltotta, hogy a nejét a beteghez bebocsássák. –
1741 20|                 csak ameddig megkérdezte, hogy mi baja van? Ezt a betegséget
1742 20|               volna magának megbocsátani, hogy a társalkodónéját, mikor
1743 20|                   férjének nem mondta el, hogy tilalmát megszegé. – Kitalálta,
1744 20|           tilalmát megszegé. – Kitalálta, hogy Bertalan miért iparkodik
1745 20|               tőle távol tartani magát, s hogy feltűnővé ne legyen – ő
1746 20|               hozzá. Azt megmondták neki, hogy a férje adja be az orvosságot
1747 20|                volna őket megmarasztalni, hogy ne menjenek oda. Miért nem
1748 20|                 levélnél: megátkozta azt, hogy sohase teremjen gyümölcsöt,
1749 20|               szóra.~– Sohasem képzeltem, hogy te így ismerjed a Szentírást.~–
1750 20|          tanulmányozom. Hát nem tudja ön, hogy máltai lovaggá akarok lenni,
1751 20|                     Bocsássátok meg neki, hogy vétkezett, mert nagyon szeretett.”~
1752 20|                  ember, mikor annak örül, hogy egy szép asszonyt, kit hízelgéseivel
1753 20|                tett, mint aki észreveszi, hogy őt most ittasnak tartják,
1754 20|         mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő egészen józan: elkezd
1755 20|               szobájába.~Médea tudta jól, hogy ez mind színjáték. Ez az
1756 20|                 értesíteni fogja Lyonelt, hogy Lándory a társasággal leült
1757 20|                   s elgondolkozott rajta, hogy minő vakmerő kísérlet az,
1758 20|               Segítsen, uram!~(Azt hitte, hogy Lándory jött hozzá, az orvosságot
1759 20|                   Médea bámulva néz rá.~– Hogy egy kolerabeteget tart itt
1760 20|                rém az!~– Mit tudjátok ti, hogy mi az? De én jól ismerem,
1761 20|                néznem a tűzrakás mellett, hogy fetrengenek körülöttem,
1762 20|     anakonda-fészekbe taposnék bele, mint hogy egy ilyen beteget lássak.~
1763 20|                 azért jött ön ide hozzám, hogy nekem ez órában kórházi
1764 20|               téríté Lyonelt. Észrevette, hogy nevetséges szerepet játszik.
1765 20|              Médeát) –, mennyire imádlak, hogy amitől egyedül rettegek
1766 20|               akik egymást szeretik, úgy, hogy nem kell azt titokban tartaniuk.~–
1767 20|               másként szeretnek.~– Tudod, hogy énelőttem mindig eszménykép
1768 20|                 férjemet? Miért?~– Azért, hogy ne légy az övé! Azért, hogy
1769 20|               hogy ne légy az övé! Azért, hogy az enyém légy! Hát nem érdemli-e,
1770 20|                  légy! Hát nem érdemli-e, hogy megöljem, mikor ezt az átkozott
1771 20|                   Hisz ő nem tehet arról, hogy Hermione beteg lett.~– De
1772 20|                   lett.~– De tehet arról, hogy maga járt hozzá ápolni,
1773 20|             Péterével.~Nem kérdezte tőle, hogy hát neki mi keresete van
1774 20|                   köpenyegét. Úgy fázott, hogy a fogai vacogtak bele. Segíteni
1775 21|             följegyezve. – Nincs rá eset, hogy ezt délnél hamarább ledolgozzák.
1776 21|              szorított”. (Drukkolt.)~Azt, hogy egy kocsi gördült ki a felvonóhídon,
1777 21|              ajtón belépő Péter megvárta, hogy számítsák ki az urak, mennyire
1778 21|                kérdezé az effendi, látva, hogy Lándory leteszi a kártyát
1779 21|                     Hát csak arra ügyelj, hogy a pezsgő még jeges legyen,
1780 21|                 már tiszta parasztbabona, hogy ez még ragályos is lehessen.
1781 21|                unos-untig elég volt arra, hogy az egész vendégsereget mozgósítsa. „
1782 21|            Lándory nem kérdezte senkitől, hogy hát Lyonel megvan-e még?
1783 21|                 az első kocsigördülésről, hogy ő fut elöl.~Amint a vendégtávozás
1784 21|                   magasztos diadallal, de hogy ilyen csúfondáros kudarccal
1785 21|           eszményképéből. Nem félt többé, hogy szeretni találja. Akit a
1786 21|               akinek van ahhoz bátorsága, hogy jó lövőszerszámmal, gyakorlott
1787 21|                  hatalom van adva, azért, hogy kiragadjon a keze közül
1788 21|               Hallgatta az éj csendjében, hogy gördül ki a hídon át egyik
1789 21|                  Lidy.~– Nem parancsolja, hogy levetkőztessem? – kérdezé
1790 21|                 úgy ment ki a szobájából, hogy a lépteit ne hallja senki.
1791 21|                nekem mondani, Dea?~– Azt, hogy „imádlak”, s itt akarok
1792 22|                              A kígyófogak~Hogy a füstbe ment terv Sidonia
1793 22|                igazat mondott Lándorynak, hogy Scilla látogatását várja,
1794 22|              költözött. Azért utazott el, hogy semmi részvétele se lássék
1795 22|                   azonban nem mondott le, hogy rég előkészített tervének
1796 22|                 az első körültekintésnél, hogy az udvaron semmi ácsorgó
1797 22|                   mintha észre sem venné, hogy már látta ezt az embert
1798 22|            meghajtva magát, kézzel mutat, hogy a kérdezett név képviselője
1799 22|                sebesen, meg sem gondolva, hogy mit ejt ki a száján, Sidonia.~
1800 22|                volt a legnagyobb malícia, hogy értetlennek tetteté magát.~–
1801 22|           csokoládét.~(Akkor úgy látszik, hogy nem halt meg az éjjel.)~–
1802 22|                 kisasszony. – Az történt, hogy engem megmérgeztek. Halálra
1803 22|             szavába Sidonia. – Azt látom, hogy ön jó étvágyat hozott vissza
1804 22|                  meg elaludtam. Meglehet, hogy most is ott van Lyonel.~–
1805 22|               fogni, Lidynek és Péternek, hogy a hintóig el tudjon jutni.~–
1806 22|            figyelmeztettem a kisasszonyt, hogy ne bántsa a formozai szilvát;
1807 22|                   Ha nem mondtátok volna, hogy nem szabad hozzányúlni,
1808 22|                   csak Lidytől tudta meg, hogy Sidonia grófnő itt járt.
1809 22|                  jó kedve volt egész nap, hogy madarat lehetett volna vele
1810 22|                csak azt sem próbálta meg, hogy azt a kályhát elmozdítsa
1811 22|                  átnyújtá azt a férjének, hogy olvassa el ő is. „Kedves
1812 22|                egész ház aludt még. Igaz, hogy korán volt; reggel tizenegy
1813 22|              lépést; most terajtad a sor, hogy engem Kolozsvárott meglátogass.
1814 22|                  kicsinyedet is. Remélem, hogy Lándory úr meg fogja engedni.”~
1815 22|                 maradni. (Ez annyit tett, hogy „nem!”)~Bertalan távirati
1816 22|               tudósítá Lis Blanc grófnőt, hogy másnap Médea meg fogja látogatni.~
1817 22|         meglátogatni. Abban egyeztek meg, hogy délután két órakor együtt
1818 22|              levele volt. Médea értesíté, hogy az anyja ott tartotta déjeuner-re
1819 22|                  vette észre Médea arcán, hogy annak a kedélyében nagy
1820 22|                  történt.~Látszott rajta, hogy valami ki akar törni az
1821 22|             ajkain, de magában tusakodik, hogy vajon kimondja-e?~Végre
1822 22|              látszott a trubadúrra nézve, hogy szerelmi ostromát megkezdje
1823 22|                  aminek a hatása az lett, hogy a hódító nevetségesen megfutott
1824 22|              ijedtségtől.~Megijedt attól, hogy ezt elmondá.~Bertalan sápadtan
1825 22|                   dobta a levelet, tudva, hogy mindebből egy szó sem igaz; –
1826 22|                      És így az sem lehet, hogy a veszedelmes udvarlót ilyen
1827 22|            ismerem –, akkor ez, ahelyett, hogy a szobájába jövő asszonyát
1828 22|                 szemeit. Eddig azt tudta, hogy azok mély, szelíd tengerkékek.
1829 22|                  kell nekik adnom. Lehet, hogy csak reggel felé kerülök
1830 22|                  volna, ha elhallgatom! – Hogy az én férjem egy gyáva nyomorult,
1831 22|                   a jalapához folyamodik, hogy vetélytársát legyőzze. –
1832 22|                  vele?~– Azt parancsolta, hogy kísérjem a grófnőt haza.~–
1833 22|                   azt is lehetett érteni, hogy „holnapra talán”.~– Jól
1834 22|                  Jól van. Rendelje ön el, hogy fogjanak be a hintóba.~
1835 23|                 Ah! – (Lyonel észrevette, hogy ez most szándékosan bele
1836 23|                  kell lenni az embernek., hogy a politikához értsen?~Lándoryt
1837 23|             elhatározták sorshúzás útján, hogy ki, melyik helyre ül. Legelőször
1838 23|            Lándorynak nyújtá a kártyákat, hogy húzzon belőlük.~– Coeur
1839 23|                  Lyonel felkéret általam, hogy szavaidat magyarázd ki.~
1840 23|                Felvetett pénz határozott, hogy melyikkel lőjenek?~Azzal
1841 23|                 Éppen az volt a szándéka, hogy a kezét lője meg.~Alfréd
1842 23|            ellenfele szeme közé. Elnézte, hogy emeli fel az lassan a fegyverét,
1843 23|                   segédek bámulva látták, hogy Lándory áll egyenesen a
1844 23|                 ami a legnagyobb kár: az, hogy a szép deli arcának az egyik
1845 23|                   ügyfelétől megkérdezni, hogy hát ővele nem történt-e
1846 23|                   annyit mondhatok neked, hogy a feleséged olyan tiszta
1847 23|               mint a bibliai Zsuzsánna. – Hogy a pokol tüze pusztítson
1848 24|                      Miért egyezett bele, hogy Lyonelt elfogadja titokban:
1849 24|                 megbánás késő.~Tudta jól, hogy minő veszélybe kergette
1850 24|             kergette bele a férjét azzal, hogy elmondta neki az anyjától
1851 24|                 őrizte.~Csak most érezte, hogy mennyire szereti a férjét.~
1852 24|               mindent megbocsátani azért, hogy ezt az átokkal párosított
1853 24|                   Egyszer csak azt látta, hogy az erdő sűrűjéből egy emberalak
1854 24|              közel hozta hozzá az alakot, hogy ráismerhetett. Péter volt.~
1855 24|                   Az inas odarohan hozzá, hogy megragadja a kezét, összecsókolja
1856 24|                   Ha meg lehetne hallani, hogy mit beszélnek?~Egyszer aztán
1857 24|            esküdözve, és fejével mutatja, hogy az nem igaz!~Nem igaz, hogy
1858 24|               hogy az nem igaz!~Nem igaz, hogy valaki mérget kevert volna
1859 24|                  urát. Még arra is ráért, hogy pihenten jöjjön az asszonya
1860 24|                lehajtott fejjel: s várja, hogy mi fog vele történni? Vajon
1861 24|                indokául az volt felhozva, hogy Lándory a sógorával a nemzetiségi
1862 24|                  Médea, mikor azt olvasá, hogy a férje is sebet kapott.
1863 24|                  akkor gondoskodott róla, hogy azt a kabátját, amelyet
1864 24|                meg is botránkozott rajta, hogy Médeát kockás pepitaszövet
1865 24|                 én nem mondtam azt neked, hogy tálald ki egyszerre, egész
1866 24|             tudtam azzal a tudattal élni, hogy a férjem gyáva és alávaló.
1867 24|                  tegyen csúffá. Szeretem, hogy elmondtam azt neki, amit
1868 24|          asszonyát a szobájából ahelyett, hogy magához közel eressze.”
1869 24|                   is alkotott. Elhiheted, hogy többet nem fog a titkos
1870 24|                   tartja.~– S azt akarod, hogy én meg az ezeregyéjszakai
1871 24|                szenvedélyét. Ha ráálltam, hogy egyszer találkozzék velem,
1872 24|                 tanúm, csak azért tettem, hogy a lelkére beszéljek, hogy
1873 24|                 hogy a lelkére beszéljek, hogy szűnjön meg e szenvedélyével
1874 24|               Istentől! Te azt nem tudod, hogy mit szenvedtem én azon az
1875 24|               ronthatta el az a hír soha, hogy a férjem párbajt vív miattam.
1876 24|              fogok neki alkalmat adni rá, hogy megbocsásson.~– Hiszen nem
1877 24|                    Senki nem fogja tudni, hogy ott voltál. Milyen nagyon
1878 24|                kezdem önt becsülni.~– Hát hogy teljesen kiérdemeljem a
1879 24|        gondolkozzál rajta. Ha azt akarod, hogy én hagyjalak el, az megtörténhetik
1880 24|                   után megegyezett abban, hogy engem kiáltasson ki képviselőnek.
1881 24|                   megküldték, rajtam áll, hogy elfogadjam, s akkor mehetek
1882 24|                 leányomat nálad hagyom. S hogy annak a sorsát biztosítsam,
1883 24|               össze a holmijaimat. Lehet, hogy egy óra múlva mennem kell
1884 24|             kérdezé Péter.~– Én meglehet, hogy nagyon soká.~Aztán eszébe
1885 24|                 Aztán eszébe jutott neki, hogy hiszen Péternek felesége
1886 24|                Akkor meg éppen szükséges, hogy itt maradjon ennél a háznál „
1887 25|                szószegő.~Médea is érezte, hogy ez igazságtalanság!~És még
1888 25|             volt-e valaha, aki azt mondá, hogy a világ minden igazsága
1889 25|                volt-e az, aki azt mondta, hogy a szerelem egy tenger, aminek
1890 25|              bolond! Egy hét múlva tudom, hogy visszajön. S ha nem, hát
1891 25|                nem, hát nem. Tanulja meg, hogy nem ő találta fel a büszkeséget.
1892 25|                  előtt nyilvánossá tenni, hogy harag van a házastársak
1893 25|           Albisora félé.~Médea azt hitte, hogy most már neki nemcsak joga,
1894 25|                   s így bizonyosra vette, hogy azt a másik kocsit a háta
1895 25|               magát megelőztetni. Kisült, hogy a rézderesek még jobb ügetők,
1896 25|                  parancsolá a kocsisának, hogy engedje amazt messze előrefutni.
1897 25|                   gyötörte a kíváncsiság, hogy vajon kié lehet az a rézderes
1898 25|     versenyfutásnak az lett az eredménye, hogy a rendes kétórai utat ötnegyed
1899 25|                   kocsis azt mondta neki, hogy „Zdravsztvujtye szudarinya”. –
1900 25|              kézmorzsolás közben jelenté, hogy a gróf úr most nem fogad
1901 25|                  Eredj! Jelentsd be neki, hogy Lis Blanc grófnő van itt
1902 25|            könyökén, olyat lódított raja, hogy az féllábon táncolt tova;
1903 25|                   idehoznád a nyakamra? – Hogy vitt volna el benneteket
1904 25|                  feleségét: köszönje meg, hogy olyan mennykő derék ura
1905 25|                   Hívtalak én ide? Tudod, hogy „dög” vagyok! Mulatni akartok
1906 25|                  hallását nem kerülte el, hogy azon spanyolfal mögött valami
1907 25|                mind a két kezét.~– Óvlak, hogy meg ne bántsd. A kisasszony
1908 25|                Amint a kezem felszabadul, hogy neki nyújthatom.~– Te álmodol!
1909 25|                  álmodol! Hát elfeledted, hogy feleséged van?~– De néha-néha
1910 25|                   Úgy nem választanak el, hogy újra megnősülhess.~– Ki
1911 25|    végrendeletében gondoskodva lett róla, hogy hitet ne változtathass!~–
1912 25|       vendégszerepelek. Szabad kérdeznem, hogy hát ön hol van szerződtetve,
1913 25|                  megtiltanám a szememnek, hogy meglásson más férfit, megtiltanám
1914 25|                 megtiltanám a nyelvemnek, hogy más férfihoz beszéljen.
1915 25|                 utoljára oda kényszeríté, hogy az halálos párbajt vívjon
1916 25|         odaállított ön egymás ellenébe, s hogy azt a másikat meg nem ölte
1917 25|                  A grófnő elég szép arra, hogy győztes maradhasson. Idomai
1918 25|                   halkan rebegé:~– Várom, hogy üssön ön még arcul is. Megérdemeltem.~
1919 25|                  ruháját felkapta térdig, hogy jobban futhasson; nem bánta,
1920 25|                 Hát ki engedte meg önnek, hogy a kötőlékből kivegye a kezeit?
1921 25|                   tovakocsizott, anélkül, hogy az ön számára valami izenetet
1922 25|              dühvel Sidonia.~– Azt hitte, hogy te itt maradsz – iróniázott
1923 26|                  annyira helyreépült már, hogy a kezeit kibonthatták a
1924 26|                      ha igaz.)~– Nos, hát hogy vagy? Tudod már a kezednek
1925 26|                   olyan műujjakat készít, hogy még majd vadászhatol is.~–
1926 26|            leírnivalót hoztál a számomra? Hogy üres óráimban egy kis mellékkeresetem
1927 26|                  mama azt vette a fejébe, hogy semmi sem térít meg úgy
1928 26|                éppen azért jöttem hozzád, hogy rajtad is segítsek, meg
1929 26|                 nagyon elhiszem.~– Tudod, hogy mit ígértél, mikor vállalkoztam
1930 26|                    mikor vállalkoztam rá, hogy elkísérlek ebbe az érdekes
1931 26|                   világrészbe?~– Különös, hogy te olyan jól emlékezetedben
1932 26|               emlékezetedben tartottad.~– Hogy a váltóadósságaimat kifizeted.
1933 26|            kellene írni. Azért kérdeztem, hogy tudsz-e már írni?~– Én ehhez
1934 26|                teljesítettem. Megígértem, hogy Médeával összehozlak, titkos
1935 26|                   egy helybe. Megígértem, hogy Lándoryt pisztoly végére
1936 26|                   asszony is, a férfi is. Hogy a pisztolyod hátrafelé sült
1937 26|               őrjöngök. Ah, ha te tudnád, hogy micsoda nő az!~– Ha én tudnám,
1938 26|            micsoda nő az!~– Ha én tudnám, hogy Scilla micsoda nő! Ez jól
1939 26|                  bolondot vette a fejébe, hogy tisztességes asszony akar
1940 26|      számításodból egy koefficienst. Azt, hogy Scilla nemes lelkű leány.~
1941 26|                Nem tudja a lelkére venni, hogy valamelyik imádóját mezítlábra
1942 26|                azért dobott ki a hajóból, hogy a vízbe ne fúljak. Most
1943 26|                 nyitott meg. Azt mondják, hogy az egész orosz hadiflotta
1944 26|                  assignált a főemberének, hogy azért küldjön a pártfogolt
1945 26|                után, az volt rá a válasz, hogy elsüllyedt a „Scilla” örvényében. –
1946 26|             címeres név kell neki. Tudom, hogy te hagynál választani. De
1947 26|              választani. De jó szerencse, hogy a mennyei gondviselés egy
1948 26|                   leány abból megértette, hogy te rögtön elveszted az egész
1949 26|              gondol vissza. Álomnak véli, hogy valaha ezt még nőül akarta
1950 26|                   rossz szellemnek. Kéri, hogy fogadtassék vissza Sidonia
1951 26|               hajdani kegyeibe. Esedezik, hogy bocsánata jeléül jöjjön
1952 26|              elfogultsága kedvence iránt, hogy rá hagyta magát szedetni
1953 26|              rendelve a kastély kapujába, hogy az érkező hintót vivátokkal,
1954 26|                    hiszen értesítettelek, hogy én a nevemre írt albisorai
1955 26|             Találó név.~– Tehát tudd meg, hogy amennyire szerettem eddig,
1956 26|             szívtelenséget elítélem. Azt, hogy ön amerikai petróleum-királyokat,
1957 26|               erőteljes styl!) Megtudtam, hogy ön egy ízben egy egész gabonával
1958 26|                     Nehogy azt mondja ön, hogy Lis Blanc Lyonel gróf önnek
1959 26|                   önnek adósa maradt: én, hogy az ön vétkét expiáljam,
1960 26|                 okos ember vagy. Remélem, hogy ilyen is fogsz maradni.~–
1961 26|               Dönthetetlen elhatározásom, hogy belépek a máltai szent lovagrendbe.~–
1962 26|               lovaggá akarsz lenni azért, hogy akkor az atyád végrendelete
1963 26|               benned, drága szép maman! – Hogy ki tudod találni az embereknek
1964 26|      összevacogtak. Most értette már meg, hogy milyen csúffá lett téve.
1965 27|                teljes év lefolyt anélkül, hogy akár személyesen, akár levélben
1966 27|                 többi mind csak tréfa. De hogy Médea elvitte az anyjának
1967 27|                helyzetbe hozta a grófnőt, hogy egy parasztszekéren, melyben
1968 27|                   jobban meglepte Médeát, hogy egy hintó gördült be a kastély
1969 27|                Hagyd el a kérdezősködést! Hogy mi baja a lábamnak? Az csak
1970 27|                   ez a címe?~– Azt tudod, hogy máltai lovaggá tette magát?~–
1971 27|                 tavaly. Csak azért tette, hogy a Lis Blanc birtokot a kezébe
1972 27|               végét?~– De hisz úgy tudom, hogy a mostohafiad viszont teneked
1973 27|                    de azt nem mondta meg, hogy arra előbb kétszázezer forintnyi
1974 27|                   azért jöttem én hozzád, hogy tőled megtanuljam, hogy
1975 27|                   hogy tőled megtanuljam, hogy a helyzetem kellemetlen!
1976 27|              helyzetem kellemetlen! Hanem hogy segíts ki a zavaromból.~–
1977 27|             segíts ki a zavaromból.~– Én? Hogy segíthetnék én ezen a bajon?~–
1978 27|                megtagadtam.~– És engeded, hogy engemet kiűzzenek a házamból
1979 27|               itten.~– Ahhoz nem szoktam, hogy magamon kívül más úrnőt
1980 27|                  volna!” Azon nőttem fel, hogy nekem nem kellett volna
1981 27|                  kellett volna születnem. Hogy az én világrajövetelem szerencsétlenség.
1982 27|                 mások játékát, azt tudva, hogy azoknak szabad vígnak lenni,
1983 27|                  Mindennap azt hallottam, hogy nekem pokolra kell jutnom:
1984 27|               kényeztettél. Te biztattad, hogy szeressen engem. És énbennem
1985 27|                    amikor te azt mondtad, hogy csókoljuk meg egymást. Aztán
1986 27|               világba, ahol azt tanultam, hogy vagy minden embert meg kell
1987 27|           kiegyenlítettétek szépen azzal, hogy engem dobtatok oda áldozatnak.
1988 27|              akkor te mindent elkövettél, hogy ezt az embert meggyalázd,
1989 27|                  meggyalázd, elkeserítsd, hogy engem nyomorulttá tégy.
1990 27|            állítottad, rákényszerítetted, hogy magát és becsületét gyilkoló
1991 27|                   ön is olyan, mint én!”, hogy ezt a pillanatot megszerezted
1992 27|            pillanatot megszerezted nekem, hogy ezt megérdemeltetted velem,
1993 27|              leányát.~Nem akarta elhinni, hogy ez az ő arcképe, amit Médea
1994 27|            lépésre szánta volna el magát, hogy a leányához forduljon segélyért,
1995 27|                párizsi ügyvédét bízta meg hogy ajánljon egyezséget De L’
1996 27|                  másik vállalata az volt, hogy megszerezte az utolsó pénzén
1997 27|          paripákat, bizonyos volt felőle, hogy a nagydíjat ő nyeri meg.
1998 27|                 megalázta dölyfös lelkét, hogy levelet írt Moszkvába, De
1999 27|                  csak egy szavába került, hogy Alfrédet és Lyonelt rábírja
2000 27|                juttatták. Biztosra vette, hogy ez önmegalázás által az