Fezejet

 1 2 |          ellen; mégis elfogattam.~– Tudom. Egy rokona lepte meg a
 2 2 |             agaraid.~– Magam is úgy tudom, hogy ehhez a „run”-hoz
 3 2 |         vele, annak az ellenkezőjét tudom, de ha te azt hiszed, hogy
 4 4 |               vallatá Godiva.~– Nem tudom, mi az az állat.~– Tehát
 5 5 |             az igazi nevét most sem tudom megmondani) valóságos lángész
 6 7 |           házunknál, amióta eszemet tudom. A becsületesség, a hűség
 7 7 |     jóhiszeműsége okozott?~– Én úgy tudom, hogy bőven fedezi, sőt
 8 7 |           az ő örök bírája előtt.~– Tudom.~– Ne szóljon közbe! Ön
 9 8 |          képest?~– Hát hiszen én is tudom, mi a hatáskiszámítás.~Most
10 9 |        gondolatot olvasni, hogy nem tudom élvezni az emberi társaságot.
11 9 |          mikor megnyalja a kezemet, tudom bizonyosan, hogy igazán,
12 9 |           többé. Csak ámít vele. Én tudom jól, hogy ő nagyon szenved,
13 9 |         temetés végeig. Én most nem tudom rendbe szedni a gondolataimat.
14 9 |            a gondolataimat. Azt sem tudom, mihez kezdjek?~– Én már
15 9 |             mihez kezdjek?~– Én már tudom. Mert próbáltam. Hát legelőször
16 9 |              Még az eszmejárását is tudom önnek követni. Ön azt gondolja:
17 10|           bennünket. De azért mégis tudom, hogy rólad beszéltek meg
18 10|             gazember, hanem én, aki tudom, hogy ártatlanul lett áldozattá,
19 11|              mondá a kapitány. – Én tudom, mi az, amit ön szenved,
20 11|          semmiről tudomással?~– Azt tudom, hogy akkor a németek hátrányban
21 12|        mondom: (fegyenc vagyok, nem tudom válogatni a szót), ez hetvenkedés!
22 12|         eléje vágott.~– Én annak is tudom a titkát.~– Azt nem tudja
23 13|         Csakhogy én ezt a zárat fel tudom nyitni.~Péter fújta a füstöt
24 14|         ébren fognak maradni.~„…Jól tudom – folytatá Lis Blanc gróf
25 14|        voltam (lunatique). Magam is tudom, hogy vannak rigolyáim,
26 14|   Schuberttól vagy Schumanntól (nem tudom, melyik az egyik, melyik
27 14|          Vagy talán szimfóniát? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy
28 14|   cselszövénye volt, azt bizonyosan tudom. A részvevők ugyan igyekeztek
29 14|             Aztán olvasott tovább.~„Tudom jól, hogy aki ezt az iratot
30 15|             szóval szakítá félbe:~– Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi
31 16|            ér! Heringfejet ér.~– Én tudom, hogy hová lett, és hol
32 16|             Hanem azt csakugyan nem tudom kitalálni, hogy a fiatal
33 16|       paradicsom után; de én ki nem tudom találni, hogy én mit keresnék
34 16|           nagy lakodalom!”~– Én úgy tudom – szólt Lándory –, hogy
35 16|           vissza?~– Nem, grófnő, én tudom, hogy a kormányférfiak ideje
36 16|         communard-ok peréről? – Nem tudom, mennyiben érdekelhet ez
37 16|           marquis. – A Lis Blanc-ok tudom, hogy jelentkeztek.~– Igenis
38 18|   virágnyelven, hogy „szamárfül”.~– Tudom.~– Eszerint énnekem ennél
39 18|           be a házba. Kivált miután tudom, hogy pénteken ön a prépost
40 18|     árulhatja; a maire-ról pedig én tudom, hogy hát ő hol szokott
41 18|        azelőtt hogy híttak, azt nem tudom; mert elfelejtették a tenyerembe
42 18|             nem igaz, grófnő?~– Nem tudom. Én sohasem találkoztam
43 18|             mást értek ez alatt. Én tudom azt jól, hogy teneked senki
44 18|             szekrény; ebben van nem tudom mennyi értékű gyémánt, aztán
45 18|          egy végrendelet. Ennek már tudom az értékét. Én találtam
46 18|            megtetted. Én bizony nem tudom, hogy minek avattad bele
47 18|             nem szükség kártyáznod. Tudom, hogy semmi játékhoz sem
48 18|        Tudod, mi az a minotaurus?~– Tudom.~– Mindent tudsz. Tehát
49 18|         ahogy én kesztyű nélkül sem tudom. Az oltár előtt aztán, mikor
50 18|        élvezetét.~– Barátom, én nem tudom, hová tettétek a szép asszonyaitokat?
51 18|       lépcsőkön felfelé haladtak.~– Tudom, mademoiselle Scillához. –
52 18|            foglalva odahaza.~– Mind tudom. Óh, én minden hírre rátaláltam,
53 18|            Óh, nem De L’Aisne úrtól tudom. Egész Párizs beszéli, hogy
54 18| kihirdetésig tagadni szokás. Azt is tudom, hogy ön még gyászol, s
55 18|         jelt. – Mármost aztán én is tudom, hogy mely oldalról kell
56 18|            Hyppolit”.~– Sőt, azt is tudom már, hogy ki az a Terpsychoré
57 18|           Értem! Mindent értek. Nem tudom, jól tanultam-e a mitológiából,
58 18|            itt Franciaországban nem tudom megszokni. Vallásos érzületem
59 18|            ha ön beleegyezik.~– Nem tudom, hogy érdekli-e az a közönséget.~–
60 18|      jöhetne létre, miután ön, mint tudom, protestáns. Eszerint nem
61 18|          még egy pillanatig. Én nem tudom, mi bajom van megint?~–
62 18|           télen vendégszerepelni?~– Tudom. A feleségem figyelmeztetett
63 18|      látogatsz meg bennünket?~– Nem tudom. Vissza kell sietnem Bécsbe.
64 18|             sorsfordulása végett.~– Tudom; hogy ne fia legyen, hanem
65 18|          akivel a magam nyelvén meg tudom magamat értetni. Az itteni
66 18|        hazudni?~– Megsúgom. Deának, tudom, nem mondod el. Scilla Budapesten
67 19|           ragadni egy szentet.~– Én tudom, hogy Médea grófnőt nem
68 20|    szenvedek. – A mustárkovászt nem tudom levenni. Úgy éget, mint
69 22|            történt Lyonellel?~– Mit tudom én? Én felbocsátottam a
70 22|        történt közöttük, azt én nem tudom; mert engem az Atlanti-óceán
71 24|        párbajt vív miattam. Ezt nem tudom.~– Ne értelmezd rosszra
72 25|             a bolond! Egy hét múlva tudom, hogy visszajön. S ha nem,
73 26|         vesszük. A szivart a számba tudom tenni vele, s a levest is
74 26|             vele, s a levest is fel tudom kanalazni.~– Én tudok Londonban
75 26|            A címeres név kell neki. Tudom, hogy te hagynál választani.
76 27|          lovaggá tette magát?~– Nem tudom.~– Még tavaly. Csak azért
77 27|       érem-e a végét?~– De hisz úgy tudom, hogy a mostohafiad viszont
78 27|   kolostorba küldtek. Rossz voltam, tudom jól. Több büntetést kaptam