Fezejet

 1 2 |             szebb, fölség! A király kezét nyújtá a megszólítottnak.~
 2 2 |         akinek az a vállára teszi a kezét, s azt mondja neki: „kövess”,
 3 2 |            hagyja ott, mert félti a kezét a csípésétől. – De te botanikusa
 4 4 |     megtisztelő mosolygással nyújtá kezét mind a két vendégének.~–
 5 4 |        pillanatra sem jött zavarba; kezét mellére téve, kenetteljesen
 6 4 |          Öntudatlanul szorítá a két kezét a keblére. Nagyot fohászkodott.
 7 6 |              megfogta a bankárnak a kezét; jéghideg volt az. A homlokához
 8 6 |          megérnem!~A bankár a másik kezét is odaadta neki.~– Te voltál
 9 6 |          Péter odatette az urának a kezét a fejére.~– Hova gondolsz? –
10 7 |  megmerevült karját magasra emelve, kezét ökölre szorítva; míg a másik
11 7 |              egyszerre megragadta a kezét, e szókat mondá, mély, heves
12 7 |          mindig nem eresztette el a kezét.~– Igaz lelkére mondja ön
13 7 |      lábaihoz, s megragadta annak a kezét, először a csókjaival, azután
14 7 |          tervemet?~Godiva sietett a kezét nyújtani.~– Akkor hát térjünk
15 7 |         kezével megszorítva annak a kezét.~– Védelmezze ön meg az
16 8 |  modellállványra, két összekulcsolt kezét a feje hátuljára szorítva,
17 8 |          kezével megszorítá a férfi kezét. Érzé, hogy most már annak
18 9 |             s aztán megfogta Godiva kezét, odatette azt Sarolta szíve
19 9 |    megszorítá a leánynak mind a két kezét, s kényszeríté azt, hogy
20 10|           néz ki, mint az élet! S a kezét is csak azért fogta a kezébe,
21 10|        szemeit, a homlokát, aztán a kezét, annak mind az öt ujját
22 11|          midőn kedves halottjának a kezét jéggé fagyni érzé a kezében.~–
23 11|       bosszantsam vele.~A két férfi kezét nyújtá egymásnak.~(Nem hiszik
24 12|              A harmadik megöleli, a kezét megszorongatja, s igazán
25 12|            rabhoz, s vállára téve a kezét. – Önnek az egész elvállalt
26 13|    megragadta a nyugtalanul járkáló kezét Lándory. Olyan volt az ő
27 13|     elnevette magát, s önkéntelenül kezét nyújtá az öreg fickónak.~
28 14|      bolondság úgy adja egymásnak a kezét, mint egy bacchanál tánckaréja,
29 16|       szivarkát, s megkapta Lándory kezét.~– Kitől hallotta ön ezt? –
30 16|     igazságosztó kéz nyújtsa-e felé kezét, hogy őt fölemelje, hogy
31 16|        utánalebbent, s megragadta a kezét.~– Uram. Önnek nehéz valamit
32 16|            kis jegyzőhöz lépett, és kezét annak a karja alá dugva,
33 16|           ezzel eléje nyújtá a jobb kezét. – S midőn Bertalan elfogadta
34 16|           ezt a jobbot, akkor a bal kezét is tetejébe tette.~És Bertalannak
35 17|            jól van – suttogá Médea, kezét nyújtva Lándorynak.~– Még
36 17|             mintha a háta mögé tett kezét egy gyöngéd kéz érintené.
37 17|        grófnő hálateljesen nyújtá a kezét Lándorynak.~– Ön a mi jó
38 17|        inget engedi láttatni. A két kezét a zubbony zsebébe mélyesztve
39 18|          suttogá még egyszer Médea, kezét nyújtva a távozónak.~A „
40 18|        azzal elnevette magát, a két kezét összecsapta, s aztán a térdei
41 18|        hajamat. Ön pedig megfogta a kezét: „Kacsi! Hands off. Nem
42 18|          Scilla erősen megszorítá a kezét Lándorynak a búcsúzáskor.~–
43 18|         tekintettel nyújtva eléje a kezét, közös anyanyelvükön szólt
44 18|      Megrázta hevesen a válaszért a kezét Scilla.~A habituék siettek
45 18|            belső szobából, az egyik kezét a pofáján, a másikat a médaillonja
46 18|           Erre eldobta Lándorynak a kezét a kezéből Scilla, s duzmadtan
47 18|         Scilla, s megkapta Bertalan kezét, kerekre felnyílt szemekkel
48 18|      egészen úrihölgynek nézett ki.~Kezét nyújtá az érkezőnek.~– Ön
49 18|      kardomat; hanem megfogom a két kezét, s azt mondom neki, hogy „
50 18|    megragadva forró kezével Lándory kezét. – Tudja, miként hajdan,
51 18|       szenvedéllyel? – kérdezé, két kezét Bertalan vállára téve, s
52 18|            előkelő gráciával nyújtá kezét Lándorynak; Médea grófnő
53 18|        nincs hozzá. Én Médea grófnő kezét kérem öntől.~Bertalan állva
54 18|        nézett. Médea némán nyújtá a kezét Lándorynak. A keze reszketett.
55 18| Beleegyezik-e?~– Én Dea grófnőnek a kezét és szívét kértem. Boldoggá
56 18|       mosollyal nyújtá Lándorynak a kezét. Bertalan gondolkozott rajta,
57 18|              megkapta Médea leányom kezét. Íme, itt van ebben a cassette-ben
58 18|         karját nyújtva neki.~– Adja kezét, kedvesem; menjünk!~„Kedvesem!”~
59 18|          felállt az anyja mellől, a kezét férje karjába akasztá; és
60 18|        ugrik le a kocsiból, s aztán kezét nyújtja az útitársának a
61 18|            vagyunk! – szólt Lyonel, kezét nyújtva Bertalannak. Nagyon
62 18|  összeölelgetni: csak azután nyújtá kezét – a vendéghölgynek.~– Ön
63 18|             ágya fejénél, s annak a kezét áztatja könnyeivel. Az asszony
64 19|     közbeszorították. Megkapd azt a kezét, amelyiken a gyűrűket látod!~–
65 22|     szótalan embernek a parányi két kezét egymásba téve, annak a beszélni
66 23|  visszafojtotta azt.~Aztán Bertalan kezét ragadta meg, s azt szorítá
67 23|             volt a szándéka, hogy a kezét lője meg.~Alfréd kezével
68 24|            hozzá, hogy megragadja a kezét, összecsókolja azt, és kacag,
69 25|       szorítva emelé föl mind a két kezét.~– Óvlak, hogy meg ne bántsd.
70 25|         meghajtva, összetette a két kezét a keblén. Ez a szó – „Megérdemeltem!” –