Fezejet

 1 14|          Nekem feltűnt a furcsa név. „Dea?” (Istennő.) Hát van ilyen
 2 14|          küldi?~Este produkálta magát Dea a zongorán: Schuberttól
 3 14|             grófnéval hátul; előttünk Dea és Hermione kisasszony;
 4 14|              Lyonel a kastély udvarán Dea előtt. De ezúttal minden
 5 14|             És miután kitalálta, hogy Dea még nem tud lovagolni (hát
 6 14|              mellett majd megtanulhat Dea lovagolni.~Hát hiszen mi
 7 16|             szemet láttad volna, amit Dea grófnő mutatott erre a látványra!
 8 18|              Kéreti monsieur Lándoryt Dea grófnő, szíveskedjék hozzá
 9 18|          alkalmas. Ez a divat egészen Dea számára volt feltalálva.~–
10 18|               orvos, az óráját nézve.~Dea grófnő bemutatta a két urat
11 18|          vállát érinté Bertalannak.~– Dea kéret, hogy jöjj oda: valamit
12 18|             mint szívét és lelkét. Ha Dea grófnő előtt ez értékkel
13 18|        nevelheti. Beleegyezik-e?~– Én Dea grófnőnek a kezét és szívét
14 18|           differenciák fölött azonban Dea átengedte a döntő szót Bertalannak,
15 18|       titkolhatta el a csodálkozását. Dea afölött, hogy itt a „magyar
16 18|          akadémiákra? – kérdé bámulva Dea.~– Hát például Josefstadtba.~–
17 18|               nagy szemeket meresztve Dea. Egy pap, aki az ő férjét
18 18|             sohasem beszéltél – szólt Dea Bertalanhoz fordulva. –
19 18|             felemelni a két kezeddel.~Dea ösztönszerű remegéssel kapta
20 18|          vitézségi rend? – sürgetőzék Dea.~Lándory úgy érezte magát,
21 18|           ötvenesztendős – heveskedék Dea –; de énnekem azt a jelvényt
22 18|   ezüstkoszorú, veres szalagra fűzve. Dea az ajkához emelte a ritka
23 18|          fiatal lehettél? – találgatá Dea.~– Tizennyolc esztendős
24 18|              a torkán akadt a pezsgő. Dea hozzá sem nyúlt a maga poharához:
25 18|               az aggasztó kórtünetek. Dea kikocsikázott Bertalannal
26 18|            brúgós meg egy klarinétos. Dea odaszólította őket a kocsihoz,
27 18|           felhozta a felszelt sonkát, Dea felsikoltott eliszonyodva.
28 18|            férfiú volt már.~Így aztán Dea maga állt elő azzal az ellenindítvánnyal,
29 18|           talált a lajstromban, amint Dea átadta neki a lapot: „Angol
30 18|             Voltál már nála – kérdezé Dea, erős szemszúrással –, amióta
31 18|               odáig kocsin? – kérdezé Dea.~– Nem. Igen szép út vezet
32 18|            szerettei álmodnak tovább.~Dea nem vette észre, hogy Péter
33 18|              tojás volt benne, azokat Dea kezébe rakta.~Dea aztán
34 18|              azokat Dea kezébe rakta.~Dea aztán leheletével melengeté
35 18|              amíg a sár megszilárdul.~Dea gyönyörködve nézte azt a
36 18|         kiszökött.~Ekkor felsikoltott Dea.~– Jézus Mária! Mit tettem?~
37 18|           csináltam én most? – hebegé Dea maga elé bámulva. Hát vámpír
38 18|              zengett az üdvözlésükre. Dea nem félt a döngésüktől.~–
39 18|         Beszélnem kell vele – suttogá Dea, odasietve Godiva sírköve
40 18|           megtudta a boldog változást Dea grófnő egészségében.~– Lyoneltől?~–
41 18|             fia legyen, hanem leánya!~Dea későn takarta be tenyerével
42 18|               ön, nagyhamar elkapják.~Dea megrángatta Bertalannak
43 18|           volt fölösleges; egyébiránt Dea már olyan nagy gyerek –
44 18|         ugrani a hívei?~Másnap délben Dea különösen szeretetreméltó
45 18|              s végigüli a misét, amíg Dea imádkozik – kálvinista presbiter
46 18|             beletalálta magát.~Amióta Dea anya lett, úgy bánt vele,
47 18|           vele, mint egy szenttel.~És Dea is belenyugodott a maga
48 18|      gyermekét. Minden jókat!”~Másnap Dea azzal a tudósítással lepte
49 18|             tejet fogok kérni Deától.~Dea erre bement a házba. A két
50 18|           lett belóle – szólt Lyonel, Dea után nézve. – Te tetted
51 18|              Most te küldj a magad és Dea nevében viszonzásul egy
52 18|           vendégekkel együtt; odaérve Dea anyját is.~Bertalan bámulva
53 18| legkellemetlenebb.~Ezalatt visszatért Dea, követve a dajkától és Lidytől.~
54 18|            tejespoharakat és kancsót.~Dea dicsekedett Lyonelnek a
55 21|        ajtóhoz futott.~– Te vagy itt, Dea? Mi bajod van? Miért jössz
56 21|             Mit akarsz nekem mondani, Dea?~– Azt, hogy „imádlak”,
57 22|               ezt az embert valaha.~– Dea grófnő? – Ez volt a rövid
58 22|             szoktak kezet csókolni.~– Dea grófnő? – kérdezé Sidonia.~–
59 22|               Azt is ott olvasta el a Dea szobájában.~Sok minden kitelhető
60 22|      hullottak termő talajba.~Azalatt Dea is olvasott egy neki szóló
61 22|        elkísérte Kolozsvárra a nejét. Dea a gyermekkel és a dajkával
62 22|      felkölteni akkor minek jött haza Dea is, miért nem maradt a gyermeke
63 24|               kis horzsolás az egész.~Dea odahozatta a kisleányát.~–
64 24|         feleségéhez beszélt.~– Kedves Dea. Én téged arra kérlek: válassz
65 27|            Rám sem ismersz? – kérdezé Dea, mikor végre kielégítve