Fezejet

 1 2 |            bocsáttasd szabadon, vagy engem is csukass oda melléje.~–
 2 6 |         Bánom is én!~– Nem téged, de engem.~– Hát minek akkor ez az
 3 7 |           tegyenek, az az ember, aki engem úgy szeretett – nem mint
 4 7 |         megőrjít. Az öreg Péter tett engem árvaleánnyá!~– Beszéljünk
 5 7 |              Én vizsgálóbíró vagyok. Engem nem kérdeznek ki. És ebben
 6 9 |    magasabban ugyanazon a lajtorján. Engem kerül minden ember.~– Önt
 7 9 |               Ugyan ki látogatna meg engem?~Godiva valami kimondhatatlan
 8 9 |           ezek gyakran meglátogatnak engem.~– És ön sem jár sehová
 9 9 |              Látja ön, így szeretnek engem!~Éppen mint Traumhold temetésénél.~
10 9 |              vagyok a társadalomnak. Engem a nagy érdemeim tettek azzá.
11 9 |            léleknyugtalanság az, ami engem arra készt, hogy azt a kezet,
12 11|              azok Párizsban?~– Uram! Engem választott ön ki tréfálkozása
13 12|          éppen úgy találhatott volna engem is. Mi igen jól értettük
14 12|             farkast apportírozni. De engem ne vigyen ki innen! Kérdezze
15 12|              keresztbetéve mellén.~– Engem nem valami kísérleti hóbort
16 12|            Az apja gyilkosát?~– Hisz engem is azért szeretett meg,
17 13|           Többször vezettek azok már engem az élők nyomába. Most is
18 13|             a képzelet és az ítélet. Engem természetfölötti csodák
19 14|             életébe került.~Ez a fiú engem már a világra jövetelével
20 14|           azért küldték hozzám, hogy engem kikémleljen, s az elhatározásaimra
21 15|              nincs több tudósításom: engem és a nehezebben megróttakat
22 16|          gyémánt.~– Ha a végrendelet engem tesz az ékszerek urává –
23 16|              mennyiben érdekelhet ez engem?~– Akarja a grófnő, hogy
24 17|              ahol ők garázdálkodnak. Engem tettek koldussá a gazemberek!
25 18|              velük akartam menni; de engem visszautasított, „Asszony
26 18|           meghalt; a végrendeletében engem tett örökösévé. Hanem az
27 18|        statárium. Az áldozat könnyei engem meg nem lágyítanak. – Hanem
28 18|            hangoztatnia, hogy „Isten engem úgy segéljen!” – azt susogta,
29 18|              tabula rasát” csinálni. Engem ingerelt ez az ő változatlan
30 18|            közé. Démoni figura! – Ez engem egészen dühbe hozott. Felugrottam
31 18|                Ön még sohasem látott engem – játszani? Jöjjön el holnap
32 18|            mint a többi.”~– Tegezzen engem! – szól, megragadva forró
33 18|             volt a rablót megejteni. Engem nem hagyott aludni a szégyen,
34 18|              érte volna.~– Tehát nem engem árult el, hanem a rablót!
35 18|        megyek rája: s vagy ő esz meg engem, vagy én sújtom őtet agyon.”~
36 18|             ad jelt Orszlán Gabinak. Engem pártol. Hanem annál inkább
37 18|                A betyár is meglátott engem, amint a rekettyésből előkerültem
38 18|        buckák csalitjai között, amik engem elrejtve tartottak. Nem
39 18|   gyémántszívű áldozathozónak! Tehát engem azért dobnak ki a hajóból,
40 18|           bele.~– Hahaha! Arcul mert engem ütni az az ember! – Felcsúfolt
41 18|         napernyőstül hozzá:~– Vezess engem a családi sírbolthoz. Meg
42 18|          táncolnak is velem. – És ez engem mind elkeserít! – Szeretnék
43 18|   templomjárónak adja ki magát.~– Az engem nem bánt: rólam nem írhat
44 18|             jó. Az én nagyságos uram engem akar megijeszteni! A Monterosso
45 20|              szüksége? Valami kerget engem oda, ahol a halált első
46 20|      istenasszony száll is le ide, s engem választ Párisának.~Azzal
47 22|       kisasszony. – Az történt, hogy engem megmérgeztek. Halálra váltam.
48 22|               azt én nem tudom; mert engem az Atlanti-óceán hullámai
49 22|              is megmérgezik! – Hanem engem is vigyen magával. Én ebben
50 22|            jutni.~– Mivé tettek önök engem! – mondá a kisasszony szemrehányó
51 22|            most terajtad a sor, hogy engem Kolozsvárott meglátogass.
52 23|            még élesebb vágás volt.~– Engem tart ön regényhősnek? –
53 23|            néha kibékülnek.~– No, te engem legázoltál – mondá Lyonel –,
54 24|             közel eressze.” Ez a szó engem össze is tört, de újjá is
55 24|            én szeretem a férjemet. Ő engem megvédett: férfi, lovag
56 24|              megegyezett abban, hogy engem kiáltasson ki képviselőnek.
57 26|            mezítlábra levetkőztesse. Engem is azért dobott ki a hajóból,
58 27|           napján. Mennyire szerettek engem a szülőim már a születésem
59 27|         lenni, mert azokat szeretik, engem gyűlölnek. Ha egy karácsonyfát
60 27|            biztattad, hogy szeressen engem. És énbennem volt valami
61 27| kiegyenlítettétek szépen azzal, hogy engem dobtatok oda áldozatnak.
62 27|           oda áldozatnak. Hozzáadtál engem egy félemberhez; akinek
63 27|        meggyalázd, elkeserítsd, hogy engem nyomorulttá tégy. Belevittél
64 27|             mind! És mégis el mertél engem venni!~