Fezejet

   1 1 |               Eléje kerül a szándéknak, s kihallgatja a titkos vágyakat.~
   2 1 |            lelket – a börtönök sötétjén s az úri termek csillogó ragyogásán
   3 1 |         egyszerre otthon találja magát, s úgy játszik az emberek lelkein,
   4 1 |                 közül egy méregkeverőt, s azt teszi mindenesévé, akire
   5 1 |               boldogtalanságának örülni s gyűlölni a saját boldogságát”.~
   6 2 |                hogy „Szervusz, pajtás”, s ma már: „Hogy állok a gráciádban,
   7 2 |                a helyét a miniszternek, s kicsörtetett a táncterembe,
   8 2 |              osztott, külön domborodva, s hanyagul lehajló üstöktől
   9 2 |         boldogabb a két magyar hazában; s az Rózsa Sándor – mondá
  10 2 |              Rózsa Sándort a börtönből, s rábíztam a Lászlóra, hogy
  11 2 |      díszlakomát rendez a korcsmájában, s az óbudai dalárda hangversennyel
  12 2 |                  mert postát rabolt ki, s még tizennégy esztendeje
  13 2 |             benn tartott postakirablót, s három hét múlva egy regement
  14 2 |              felkelt a kerek asztaltól, s elhagyta a termet. – Tapasztalt
  15 2 |               teszi, hogy felkerekedik, s átengedi a tért a mulatni
  16 2 |             életét a pókoknak szenteli, s valamennyinek tudja az egész
  17 2 |           Heteket eltölt a börtönökben, s tanulmányozza a gyilkosok
  18 2 |           megbízták, bele ne keverje.~– S kik voltak a szövetségesei?~–
  19 2 |              tenni – monda a miniszter, s azzal eltűnt a „fehér terem”
  20 2 |            cimboráját mind összegyűjté, s azokat, akik elárulták,
  21 2 |           cinkostársakat kiszabadított, s réme lett az egész Alföldnek.
  22 2 |               azt megállította az úton, s visszavette tőle a ló árát.
  23 2 |                  mert pénzt adott érte, s a pénzt sem rabolta, mert
  24 2 |               rá, a lovak közé vagdalt, s az egész vásáros népen keresztül
  25 2 |       vasvillával egymás után leütötte, s aztán keresztülhajtott a
  26 2 |               nagyobb mennyiségű búzát: s a pénzt otthon tartja bérletfizetésre.
  27 2 |    feltartóztatni egy útféli csárdánál, s az elsőtül az utolsóig kifosztani:
  28 2 |           bementek azok a városokba is, s bezárt falak közül elemelték
  29 2 |      legnehezebb Wertheim-szekrényeket, s azokat is úgy el tudták
  30 2 |              gyűrűt a pisztolyból kilő, s aztán egy tojáshéjból húz
  31 2 |              erő híre járt a rablókkal. S ez valóban igaz volt. Tanúskodik
  32 2 |               amelynek nem volt ablaka, s a lánca végére egy százhúsz
  33 2 |                 vastag téglaboltozatot, s a bombával együtt odábbállt.~
  34 2 |           voltak a rablókalandok hősei.~S a megdöbbentő merényletek
  35 2 |                 a magasabb családi élet s a politikai zűrzavarok rejtélyeibe.~
  36 2 |                tisztviselőket, bírákat, s azoknak a gyámolítására,
  37 2 |               fát a gyökereivel fölfelé s az ágaival lefelé ültették
  38 2 |             majd jön Türr és Garibaldi, s hoz kardot, puskát. Azután
  39 2 |                 volt. A pusztázó betyár s az a mágnás, akinek a pusztáját
  40 2 |         villanytávirdai huzal megelőzi, s a partraszálláskor elfogják;
  41 2 |              fegyveres kézzel üldöznek, s nem azok a becsületes emberek,
  42 2 |                 kelt a rablóbandájával, s egy földbirtokosnak a kastélyát,
  43 2 |                 vett körül, megrohanta; s az egész családot, különösen
  44 2 |                miatt nem menekülhettek, s azoknak a helységből a segítségükre
  45 2 |              keltett az egész Alföldön, s ettől a naptól fogva Rózsa
  46 2 |             összetalálkozik Lándoryval, s diadalmas tekintettel mondja
  47 2 |              utoléri az agár, meglapul, s az agár átugrik a feje fölött,
  48 2 |           fölött, majd meg félreszökik, s hagyja az agarat futni egyenesen,
  49 2 |              befekszik annak a helyére, s aztán engedi az agarat nyúl
  50 2 |                a rendelkezésére álljon; s akinek az a vállára teszi
  51 2 |                a vállára teszi a kezét, s azt mondja neki: „kövess”,
  52 2 |            engedelmeskedni tartozzék.~– S van ilyen embered?~– Igen.
  53 2 |                mind a virágot szedi ki, s a csalánt hagyja ott, mert
  54 3 |                várat rabokkal megtölté, s évekig foglalkoztatá a hazai
  55 3 |              ördögöket megszolgáltatni, s nem ragadták el: – ő ragadta
  56 3 |             fájós részére a szíveiknek, s annál ragadta meg őket,
  57 3 |                a megrögzött gonosztevő, s előtte járt a gondolatainak;
  58 3 |        lélektani kényszert alkalmazott: s a rémlátóvá tett gyilkost
  59 3 |         tanútalan elkövetett rémtettét, s rávezette a sírra, ahonnan
  60 3 |           magához egyiket vagy másikat, s akkor kezdett a vallatáshoz.~
  61 3 |               akinek a lelkére beszélt.~S mikor aztán sikerült az
  62 3 |             fejére, amiket róla tudott, s erre megint az elárult cimbora
  63 3 |                zavaros tenger felszíne, s valami rejtett tűz leskelődött
  64 3 |          leskelődött azoknak a fenekén. S nem lehetett megszabadulni
  65 3 |                 mint a tenger mélysége, s az embernek a szíve megkönnyebbült,
  66 3 |               az atyaisten előtt állok; s aztán mikor azt mondta,
  67 3 |                 szenzációs bűnesetekre; s ezeknek a fonalszálai elvezettek
  68 3 |             sikkasztás, hamis pénzverés s orgazdaság, ami szerepet
  69 3 |           vetett egy széles sugárfényt, s ennek a bűvlámpáját Lándory
  70 3 |                szemébe néz az embernek, s azt kérdi: „Loptál? Gyilkoltál?” –
  71 4 |     megkülönböztetni az igazi aranytól.~S ez az alsóbb minőségű nevezetességek
  72 4 |              őrizzük tőle a füleinket.” S akárhányszor jöttek oda
  73 4 |        félszegségét, a vesszőparipáját, s nem irgalmazott senkinek.~
  74 4 |               nem irgalmazott senkinek.~S nemcsak a szavaknál maradt;
  75 4 |        állatképekkel voltak felruházva, s még – így is rájuk lehetett
  76 4 |              szentimentális oroszlánban s a dühöngő levelibékában
  77 4 |               fürdői évadnak vége volt, s Traumholdék hazatértek Karlsbadból
  78 4 |             bankár elolvasta a neveket, s aztán azt mondá: – Vezesd
  79 4 |                 Akkor nagyot sóhajtott, s szilárd léptekkel sietett
  80 4 |             termetű úr a zsebébe nyúlt, s egy levelet vett elő.~–
  81 4 |              melynél ön „finanszírozó”, s nehány napi szórakozást
  82 4 |               estimáját szokta végezni, s hogy az a nagy fekete vászon
  83 4 |               is hozzájuk csatlakoztak, s együtt mentek ki a nyílt
  84 4 |               legtapasztaltabb turista, s elkezdve Irkucsktól Rio
  85 4 |            hagyni a hivatalos „én”-jét, s ide csak a kedvesebbik „
  86 4 |             mondja meg a szomszédjának, s az talál rá rímet, és ahhoz
  87 4 |                  azután kalapba dobjuk, s ki-ki húz ki magának egyet.
  88 4 |             rajzolt mozgékony szemöldök s az arc és áll szerelemgödröcskéi,
  89 4 |      diszponálva voltak a derültséghez. S mikor kacagott, úgy repkedett
  90 4 |      íróasztalkát, ő felkapta a tollat, s elkezdte a schedákat megírni,
  91 4 |               egy becsületes szivarnál. S legábrándosabb dalok laknak
  92 4 |       schedáival: azokat összesodorták, s egy kínai bronzvederkébe
  93 4 |              tartani bírói komolyságát, s ez erőltetett ünnepélyesség
  94 4 |           percenttel kezdte az uzsorát, s hogyan csavarta fel magasabbra?
  95 4 |           alakult át az egész társaság, s egyhangúlag kiálta ki a
  96 4 |            beszélt!”~A művész fizetett, s örült, hogy ilyen olcsón
  97 4 |                 csalogat be az utcáról, s azokat kifosztogatja.~Ez
  98 4 |              ruháikat levettetem velük, s új ruhát adatok rájuk.~–
  99 4 |                is kiesett a szerepéből, s teljesen visszahelyezé nevetésre
 100 4 |              mennybeli menyasszonyomat; s azokat, akik őt tagadják
 101 4 |                 Godiva kisasszony szava s utána az egész társaságé.~
 102 4 |                  Belement a mulatságba, s elfogadta a neki szánt szerepet.
 103 4 |           komolyan Godiva kisasszony.~– S mikor történt az, hogy a
 104 4 |         magyarországi honpolgár vagyok, s az én hazámban a párbaj
 105 4 |              kisasszony rajzalbumaiban, s úgy tett, mint aki oda sem
 106 4 |                kigöngyölíté a cédulkát, s teleszáj pátosszal olvasá
 107 4 |                 Hiába minden tagadás. – S mit akart ön innen elrabolni? –
 108 4 |              hitték, hogy zavarban van, s súgták neki: „Godiva kisasszony
 109 4 |               kegyetlen zöld szemekkel, s most látok előttem egy semmit
 110 4 |             hozzá; de nincs alkalma rá, s ez bosszantja. Ezért ingerel,
 111 4 |              idomulnának itt körülötte, s ahogy epednek most egy mosolygásáért,
 112 4 |                Nős ön?~– Nem vagyok az, s nem is szándékozom azzá
 113 4 |           megoldatlan rébusszal együtt, s édes tudatlanságban él holtig,
 114 4 |               tudatlanságban él holtig, s belefásul abba a bajba,
 115 4 |                 tudja oldani a talányt, s azt mondja rá: ez nem az
 116 4 |                 bevégezni való adomája, s egy kiinni való pohár johannisbergere.
 117 5 |                 márka, rubel, piaszter, s ugyanannak az osztrák értékű
 118 5 |              bankár. Összeszedte magát, s nyugodtan válaszolt.~– Politikai
 119 5 |               átmenni a biliárdterembe, s mulassa magát egy kis karambol-partival,
 120 5 |    áthelyezésüket Budapest felé vették, s az ottani patrióták bankárjánál
 121 5 |                 Traumhold felháborodva, s most sötétvörös lett az
 122 5 |       rendőrminiszter credentionalisai.~S ezeket mondva, egy titkos
 123 5 |                rejtekfiók tolódott elő, s abból marokkal szórta elő
 124 5 |                közvetítőnek használták. S a politikai összeesküvés
 125 5 |                 heverni fél esztendeig, s akkor elküldetik egy varsói
 126 5 |         okirataiban, az mind hamisítás. S kétségtelen, hogy a lengyelekkel
 127 5 |        megmutatom önnek a jegyzeteimet. S a nálam levő jegyzetek nyomán
 128 5 |                 mondott nap paginájáig, s mint egy álomjáró a hypnotáló
 129 5 |                izzadságot a homlokáról, s azt mondá a vendégének:~–
 130 5 |                  szólt a szobájában fel s alá járkálva a bankár. –
 131 5 |          tudatják, hogy a nálam letett, s általam továbbadott értékek
 132 5 |            vicomte kastélyába betörtek, s onnan nagy összeget képviselő
 133 5 |          kitakarítottak belőle mindent, s amilyen észrevétlenül jöttek,
 134 5 |                birtokvásárlásra készül, s másfél milliót tartogat
 135 5 |           nálunk is egy koncertet adni. S az intézkedések személyes
 136 5 |            angol lordnak adta ki magát, s Disraelivel fenyegetőzött,
 137 5 |              feszítve a sima bástyának, s úgy csúszva le rajta. Rendkívüli
 138 5 |           felvenni az igazi ábrázatját, s kivallani, hogy ki volt,
 139 5 |                a főcinkos kézre került. S az rám nézve annál jobb,
 140 5 |             bőröndjét kézre kerítenünk, s abban minden iratait megtaláltuk,
 141 5 |                a tagadási rendszerével, s azután vallott. Még olyan
 142 5 |              hamarébb el legyen ítélve, s az állami fogházba bezárva.
 143 5 |         magyarul is tökéletesen beszél, s kiejtése Trencsén vármegyei,
 144 5 |                és román nyelven is ért, s levelei között a tolvajok
 145 5 |             ahány országban megfordult, s a felesége a különböző meridianusok
 146 5 |                 visszatérve a vasajtón, s magával hozva a lepecsételt
 147 5 |             magával hozva a lepecsételt s szállítólevéllel ellátott
 148 5 |                 zsinórokat a csomagról, s aztán egyenkint előszedte
 149 5 |              végrendeletében kitagadta, s az unokaöccsét, marquis
 150 5 |            örökössé tevő végrendeletet, s Lyonelt, a fiát helyezze
 151 5 |            közjegyző által hitelesítve, s három példányban kiállítva.
 152 5 |         veszítse el az atyai örökséget, s az De L’Aisne Alfrédre szálljon.
 153 5 |               ez a kis darabka papír.~– S mit mond az ön foglya, hová
 154 5 |                 olvastam, hogy „Ön ezen s ezen a napon járt az oroszlánkői
 155 5 |           jegyzőkönyvbe, mint adatot.~– S mit felelt rá a tolvaj?~–
 156 5 |            grand-seigneuri fitymálásnak s a zsebmetszői akasztófahumornak.
 157 5 |           búcsúvétel nélkül odábbállni, s akkor aztán felkeresheti
 158 5 |            mellett, ahol napot sem lát, s tudni fogom őt kényszeríteni
 159 5 |                elfintorította az arcát, s azt mondá. „Nem tud az úr
 160 5 |           Voltam én már a bagnóban is!” S olyan tökéletes kánkán-figurát
 161 5 |               de ez őt nem zsenírozta), s azt mondá:~– Én határozott
 162 5 |               egy év múlva sem adhatok, s ha mindjárt az iszpaháni
 163 5 |             gyémántokat ellopták tőlem, s az ötpecsétes levél ott
 164 6 |             szorítottak a házigazdával, s jó éjt kívántak egymásnak:
 165 6 |        keresztet.~A bankár utánaugrott, s megragadta a karját.~– Mit
 166 6 |                 ruháit lebontotta róla, s az ágyba fekteté.~A nagy,
 167 6 |                 az inas az ura ágyához, s letérdelve amellé, megfogta
 168 6 |                nem vagyok, hanem hibás. S ez még rosszabb. A kalmárnál
 169 6 |              crime: c’est une faute”.~– S nem lehetne e hibát megkorrigálni? –
 170 6 |             tolvajok ügynökei jártak ki s be, hogy a nevemet lopott
 171 6 |                 politikai emisszáriusok s forradalmi pénzek.~– Ez
 172 6 |                rögtön idesietne hozzám, s akadályozna…~Itt elszakítá
 173 6 |               magam ítéltem el magamat, s magamtól kihez apelláljak?~–
 174 6 |            térdéről, elhagyta a szobát, s nemsokára visszatért ismét
 175 6 |               Ki tette ezt?”, előállok, s azt mondom: „Én tettem!”~–
 176 6 |             ember? Megöltem a gazdámat, s aztán letéptem a pecséteket
 177 6 |                  ami értékest találtam, s aztán odább futottam vele,
 178 6 |             hogy én követtem el a bűnt, s más bűnhődik meg érte miattam.~
 179 6 |              óra múlva visszajövök ide, s megnézem, hogy vagyunk?
 180 6 |                 magammal.~Azzal kiment, s úgy becsapta maga után az
 181 7 |               elaludni?~– Esős idő van, s az ablaktáblák be voltak
 182 7 |                  hogy Péter majd bejön, s kinyitja az ablaktáblákat.~
 183 7 |           bélyegzett üveg ki volt véve, s az asztalon eldobva, egy
 184 7 |               voltak, ketté volt törve, s aztán a földre dobva.~Még
 185 7 |              csak a cipőimet húztam le, s úgy dőltem le az ágyba.
 186 7 |                hallásom van. Felkeltem, s cipő nélkül odalopóztam
 187 7 |    ajtócsattanás végezte be a beszédet, s arra léptek közeledtek az
 188 7 |                 nyomról nyomra kísérje, s ha útra kel, utazzék vele
 189 7 |               kel, utazzék vele együtt, s nekem minden állomásról
 190 7 |             átsiettem a mellékszobákba, s felfedeztem a pecsétek erőszakos
 191 7 |         ablakból a második detektívnek, s táviratot küldtem általa
 192 7 |                  felutazott Trencsénbe, s ott előidéztetve azokat
 193 7 |               utazók hordanak magukkal, s mely minden ajtóra alkalmazható.~
 194 7 |                 odaszalad kincskeresni. S még meglehet, hogy rátalálnak.~
 195 7 |         felkérése folytán, lefoglalták, s ellene a kártérítési keresetet
 196 7 |               mely házukat romba dönté, s atyját a romok alá temette,
 197 7 |            ragadta meg Lándory jobbját, s még határozottabban ismétlé
 198 7 |                lerogyott egy kerevetre, s lehajtá a keblére gyászba
 199 7 |               az uraiknak szolgáljanak, s mindig csak jót tegyenek,
 200 7 |            befolyású embereket érdekel, s ami még tisztázva nincs.~–
 201 7 |              ami még tisztázva nincs.~– S nem lehetne ezt az ügyet
 202 7 |          eltávoztam, akkor felocsúdott, s hallám az ajtón át, mikor
 203 7 |                kifizetni a gyászruhámat s a temetési költségeket.~
 204 7 |       választást nem is tehettem volna, s tanácsolá, hogy amint ön
 205 7 |              azonnal siessek fel önhöz, s mutassam meg azt a polizze-ot
 206 7 |                 azt a polizze-ot önnek, s hagyjam itten. Íme, átadom.~
 207 7 |                 a biztosítási kötvényt, s átnyújtá Lándorynak.~– Ön
 208 7 |         felvenni a váltságdíj összegét, s elmenni vele valahová, ahol
 209 7 |            valahová, ahol nem ismernek, s ahol majd nagyhamar megismernek,
 210 7 |             majd nagyhamar megismernek, s ott élni őrjöngő vigasság
 211 7 |                kívánni, hogy becsüljék. S ha ez a pénz elfogy, majd
 212 7 |              ezalatt csendesen felállt, s karjait összefonva nézett
 213 7 |                ha én hamarább meghalok. S ebben az esetben az összeg
 214 7 |            leány is fölkelt a helyéről, s olyan közel lépett Bertalanhoz,
 215 7 |          vagyona becsületes úton gyűlt, s az is árvák és özvegyek
 216 7 |             hebegé a leány megrendülve; s szemei bámulva meredtek
 217 7 |               térdre, igézője lábaihoz, s megragadta annak a kezét,
 218 7 |         megismerni, amely küzdelmet ád, s kíváncsi rá, ha egyszer
 219 7 |                hentesnéket arcképeznek, s minden műtárlaton megdöbbentik
 220 7 |               és hadvezérek történetét. S a jelenje is fenséges ennek
 221 7 |                 Godiva ennél a témánál, s valami gyönge mosolyforma
 222 7 |             Godiva felnyitá a perselyt, s kiönté ölébe annak a tartalmát.~
 223 7 |               csináljon ilyen rajzokat, s küldje el nekem. Én majd
 224 7 |                önnek szöveget ír hozzá, s aztán majd akad kiadó elég,
 225 7 |              Godiva lehajtotta a fejét, s amellett félig zárt szempillái
 226 8 |               nyirkosak, padlata hideg, s a nagy ablak miatt a szoba,
 227 8 |          pokrócokkal kellett betakarni, s az ablak rámáját ruggyanta
 228 8 |             társaságba menni nem lehet; s a droschke sokba kerül. –
 229 8 |               ételt; este csak teázott. S ha egyszer egy jó napot
 230 8 |         beborítva, mintha hó nyomná le, s azokról üveggyöngyökből
 231 8 |              kinyitva annak az ajtaját, s a parázsnál elkezdte megpirítani
 232 8 |       meglepetten, felszökve térdeiről, s aztán az első gondja az
 233 8 |                 ezalatt felkeresem önt, s itt töltök egypár órát.~–
 234 8 |             igen sovány vacsoránk lesz, s máris ketten vagyunk hozzá.~–
 235 8 |             nagy lakomát fogunk csapni.~S azzal kinyitva a táskáját,
 236 8 |            abbahagyta a kenyérpirítást, s hozzálátott inkább a felterítéshez,
 237 8 |              mert csak egy asztal volt, s azon állt a karácsonyfa:
 238 8 |           kiadásért ád ötszáz forintot; s azután minden újabb kiadásért
 239 8 |          felnyitotta a sectes palackot, s a habzó édes borral teletöltött
 240 8 |            félvállról odavetve Lándory, s aközben tanulmányozta Godiva
 241 8 |                összehúzódtak a lánynak, s a szemei kerekre felnyíltak.~(
 242 8 |         szerződés csak egy kegyes mese, s az az ötszáz forint tisztességes
 243 8 |            Lándory elővette a tárcáját, s kivette belőle az ötszáz
 244 8 |               elhoztam – mondá Lándory, s ekkor meg az oldalzsebéből
 245 8 |                 az ablak hídjára dobta, s ezáltal az égő spiritusz
 246 8 |           veszélyt, hirtelen odaugrott, s a tenyerével rögtön elnyomkodta
 247 8 |           elpalástolni; a kezébe kapta, s felnyitá kíváncsian.~Díszes
 248 8 |              geräucherte Gänsebruston”, s utoljára hagyja ezt, ami
 249 8 |            lapozni az egész munkácskát, s egyenkint megjegyzéseket
 250 8 |                őket – mondá Bertalan –, s azt fogom tenni velük, amit
 251 8 |                 Lándory észrevette azt, s fölkelt a karszékből, odaültette
 252 8 |               azt a két kezébe szorítá, s a karszékben elaludt; álmában
 253 8 |                 antik-utánzat tartóban, s maga elöl ment a hálószobába.~
 254 8 |                kitárt könyvet becsapni, s a fali fülkébe, több könyv
 255 8 |          mellett – teljesen feloldatik, s a felperesek, a kárpótlás
 256 8 |                feje hátuljára szorítva, s elkezdett hangosan zokogni.~
 257 8 |                rosszat vele ez a bácsi; s hogy meggyőzze a kettőjük
 258 8 |                van, fogta a kis Riekét, s elkezdett vele az asztal
 259 8 |              egyre! A házmester bejött, s elvitte a kis Riekét aludni.~
 260 9 |              sem látszanak az ég alján. S az általános boldogságban
 261 9 |             aztán nagyot bámult Godiva; s találgatta magában, hogy
 262 9 |                nyár óta nem ült kocsin, s nem érezte a szabad mezők
 263 9 |        sottise-okat mondanak egymásnak! S milyen jókat tudnak afölött
 264 9 |              már a falu közelébe értek, s meglátta egy oldalt eső
 265 9 |               és pamacsolhat egész nap, s ejthet a ruháján még egy
 266 9 |             látogatók, vendégek vannak.~S ehhez az ismételt mondáshoz
 267 9 |                 szegélyezett park-útba, s nemsokára berobogott a sandlaufer
 268 9 |              magyarul, Sarolta németül, s arra mindketten elkezdtek
 269 9 |                ketten jó kézben vannak; s maga sietett a cséplőgéphez,
 270 9 |                alkalmatlan látogatókat, s ennélfogva igen jól fogják
 271 9 |                 jajgattak és dühöngtek, s utoljára megátkoztak. Nem
 272 9 |           akadnék, aki már mindent tud, s azt akarnám, hogy szeressen
 273 9 |      gyilkosokkal, az apját védelmezve, s beleharapott az egyiknek
 274 9 |     lelkiismerete nem hagyott nyugodni, s bevallja az egész gyilkosságot,
 275 9 |                 meg száz elítélt rabot, s azt mondjam nekik, fussatok
 276 9 |               minden ember vallató bíró s minden ember vádlott volna
 277 9 |                volna egymással szemben. S ez nagyon jól van így; ahhoz
 278 9 |          hazugság a béke életföltétele. S én ettől a jótéteménytől
 279 9 |            estélyekre hivatalos vagyok, s elmaradni nem illik: mindig
 280 9 |           elvesztette a játékasztalnál, s még adósságokkal terhelte
 281 9 |              enyhül, ritkábban jön elő, s nem olyan kínzó többé. Csak
 282 9 |                  hogy ő nagyon szenved, s rettegek tőle, hogy majd
 283 9 |             fordítva, maga alá legyűrt, s aztán körös-körül szánkózott
 284 9 |            elkapja a két szájkapcsával, s elővonszolja az odújából;
 285 9 |              akkor aztán hanyatt dönti, s elkezd vele alá s fel korcsolyázni
 286 9 |                dönti, s elkezd vele alá s fel korcsolyázni a porondon:
 287 9 |                  a fejét a két elsővel, s minden zümmögés nélkül tovarepül.
 288 9 |             Bertalan leveté a kabátját, s azt teríté a földre, hogy
 289 9 |              mely a falu felé vezetett, s a platánfák összeboruló
 290 9 |        boltozata a szalmafödelű házakat s a bádogtetejű tornyot engedte
 291 9 |                hangjai vegyültek össze, s ez a lárma egyenesen errefelé
 292 9 |              ütök az orrára a botommal, s vége van.~Ezalatt az üldözött
 293 9 |          Bertalan rákiáltott a kutyára, s ugyanakkor a kabátját eléje
 294 9 |               kabátját eléje hajította.~S arra a futó kutya egyszerre
 295 9 |            botját tartá magasra emelve, s aztán hirtelen megkapta
 296 9 |                megkapta annak a nyakát, s pötyögős bőrénél fogva felemelve
 297 9 |                 szeme közé nézett neki.~S az állat olyan könyörögve
 298 9 |               merek én! – mondá Godiva, s előlépve a kerti lakból,
 299 9 |            kezdte el a vizet habzsolni, s azalatt a magasra felemelt
 300 9 |             kiitta magát, megrázkódott, s elkezdett vígan csaholni,
 301 9 |               elkezdett vígan csaholni, s magamagával kergetőzni;
 302 9 |            odafeküdt a gazdája lábához, s elnyúlt a földön aludni.~
 303 9 |              köszönnek a találkozásnál, s ha Bertalan is kíséri Godivát,
 304 9 |            Hozatott a számukra tanítót, s odajáratta hozzájuk mind
 305 9 |            minden versét tudták idézni. S a Heine költeményeihez írt
 306 9 |                  der Kaiser gefangen!”, s aztán mikor a búskomor melódia
 307 9 |                a szenet a kezébe venni, s vázlatokat szórni minden
 308 9 |                 ébredt fel a zörgésre), s kérte, hogy nézze meg, mi
 309 9 |            hirtelen felszedte a ruháit, s maga is átsietett Sarolta
 310 9 |              nem akar fölébredni többé.~S az a nagy, hatalmas férfi
 311 9 |                 éd-névvel „egyetlenét”, s beszélt hozzá olyan ostobaságokat,
 312 9 |                  elhallgatott, felállt, s aztán megfogta Godiva kezét,
 313 9 |                 azt Sarolta szíve fölé, s ott tartá hosszasan.~S csak
 314 9 |                  s ott tartá hosszasan.~S csak a szemeivel kérdezé:
 315 9 |                  Akkor aztán elfordult, s kirohant a szobából.~Godiva
 316 9 |                hogy tudta volna, miért?~S azt gondolá magában, hogy
 317 9 |             Beburkolta magát a sáljába, s a hátsó lépcsőn leosont
 318 9 |              évvel idősebb Bertalannál.~S egész életében nem volt
 319 9 |                ne énekelj, mert megárt; s ha egy eszménykép, egy nyájas,
 320 9 |  kerékcsillagaival fölfelé áll az égen; s a Plejádok a zeniten ragyognak.~„
 321 9 |               én házamnál: gyámleányom. S ahol ön megjelen, ott ön
 322 9 |           megmutatta ő azt darabonkint, s eltanakodtunk rajta, ahogy
 323 9 |               egy sandoline Saroltának, s ön helyeselte a kiadást.
 324 9 |                  leány a kelengyéjét.~– S még vannak emberek, akik
 325 9 |           hívogat ja őket a temetésére.~S ahány levél ma elment, holnap
 326 9 |             mind Godiva bontogatta föl, s jelentést tett a tartalmukról
 327 9 |         felkapaszkodott a fal tetejére, s hosszú füzéreit, miken együtt
 328 9 |             befutotta a kecskerágó fát, s aranyszínű barkatobozaival
 329 9 |              helyen nem háborgat senki. S maga a sírbolt belseje sem
 330 9 |               be a rácsajtón keresztül, s egyre hordják a mézet és
 331 9 |            virágport a halottak házába.~S mikor a gyászmenet közelit,
 332 9 |            előjön a sírbolti méhköpűnek s a darázsfészkeknek minden
 333 9 |      viaszfáklyák szagától ösztönözve), s azoknak az egyesült döngése,
 334 9 |               előbb élt, mint az ember. S tovább fog élni, mint az
 335 9 |             legtitkosabb gondolatait.~– S erre ön azt mondja: mégsem
 336 9 |                 diadalmasan Bertalan. – S mármost még azt is kitalálom,
 337 9 |       emberlakta földről, mint magamat, s azzal együtt egy boldog
 338 9 |              leánynak mind a két kezét, s kényszeríté azt, hogy a
 339 9 |               dolgom az emberek között. S a Traumhold nevén ejtett
 340 10|                nettó 60 perc egy napra.~S ezek még mind csak hímnemű
 341 10|            feljöttétől a nap lementéig, s holdköltétől holdszálltáig
 342 10|             példákat ismerősei köréből, s tartott neki egy patológiai
 343 10|               úgy néz ki, mint az élet! S a kezét is csak azért fogta
 344 10|              nem enged magával dacolni! S az emberek mégis egyre védik
 345 10|                szimulálta a betegséget. S egyszerre nyűgös lett. Panaszkodott
 346 10|           Tirolon keresztül Lombardiába s aztán egyenesen Rómába,
 347 10|            vagonba, amelyben ők voltak, s azok mind odatelepednek
 348 10|                 Majd megindult a vonat, s a zakatoló robajban elveszett
 349 10|                 őt a pusztai csárdában, s belevonva a cselszövénybe
 350 10|             viharszokta betyárparipára, s kétcsövű fegyverét magához
 351 10|                akkor a vonat megindult, s a zuhogástól nem lehetett
 352 10|               ököllel a vagon közfalát, s átkiáltson: „Ne rágalmazzátok
 353 10|         ellenmondott a hadaró kelepnek, s védelmébe vette Traumholdot.~–
 354 10|               erőszakolt fájó idegeire, s tovább hallgatózott, hátha
 355 10|              körül volt véve imádóktól, s azokat úgy tudta bolonddá
 356 10|         aktrajzolást tanulni! Tudjátok? S ott oly skandalózusan viselte
 357 10|              jeladó fütyülése hangzott, s odáig Godivának még sok
 358 10|                állomásra a bécsi vonat, s a várakozó vonat tovább
 359 10|             ideát valamit beszélhettek, s te ezt kihallgattad.~– Nem!
 360 10|           vissza akarná őt tartóztatni. S ezzel árulta el éppen a
 361 10|                 a halott a ravataláról, s vagdalja a fejéhez a gyászoló
 362 10|            védelmébe vette a megholtat, s kiderítette, hogy nem az
 363 10|              ártatlanul lett áldozattá, s előre látva, hogy vagyonának
 364 10|                 árva leányát behálóztam s elvettem.~Ezt oly ős-humorral
 365 10|           megtérített kárpótlás felett, s felét megtartottam magamnak.
 366 10|              hallottad a kocsirobajtól.~S aztán addig nevetett Bertalan,
 367 10|                 jól voltak értesülve.~– S te egy arcvonással sem árultad
 368 10|           embertől jön, akit tisztelek. S ilyen ember is van a világon.~–
 369 10|      gyógyszerhez. Elővette a tárcáját, s kivett belőle egy aranyszegélyű
 370 10|             vette át a meghívójegyet.~– S miért nem mondtad ezt meg
 371 10|             rágalmával szemben fölemel; s aki bizonyára oly követelő
 372 10|                Most már nem fáj semmim.~S azzal engedte, hogy lefektessék,
 373 10|                én” vagyok feleségestül; s akkor ki fognak szállani
 374 10|                 minő az álom oda alant?~S az örökzöld virányban nincs
 375 10|                 fáin hernyó nem élődik, s anélkül a fülemile, rigó
 376 10|                meg összefogja az olasz, s megeszi polentával.~Capri
 377 10|               csak egy emlék a múltból, s egy remény a jövőben.~Lándory
 378 11|        elmetszve, fekete, mint a tinta. S e tinta-óceán határán égett
 379 11|          sorrentói narancserdők között, s dobálták egymást lehullott
 380 11|               aztán elterül sisteregve, s amint visszavonul, már le
 381 11|               közt a virágzó cikláment, s milyen örömük volt, ha egyet
 382 11|             séták a langymeleg estéken, s a jövendőről mondott mesék?
 383 11|               lelke egymásba elveszett, s magában gondolkodni sem
 384 11|               árvaleányok megmentésére, s ez az atyám nevét fogja
 385 11|              hogy mit akar még mondani. S ő mondta el neki:~Van egy
 386 11|             ólomfödelet szellemkezével, s elmondaná neki: „Úgy van!”~
 387 11|                 az örvényből feljönnek. S aztán az átlátszó sírdombot,
 388 11|                hazamennek a sírkertből, s nem látják azt maguk előtt;
 389 11|                 hogy a nőmet elvesztém, s azt a dalt, amiben a lelkét
 390 11|               ki az orrát az oldalából, s arra ez elkezdett megfordulni.
 391 11|                az oldalamról az övemet, s azzal a fegyvereim súlyától
 392 11|         csendesen elfordult maga körül, s akkor aztán támadt utána
 393 11|              ezreket elnyelő tölcsérbe, s aztán kiköpött a torkából
 394 11|            sohasem szokott tréfálkozni, s mind az öt érzékének teljes
 395 11|         férjével, vidáman, szerelmesen, s azután a másik fejezetét
 396 11|                 vezérével a diadalútra; s aztán elforgatják két esztendő
 397 11|               esztendő történetlapjait, s folytatják e szóval: „E
 398 11|             évben megjelent hírlapokat. S ez a becsületes ember nemhogy
 399 11|               szépen az egész csomagot, s naponkint a sorba következőket
 400 11|            következőket leszedi belőle, s olvassa 1870. június 30-
 401 11|      reménységét, nemzedékek vívmányát, s melynek sötét fenekén nem
 402 11|             hajó a génuai kikötőbe ért, s kezdődött a szárazföld,
 403 11|                szállítmányok minőségét, s végül bediktál egy ólomkoporsót,
 404 11|                 készültet felnyittatni, s aztán még egyszer találkozni
 405 11|               kell a számára kibérelni, s hátra kell hagyni a nápolyi
 406 12|                  Két esztendő nagy idő, s a világ forgandó. Nem buktak
 407 12|                 a kezét megszorongatja, s igazán el van telve örömmel,
 408 12|           miniszterek is elfelejtették, s mikor azon kezdi, hogy ő
 409 12|         fegyveres erővel lett elnyomva, s ennek következtében többen
 410 12|              jegyezve, a pénzt fizetik.~S mintha a társaság vezérigazgatói
 411 12|         megküldték az alapszabályaikat, s azokon történt változtatásokat.~
 412 12|            előtt három évvel köttetett, s ha az illető három éven
 413 12|           fizette a biztosítási díjat.”~S ez a határozat két nappal
 414 12|         forinttal erőszakosan kínálnak, s azt feleli erre, hogy csak
 415 12|        kondérokban főzik a jóízű ételt, s a nagy kemencékből éppen
 416 12|             Farkas Bénit, Krokmanlikot, s beszédbe elegyedik velük.~
 417 12|                nyírt, sűrű, ősz hajjal, s ír.~Ez a társaság könyvvezetője. –
 418 12|          szerint felállt a közeledtére, s katonás állásba helyezte
 419 12|                 állásba helyezte magát, s mint egy felhúzott óragép,
 420 12|             rabokat meg tudja puhítani. S ezen álarc alatt a legengesztelhetetlenebb
 421 12|                 nagyon terjed közöttük. S ez még jó, mert a nazarénusnak
 422 12|           szavára kettős sort képeztek, s a fegyveres őrök kíséretében
 423 12|           visszhangozzák a komor falak, s mikor annak vége van, hat
 424 12|               ég felé fordulva fekszik, s azzal megindul a hosszú
 425 12|                Két sor fegyenc középen, s két sor foglár szélrül,
 426 12|              rájuk a rabok pátriárkája, s a sír szélén állva elmondja
 427 12|               négyen a kapákhoz fogtak, s aztán zuhogott alá a sírba
 428 12|                volt a legdühösebb önre, s esküdözött, hogy ha egyszer
 429 12|               bezárta mögötte az ajtót, s akkor letett eléje egy éles
 430 12|              egy éles kést az asztalra, s azt mondá neki: „Te azt
 431 12|               bátorságod, hogy megölj!” S erre a szóra a sámsoni erejű
 432 12|              szilajságával szökik önre, s ha megragadja önt azokkal
 433 12|            elszöktek a rablott pénzzel, s éltek vígan, szép leányok
 434 12|               mérget Traumhold számára, s az egész szökése a kirabolt
 435 12|             legelső állomáson elfogják, s önnek a gyilkossági és rablási
 436 12|                  Nem! – kiáltott a rab, s most már szikráztak a szemei,
 437 12|                már szikráztak a szemei, s öklével a mellét verte. –
 438 12|              Lándory odalépve a rabhoz, s vállára téve a kezét. –
 439 12|            nekem kegyesen el is hinnék, s az azért kapott tizenharmadfél
 440 12|             valóságos vétségeire nézve, s a mai nappal megszűnik rab
 441 12|              evangélium”-hirdető előtt. S még az ajkait pittyeszté:~–
 442 12|              fér el több ezer embernél, s ahol minden embert a mennyei
 443 12|                önt fogom innen kivinni, s ezt nem azért teszem, hogy
 444 12|                választott gyámatyjának, s egy évig művészi munkával
 445 12|                beleütögetve az öklével, s egyes szavakat mormogva
 446 12|              igaz hát. Szerette nagyon. S nem vette fel a pénzt a
 447 12|                zárka kőpadlatán arccal, s elkezdett ordítva zokogni,
 448 12|           elvégezte, térdre emelkedett, s vad indulattal szakítá kétfelé
 449 12|             fogom önt, mint az árnyéka, s meghalok önért, amikor kelleni
 450 12|               önt magát megöli az úton, s aztán rablóbandát szervez.~–
 451 12|                 azt csak ketten tudtuk: s az egyik már halott.~– Sokat
 452 13|    fegyencruhákat átvette a ruhatárnok, s aztán egész csendben bocsátották
 453 13|               börtönből magánszobájába, s aztán pipaszó mellett sok
 454 13|            akarsz térni a vasrács mögé, s leülni a harminc esztendőt.
 455 13|       erőszakkal, életedet kockára téve s a másokét fenyegetve. Ez
 456 13|         megfordult Traumhold üzletében, s te ott találkoztál vele.
 457 13|                gyanús volt az az ember, s gyanúdat nemcsak a bankár,
 458 13|           százezreket hordott a bankba, s mindig parfümözött bankókat
 459 13|          bankókat osztott borravalónak, s a hűséges inas, aki azokat
 460 13|               mondá magában Monterosso. S föltette magában, hogy fel
 461 13|                gróf kastélyába betörve, s annak a kincsesszekrényét
 462 13|             fiát visszaveszi a kegyébe, s általános örökösévé teszi.
 463 13|          bankárnál hagyta letéteménybe, s most a Lis Blanc örökösök
 464 13|           lehorgadt fővel elkezdett alá s fel járkálni a szobában,
 465 13|                fel járkálni a szobában, s a szivart nem szívta többé,
 466 13|         kitörtök az illavai fegyházból, s akkor aztán ketten együtt
 467 13|        vasrúddal leütöd a cinkostársat, s akkor aztán a te gondod
 468 13|             fogadást tettünk egymásnak. S a fegyencek adott szava,
 469 13|             Aztán odalépett Lándoryhoz, s a tenyerével félig eltakarva
 470 13|                 Monterosso a szekrényt, s ott betakarta törmelékkövekkel.
 471 13|           feküdt, elcepelt egy teremig, s azt ott lefektette, a falra
 472 13|               bejáratnál szoktak látni, s most a bástyateremben találnak;
 473 13|            maradványát kezemhez kaptam, s ahogy Godiva kívánta, ez
 474 13|                akkor odamehetünk hozzá, s megsúghatjuk neki: „Most
 475 13|                 rabnak megkegyelmeztek, s hogy azt a vizsgálóbíró,
 476 13|               Lis Blanc-féle kincseket, s azokat tulajdonosaiknak
 477 13|                 azért kaptam kegyelmet; s akkor énnekem nincs többé
 478 13|           kegyelem. Itt már ők a bírák, s ön a gonosztevő!~– Jól van,
 479 13|         trencsini fenyvesek rejtekeibe, s a szekrényt elhozzuk a várból.
 480 13|              előkerültek-e a gyémántok, s honnan jött elő a testamentum?~–
 481 13|               eszem, az ön borát iszom, s valljuk meg a gyöngeségemet: –
 482 13|                Lándory elnevette magát, s önkéntelenül kezét nyújtá
 483 13|                 jó ismerőst üdvözölték, s ha valahol megállt a kocsijával,
 484 13|             fekszik a nevezetes várrom, s ez tulajdona a radnai földesuraságnak.
 485 13|                 látni Budetin felől is, s a zsolnai vasúton járókelők
 486 13|       okvetlenül feltűnővé teszi magát, s készen lehet rá, hogy mire
 487 13|             vagy két puskás erdőkerülő. S aztán megint csak „Jó napot,
 488 13|            egyenesen odautazik Radnára, s a vendégszerető özvegy kastélyában
 489 13|             hogy még egyszer visszatér, s akkor festőt is hoz magával.~
 490 13|                színvázlatot elkészítem, s aztán azt mondom, hogy majd
 491 13|            háziasszony nagyon megörült, s rögtön kiadá a rendeletet,
 492 13|         négyökrös szekér legyen készen, s egy erdőkerülő kísérje a
 493 13|                csak fahordásra szolgál, s csak azoknak a hosszú derekú
 494 13|                hátulja északnak hajlik, s éppen azért nem dőlhet fel.~
 495 13|                körülburjánozta a bozót, s a megnyílt táj közepén előtűnik
 496 13|             ökröket kifogják az igából, s legelni eresztik; a béresek
 497 13|                toronycsúcsra felmászni, s nagyot nyelni a szép kilátásból;
 498 13|             mindenütt a sarkukban volt, s fogadkozott, hogy ő fogja
 499 13|           megvan a kemény cementvakolat s azon a freskófestésű kerubfő.~–
 500 13|              benne a kis viaszgyertyát, s a lámpást a bal kezébe,