Fezejet
1 2 | hazafit egyenkint bemutatni!~– Ide, kegyelmes uram! Szorítunk
2 2 | Miért húzódtak ezek mind ide?~Világítsunk bele egy kissé
3 3 | Hát önnek harmadszor is ide kellett kerülni? Nem tudta
4 4 | a hivatalos „én”-jét, s ide csak a kedvesebbik „én”-
5 4 | Müllernek.~– Hát én hozok ide tizenkét élő Müllert, akik
6 5 | ember! Azt hiszi, hogy még ő ide vacsora után visszajön!).~
7 6 | De megteszi. Szállítsd ide nekem azt a szekrényt.~–
8 6 | Egy óra múlva visszajövök ide, s megnézem, hogy vagyunk?
9 7 | rögtön táviratot küldjön ide a palotába. Az omnibusz
10 7 | ha híre futamodik, hogy ide valaki kincseket rejtett
11 8 | fordítson. – Hát hogy kerül ön ide?~Azzal eléje sietett, kezet
12 8 | úti felöltőjét. – Üljön le ide a karszékbe.~Még azonkívül
13 8 | Egyrészt azért is jöttem ide. Ezt ugyan elvégezhettem
14 9 | milyen szalagcsokor jöjjön ide.~Bertalan egy mohos faderéknak
15 9 | anya halálakor ültették ide mind a fákat. A bejárat
16 12| kezén keresztül kerültek ide.~Ő is rájuk ismer: azok
17 12| tizenharmadfél esztendőmet ide ajándékoznák: még akkor
18 14| boldogságomban (dicsekedve írhatom ide, hogy egy ideig boldognak
19 15| l’Auxerrois templomában. Ide már nem fájt a lába elmenni
20 15| vasszekrényt.~– Tekints ide, fiam. Itt vannak a Lis
21 15| év múlva jöjjetek vissza ide feleségestől együtt, vagy
22 15| Lyonel, hogy mi hozta önt ide? Pénzt akar kapni az anyámtól.
23 16| egyetértés hozta volna őket ide össze; az éltesebb hölgy
24 16| tudta, hogy miért nem jöhet ide Lyonel marquis.~A jelenlevők
25 16| Nagyon kérem. Tessék ide mellém leülni.~A főúr maga
26 16| ügyért mentem hozzá, ami ide vezetett. Mint az igazságügy
27 16| nyitott ajtaja felé. – Üljön ide mellém.~Bertalan széket
28 16| hogy miféle villám csapott ide most be?~Jött a souspréfet.
29 17| a templomos rend hordta ide a halottjait, vagy talán
30 17| idejövetelre.~– Akkor térjenek önök ide be a „Nouveau Tivoli”-ba
31 17| kifestve. Hát minek jött ide? Gyönyörködni akar benne,
32 18| feltalálva.~– Bocsásson meg, hogy ide kérettem – mondá Lándory
33 18| visszautasított, „Asszony nem kell ide!” Elmondá, hogy védeni fogják
34 18| tartozik hozzánk.~– Nem is fog ide tartozni valaha?~– Ne adj’
35 18| vagyok prűd.~– No, hát ülj le ide mellém, s kínálj meg egy
36 18| kupica curaçao. Barátom! Ide hallgass, mert ez a lényeges
37 18| szép volt!~– Most jönne ide Brahma!~– Hát csak jöjjön –
38 18| aranynyíl legyen a kard, ezt ide dugjuk az ön habit-jának
39 18| van, kis Katicám! Hát ülj ide mellém. Zsémbelni fogok
40 18| Maltout bankár úr.~– Vezesd ide. Én kérettem őt hozzánk.~
41 18| grófnő maga nem jöhetett ide.~– Méltányolom az indokait.
42 18| Albisorára. Magam jöttem ide, hogy meglássalak. Csak
43 18| Addig azonban nem jöhet ide, amíg Sidonia grófnő itt
44 19| No, ezt az egyet tegyük ide az őszibarackok tetejébe,
45 20| De hát azért jött ön ide hozzám, hogy nekem ez órában
46 20| értekezéseket tartani jöttem ide?~A nyitva maradt rejteklépcsőn
47 20| istenasszony száll is le ide, s engem választ Párisának.~
48 21| Mi bajod van? Miért jössz ide?~– Semmi bajom. Egy szót
49 25| vagyok jó! Te édesgettél ide a medvevadászatra. – No,
50 25| bennünket?~– Hívtalak én ide? Tudod, hogy „dög” vagyok!
51 25| A férje tudtával jött ön ide? Médeára mint egy villámütés
52 25| férje engedelmével jött ön ide? – ismétlé Scilla, még erősebb
53 26| arról én nem tehetek. – Még ide a helyedbe is eljött Médea:
54 26| montenegróiaknak – mennyit írjak ide, maman?”~Sidonia meghőkölt.~–
55 26| annyi van nálam.~– Dugd ide a zsebembe.~S azzal felmarkolta
56 27| nyitva előtted mindig: jöjj ide, és lakjál itten.~– Ahhoz
|