Fezejet

 1 2 |     tegnapelőtt azzal köszöntöttük őket, hogy „Szervusz, pajtás”,
 2 2 |       voltak. Mindenütt ünnepelték őket. Egy éjjel aztán azok is
 3 3 |    szíveiknek, s annál ragadta meg őket, és vitte oda, ahová akarta.~
 4 4 |      mellettem, hogy nem öltem meg őket.~– No, ez a tizenharmadik
 5 4 |        vendégeitől, hogy kénytelen őket elhagyni. Üzleti ügyben
 6 5 |            a virradat is ott lepte őket a dolgozóasztalnál. A munkát
 7 6 |           higgyék, hogy megmérgezi őket valaki. Még azután a jó
 8 6 |         egymásnak: a Péter vezette őket a vendégszobákba.~Alig tették
 9 6 |       voltak, akiknek én tartottam őket.~– Vizsgálóbíró és detektív.~–
10 6 |          mikor valaki nagyon hívja őket? Hány embert ért rögtöni
11 7 |   Ismerősök? Rokonok? Hol keressem őket? – Bocsánat! Még egyet elfeledtem.
12 8 | karikatur-albumok voltak. Odavitte őket Lándory elé.~– Tessék! Tegyen
13 8 |           többé.~– Magamhoz veszem őket – mondá Bertalan –, s azt
14 9 |           volna őt be.~Nem kellett őket egymásnak bemutatni. Amint
15 9 |             Lándory egymásra bízta őket: tudta, hogy mind a ketten
16 9 |           maga a halott hívogat ja őket a temetésére.~S ahány levél
17 12|            szavakkal lecsillapítja őket. A legmakacsabb természetű
18 12|        énekelni. – Aki betanította őket, valamikor pópa volt. Nagy
19 12|           nevét. De hát ki keresné őket? Idő jártával benövi a sírt
20 13|   asztalnál. Itt senki sem ismerte őket.~Péternek annyira ment a
21 13|          hogy hamis nyomra vezesse őket a faragott kőkolonc, amit
22 13|           önnek a gazemberek, hogy őket üldözte, elfogta, elítéltette.
23 14|           De azért nem bocsátom el őket, mert ezek legalább csak
24 14|      Egypár napig itt marasztottam őket a kastélyomban, s ez idő
25 15|   tengerészeket, s azokkal verette őket tönkre. Mi is pórul jártunk
26 16|        fiatal jegyző, s odavezette őket a számukra elkészített pamlaghoz.~
27 16|     legjobb egyetértés hozta volna őket ide össze; az éltesebb hölgy
28 16|          fel az ajtókat, bevezette őket a termekbe, s nagy pofával
29 16|           ha a katonák megtámadják őket. A kormány azonban nem szándékozik
30 16|    Cayenne-be. Toulonban ott várja őket már nyolc nagy hajó. Az
31 17|  bekanyarodtak, már szembe találta őket a zivatar. Egyike volt ez
32 18|            Boisgoberry úr bemutatá őket egymásnak: „Monsieur Bartholomée
33 18|         Hanem hát én csak nevettem őket. Régi praktikus vagyok én
34 18|           Azok megint nem értek rá őket vigasztalni, még tovább
35 18|        tündérnő feleútban fogta el őket, eléjük sietve, úgyhogy
36 18|        felém.~– Tőlem megnevezheti őket. Halljam.~– Hát a régi szerető
37 18|            Évica jól megvendégelte őket, ott marasztá vacsorára,
38 18|        elbújt üldözőit, odaültette őket az asztalhoz, bort hozatott
39 18|    összefogunk, hát ráncba szedjük őket.~– Péter! Te be vagy rúgva! –
40 18|      klarinétos. Dea odaszólította őket a kocsihoz, s odarendelte
41 18|            kocsihoz, s odarendelte őket a kastélyba. Aztán késő
42 18|         hogy Péter távolból követi őket, s valami puttonyformát
43 18|        Méltán „övéinek” nevezhette őket, hisz ez az egyik anyja
44 18|            gyönyörűségem az, mikor őket éri valami keserűség, harag,
45 18|          földre? – Többször látták őket a földre hullani. Minden
46 18|      leveleiben írva?~– Olvasgatom őket.~– Péter! Figyelmeztetlek
47 19|      házigazda is hozzá. Ott fogja őket találni a virradat. – Te
48 19|          jó lenne. Ez elválasztaná őket végképpen. Neki még csak
49 20|        kerget.~Hiszen könnyű volna őket megmarasztalni, hogy ne
50 22|     vendégeimnek. Nagyon megvertem őket a kártyaasztalnál, mikor
51 23|      Alfréd. – Nagyon megtöltötték őket.~Csak azután jutott eszébe