Fezejet

 501 13|           liliomot tart a mancsai közt, s a Péter most ezzel akadt
 502 13|           felugrott a rajzalbum mellől, s a kövek közé dugott vasbotját
 503 13|             volt a régi kripta közepén, s ő emellé húzta magát, ügyesen
 504 13|           kerülve ki a medve öleléseit, s hátrálás közben vasbotjával
 505 13|            odarohant Péter segítségére, s hátulról kegyetlen nagyot
 506 13|                 medve otthagyta Pétert, s Lándorynak fordult egész
 507 13|             azonban Péter került felül, s megint ő kopogtatta a vasbottal
 508 13|            tövére kapott egy köszöntőt, s azt mondva magában, hogy
 509 13|                fenntermett a párkányán, s azzal vágtatott bömbölve
 510 13|                lövések után megfordult, s annak a meredélynek iramodott,
 511 13|            gombolyagot csinált magából, s lehemperedett nagy sebesen,
 512 13|             hirtelen összeszedte magát, s elbúsultan továbbcammogott.~
 513 13|           tarisznyát a festékesládával, s ment vissza a köröndbe.~
 514 14|               párja még a romok között, s ha a kopókat beeresztik,
 515 14|       beeresztik, azok majd kizavarják, s az aztán meglakol a hitvestársáért
 516 14|                 tátongó sebnek nevezte. S felfogadta, hogy ezentúl
 517 14|                vendégszerető úrnőjétől; s azzal továbbhajtattak a
 518 14|               kerékről lepattant a sín, s annálfogva azt be kellett
 519 14|               nevét a bejelentési ívre, s azt viszik legelőbb is a
 520 14|          tüskésborzból medvét csinál!~– S a galagonyaszúrásból halálsebet.~
 521 14|                 egyet fordított rajtuk, s kikerülte a csatányos megoldást.~
 522 14|           azután felnyitá a bőriszákot, s kihúzta belőle a kincsesszekrényt.~–
 523 14|                 a Monterosso kincseire, s megtalálják azt a sok aszfaltot,
 524 14|                 levélbe volt eltokozva, s a levélborítékra kívül az
 525 14|                azt kitagadja mindenből, s a nagy vagyont az unokaöcsre,
 526 14|                a keresztülírt szavakat, s azt kérdezé Pétertől:~–
 527 14|        Monterosso, el is olvasta végig. S aki azt egyszer átolvasta,
 528 14|              beszélgethetnek egymással, s ha franciául beszélnek,
 529 14|          szövevényébe világosságot vet. S amit ön ez iratokból meg
 530 14|        okiratostul a lietavai várromba, s ne cserélje-e be ismét a
 531 14| élvezethajhászása, a rafinált gyönyörök s az aggkor tantalusvágyai
 532 14|                költeni is fognak hozzá, s megesküsznek rá, hogy igaz.~
 533 14|           casette-rejtekben megláthatók s a gyóntatószékben megsúghatók,
 534 14|            gyóntatószékben megsúghatók, s az én titkaimat meg közli
 535 14|               az örökségéből kitagadom, s a nőmet meghatározott életjáradékra
 536 14|          csinálják a párizsi új divatot s az új európai politikát.
 537 14|               madamenak nagy része van, s erős a gyanúm, hogy a riquiqui
 538 14|                esti conventiculumaikba, s céljaikat előmozdítja. Minthogy
 539 14|                kötő kapcsokat feloldja. S hogy nem ezek az indokok
 540 14|            Aumale és Joinville hercegek s a többi pártok között. Ez
 541 14|             orleanizmus versenytársunk; s amazokkal még lehet ideiglenes
 542 14|            búcsúra a lourdes-i szűzhöz, s aztán értekezik a „kopogó
 543 14|                papokhoz eljár ebédelni, s ha aztán megterhelte a gyomrát,
 544 14|            aztán megterhelte a gyomrát, s rosszul lesz, ágynak esik,
 545 14|              hívat, imádkoztat magának, s utána imádkozza nagy töredelmesen
 546 14|                hibásak voltak, kihúzta, s ugyanakkor egy parasztleánynak
 547 14|              múlhatatlanul szükségük. – S ez nem lehet könnyű műtét.
 548 14|         tövestől a vékony szőröcskéket, s ugyanazokat egy csöves tű
 549 14|         következett egy háromszor leírt s kétszer kitörült név: „Maiseuaidiéchy”,
 550 14|      gouvernante-ot tartottak mellette, s „Deá”-nak hívták.~Nekem
 551 14|      megszabadítom az adósságterhektől, s aztán átíratom az ő nevére.~
 552 14|          gyermek alvónak tetteté magát. S a gyermeknél még az emlékezet,
 553 14|                legfelső vasrúdon terem, s akkor a két szeme valami
 554 14|             rajzolt, kígyózó szemöldök, s ami zavarja az esztétikai
 555 14|      megajándékozott egy fiúgyermekkel. S ez őneki magának az életébe
 556 14|               házasodtam meg másodszor, s egy ilyen lábatlankodó fickóra
 557 14|                 töltötte nálunk Lyonel.~S mondhatom, hogy ha volt
 558 14|               vakmerő, olyan zseniális. S ezt ő „fiának” nevezheti.
 559 14|               Mintha csak Biblia volna! S aztán eldalolgatta azokat
 560 14|                katonai előtanulmányait, s úgy került haza, mint huszárhadnagy.~
 561 14|               ki, a saját jövedelméből, s azt énelőttem titokban tartotta.
 562 14|               tett családi gyémántokat, s aztán elzártam a szekrényembe.
 563 14|                lehelt hozzá az ajkához. S alig tudott neki valamit
 564 14|               kertben rózsákat szedett, s azokat a kertész által küldé
 565 14|            furulyáját és a hangjegyeit, s aztán együtt játszottak
 566 14|                 neki a „Contes Bleues”. S az én Lyonel fiam szépen
 567 14|               lefeküdt fél tizenegykor, s csendesen elszunnyadott
 568 14|            járatta el az haute école-t, s úgy hozta vissza a paripáját,
 569 14|           szelíd paripát az istállóból, s az ő oktatása mellett majd
 570 14|                 aki akart lenni valami, s bírt fogalommal a kártyajáték,
 571 14|                nélkülözhetetlenségéről. S ezt agyonlövetik a fiammal.~
 572 14|           Lyonel már most visszatérhet, s nem lesz semmi bántása a
 573 14|       marasztottam őket a kastélyomban, s ez idő alatt igyekeztem
 574 14|                leültem az íróasztalhoz, s a következő levelet fogalmaztam
 575 14|       végrendeletet méltóztattam tenni, s abban az őt megillető özvegydíj
 576 14|                a seigniers-i souspréfet s a párizsi közjegyző levéltárában
 577 14|                 hogy engem kikémleljen, s az elhatározásaimra befolyást
 578 14|                 nézve csaknem egyenlő – s tapasztalatokra nézve, úgy
 579 14|              éveken át hűségesen ápolt, s megszokta mellette a nemes
 580 14|            végrendeletemet felcserélni, s azt egy másikkal helyettesíteni,
 581 14|               alatt Angliába menekülni, s éveken át volt a Gyllower
 582 14|            Olaszországba vagy Skóciába, s ha egy esztendeig békében »
 583 15|                 is jó – mondá Bertalan, s elkezdte a hideg teát szürcsölni.
 584 15|              igen jó barátságban éltek, s a Lanterne-t exegetálták.
 585 15|                 fogdmegek körmei közül, s egy óra múlva már kiparfümözve
 586 15|               hölgye átköltözött hozzá, s igyekezett a házi lelkész
 587 15|           eretnek templomba be nem lép, s az első esketés anglikán
 588 15|                 souspréfet, a közjegyző s hiteles tanúk jelenlétében
 589 15|             kellett menni az esküvőnek, s a szerződő felek által névaláírásukkal
 590 15|           kastélyba, a pompás luncheont s az atyai áldást elfogadni,
 591 15|                 együtt a hálószobájába, s ott felnyitva előttük a
 592 15|         származik. Ez mind a tied lesz, s nagy ünnepélyeken nőd testét
 593 15|                pénzt átadott Lyonelnek, s elbocsátá a boldog párt
 594 15|              volt. Lyonel utánaszökött, s otthagyta a fiatal feleségét,
 595 15|          szégyenét, szerencsétlenségét. S az a jámbor csel talán azoknak
 596 15|           Londonba is meghívást kapott, s azt természetesen elfogadta.
 597 15|                is utána piruettírozott, s mindenütt a cipőszalagját
 598 15|                hírlapokba belekerüljön, s azokból azután az atyja
 599 15|           leveleket elébb átvizsgálták, s a gyanúsaknak találtakat
 600 15|             Blanc gróf hirtelen halála, s nyomban rá e nap éjjelén
 601 15|           táviratot az öregúr haláláról s a végrendelet eltűnéséről.
 602 15|      seigniers-i kastélyban behelyezve. S ha még csak a Lis Blanc
 603 15|             Aisne Alfréd Médea grófnőt, s azzal meg van oldva a kérdés.~
 604 15|            Médea el is vált a férjétől. S hogy törvényesen elválasztották,
 605 15|             félig füstbe ment reménnyel s egy félig elvesztett birtokkal
 606 15|         Jásonára. A szavait följegyzék. S tudatták Monterossóval.
 607 15|                börtönök összes foglyait s a bagnók gályarabjait, s
 608 15|                s a bagnók gályarabjait, s aztán egyesült erővel nekizúdulni
 609 15|               otthon fenekestül Berlint s a kereskedővárosokat; Szentpétervárott
 610 15|         elítéltek vannak összezsúfolva; s mindenütt egyszerre megkezdeni
 611 15|                 az elszánt gálya rabok. S már a nemzetőrséget is magukkal
 612 15|           zuávokat meg a tengerészeket, s azokkal verette őket tönkre.
 613 15|               az első rohamban elesett, s most már a túlvilágon adhat
 614 15|                számot viselt dolgairól. S ha ott is van esküdtszék,
 615 15|          harcban ezerével hullottak el, s akiket fegyverrel a kezükben
 616 15|               vezéreik bilincsbe verve; s most kezdődik a rémper tizenkétezer
 617 15|       ledöntetett Vendôme-szobor mellé, s revánsot adni vérpatakokban
 618 15|               megérkezünk Seigniers-be, s előadjuk a megkerült végrendeletet,
 619 15|                 levelet dobnám a tűzbe; s ahelyett a felfedezések
 620 15|              Lándory eltette a zsebébe, s a kincsesszekrényt ismét
 621 16|                 szokott az ember bánni, s a világ előtt az úr és cseléd
 622 16|        megkerült: az elveszett ékszerek s a zárt végrendelet benne
 623 16|       miniszternél kihallgatást nyerve, s onnan utazott el, pontosan
 624 16|             felvettetett hidak helyébe, s more barbaro, ahol járhatatlan
 625 16|              magukat tartva a gazdának, s a meghívottat a vendégnek.~
 626 16|                 sem szállt a kastélyba, s egyik sem gondoskodott a
 627 16|                megérkezését a mairie-n, s ott tudomásul vette, hogy
 628 16|               hanem az idősebb megállt, s az arcába nézett; még vissza
 629 16|             merülve a hírlapolvasásban, s emellett folyvást fredonnírozott,
 630 16|                 a külföldi jövevénnyel, s végül meghívta őt szalonkavadászatra.~
 631 16|          szökött eléje a fiatal jegyző, s odavezette őket a számukra
 632 16|              meghúzta magát egy széken, s igyekezett magát semmi irányban
 633 16|              meglátta az idegen alakot, s miután a többieket mind
 634 16|            médaillonnak két oldala van, s kinézett az ablakon.~Erre
 635 16|               az útjából a kis jegyzőt, s elkezdett causírozni: olyan
 636 16|                 elfogadta a társalgást, s a fátyolát egész az ajkáig
 637 16|                háromszínű vállszalagot, s leülve a rácsozott hivatalasztalhoz,
 638 16|                az asztal másik oldalán. S azzal előadá a hivatalos
 639 16|               patétikus megjegyzésekkel s költői magyarázatokkal.
 640 16|         Fantasztikus feldíszítés nélkül s a geográfia, topográfia
 641 16|             elfogatott, convicáltatott, s e kitűnő prestidigitateur
 642 16|                   Az irreleváns dolog”) S a vármegye neve nem Trent
 643 16|             tudjuk. A hírhedett Hermann s a még híresebb Houdin e
 644 16|        codicillus pedig nem került elő. S mivelhogy sem örökséget
 645 16|                  aki ezt innen elvitte, s a felnyitás titkát az is
 646 16|                 titkát az is jól tudta, s eszerint azt vehette ki
 647 16|               is felkeltek a pamlagról, s odamentek az asztalhoz.
 648 16|               olvasta a tárgyjegyzéket, s a jegyző írta azoknak a
 649 16|                a nekik bemutatott irat, s az elnök konstatálta, hogy
 650 16|                kitagadás visszavonatik, s Lyonel általános örökössé
 651 16|             apai örökséghez való jogát, s helyébe lép az első végrendelet
 652 16|             katolikus vallást elhagyná, s akármi más hitre térne által.~
 653 16|                ez ügy kibonyolításához, s ezért neki a hatóság nevében
 654 16|              egy hátaslovat a városban; s végy lovaglócsizmát és ostort
 655 16|               sáros hintókat a szolgák, s a kocsisok jártatták a lovakat.
 656 16|                 Jó vártatva visszatért, s hamisan hunyorítva a fél
 657 16|              dobni a koronagyémántokat, s akkor ennek a csemegének
 658 16|                 beiktatta a birtokukba, s a kulcsárt előre bocsátva,
 659 16|              bevezette őket a termekbe, s nagy pofával hirdetve, hogy
 660 16|               souspréfet úr orra előtt, s azzal megfordult a sarkán,
 661 16|              azzal megfordult a sarkán, s kiszaladt az erkélyre. –
 662 16|             Médeának is fülébe jutott…~…s ha szóbeszéd tárgya volna
 663 16|         lényegében Lis Blanc házipapja, s ez közölte azt a grófnővel.
 664 16|         hölgyekkel váltott néhány szót, s azon az alapon, hogy Médea
 665 16|                nap kellett kocsin ülni, s egy helyütt, ahol elvitte
 666 16|          jelenté, hogy fel van tálalva, s szétnyitá az étterem kettős
 667 16|        előkelőbb volt, és közeli rokon, s ma reggel még ura ennek
 668 16|           egészen tűzbe jöttek a fejek, s belemélyedtek a pártpolitikába;
 669 16|                 pohárcsörgés elhangzott s a souspréfet úr leült a
 670 16|                kelté, el fog hidegülni, s aztán jön egy idő, mely
 671 16|                  az ő fajára nézve üdv, s annak folytán ő szárnyakat
 672 16|                 ő szárnyakat fog kapni, s virágról virágra száll.
 673 16|          falevelet, mely földi otthona, s sejtve azt, hogy az le fog
 674 16|                 még újra feltámadjanak, s szárnyakat is kapjanak,
 675 16|         asztaltársaság feljubileált rá; s egyik vendég a másikat igyekezett
 676 16|           Kifogyhatatlan volt a névsor, s azt összevissza kiáltozta
 677 16|           ítélete a vésztörvényszéknek, s akkor kezdődik a „nagy lakodalom!”~–
 678 16|                 voltam kihallgatáson.~– S a miniszter megmutatta „
 679 16|                Lándory karját fogta el, s az öreg inasnak azt parancsolá,
 680 16|                papírszivarkára gyújtva; s aztán megkínálta Lándoryt
 681 16|                 a szájából a szivarkát, s megkapta Lándory kezét.~–
 682 16|                ezt? – kérdezé suttogva, s ijedt tekintetet vetve a
 683 16|           széket húzott a grófnő mellé, s a szivart a szája bal szegletébe
 684 16|         füstöljön a grófné arcába vele, s aztán, mintha csupa hízelkedéseket
 685 16|               felfelé fésült bajusszal, s pompás sűrű, göndör hajat,
 686 16|                 az inasomat illeti meg, s aki lemondott róla – az
 687 16|                torkolló száját betömik, s akkor aztán a csatornákon
 688 16|               megindult a halántékáról, s végigfutott az arcán. Most
 689 16|             nevét az első kategóriából, s átírta a másodikba.~– Mit
 690 16|                a jogát ősei birtokához, s a Lis Blanc hagyatékot örökli
 691 16|         elkárhozott lelket a pokolból!” S azzal kitörülte Raoul Ripaille
 692 16|               harmadik kategóriából is, s beírta, most már nem azt,
 693 16|                negyedik osztályzatba.~– S az mit jelent?~– Száműzetés
 694 16|                 Lándory felállt mellőle s pár lépést tett a teremajtó
 695 16|            Sidonia grófnő utánalebbent, s megragadta a kezét.~– Uram.
 696 16|                jegyző bal oldalán állt, s fordította a hangjegylapot;
 697 16|               kalapját a kezében tartá, s egyenesen Médea grófnő felé
 698 16|           tüntetőleg elfordítá a fejét, s a fiatal jegyzővel kezdett
 699 16|                  karjába ölti a karját, s aztán olyan közelről, hogy
 700 16|            holnap déli 12 órakor lejár, s ha addig önök, akik között
 701 16|           Lándorytól gyorsan elszaladni s egy ugrással a souspréfet
 702 16|           táblát, felugrott a székéről, s mint a vad oroszlán rohant
 703 16|            meghajtá magát búcsúvételül, s aztán indult kifelé.~Médea
 704 16|              készen lesz a jegyzőkönyv, s hitelesített másolatban
 705 16|           lekötelezve érzendem magamat, s egy óra múlva a szolgámat
 706 16|          segítek én. Az inasom lóra ül, s elviszi a sürgönyömet a
 707 16|               ujját a mellényébe dugta, s a zsinóron függő lornyettjével
 708 16|         vegyíteni a sorbet maraschinót; s egynehány jó embertől valami
 709 16|            dologból cause célébre lett; s végre kisült, hogy Budán
 710 16|             hogy Budán nincs palatínus, s ha van, nem hívják herceg
 711 16|             kritikus voltát megértetni, s sikeres beavatkozásra buzdítani
 712 16|            Sidonia grófnő is hallhatta, s gyors előrelépéséből sejteni
 713 16|               fölállt a zongora mellől, s odasietett Lándoryhoz.~–
 714 16|             hogy legyen a mi vendégünk.~S ezzel eléje nyújtá a jobb
 715 16|            eléje nyújtá a jobb kezét. – S midőn Bertalan elfogadta
 716 16|      dolgozószobába a munkabíró urakat, s maga mondta nekik tollba
 717 16|       nyilatkozatokat, amelyek írásban, s azokat, amelyek távirat
 718 16|              urak is kocsijaikra ültek, s megnyugtatott kebellel távozának.
 719 17|                 csak éjfél volt az idő, s az éjszaka csak két óra
 720 17|                  Sidonia eléje sietett, s kezet szorított vele, aztán,
 721 17|              Lyonel meg van szabadítva, s azt egyesegyedül ez úrnak
 722 17|               Szempillái tágra nyíltak, s ajkai össze voltak szorítva.~–
 723 17|             száműzetés! – hebegé Médea; s abban a percben egyszerre
 724 17|              félig lezárultak szemeire, s ajkai úgy nyíltak meg, mint
 725 17|               mondá Bertalan komoran. – S én nem érdemlek semmi köszönetet
 726 17|                Maga odament az ajtóhoz, s azt bezárta kulccsal. Aztán
 727 17|               alkoven damasztfüggönyét, s az álcázott szőnyegajtóra
 728 17|               két oldalát foglalják el, s magukba a folyosókba szabályos
 729 17|             nyomort nem bírták kiállni, s össze lettek fogdosva. –
 730 17|           kiválasztották a menedéküket, s előre gondoskodtak az ostromzár
 731 17|              Porte-Mahonban hadifogoly, s kiszabadulása emlékeül,
 732 17|      keresztültörte az alsó boltozatot, s maga alá temette a művészt.
 733 17|               egy tágas barlang támadt, s ugyanannak a fenekén van
 734 17|        világosság tört fénye hat elő.~– S mely úton lehet hozzájuk
 735 17|              alatti csatorna zsilipjét, s ahelyett utat nyitnak előtte
 736 17|        folyosóját, azután a mély kutat, s minthogy a Place du Mementóhoz
 737 17|                ott megreked az özönvíz, s folyvást emelkedve, lassankint
 738 17|                a csigalépcsőn feljönni, s egyenkint megadni magukat.~–
 739 17|            Vermorel, mikor felismerték, s el akarták fogni, előrántotta
 740 17|            kezéből kifacsarta a kardot, s addig szúrt, vágott maga
 741 17|        selyemvánkosba takarta az arcát, s tenyereit a két fülére tapasztá.
 742 17|             védi is magát, megkíméljék, s életveszély nélkül fegyverezzék
 743 17|                kérdezhetik meg a nevét, s ha kérdezik, nem mondja
 744 17|           Sidonia grófnő.~– Ön? Grófnő! S gondolja ön, hogy az önnek
 745 17|              egyik olyan, mint a másik; s hozzá a rongyokká mállott
 746 17|                 fölkelt a tabouret-ról, s olyan zugba ült le, ahová
 747 17|                az igazságügyminisztert, s köszönje meg neki a kegyelmet,
 748 17|          kövezetből sáncokat csináltak, s még nem értek rá visszahordani.~
 749 17|  turistaöltönyét, a kaucsuk sárcipőket, s egy nagy vászon esernyőt
 750 17|             lehetett a ló fejéig látni, s a szél kicsavarta volna
 751 17|         torlaszokul vannak felhalmozva, s a gyalogjárókon lépésnyi
 752 17|            férfi lépett oda a kocsihoz, s azt kérdezé, hogy hová igyekszik
 753 17|          számukra, mint passepartout-t, s őszintén elmondá, hogy madame
 754 17|                a Barrière de l’Enferig, s onnan hozok egy katonai
 755 17|          rábízva kocsit, lovat Péterre; s aztán a mouchard elöl, ő
 756 17|                 La mére d’un condamné!” S ennek sikere volt. Szerencsésen
 757 17|              garèon rögtön ott termett, s igen jó lapin-raguval szolgált
 758 17|                 lefityegő hálósipkával, s annak a tetejébe nyomott
 759 17|       termésemet nem verhette el a jég. S most ők zabálják fel, az
 760 17|                Raoul Ripaille előkerül, s kegyelmet kap (hogyne kapna,
 761 17|             készíttet csiperkegombával, s Martineau komám felhozatja
 762 17|               felhozatja hozzá a vajat!~S teljesen igaza volt, mikor
 763 17|            Sidonia grófnőt közrefogták, s aztán haladtak gyorsan a
 764 17|         katonasággal voltak megszállva, s a Messagerie udvarán lehetett
 765 17|                 a katakombákba tódulni, s azoknak az üregeit megtölteni.
 766 17|               rendőrfőnök engedélyével, s arra be lettek bocsátva
 767 17|             széket adatott a grófnőnek, s Lándoryt megkínálta szivarral;
 768 17|            emelkedő vízár előretolja.~– S azoknak az embereknek ilyen
 769 17|              csináltunk tüzértiszteket. S jól beváltak. Igen sokszor
 770 17|                az iskolákat folytatják, s mellükön a vitézségi érdemrendet
 771 17|                egyszerre szétpukkannak, s rombolásuk irtózatos.~–
 772 17|                hegyin-hátán gomolyogva, s amint a világosságra érnek,
 773 17|        ökölharcba kezdett a tüzérekkel, s ordított, üvöltött, rúgott,
 774 17|               előrántotta a revolverét, s a kiáltó felé lőtt vele
 775 17|        kiütötték a kezéből a revolvert, s megfogták a nyakát. A golyók
 776 17|                 petróleummal itatta be, s a terembe lépéskor, egy
 777 17|              gádorból előugrani látták, s erre az feltarthatatlanul
 778 17|             pokróccal rögtön leboríták, s elfojtották a lángokat az
 779 17|               vállain le van hasogatva, s a veres inget engedi láttatni.
 780 17|                    Bon soir, messieurs!~S azzal a két Orsini-bombát
 781 17|             egyik sem robbanhatott fel.~S abban a percben felkiálta
 782 17|            össze a két karját a mellén, s éles hangon rikácsolá, hencegve:~–
 783 17|                vagyok a Raoul Ripaille!~S azzal odafordult, ahol a
 784 17|      megragadták azt a karjainál fogva, s szétgombolták a mellén a
 785 17|           menekült Lis Blanc grófnőhöz, s kétségbeesetten ölelte át
 786 17|         Ripaille nekirohant a leánynak, s meg akarta azt fojtani,
 787 17|                 meg akarta azt fojtani, s aztán hogy ketten-hárman
 788 17|          hirtelen leveté a bő köpenyét, s rádobta a meztelen leányra;
 789 17|             sietséggel beleburkolózott, s aztán igyekezett magát a
 790 17|                 itt van önnek az anyja.~S azzal karon fogta a communardot,
 791 17|              karon fogta a communardot, s odavezette Lis Blanc gróf
 792 17|          második végrendelet előkerült, s mi visszahelyeztettünk örökünkbe.~–
 793 17|          gyémántot mind el akarom adni, s az árából földbirtokot vásárolni
 794 17|               húgának atyai birtokához, s mi is odaköltözünk, elhagyjuk
 795 17|                 megnézhesse Lándoryt. – S azzal cinikus renyheséggel
 796 17|              tőle még ezt a szivart is?~S azzal, nem várva be az engedelmet,
 797 17|                szájából az égő szivart, s a saját szájába dugta.~–
 798 18|                 le a nagy világvárosra. S erre bizony nagy szükség
 799 18|        feltűnően sok volt az egyenruha, s feltűnően kevés a „slepp”.~(
 800 18|                erőhatalommal Párizsból, s azokat még nem értek rá
 801 18|                 egy balzacra fektették, s aztán úgy vitte fel négy
 802 18|                 mely a mezzaninon volt; s átöltözött és radicaliter
 803 18|               az itteni cselédséggel.~– S olyan nagyon megtetszettek?~–
 804 18|              amiket fantáziálva beszél! S aztán nem akar az orvossal
 805 18|            kelevényes sebéről az arcán, s egy Lidy Carcasse-leányról,
 806 18|            orvos piócákat rendelt neki, s ő azt mondja, hogy az ablakon
 807 18|      szőnyegajtón át egy gardróbszobába s onnan egy körül tükörrel
 808 18|              Hermione megrémült arccal, s a lámpa előtt az orvos,
 809 18|       meghűtötte magát a nagy záporban, s ezt majd egy kis grippe-pel
 810 18|                 mind élő szemmel látta, s ha valakinek a széke alatt
 811 18|                  Azt Hermione vette el, s kivitte, hogy érvényesíttesse.~
 812 18|                odalépett a fekhelyéhez, s a tenyerét odatette a grófnő
 813 18|                 lélegzete meglassúdott, s nemsokára elaludt.~Médea
 814 18|                 Az a psychiátriába vág; s én azzal, megvallom, hogy
 815 18|             mind, az utolsó foszlányig, s ki az ő karjai közé veté
 816 18|              burkolózva. Lidy Carcasse. S a grófnő nagy háladatosságot
 817 18|             Médea lesüté a szempilláit, s kevés vártatva könnyebbült
 818 18|        gyémántokat el szándékozik adni, s azoknak az árából földbirtokot
 819 18|           grófnő atyai jószága mellett, s aztán elhagyják Franciaországot,
 820 18|              elhagyják Franciaországot, s oda költöznek át.~Erre a
 821 18|              torzult el Deának az arca, s mikor mosolyodott el.~Hermione
 822 18|               ha azonossága bebizonyul, s Raoul Ripaille személyében
 823 18|           polgári halált fog szenvedni, s ez esetben De L’Aisne Alfréd
 824 18|            száll át a Lis Blanc-örökség s vele együtt a felperesi
 825 18|        communardral, hogy csakugyan él, s nem halattatik meg; mármost
 826 18|               lábpokrócok koptatásával, s maga felült a gyorsvonatra,
 827 18|             Bevitte a dolgozószobájába, s addig el sem hagyta kezdeni
 828 18|         megköszönte szépen a meghívást; s aztán egyenesen rátért a
 829 18|             fogadták el. Visszaküldték, s fizettettek velem huszonöt
 830 18|                huszonöt frank bírságot, s kaptam egy megintést, hogy
 831 18|              visszaküldték az okiratot, s én kaptam egy nagy orrot;
 832 18|             kellett az okiratra ráírni. S tudja ön, mit tett vele? „
 833 18|                huszonöt frank kiadásom, s egy nagy orr meg két szamárfül
 834 18|              valami jutott az eszébe.~– S hát ön nem tud ettől az
 835 18|              hatalmas protektora van.~– S ön nem mer e hatalmas úrral
 836 18|              önt a vendéglői szállásán, s aztán elviszem magammal
 837 18|               korábban látogatást tesz, s tiszteletét bemutatja a
 838 18|           pénteken a prépostnál ebédel, s aztán bésigue-t játszanak
 839 18|               Lándory vette a kalapját, s iparkodott háttal kifelé
 840 18|               Azzal a rácsajtóhoz ment, s meghúzta a csengettyűt.
 841 18|        vendégével együtt belülkerültek, s aztán karon fogva vezeté
 842 18|               kabátjaikat, esernyőiket, s azzal a souspréfet úr minden
 843 18|               arany és ezüst fonalakból s gyöngyökből horgacsolt egy
 844 18|          hangzott a csengettyű-jeladás, s arra jött vágtatva fel a
 845 18|                 csókjaival elborította, s midőn szabadon bocsátá,
 846 18|       kitűnőséget házánál elfogadhatni, s azzal, hogy hatalmát tüntesse,
 847 18|                 nem győzi lehurrogatni, s eleget pirul helyette.~Hanem
 848 18|            megszomorítani a társaságot, s hivatalos komolysággal szól
 849 18|                közé azt a chartreuse-t, s aztán lovagoljon fel (sarkantyút
 850 18|              neki össze az útitáskáját, s küldd utána az irodába.~–
 851 18|              tőlem az én kincsecskémet.~S eközben olyan csúnya szemeket
 852 18|                maire-rel pénteki napon, s bésigue-et nem azokkal játszik?~–
 853 18|      megköszönte a szíves vendéglátást, s azt mondta, hogy utánasiet
 854 18|                 is csupa garçonos volt; s nagyon hozzáillett az arcához.
 855 18|           bibliai tableaux vivants-ban, s hogy még azelőtt hogy híttak,
 856 18|               gyárba tölténykészítőnek, s minthogy oda csak férfimunkásokat
 857 18|            rabok. Ezek tudnak verekedni s sápadt arccal a szuronyoknak
 858 18|              Orsini-bombát hoz magával, s az egyiket le a kövezetre,
 859 18|             jobb lesz, ha én odamegyek, s a kloákák undokságaiból
 860 18|                én máskor is láttam már, s azáltal megmentem az életét,
 861 18|               padlását csertörmelékkel, s a magasba hálót húztak.
 862 18|           fenyegetését be ne válthassa, s amikor kilépett az odúból,
 863 18|              amikor kilépett az odúból, s dacosan odahajítá a két
 864 18|               volt rántva a hüvelyéből, s a feje fölött villogott. –
 865 18|                 Akkor odarohant hozzám, s a csizmája sarkával megrúgott.
 866 18|               félig felkapott öltönyét, s bizalmaskodva suttogá:~–
 867 18|                maradni, amíg csak élek, s emlékeztetni fog valamire! – (
 868 18|             hirtelen leveté a köpenyét, s rádobta a mezítelen testemre!
 869 18|              vigyáznék az ajtaja előtt, s a tolvajt, aki az ágyához
 870 18|              Carcasse! Ön nálunk marad, s jó dolga lesz.~*~Médea utánagondolt
 871 18|             elsőnek szintén Egyiptomba; s ott a követség útján felszólított
 872 18|                 kézbesítési térítvényt, s az ismét a tengeri úton
 873 18|                 gyönyörök paradicsomává s az erszények purgatóriumává”
 874 18|             Boulevard des Capucines-on, s ott élt, minden társaságtól
 875 18|       mandulatejjel lettek volna per te s tu valahol.~– Köszönöm.
 876 18|            détailoznod. Van szerencsém! S ha éppen nem születtél volna
 877 18|          bankáromhoz egymillió frankra, s aztán – nem ismertünk volna
 878 18|                ellopott végrendelettel, s akivel az ellopás előtt
 879 18|                egy szívélyes „csau”-t – s a visszalopás után talán
 880 18|             magadat. De hát már megvan. S nekünk van egy példabeszédünk: „
 881 18|                világon úgy nem gyűlölt, s talán semmitől úgy nem félt,
 882 18|             harmadikkal összeveszíteni, s azzal szurkáltatja meg.~–
 883 18|               Hordom neki a pletykákat, s ő igen jól mulat rajtuk.
 884 18|     elsóhajtotta már az eladott lovakat s a kicserélt Rembrandtokat.
 885 18|                kicserélt Rembrandtokat. S nem nélkülözhet a jour fixeein.
 886 18|              nem változtatja a divatot, s „Mezei és Árvai” firmáját
 887 18|            pedig a havi pénzéből kijön, s amit megtakarít belőle,
 888 18|           rajong a falusi gyönyörökért; s aki nem gazdagabb, mint
 889 18|                  hát ülj le ide mellém, s kínálj meg egy pohár konyakkal,
 890 18|             hogy én nőül veszem Médeát, s vele együtt a seigniers-i
 891 18|                 A miatyánkot mondta el. S mikor azt kellett volna
 892 18|            azért meg volt adva a módja, s mi úgy tértünk vissza a
 893 18|                 hegyét a szájamra téve. S én elfelejtettem azt az
 894 18|               Lyonel futóbolonddá lett, s elhagyta a feleségét. –
 895 18|           hotelnek az árán a Citében. – S ezt lachíroznom kellett,
 896 18|               órakor már otthon voltam, s odáig nappal van. Aztán
 897 18|            venni csak kell az embernek, s mikor tegye, ha nem az utolsó
 898 18|                 őt saját lakosztályába, s ott elmondva előtte, hogy
 899 18|          alkalomra a legjobb szakácsát, s magam készítettem el a menüt. –
 900 18|               pohárka vin sec de Tokaj; s pour la bonne bouche dupla
 901 18|                 Hát hiszen le is húzta, s engedte a leggyönyörűbb
 902 18|                 könny eloltani a tüzet, s végre az utolsó pohárnál
 903 18|                Felvette a tele poharat, s letette üresen. Ez talentum!
 904 18|         hiszekegyet” mondta el magában, s nem hallgatott rám.~Én utoljára
 905 18|             estéjén? A homlokom izzadt, s én azt a szalvétával törülgettem.
 906 18|               Annál nagyobb volt nekem, s amint a szalvétával az izzadó
 907 18|              nőnek széthúzódik a szája, s a két fogsora közbevillog;
 908 18|               az orrcimpái felhúzódnak, s a két szeme elbújik a szemhéjak
 909 18|           Felugrottam az asztal mellől, s odarohantam, hogy a Lamballe-kendőt
 910 18|               harc”-ban ellenséges fél, s arcom nemegyszer dicsekedett
 911 18|                 Kemény, mint a márvány! S a kezében acélidegzet! A
 912 18|                 a medvebőrös kerevetre; s attól az eséstől utolért
 913 18|                  A föld ingott alattam, s a világ forgott körülem. –
 914 18|       félrehúzta az alkoven függönyeit; s leülve a tabouret-re, az
 915 18|               lábát feltette a térdére, s elkezdte a cipője szalagjait
 916 18|          számára. – Felszedtem magamat, s kitántorogtam a szobából. –
 917 18|          szobából. – Rögtön befogattam, s kihajtattam a vasúthoz.
 918 18|                 Különvonatot rendeltem: s még azon éjjel visszatértem
 919 18|            materializmustól elpártolni, s kacérkodom az idealizmussal.~
 920 18|               hogy te vagy az idomárja. S csak azért is hozzád fog
 921 18|                 őt rabszolgájává tette, s vitte magával mindenüvé,
 922 18|              mint egy berúgott matrózé, s minő szójárások! Az egykori
 923 18|                 vacsorálj, ahol akarsz, s ne hajporozd be a frakkom
 924 18|            Ennek is a poroszok az okai. S még nem kerültek vissza.
 925 18|             mylordok, az orosz hercegek s az amerikai petróleumkirályok.
 926 18|          Ilyenformán De L’Aisne marquis s a renoméval környezett „
 927 18|            másikkal éreztetni az eszét!~S ha mindez nem volt elég,
 928 18|                Médea az orgonájához ül, s játszik rajta véghetetlen
 929 18|         Felkészülve találta a barátját, s műértő szemle alá vette.~–
 930 18|       balerinájának egy olasz fejedelem s egy spanyol admirál (s még
 931 18|        fejedelem s egy spanyol admirál (s még ki tudja, kik?) évenkint
 932 18|                kétmillió frankot adtak, s azonkívül ötszázezer frank
 933 18|               egy fekete bársonyszalag. S azt a fehér uszályt végtől
 934 18|                a két kezét összecsapta, s aztán a térdei közé szorítá (
 935 18|               mint egy pajkos gyermek), s azzal egyenesen nyakába
 936 18|             nyakába ugrott Bertalannak, s magyarul kiáltá:~– Hisz
 937 18|                 ez a mi „kis Katicánk!”~S aztán a két kezével átfogva
 938 18|              becsületes színfalfestője; s hoz magával egy kis nyúlánk
 939 18|             lehetett.~– Az én voltam.~– S azon kezdi, hogy ennek a
 940 18|                  érett korú gentlemant, s aztán négyen együtt kitaníttatjuk
 941 18|            járni, piruetteket csinálni, s a többi. Mindez teljes megelégedésünkre
 942 18|              megelégedésünkre ütött ki, s arra megkötöttük a szerződést,
 943 18|         hozzányúlni egyikünknek sem!” – S ez még a szerződésembe is
 944 18|                 a visszaemlékezésnél.~– S „ön is” megtartotta a szerződést? –
 945 18|              Bertalant egy causeuse-re, s elkezdett hozzá százféle
 946 18|                 szem? – mondá Bertalan; s szemrehányólag tekinte Alfrédre.~–
 947 18|             tudom, hogy ön még gyászol, s a gyászév leteltéig nem
 948 18|                 azért mégis szétnézett, s megtalálva a causeuse karjára
 949 18|                 majd éntőlem nézze meg!~S ezt olyan öntudatos büszkeséggel
 950 18|                 korán le kell feküdnöm, s éjszakára vizes pokrócba,
 951 18|       emberalakot öltve a földre száll, s útjában szállást nyer egy
 952 18|            másik hajadon is belészeret, s akkor aztán ezek ketten
 953 18|             szép. A hímzett kebeltartó, s azon alól a test szabadon,
 954 18|                az istenalkotta női báj, s aztán az arany csillagokkal
 955 18|             nőtt a taps az operaházban, s felhőszakadás volt virágból,
 956 18|               meglátta Scilla Lándoryt, s mosolygó tekintettel nyújtva
 957 18|        fejedelmi üvegházak produkálják, s a csokor gyémántos karpereccel
 958 18|           kezében a „rendező”-könyvvel, s azt mondá a művésznőnek: „
 959 18|               borult Scilla kisasszony, s megcsókolta a borostás arcát.~–
 960 18|                 Ilyenkor kiállhatatlan, s haragszik érte, ha a meghívott
 961 18|        összetört porcelán csörömpölése, s folyt az ékesszólás, amiben
 962 18|                megaera, aki toporzékol, s egy inas, aki az üres tálcával
 963 18|             csak jöjjön – mondá Scilla, s azzal letérdelt a földre
 964 18|           földre a csészéket felszedni, s azokat felrakta az inas
 965 18|              felállt a puha szőnyegről, s amíg nevetéstől vonaglottak
 966 18|                 kezét a kezéből Scilla, s duzmadtan mondá:~– Ühm!
 967 18|             szétnyitva a kantus elejét, s láttatni engedve a pompás
 968 18|               No, hát üljünk asztalhoz.~S azzal átvezette az étkezőbe
 969 18|                 két úrnak a tányérjára, s mindent fölségesnek talált.~–
 970 18|               Erre Scilla megelevenült, s a szétnyílt kantust hirtelen
 971 18|                  de akit ön nem szeret, s azt fölcserélni egy másikkal,
 972 18|           fanyalogva a vállát felvonta, s aztán csendesen ingatta
 973 18|           ugrott fel a helyéből Scilla, s megkapta Bertalan kezét,
 974 18|              Hogy én utálom a balettet, s szeretnék drámai színésznő
 975 18|                 drámai színésznő lenni?~S mintha kapitulálna a hódító
 976 18|              homlokáról a hajtincseket, s a válláról le hagyta csúszni
 977 18|                beszédünk van egymással (s újra magyarul szólt). –
 978 18|                 balerinák fölé emelték, s aztán, mikor az a kis kopott
 979 18|            hozzám. Csak ketten leszünk. S akkor aztán jósolja meg,
 980 18|            hunyorgással fordult feléje, s kész volt a válaszával.~–
 981 18|                az apját Terpsychorénak, s az anyját Melpomenénak hívják.~
 982 18|             után a palotát kisorsolták; s azután folyvást egyik kézről
 983 18|                bírom a vállamig emelni, s a térdeim össze vannak kötve.
 984 18|              világosság – mondá Scilla, s egy látszólag antik óra
 985 18|          fölment Scillához a színpadra, s megkezdődött a jelenet.~
 986 18|             hanem megfogom a két kezét, s azt mondom neki, hogy „Hohó,
 987 18|                  ha én vagyok Hyppolit? S hogy csinál aztán három
 988 18|                 fordítja félre a fejét, s két ellenző kezével visszatiltólag
 989 18|         iszonyattól, utálattól eltelve, s csak akkor veszi észre,
 990 18|         Hyppolitnak semmi közbeszólása.~S aztán elpróbálta a maga
 991 18|            féktelen nevetésben tört ki, s elkezdett tapsolni – ő tapsolt
 992 18|             valódi képmása Hyppolitnak?~S ránézett azzal a szenteket
 993 18|            kezét Bertalan vállára téve, s az arcát arra fektetve.~–
 994 18|        megretten attól, amit kimondott, s jéggé fagyni érzi ereiben
 995 18|                meglátja. A vak indulat, s az ösztönszerű, a soha meg
 996 18|                küzd egymással szívében, s azt visszatükrözni az arcnak,
 997 18|          hangnak: ez a művészi feladat. S ezt nem oldottad meg. Olyan
 998 18|        felnyittatta mind a négy üveget, s beleöntette a pezsgőt. Akkor
 999 18|                a tokaji boros palackot, s beléállította a pezsgősvederbe: „
1000 18|             föltett lábaikkal dobolnak, s a pezsgő közé essbouquet-t