Fezejet

1001 18|                békavartyogás van benne, s jó lesz, ha a palástodat
1002 18|      perzsaszőnyegre Bertalan lába elé, s a két térdét a kezei közé
1003 18|            jelent meg, ahol nem várták, s különösen utazó kereskedőket
1004 18|                 az ingoványok berkeibe, s oda menjen utána, aki az
1005 18|           egyesével lehet előrehaladni, s a rabló biztos lövő volt.
1006 18|            gazdája alszik, ő ébren van; s ha meghallja nagy távolban
1007 18|             dacára, hogy két lábon jár, s késsel eszi a szalonnát:
1008 18|                 ez az ő titkos beszéde. S Oroszlán Gabi érti e beszédet.
1009 18|             jöjj ki, mert veszély van”. S aki ezeket az üzeneteket
1010 18|               is egyszer a lábam előtt, s hallgatta, hogy mit mesélek.~–
1011 18|            leánya suhogó selyemben jár, s aranyláncot hord a nyakán,
1012 18|            pandúrok nagy erővel jöttek, s lesbe bújtak el a csárda
1013 18|              menekült, ki merre látott, s jó szerencse volt, ha az
1014 18|         asztalhoz, bort hozatott nekik; s azoknak dalolni kellett
1015 18|             csövét töltette meg borral, s abból kellett kiinni az
1016 18|               levele az igazi rózsának, s tövise is legyen, hogy azt
1017 18|                 az egész társadalommal, s megmarad a kitépett méregfa
1018 18|               üldözőkkel szembeszállni, s a puskák ropognak, olyan
1019 18|                 sora, egy térdszorítás, s a mén megáll mereven, mintha
1020 18|                lovat adattam magam alá. S ez nem tűr el mindenféle
1021 18|            talált, akkor megadja magát, s azontúl aztán olyan, mint
1022 18|             aztán felkaptam a paripára, s nekiindultam a pusztának.
1023 18|        odakötöttem a cserény cölöpéhez, s bementem a csárdába. Az
1024 18|               hozzon a legjobb borából! S ha van szép leánya, küldje
1025 18|             kalapomat a szemembe húzva, s úgy tettem, mintha rá se
1026 18|                 alsószoknya volt rajta, s a derekán egy tarka cickendő
1027 18|            iszom én a bort findzsából!” S azzal ledobtam az asztalról
1028 18|            elhozta a másik öt palackot. s betyár emberséggel mindegyikhez
1029 18|            asztalra is öntöttem belőle, s abból a borfoltból az ujjammal
1030 18|       vigyorogva mutatta, hogy kész rá, s előszedve a zabos ládából
1031 18|                 Bement a belső szobába, s parádéba tette magát. Mikor
1032 18|                 utánam dalolta odabenn; s mikor újra bejött, úgy ki
1033 18|             szemöldöke, cseresznyeajkai s az a göndör, szénfekete
1034 18|                a viganója szélét verte. S hozzá milyen termet! Csak
1035 18|              adtam az elbúsult betyárt. S az egy szál cigány mellett
1036 18|               szép bariton hangja volt, s az elénekelt dal egyike
1037 18|                hangzó pásztortilinkóval s a vihar süvöltésével.~Korcsmárosné,
1038 18|                 karját a feje alá téve, s úgy itta, lehelte, szívta
1039 18|           lovamat csókolta összevissza. S mivel vettem meg a szívét
1040 18|            odakúszott Bertalan lábához, s az elkapott kezének minden
1041 18|            akkor megragadja a vállamat, s azt súgta a fülembe: „Most
1042 18|            Bandi! Szemközt megyek rája: s vagy ő esz meg engem, vagy
1043 18|             agyon.”~Scilla térdre állt, s kezeit imára kulcsolta.~–
1044 18|     kiszakítottam magamat a keze közül, s kimentem az udvarra. A lovam
1045 18|               leány oda is utánam jött, s fülembe súgott, „Nézd meg
1046 18|         Megköszöntem a figyelmeztetést, s új töltényt tettem a puskámba.~
1047 18|              nyeregbe vetettem magamat, s kivágtattam a fenyérre. –
1048 18|                  A puszta széles világ, s a betyár nem keresi az utat. –
1049 18|                a légáramlat szembejött, s az felém hozta a szimatot.
1050 18|              három pásztortűz pilácsol, s idáig révedez valami szomorú
1051 18|               sűrű, lilaszín gőzkörből, s bevilágítja a tájat, akkor
1052 18|             nyírfabozót zengésnek ered, s a mocsár százezernyi szárnyasai
1053 18|                rónán fekvő lenge ködöt, s arra én egyszerre magam
1054 18|                 megérezte a közeledtét, s jelezte a fülének előrehegyezésével,
1055 18|              fülének előrehegyezésével, s tudatta velem csendes röhögéssel,
1056 18|               velem csendes röhögéssel, s elkezdett türelmetlenül
1057 18|             odaakasztá magát a karjába, s úgy leste a mesemondás végét.~–
1058 18|                rekettyésből előkerültem s arra egyszerre megváltoztatta
1059 18|               most aztán felém fordult, s elkezdett vágtatva közeledni.
1060 18|               fegyverét mindkét kézzel, s mind a két csövét gyorsan
1061 18|         leültette őt a görög kerevetre, s folytatá.~– Én aztán a puskámat
1062 18|                a megölt rabló puskáját, s aztán csendesen ügettem
1063 18|              másikon megint kinyargalt, s aztán elkezdett körben futtatni
1064 18|                 beléptettem az udvarra, s leszálltam a nyeregből,
1065 18|               átölelt, majd megfojtott, s nem szólt semmit, nem szólhatott
1066 18|             rémper lefolyása alatt írt, s azokból dolgozott ki valamit,
1067 18|                 hogy kidobott az ajtón, s minden összeköttetést merőben
1068 18|            mégpedig a rámáikkal együtt. S egyenesen a szemembe mondta,
1069 18|                 szárú csizmában járnak, s a szakállukat hagyják szakállnak.
1070 18|              fog menni Lis Blanc-ékhoz, s elbeszéli nekik az egész
1071 18|                 megvárom, míg elmondja. S majd csak azután megyek
1072 18|         szenvedéseit, a fojtó számumot, s végül beszélt a szíve világáról,
1073 18|     végrendelete minden adás-vevésre.~– S mit akar ön a gyémántok
1074 18|                szeretném megszerezni.~– S mit akar ön egy ilyen nagy
1075 18|                ahol már egyszer laktam. S óhajtanám, hogyha a mostohafiammal
1076 18|               aki tudni fogja: Lándory. S annak csak egy szavába kerül,
1077 18|                 az ajtajáig tömve volt, s az urak közt lehetett látni
1078 18|                 szalaggal volt ellátva. S hajdan itt fényeskedett
1079 18|               üdvözleteket cserélhetni, s néhány ismeretlen úrnak
1080 18|               leső szemcsillagok fölül, s amint egy harmad percre
1081 18|               csupa engedelmesség lett, s milyen könnyű volt megnevettetni!
1082 18|               volt a mondott tréfákért, s jóízűn kacagott rajtuk.~
1083 18|          udvarló. Lándory visszalépett. S akkor Médea ismét egyszerre
1084 18|           grófnő odalépett Bertalanhoz; s elmondá neki, hogy a mai
1085 18|                 Lándory urat üdvözölni, s mint afféle provinciális
1086 18|                  felel Lándory nevetve, s aztán rögtön visszacsavarintja
1087 18|            szükséges semminek neveltem; s ki hitte volna, hogy még
1088 18|         auteuili valóságos jegyzőségbe. S most énnékem, ha pénteken
1089 18|                a megkezdett zsolozsmát; s azt mondá a hozzá közel
1090 18|            Eltűnését hamar észrevették, s az egész társaságban csak
1091 18|                  Azt odatette maga elé, s beszélgetett vele.~Ő is
1092 18|       igazságügyminiszter beszélt róla; s ahogy annak egyes részleteivel
1093 18|               rovata hárommillió frank. S aztán ez önnek egypár esztendei
1094 18|               végén.~Kezet szorítottak, s megvolt az egyezség. A szerződést
1095 18|             maradt az íróasztala előtt, s hosszasan bámult arra az
1096 18|            télikertben hálámat említém, s ön erre azt mondta, hogy
1097 18|               lerándulunk Seigniers-be, s onnan holnapután éjjel visszatérünk.
1098 18|               hozzánk a maga tanújával, s azzal együtt felmegyünk
1099 18|              elhagyja a párizsi operát, s egy sokat emlegetett orosz
1100 18|               volt az összekelés napja; s neki az úti málházáshoz
1101 18|          salavárjánál fogva fél kézzel, s felemeltem székestül a levegőbe,
1102 18|       bizonyítvány lett róla kiállítva, s a férjnek kiszolgáltatva.~
1103 18|              rágyújtottak egy szivarra, s aztán egy utolsó kézszorítással
1104 18|             átment az orgonás szalonba. S ott elgondolkozott az eddig
1105 18|            voltak az úti toalettjükkel, s átjöttek a terembe, ahol
1106 18|              egy fajtája a gyűlöletnek, s igen rossz fajtája: kivált
1107 18|          odadobja az ajándékozó arcába, s arra, miként egykor Alkibiadész
1108 18|            előtt, felkapja a feleségét, s erővel elviszi magával. –
1109 18|           függött; egy ujjnyomás rajta, s azonnal berohannak mind
1110 18|            csapja a pénzes cassette-et, s azt mondja: „Adieu, mesdames:
1111 18|                 Őneki esküdtem hűséget.~S azzal maga nyitá fel az
1112 18|                az ajtót Bertalan előtt, s elöl ment: ő lépte át előbb
1113 18|          villanycsengettyű serkentőjét, s aztán várta, hogy a cselédjei
1114 18|                ablaka le volt eresztve, s a grófnő láthatta Médea
1115 18|       waterproofját, meg is csókolta.~– S Médea elfogadta a csókot?~–
1116 18|          megbuktunk. A pénzt itthagyta, s a nőt vitte el. Mindent
1117 18|                d’orbul nem kért vissza; s az udvarmesterére bízta
1118 18|                 Au bon marché” üzletbe, s ott összevásároltak mindenfélét,
1119 18|                 mikor a tenger világít, s foszfortündöklésében eddig
1120 18|             múlt eléjük jön, mint jövő; s a percből örökkévalóság
1121 18|              mondá Bertalan fanyalogva, s felkelt Médea mellől, hogy
1122 18|                bőröndöt cipeltek utána, s azt letették az elfogadó- (
1123 18|                Médea Hermionéra bámult, s elfelejtette neki azt mondani,
1124 18|             csókolni e nagylelkűségért, s aztán a pincérrel együtt
1125 18|                  amit most hoztak be. – S a pompás bőröndre mutatott,
1126 18|             odament ezek után Médeához, s megcsókolta az ajkát.~És
1127 18|                rajtuk kívül a szobában, s a marascbinós poharat odakoccintva
1128 18|                a saját leányom előtt.~– S még megcsókolta utána!~–
1129 18|                 Szembe mer velem állni! S mikor én békejobbot nyújtok
1130 18|            egyik nő arcáról a nevetést, s tudott belőle adni annyit
1131 18|              oltár” elé vezetni Médeát, s egy házi szertartás mellett
1132 18|                szakmába el van merülve, s ha egy érdekes esetet tanulmányoz,
1133 18|               jószágának kezelése után, s jövedelmén túl fényt nem
1134 18|               élt egy tengeri szigeten, s annak az emléke most is
1135 18|                 a pusztán télen-nyáron, s ott nincs más társasága,
1136 18|                költeni fel a lemondást, s az öröm percében gyanúval
1137 18|               amely méltó a gyűlöletre.~S aztán talált egy világot,
1138 18|               derült kedélyű „útitárs”. S a vasút az, ami igazán kipróbálja
1139 18|              kastélyt körülvevő parkba, s egyszerre elétűnik az ősi
1140 18|              nappal illuminálva minden; s a csoportokban, a gyepköröndökben
1141 18|          pompázó hárs, a kékzöld boróka s a valamennyit lenéző ősnemes
1142 18|                 a whist-asztalhoz ülni, s szidatni magát elvesztett
1143 18|          toalettet csinálni színházhoz, s variálni az unalom örök
1144 18|            térdére, ráhajtotta a fejét, s amíg az újságot olvas, azalatt
1145 18|          szundíthat, ami olyan jólesik! S amitől fölébred, az sem
1146 18|           Cavour! A Perle des Blanches! S valamennyi királynéja: a
1147 18|               legyezőjét szétterjesztve s dölyfösen félkört táncolva
1148 18|              Ettől a pávakakas megijed, s nagy rikoltozással szalad
1149 18|           gyermekjátékra mondá Lándory. S azzal mind a ketten letelepedtek
1150 18|                kell itt asztalhoz ülni, s az ember nem is haragszik
1151 18|            levegő az oka kétségtelenül.~S evés után commotiót kell
1152 18|           belevetette magát a hamac-ba, s hintáztatta Bertalannal.~
1153 18|                ember ötször falatozott, s aztán egész nap szaladgált,
1154 18|               el ki-ki a maga malmában, s mikor hazamegy, kefélje
1155 18|              őrölt. – Az a nőt untatja. S az unalom bacilusa a válópernek.~
1156 18|            árnyékul követi a feleségét, s pihenést nem tart a gyöngédségben.
1157 18|                  legalább azt állítja), s az „okosabb enged”. Ergo:
1158 18|              előbb ugrik le a kocsiból, s aztán kezét nyújtja az útitársának
1159 18|          verandán várta a szentatyákat, s ott üdvözölte, azután fölvezette
1160 18|             plébánost ő még nem látott.~S csodálkozása még fokozódott,
1161 18|           összecsókolóztak Bertalannal, s tegezték őt.~Furcsa társadalmi
1162 18|             társasélet, a napi kérdések s elkerülhetetlenül a belpolitika
1163 18|            szőnyegen levő disputatárgy: s ezek fölött mind a két pap
1164 18|                 aki az ő férjét tegezi, s vele összeölelkezik!~Mind
1165 18|                egy bűnben lélegzettünk: s ezért lakoltunk meg. A szabadságharc
1166 18|              pedig kiszöktem külföldre, s élveztem az angol vendégszeretetet – „
1167 18|        legénynek akarom magamat kiadni, s ti most egyre publikáljátok,
1168 18|             kardját hazájának szentelé, s hős tetteivel neve körül
1169 18|            szemei holdfényt vettek föl, s az étvágya egészen eltévedt.
1170 18|                egy jó férj a feleségét!~S Médea igen jól mulatott
1171 18|             rugdalóznak, toporzékolnak, s azt táncnak nevezik; a parasztleányokat
1172 18|          odaszólította őket a kocsihoz, s odarendelte őket a kastélyba.
1173 18|                velük a tegnapi nótákat, s az infámis cincogás mellett
1174 18|                 saját üterét vizsgálta, s kilencvenkettőt számlált
1175 18|                 tenni, hogy befogatott, s elhozatta az orvost. Az
1176 18|                 kikopogtatta a beteget, s aztán rendelt neki – egy
1177 18|                 fel a kocsiba maguknak. S azt Deával megfelezték;
1178 18|            kisebbik rész jutott belőle. S ez így ment különféle változatokkal.~
1179 18|               mely a postáról érkezett, s mohón kereste ki belőle
1180 18|               látogatni a te Godivádat.~S azzal a nagy karimájú szalmakalapja
1181 18|                 Igen szép út vezet oda.~S aztán karjára véve Deát,
1182 18|             Péter távolból követi őket, s valami puttonyformát hoz
1183 18|               kellett hullani a falról. S a fecske – tojásain ült.~
1184 18|               valamit – szólt Bertalan. S amint Péter odaérkezett,
1185 18|            szegletből a fekcskefészket, s aztán polyvás sárral, aminővel
1186 18|                ki fogja azt egészíteni, s felragasztja újra a sírbolt
1187 18|               sárgyurmával az ereszhez, s odaerősítve vékony sodronnyal,
1188 18|             arra az anyafecske ráismer, s ha megbolygatták a fészkét,
1189 18|              karját mind a két kezével, s villogó két fogsorával átfogta
1190 18|              annak a duzzadó bicepszét, s aztán mindig erősebben mélyeszté
1191 18|               áthatolt az epidermiszen, s a vér kiszökött.~Ekkor felsikoltott
1192 18|                Jézus Mária! Mit tettem?~S rémülten sietett a férje
1193 18|              magához Médea fejecskéjét, s megsúgta neki, hogy mi az
1194 18|                 azt mind a két kezével, s aztán odatemette a férje
1195 18|             odatemette a férje keblére, s elkezdett édesen, édesen
1196 18|               azt megitatta könnyeivel, s érthetetlen szavakat dadogott
1197 18|                ott benn, hallgathatta – s ha a porszem érez, gyönyörtől
1198 18|           odasietve Godiva sírköve elé, s letérdelve annak zsámolyára. –
1199 18|                 palotáinak ablaktáblái, s látni pompás fogatokat s
1200 18|                s látni pompás fogatokat s elegáns toaletteket az utcán.~
1201 18|            megszerette a falusi életet, s Bertalannak elég dolgot
1202 18|                 készülőben levő munkája s a gazdasága.~Médeának ismét
1203 18|              némelyike nyertes is volt. S ez a dicsőség neki nagyon
1204 18|                 az akadályversenyekben, s egypárszor majd kitörte
1205 18|         elnyerte a magyar indigenátust, s a magyar főrendiház tagjai
1206 18|             mely erősebb az elefántnál, s bátrabb az oroszlánnál.
1207 18|           szivart a feketekávé mellett, s gyakorolják magukat a médisance-ban.~
1208 18|                  ha Horácnak szólítják, s van, amelyik az „effendi”-
1209 18|                  amelyen Lándory belép, s ő tartja a társaságot valami
1210 18|                A fenevad bukfencet vet, s elterül a lábam előtt! Három
1211 18|              Akkorra mi is beköltözünk.~S azzal nyugodtan vette elő
1212 18|               Lyoneltől az égő szivart, s meggyújtva nála a magáét,
1213 18|                   kérdé Lyonel.~– Igen, s főleg azért, hogy veled
1214 18|          kellene valamennyinek lenni!~– S hogy van az én kedves húgocskám? –
1215 18|                 a szivar. Nem szelel. – S szétmorzsolta ujjai között.~–
1216 18|               gyönge üszőire vadásznak, s ha oroszlán közeledtét érzi
1217 18|              dobja azt, mint a macskát, s estében a szarvai hegyével
1218 18|             szarvai hegyével fogja fel, s úgy összegázolja, hogy ép
1219 18|                amikor előrohanni látja, s a lova lábára bízza az életét.
1220 18|               tizennégy mázsát nyomott, s még azután, hogy a homloka
1221 18|      versenylóval. Lyonel rájuk talált, s bement hozzájuk a szalon-vagonba.~–
1222 18|               én kedves rokonaimmal alá s fel ebben az érdekes hazában,
1223 18|              mint a leányához.~– Lehet. S ez az, ami engemet keserűvé
1224 18|             másikéval összepárosítanom, s egy harmadik bajnak adni
1225 18|                Hanem csak négyszemközt. S megválogatom hozzá az emberemet.~–
1226 18|              tette volna.~– Bizonyosan. S ha úgy nem tett volna ön,
1227 18|                 teleszkópot a teraszra, s az ég csodáit vizsgálták
1228 18|             igen gyönyörködteté Médeát. S annak az évnek a nyarán
1229 18|                Jupitert négy holdjával, s a Saturnust csodás fénykarikájával.
1230 18|                 távcsövet lecsavargatá, s Péter elrakta azt a tartályába.~
1231 18|              levelét, rögtön elégeti.~– S hogy kerül annak a tartalma
1232 18|             levelet a tükör elé tartja, s úgy olvassa el a megfordított
1233 18|         költöttem el a kapitálisomat.~– S ki az a szerencsés, akit
1234 18|                 rozsdás panganéttal!”~– S ki légyen annak a fényes
1235 18|           kivitte az urának a csizmáit, s jó éjszakát kívánt.~Bertalan
1236 18|             ezen a bizalmas vallomáson, s találgatta a katasztrófa
1237 18|             annyi sok szinonim szó van; s ha az idegen nem helyesen
1238 18|                 óráig; akkor visszajön, s hoz nekem egy tál „meszet”.
1239 18|               megcsókolta a neje arcát, s magukra hagyta a hölgyeket.
1240 18|      idegrendszer uralkodik a kedélyen, s minden változatait előidézi
1241 18|   lelkiismeret-furdalás a férjre nézve. S az emberi hím utoljára is
1242 18|             vele a katolikus templomba, s végigüli a misét, amíg Dea
1243 18|           sehová látogatóba nem járnak, s ennélfogva őhozzájuk sem
1244 18|                is egyedül fognak lakni. S a lakosztályok úgy vannak
1245 18|          sóhajtás áthallik egymáshoz. – S aztán hiányzik minden eszköze
1246 18|               csak corollarium hozzá. – S amahhoz az első étappe a „
1247 18|                 ez csak futó kedvtelés, s nem tartja érdemesnek féltékenynek
1248 18|           magának a férje teherlapjára, s útmutatást talál benne a
1249 18|       megérkezett még az őszi napokban; s Médea igen meg volt elégedve.~
1250 18|                nem hozta át a munkáját, s a válságos nagy idő közeledtével
1251 18|              nem lehetett tőle hallani, s ahogy a Lidyvel bánt, az
1252 18|      melankolikus lesz, nem jár sehová, s nem fogad társaságot. Szomorú
1253 18|                a hegedűjét is előveszi, s kíséri a nejét zongorán. –
1254 18|           mellékszobában járt egyre alá s fel, mint a ketrecbe zárt
1255 18|                 másikban már felugrott, s újra kezdte a nyargalódzást.
1256 18|             Egyszer sírni is hallottam. S mikor végre beállt a szerencsés
1257 18|                 szerencsés fordulópont, s az orvos tudatta vele az
1258 18|                a felesége ágya fejénél, s annak a kezét áztatja könnyeivel.
1259 18|               is alig van eszméleténél, s amikor magához tér, csak
1260 18|            boldogság extravaganciáiból! S ezentúl áttérnek a normális
1261 18|                 majd meg elszökik vele, s Médea nem találja sehol.
1262 18|         valakinek másnak is védszentje, s annak az ellenkező imáját
1263 18|                ellen voltak berendezve, s alkalmasak voltak balladatárgyak
1264 18|               átellenben van az övével, s csak reggel felé tér vissza.
1265 18|            lejönnek a málnát szüretelni s a törökbúzát megdézsmálni)
1266 18|           titeket hívnom a világ miatt, s neked okot kellett találnod,
1267 18|               jöhetsz össze Sidoniával. S én nem tartózkodom kimondani,
1268 18|                társaságunkban lehetnél. S erre csak egy módot tudok.
1269 18|        elmegyünk, vendégeimmel együtt!” S erre Sidonia grófnő összepakolja
1270 18|               összepakolja a bőröndjét, s visszamegy Kolozsvárra.~–
1271 18|                 özönvíz alatt állna is, s itt volna az Ararát hegye.
1272 18|                dicsérte a pólyás babát, s megitta a pohár tejet. A
1273 18|            Fényképeztesd le a kicsikét, s aztán küldd el a képét nekem.~–
1274 18|                 hogy lerándul Erdélybe, s az albisorai medvevadászatokon
1275 19|               vesz a vendégtársaságtól, s a hálószobájába távozik.
1276 19|            hajdú felviszik a szobájába, s lefektetik. A részeg embernek
1277 19|            felkelnek a borozóasztaltól, s felcserélik azt a kártyázóasztallal.
1278 19|        tarokkozni. Folyvást nyerni fog. S a nyerő játékosnak nem lehet
1279 19|             húzok ezekre a szilvákra.~– S mire való az?~– Hogy a darazsak
1280 19|              hanem lapos, mint az alma, s a színe csokoládébarna.~
1281 19|                úr.~Azt is leszakította, s azzal orrot billegetett
1282 19|                is igyék ön székifűteát, s engedjen a gyomrára mustárkovászt
1283 19|                 Megvizsgálta a beteget, s minden intézkedést helyeselt,
1284 19|               ópiumot abba kell hagyni, s ha azután újra mutatkoznak
1285 19|                légyottot adhasson neki; s nemes lelkével le fogja
1286 19|             felhág a meredek háztetőre, s keskeny párkányokon végigsétál.
1287 19|                mindenről megfeledkezik, s erőszakkal rabolja el azt,
1288 19|                 az izmai szétszakadnak; s akinek a nyakát fogja meg
1289 19|    szerencsétlenné tenné egész életére; s ahogy én az ő büszke lelkét
1290 19|         nevelnek; sohasem lát istállót, s ha aztán megmarad, túltesz
1291 19|          mellett nyerte Versailles-ból. S azzal odavezette a vendégeit
1292 19|                jól van – szólt Lándory, s egyszerre kiderült az arca.~–
1293 19|             nézve fenyegetővé válhatik, s halálos kimenetelű lehet,
1294 20|                 zárva találta az ajtót, s kopogtatására azt a választ
1295 20|               tőle távol tartani magát, s hogy feltűnővé ne legyen –
1296 20|                  holtnak tetteté magát, s mikor a vadász odasietett
1297 20|                egyszerre talpra ugrott, s hozzácsapott hatalmas tenyerével.
1298 20|            végét a medve szájába dugta, s fél kézzel meg tudta nyomni
1299 20|              odalenn jártunk a kertben, s a kedvenc szilvafáját lekopasztva
1300 20|            fügefán gyümölcsöt keresett, s nem talált rajta egyebet
1301 20|               őt most ittasnak tartják, s mindenáron be akarja bizonyítani,
1302 20|                 mely a földszinten van, s onnan a rejteklépcsőn fel.
1303 20|            cimborák lefoglalva tartják, s el nem bocsátják reggelig.
1304 20|            szabad.~Nyugtalanul járt fel s alá szobájában, s elgondolkozott
1305 20|              járt fel s alá szobájában, s elgondolkozott rajta, hogy
1306 20|             alakban tökéletes mintakép. S átvilágítva a lángész belső
1307 20|                az éjszak jéghegyei közé s le a vulkán fenekére. Ha
1308 20|                 senki sem tudja meg); – s utoljára eléjön a féltés (
1309 20|               csak szédülni kezd a fej; s a szív heves dobogáshoz
1310 20|              ültek már.~Lyonel előjött, s Lidyt meglátva, pajkosan
1311 20|               ajtaját nyitá fel előtte, s maga a küszöbön kívül maradt.~
1312 20|                 odament az ágyfülkéhez, s kíváncsian széthúzta az
1313 20|         lobbanva: könyökére emelkedett, s száraz ajkait ördögi mosolyra
1314 20|                velem! – lihegé a kóros, s félrerántva reszkető kezével
1315 20|             rémületre nyitott ajkkal. – S ez a mintaképe a daliáknak
1316 20|           megkapta e rettentő mirigyet; s reggelre kilenc halva volt
1317 20|        keresztül is idehatoltam hozzád.~S azzal gyöngéden át akarta
1318 20|                 nagy gyermekek vagyunk, s a nagy gyermekek másként
1319 20|                légy férfi!~– Az vagyok! S ha kétségbe vonod: megölöm
1320 20|                 maga járt hozzá ápolni, s aztán megint visszajött
1321 20|           istenasszony száll is le ide, s engem választ Párisának.~
1322 20|                 felszakította az ajtót, s keresztül a dajka szobáján,
1323 21|                 Ő csak nézte a játékot, s Lándorynak „szorított”. (
1324 21|                 ököl ütötte az asztalt, s volt erős „hallali, midőn
1325 21|            leteszi a kártyát a kezéből, s felkelni készül.~– Semmi,
1326 21|                pezsgő még jeges legyen, s azt mindig az erupció után
1327 21|                    Kolera van a háznál! S te ezt nekünk nem mondod?
1328 21|            micsoda házigazda vagy te?~– S még maga jár oda hozzá ápolgatni! –
1329 21|                szörnyűködék a Murcus. – S aztán visszajön közénk,
1330 21|                otthagyta a kalapját is, s elmenekült a többiek után –
1331 21|              Lándory fogta a szivacsot, s letörülte vele a tábláról
1332 21|               Médea izgatottan járt alá s fel a szobájában.~Egész
1333 21|              poklokon keresztül üldözi, s mikor végre megtalálja,
1334 21|         felneszelt a kilincsforgatásra, s a szobából kikiáltott.~–
1335 21|             kiugrott az ágyából a férj, s az ajtóhoz futott.~– Te
1336 21|                    Azt, hogy „imádlak”, s itt akarok maradni nálad.~
1337 21|          nyakában csüggött Bertalannak, s a csókjai égtek az ajkain
1338 22|               Scilla látogatását várja, s azért szeretné a mostohaanyját
1339 22|           előhozzák a kis nevető babát, s annak a látása kibékíti
1340 22|        elvezette a főlépcsőn a grófnőt, s bebocsátotta Hermione szobáiba.~
1341 22|                  a református püspököt, s még néhány régi jó ismerőst
1342 22|             Lándory hamar átesett azon, s alig lépett be szobájába,
1343 22|                Még ott maradt. Elaludt. S a gyermeket nem jó felzavarni,
1344 22|              Mert ha a gyermek elaludt, s nem jó felkölteni akkor
1345 22|               Médea elkezdett vetkőzni, s ismét az úti öltözetét felvenni.
1346 22|           mindebből egy szó sem igaz; – s említést sem tett felőle
1347 22|              két szép dús hajfonadékát, s annál fogva hurcolta volna
1348 22|                készüljetek fel az útra, s menjetek haza. Későre nem
1349 22|           szövetkezik a neje ellenében, s a jalapához folyamodik,
1350 22|        kicsinyével, odatérdepelt eléje, s annak a kis szótalan embernek
1351 23|             Bertalan kezét ragadta meg, s azt szorítá görcsösen az
1352 23|                magyar kormánypolitikát, s zsarnoki elnyomásról dörgedelmezett.~
1353 23|            odalépett a vitatkozók közé, s félbeszakítá Lyonelt a beszéde
1354 23|            semmiféle hősnek sem tartom.~S azzal egyszerre hátat fordítva
1355 23|            Alfréd a háta mögött ült le, s odasúgott a fülébe. – Minő
1356 23|       megkontrázták. Alfréd visszajött, s ismét odasúgott neki.~–
1357 23|              legyen pisztoly. Rekontra.~S játszott remekül. Megnyerte
1358 23|            meghozták a friss kártyákat, s tovább folyt a játék.~Lándorynak
1359 23|            tájon abbahagyták a játékot, s egymás után tűntek el a
1360 23|            füttyentései hangzottak fel, s a veresfejű harkály kopogása
1361 23|                sem tett; álltából lőtt, s a golyója éppen a Lyonel
1362 23|                   Vedd fel a pisztolyt, s lőj vissza. – Igaz – mondá
1363 23|                    Igaz – mondá Lyonel, s felvette a bal kezével az
1364 23|         pisztoly csöve egészen eltűnik, s csak a nyílásnak a karikája
1365 23|         ellenfél mást látszik gondolni, s kissé alább hajlítja a pisztolyt.
1366 23|                 a süvítő golyó támaszt, s érzett valami lökést a mellén,
1367 23|                 valami lökést a mellén, s aztán valami égető súrolást,
1368 23|                 áll egyenesen a helyén, s Lyonel fekszik hanyatt az
1369 23|           Lyonel a jobb kezéből kiejté, s ettől a fegyver szétszakadt,
1370 23|             ütődött, azt kétfelé törte, s aztán átfúrta a kabátot
1371 23|             átfúrta a kabátot és inget, s rézsút fel a vállig: ott
1372 23|         lövésnek, mint egy kék ütéshely s egy vérző súrlódás a bőr
1373 23|             Akkor odajött hozzá Murcus, s odahívta Lyonelhez.~Már
1374 24|               pitymallott, felöltözött, s felsietett a várkastély
1375 24|        sűrűjéből egy emberalak jön elő, s az a kereszt felé tart.~
1376 24|                 a feszület talapzatára, s tenyerébe hajtva a fejét,
1377 24|           férjem?”~Majd fölkel az inas, s térdre bocsátkozik a feszület
1378 24|             Egyszer aztán nekiiramodik, s elkezd nyargalni fel a hegynek,
1379 24|            összecsókolja azt, és kacag, s a kalapját a levegőbe hajítja.~
1380 24|                majd térdre bocsátkozik, s felemelt három ujját az
1381 24|              Médea, ha nem hallotta is.~S erre az úr lehajol a szolgához,
1382 24|               aztán a szolga megfordul, s visszafut az erdőbe hanyatt-homlok,
1383 24|              áll ott, lehajtott fejjel: s várja, hogy mi fog vele
1384 24|                hozzája ragyogó orcával, s odarántva a karjai közé
1385 24|              hagylak elvenni magamtól!”~S úgy öleli, majd megfojtja.~      ~
1386 24|        leányához.~Gyászba volt öltözve, s nagyon meg is botránkozott
1387 24|        áldozatát láncra kötve tartja.~– S azt akarod, hogy én meg
1388 24|                érezni sebzett homlokán, s aztán visszajöhetsz. Senki
1389 24|                szónál megnyílt az ajtó, s belépett Lándory.~Nem üdvözölte
1390 24|            rajtam áll, hogy elfogadjam, s akkor mehetek Budapestre,
1391 24|                 leányomat nálad hagyom. S hogy annak a sorsát biztosítsam,
1392 24|              kiadótól. – Kezeld okosan, s neveld a leányodat szeretetben.
1393 24|             Akkor hívasd a cselédeidet, s dobasd ki innen az anyádat;
1394 24|                 felindultan járkált fel s alá szobájában, az ablaktól
1395 24|                 erőszakolt a kedélyére, s összeszedte az irattárát.~
1396 24|                az ura gondol e percben.~S amint ez ki volt találva,
1397 24|                 hallatszott az udvaron, s aztán a felvonóhídon.~Lidy
1398 24|                 A kicsikét megcsókolta, s a dajkának adott tíz aranyat.
1399 25|          Sidonia. – Így szeret! Elhágy! S nem várja be a válaszodat.
1400 25|            múlva tudom, hogy visszajön. S ha nem, hát nem. Tanulja
1401 25|              tudta óvni a kötelességét. S most úgy bánik vele, mint
1402 25|                  Öltözzél hát feketébe.~S Médea felvette a fekete
1403 25|                 valamivel elébbre volt, s úgy a hintóban ülő arcát
1404 25|                 választotta ki magának, s így bizonyosra vette, hogy
1405 25|             csinálni az elölmaradásból, s nem engedte magát megelőztetni.
1406 25|             nevét, aki szintén idejött, s megszólította.~A szakállas
1407 25|               válla közé húzta a fejét, s elhátrált.~Kis idő múlva
1408 25|                a válla közé volt húzva, s a kezeit még mindig nem
1409 25|                 hozni? Lódulj, majom! – S azzal megkapva a livrés
1410 25|               az féllábon táncolt tova; s azzal berontott az ajtón
1411 25|                a két keze bebugyolálva, s egy, a nyakába kötött fekete
1412 25|          egyszerre előjött búvhelyéből, s szembeállt vele. Scilla
1413 25|       kisasszony! – kiálta fel Sidonia, s ökölre szorítva emelé föl
1414 25|               elhagyta Lyonel szobáját, s átment az agancsos terembe,
1415 25|                ön hol van szerződtetve, s hol vendégszerepel?~Médea
1416 25|        kijátszotta. Gúnyt űzött belőle! S utoljára oda kényszeríté,
1417 25|         odaállított ön egymás ellenébe, s hogy azt a másikat meg nem
1418 25|          legüdvösebb dolgot kezdte meg, s most be készül végezni.
1419 25|             mint egy alabástrom szobor.~S halkan rebegé:~– Várom,
1420 25|               szóra Scilla hátralépett, s fejét meghajtva, összetette
1421 25|                két kezével hadonászott, s a hálósipkát ledobta a fejéről:
1422 25|                  vagy mi? Ül le szépen? S rakja vissza a kezeit a
1423 25|       összeszedte magát Sidonia grófnő, s előkelő megvetéssel nézett
1424 26|                számba tudom tenni vele, s a levest is fel tudom kanalazni.~–
1425 26|                 titkos légyottot kapsz, s ezalatt a férjet leszegezem
1426 26|               az éhező montenegróiakat, s nagy summa pénzt assignált
1427 26|            végrendeletének a másolatát, s azt kegyes volt Scillának
1428 26|              volt Scillának megküldeni. S amint ez a nemes keblű leány
1429 26|              ami egyszerre „sekk-sakk!” S a királynét elveszem.~–
1430 26|            együtt maradtak egész estig, s kidolgozták az egész sakkfeladványt: „
1431 26|         sakkfeladványt: „Világos indul, s harmadik húzásra mattot
1432 26|               nevedre kívánom átíratni, s a tulajdonjogot minden jogcímmel
1433 26|             igaz magyar szokás szerint, s felkeltek fél nyolckor –
1434 26|            Akkor már sötétedni kezdett, s a vendég uraknak még messzi
1435 26|               Én önt nem ismerem többé, s jegygyűrűjét ezennel visszaküldöm.
1436 26|                    Dugd ide a zsebembe.~S azzal felmarkolta a tollat,
1437 26|             azzal felmarkolta a tollat, s kiegészíté a levél végsorait
1438 26|                5000 frtokat osztr. ért.~S azzal borítékba tette a
1439 26|                a levelet, lepecsételte, s átadta Sidoniának.~Eszerint
1440 26|           lemondok végképpen a világról s a föld minden gyönyörűségeiről.~–
1441 26|               Harcoló szerzetes leszek, s áhítatos vezeklésben töltöm
1442 26|               kapd az atyai birtokokat, s az én gondnokságomtól megszabadulj.
1443 26|              csinál belőle marquis-nőt; s ti ketten, szép egyetértésben
1444 26|           tekintetével nézett Lyonelre, s összeszorított fogai közül
1445 27|              ama bosszúságteljes napon, s abba a kényszerű helyzetbe
1446 27|             rögtön elcsapta a kocsisát, s Médea felfogadta. Még ez
1447 27|             kisleánya, aki már beszélt, s egy kisfia, aki még szopott.~
1448 27|               mikor a lovak elragadták, s a hintóból kiugrott. Azóta
1449 27|                mielőtt nagykorúvá lesz; s az én gyámságomat megszüntesse.
1450 27|            marquis-nő elment Moszkvába, s Lyonel a máltai lovagok
1451 27|              Alfréd a birtokban maradt. S nekem az egész saját vagyonom
1452 27|           forintnyi adósságot vett fel, s azt be is tábláztatta. Most
1453 27|           követelik rajtam a hitelezők; s ha ki nem fizetem, kihúzzák
1454 27|                  aki engedelmeskedik.~– S te eltaszítasz engemet:
1455 27|              fektettek, mintha alunnám, s hallgattam, mit beszéltek
1456 27|             adtál nekem pompás ruhákat, s bevezettél a fényes világba,
1457 27|          erdőben rátámadó pávián ellen. S mikor ettől megszabadultam,
1458 27|             mikor ettől megszabadultam, s végre elém hozott a sors
1459 27|           tiszta lélek, csupa szeretet, s ez az ember megszánt, megszeretett,
1460 27|              Belevittél a kísértetekbe. S mikor megszabadultam csoda
1461 27|             gyilkoló kézzel védelmezze; s mikor az nekem minden bűneimért
1462 27|                a seigniers-i uradalomba s a párizsi palota átalakítására,
1463 27|          győztes paripát, a Gladiateurt s átküldte Angliába a derby-versenyre.
1464 27|                 jött, orosz felírással, s ebben, a fogásáról ítélve,
1465 27|         megértek nyolcszázezer frankot, s amiknek az eladására nem
1466 27|                 csak annak a vásárlója, s az ő szerződésében ez a
1467 27|               üveg tartalmát beletölté, s betakarta a kehely ezüst
1468 27|           fényképalbumából az arcmását, s eldugja, hogy ne lássa többé.
1469 27|            leveleknek felbontá Sidonia, s elkezdte a tartalmát olvasni,
1470 27|                Felkapta a méregpoharat, s a nyitott ablakon át kiönté
1471 27|                Van még ember a földön!”~S azzal térdre esve, a mellét
1472 27|               Aki a tűzhely előtt állt, s valamit kavargatott egy
1473 27|                 lármázott, úgy kiabált, s cibálta annak az odakerült
1474 27|              csak a házunkhoz került.~– S nekem azt mondták, hogy… (
1475 27|              Lándory lecsókolta azokat.~S többet aztán nem beszéltek
1476 27|               jókor megtudtam a dolgot, s segítettem a baján. Megkapta
1477 27|                 Így el lett az fogadva, s most már Sidonia nyugton
1478 27|              mohón nyitá fel a levelet, s bámulva olvasá.~„Nagyon
1479 27|           beszéltem erről a leányommal, s ő akkor az én kérésemet
1480 27|                bemegyek az országházba, s kérek magamnak egyhavi szabadságidőt,
1481 27|         magamnak egyhavi szabadságidőt, s majd azalatt együtt elmegyünk
1482 27|                egyedül van ehhez jogod.~S átadta a nejének Lis Blanc
1483 27|                a férje fejét a keblére, s nézett hosszasan, sokáig