Fezejet

 1 4 |             áldozatainak a száma? – kérdezé a bíró.~– Körülbelül százra.~–
 2 6 |      odajött Péter.~– Mit akarsz? – kérdezé tőle a bankár, rámeredve.~–
 3 7 |               De hát bizonyos az? – kérdezé Lándory, öltönydarabjait
 4 7 |             és a hördülés között? – kérdezé a biztos.~– Talán öt perc.
 5 9 | magányszobájában maradni, akkor ezt kérdezé tőle:~– De hát senki se
 6 9 |             ember.~– Önt kerülik? – kérdezé a leány elbámulva. – Én
 7 9 |             jár sehová a világba? – kérdezé Godiva.~– Mit keressek én
 8 9 |         hullott zsákmányt!~– Hol? – kérdezé Godiva elbámulva.~– Az vagyok
 9 9 |       hosszasan.~S csak a szemeivel kérdezé: hát dobog-e még?~Godiva
10 10|            vagyunk itt!”.~Egyik azt kérdezé: „Nem üres a félkupé?”~Egy
11 10|            félrevonul a világtól? – kérdezé egy lágy, fuvolázó hang.~–
12 10|            mért lett öngyilkossá? – kérdezé a szelelőrosta hang.~– Nem
13 12|    magányosan akar vele beszélni? – kérdezé az igazgató Lándorytól.~–
14 14|        keresztülírt szavakat, s azt kérdezé Pétertől:~– Van-e tűz a
15 15|                Főzzek friss teát? – kérdezé Péter.~– Ez is jó – mondá
16 16|           vagy az a méregkeverő?” – kérdezé tőlem.~– „No, hát hogyne
17 16|  megtagadjon.~Lándory szarkazmussal kérdezé.~– És ha egy ellenkatasztrófa
18 16|          név az a Raoul Ripaille? – kérdezé, mosolygó közönyt erőltetve,
19 16|            Kitől hallotta ön ezt? – kérdezé suttogva, s ijedt tekintetet
20 16|            A grófnő mohó sietséggel kérdezé:~– El van fogva a mostohafiam?~–
21 16|            dugva, igen szárazon azt kérdezé tőle:~– Jegyző úr! Készen
22 16|           egész impertinens gúnnyal kérdezé Lándorytól:~– Hát olyan
23 17|         felszólítani a megadásra? – kérdezé Médea. – Talán a kürtőkön
24 17|        lépett oda a kocsihoz, s azt kérdezé, hogy hová igyekszik az
25 17|         ismeri Raoul Rippaille-t? – kérdezé a grófnő.~– Óh, igen sokszor
26 18|          Készen van az okiratunk? – kérdezé Lándory.~– Mind készen van.
27 18|            Tudod-e, hová jöttünk? – kérdezé kötekedve Alfréd Bertalantól,
28 18|             készül.~– Mit? Miért? – kérdezé Scilla bámulatra villanó
29 18|    megérkezett!~– Ebédelt ön már? – kérdezé Lándory.~– Igen. Az olympi
30 18|    játszottam elég szenvedéllyel? – kérdezé, két kezét Bertalan vállára
31 18|       mellett ültek a kocsiban, azt kérdezé Médea Bertalantól:~– Hát
32 18|           És olasz salátát hozzá? – kérdezé Bertalan.~– Nagyon jó lesz;
33 18|           felelt.~– Hallga! Mi a? – kérdezé Médea figyelve.~– Ez a fülemüle.
34 18|    parancsolat!~– Voltál már nála – kérdezé Dea, erős szemszúrással –,
35 18|             megyünk odáig kocsin? – kérdezé Dea.~– Nem. Igen szép út
36 18|       hozzánk Lyonelt látogatóba? – kérdezé Bertalan a nejétől.~– Nem
37 18|           az én kedves húgocskám? – kérdezé Lyonel. – Hát a körülményekhez
38 21|            Mi az? Mi tért vissza? – kérdezé az effendi, látva, hogy
39 21|              hogy levetkőztessem? – kérdezé az asszonytól.~– Nem kell.
40 22|           csókolni.~– Dea grófnő? – kérdezé Sidonia.~– Madame még nem
41 22|           történt itten az éjjel? – kérdezé Sidonia, visszaparancsolva
42 23|  Kísértsük-e meg a kibékéltetést? – kérdezé Murcus. – Hagyjuk el a formaságokat –
43 24|         Soká maradunk Budapesten? – kérdezé Péter.~– Én meglehet, hogy
44 24|        szemmel.~– Ki távozott el? – kérdezé Médea.~– A Péter – rebegé
45 24|             főszemély.~– A Péter? – kérdezé Médea elbámulva.~– Igen.
46 26|           fogadnak itten engemet? – kérdezé Sidonia grófnő, aki a puskalövéseket
47 27|           Nem versz ki bennünket? – kérdezé az a nő. Hány csók volt
48 27|            ugye? Rám sem ismersz? – kérdezé Dea, mikor végre kielégítve