Fezejet

 1 2 |              rablókkal. S ez valóban igaz volt. Tanúskodik róla az
 2 5 |          elküldte önnek.~– De ez nem igaz. Ha elküldte volna, itt
 3 6 |            Uram!~– Nagyon valószínű. Igaz ugyan, hogy egynehány nap
 4 6 |           bankár nagyot sóhajtott.~– Igaz. Szegény gyermek. Őt is
 5 6 |         hanem a végső nyomorba is.~– Igaz. Ő sohasem tanult semmit,
 6 6 |           régi, hű barátom! Egyetlen igaz hívem, te. Hisz ez egy olyan
 7 7 |             eresztette el a kezét.~– Igaz lelkére mondja ön ezt?~–
 8 8 |   kiállítással elégedve.~Tehát mégis igaz. Ez az ember nem csal. Még
 9 8 |            Oroszul tanulok.~– Az sem igaz. Az egy magyar nyelvtan.
10 9 |            hogy majd egyszer egészen igaz lesz hozzám. De már azt
11 9 |            megszűnt hazudni: egészen igaz lett.~Éjjel történt. Éppen
12 9 |        szobájába.~Már akkor egészen „igaz” volt a leány. Nem fájt
13 9 |             mert szánlak”.~– Valóban igaz.~– Még az eszmejárását is
14 10|               Ez is paradoxon; pedig igaz. Egészen realisztikus igazság.~
15 10|              személyes bátorságával, igaz magyar módra törte le, felkeresve
16 11|            tesz. Ez már nem álom. Ez igaz. Aztán még valamit akart
17 12|              zenebonát kezdhetnének.~Igaz, hogy imádkozni összebilincselt
18 12|     megmérgezte.~– Úgy van.~– Ez nem igaz. Önnek nem lehetett azt
19 12|            Hazahozta magával!) Mégis igaz hát. Szerette nagyon. S
20 14|             felőlem bizonyítani, ami igaz; míg ha újakat fogadok,
21 14|              s megesküsznek rá, hogy igaz.~Különösen a felolvasó kisasszonyomban
22 14| lehetőségében, én mondhatom, hogy ez igaz. Az előkelő úrhölgy az én
23 14|         minden gyanú és szkepszis. – Igaz, hogy Párizsban ez a természetrajzi
24 14|           szánta feleségül a mylord. Igaz, hogy nem szép. – De hát
25 15|         maguk a francia seregek. Nem igaz, hogy pápai zuávok lettek
26 18|             hogy megcsípjen. No, nem igaz, grófnő?~– Nem tudom. Én
27 18|               Mert Médea is szép: az igaz, szobrász-szemmel nézve
28 18|            játszott”.~– Lássa ön, ez igaz. Én holdkórosa vagyok annak
29 18|        Scilla nevetésre fakadt.~– Az igaz, hogy az mindig nagy kérdés
30 18|             remekül adta Hyppolitot. Igaz, hogy ön az életben is valódi
31 18|             amilyennek lenni szabad. Igaz, hogy csak magadban játsztál,
32 18|             hölgyek irányában minden igaz gentleman kötelességének
33 18|             olyan erős mágnese van!”~Igaz, hogy az volt. Egy nővel
34 18|       ruhában szöktél el velem.~– Az igaz. Az úton pedig kell valami.~–
35 18|              jól termő síkság, amely igaz, hogy nagyon különbözik
36 18|     elővéleményét.~Építészeti pompa, igaz, hogy nem volt azon, de
37 18|            való kicsinység, de mégis igaz! Új embernek érezte magát,
38 18|          urak már egyszer hallották.~Igaz, hogy a kafferbivaly óriás
39 20|        legnemesebb indulatok. De egy igaz nála; az őrjöngés az elnyerhetetlen
40 22|           egymás után; folytatása az igaz, istenáldotta örömnek, ami
41 22|              Az egész ház aludt még. Igaz, hogy korán volt; reggel
42 22|           hogy mindebből egy szó sem igaz; – s említést sem tett felőle
43 23|           pisztolyt, s lőj vissza. – Igaz – mondá Lyonel, s felvette
44 24|         fejével mutatja, hogy az nem igaz!~Nem igaz, hogy valaki mérget
45 24|       mutatja, hogy az nem igaz!~Nem igaz, hogy valaki mérget kevert
46 26|         beleszeretett Erdélybe: – ha igaz.)~– Nos, hát hogy vagy?
47 26|           semmi sem térít meg úgy az igaz útra, mint ha az apanázsomon
48 26|       Leültek egy órakor az ebédhez, igaz magyar szokás szerint, s