Fezejet
1 4 | társaság.~Komoly csak Lándory arca maradt. Mélabúsan nézett
2 4 | elfojtsa. Godiva kisasszony arca pedig egyszerre fülig piros
3 5 | most sötétvörös lett az arca a nehéz indulattól. – Én
4 8 | emlékezik arra, hogy az ő arca hideg volt, az anyjáé pedig
5 8 | magyar nyelvtan. Godiva arca lángvörös lett.~– No hát,
6 9 | kezem megölt, Traumhold arca egyedül az, aki megdöbbent,
7 9 | átváltozott Bertalannak az arca; mintha nem is az az ember
8 9 | meghozná a nyugalmát.~Godiva arca még halaványabb lett ezen
9 14| kényszeríteni tudná erre.~A lelki arca is jól van egészen visszaadva
10 16| simára letarolva a mező; arca leborotválva, két oldalszakáll
11 16| felolvasása után „nyertes fél arca sugárzik, vesztes félé elsötétül”.~–
12 16| asztaltársaságnál.~Sidonia grófnőnek az arca még az alatt a remek émail
13 17| őrnagynak.~– Milyen fiatal arca van ennek a tisztnek.~–
14 17| kendővel bekötve; az egész arca fekete a lőporfüsttől vagy
15 18| arra lehunyta szemeit, az arca megnyúlt, az ajkai félig
16 18| költöznek át.~Erre a szóra Médea arca, mely kezdett már átmelegülni,
17 18| mikor torzult el Deának az arca, s mikor mosolyodott el.~
18 18| szemei, természettől piros arca, gúnnyal felhúzott szája,
19 18| pedig egyre mosolygott az arca.~– Hát aztán mikor a nagy
20 18| fog valamire! – (A leány arca e percben indulatos fenyegetésre
21 18| ingerelt ez az ő változatlan arca, elkezdtem neki pikáns adomákat
22 18| Erre az ő eddig mozdulatlan arca egyszerre megváltozott.
23 18| távolba látszottak bámulni. Arca megnyúlt, átszellemült.~–
24 18| gömbölyűre kerekedett az arca.~– Ah! A monsieur számára
25 18| didergett, úgy borzongott: az arca is elkékült-zöldült. – Ezt
26 18| Aranyzománcba játszó barnapiros arca, két nagy parázsszeme, sugár
27 18| magánkívül ugrott föl fektéből, arca, szemei eksztázisban ragyogtak,
28 18| szavaknál egészen felhevült az arca Médeának.~– De Lándory nem
29 18| szólt a grófnőhöz: még az arca sem gyulladt ki semmi indulattól,
30 18| beletanul. Mikor kifárad, az arca egész tűzpiros, a haja szétbomolva,
31 18| hallgatag, elmerengő; az arca elhalványult, a szemei holdfényt
32 18| nagy baja?~Erre aztán a nő arca egyszerre lángra gyulladt:
33 18| a sírkeresztjére.~Derült arca volt.~– Megkönnyebbült a
34 18| képest.~Erre Lyonel szellemes arca egyszerre buta kifejezést
35 18| amit e szavaknál a Péter arca fölvett. Lándory nagyot
36 19| s egyszerre kiderült az arca.~– Ez aztán példánya a türelmes
37 20| görcsösen fel voltak húzódva! Arca szederjes kék, ajkai fakók,
38 22| kimondja-e?~Végre kitört.~Arca mosolyogni kezdett, de az
39 22| egy regénynek.~Médeának az arca már akkor égett – a szégyentől,
40 22| érettünk!”~A Péter belépett.~Az arca nyugodt, mozdulatlan volt
41 24| szolgájának, amitól ennek az arca megvadul, az ökleivel üti
42 25| levő seb kötelékét; a fél arca lőporpontokkal pettyegetve.
43 25| kalapjáról sűrű fekete fátyol az arca elé húzva.~Scilla odalépett
44 26| Sidonia grófnőnek, akinek az arca ragyogott e percben a diadaltól.~
|