Fezejet

 1 4 |    csoport közé.~– Parancsolnak velem?~– Ön is idézve van – komolykodék
 2 5 |            Nem. – A tréfa, amit velem eljátszottak, olyan sikerült,
 3 5 |     azonban be sem várom. Amint velem hivatalosan tudatják, hogy
 4 5 |      múlva aztán kénytelen volt velem szemben felvenni az igazi
 5 7 |     első mosoly!~– Parancsoljon velem. Engedelmeskedni fogok!~–
 6 9 |    senki sem örömest találkozik velem. A hivatalos küldetésemnek
 7 9 |      Kövess!”, annak jönni kell velem oda, ahová én kívánom, és
 8 9 |       nem kéri, de parancsolja. Velem nagy jót tenne ön, ha itt
 9 10|        neked, hogy ezt tudattad velem. Már most meggyónom neked,
10 11|        fiatal volt: együtt járt velem a tengeren. Útközben halt
11 12|         És aztán mindazért, ami velem a vasrostélyon belül történik,
12 12|    aztán rablóbandát szervez.~– Velem fog maradni.~– Talán magához
13 14|  magaviseletet tanúsította mind velem, mind a világgal szemben:
14 16|     felszólítani, hogy üljön le velem egy parti sakkra.~– Nem
15 17|           No, ha annyi jót tett velem ez az úr, akkor szabad kérnem
16 18|    Visszaküldték, s fizettettek velem huszonöt frank bírságot,
17 18|           Ebéd előtt nem. Jössz velem a „Frères-Provenceaux”-hoz?~–
18 18|    tacskók) éppen úgy évelődtek velem. Hanem hát én csak nevettem
19 18|         hogy a székem emelkedik velem. – Éreztem, hogy a bor a
20 18|        anyám nem lehet most itt velem, hogy sikereimnek örülhetnének.~–
21 18|       az ismerőseid, ugye? Akik velem el szoktak járni azokba
22 18|    előrehegyezésével, s tudatta velem csendes röhögéssel, s elkezdett
23 18|   mindent kibeszél. Azon kezdte velem, hogy kidobott az ajtón,
24 18|       meg a feleségem is mindig velem akar jönni.~– Rettenetes
25 18|    egyszer. Jöjj elém! Oszd meg velem a lelked világosságát! Helyet
26 18|         szál ruhában szöktél el velem.~– Az igaz. Az úton pedig
27 18|     utána!~– Hahaha! Szembe mer velem állni! S mikor én békejobbot
28 18|      gyűlölöm azokat mind, akik velem „állítólag” jót tesznek.
29 18| megalázás rám nézve. Megosztják velem az örömeiket; kényszerítenek
30 18|      szavakat, még táncolnak is velem. – És ez engem mind elkeserít! –
31 20|    kolerában van?~– Ne törődjék velem! – lihegé a kóros, s félrerántva
32 20|     édesanyám volna, sem tűrném velem egy házban, ha kolerába
33 21|      Egy szót akarok mondani.~– Velem nem beszélhetsz most. Én
34 24|        hogy egyszer találkozzék velem, Isten a tanúm, csak azért
35 25|         vagyok! Mulatni akartok velem? Menjetek penitenciát tartani!~
36 27|         amit ez a két szélhámos velem elkövetett. Nekem engedte
37 27|    percet, amelyben ama bajadér velem szemben állva, azt mondá
38 27|       hogy ezt megérdemeltetted velem, azt nem felejtem el neked