Fezejet

 1 2 |            vallomásra bírni; úgyhogy utoljára ártatlan nyulat eleget,
 2 3 |         magyar” kalandorban, hogy az utoljára dicsekedésből maga sorolja
 3 4 |             ahhoz ír egy másik sort, utoljára az egész költeményt összeolvassák.
 4 4 | egyéniségeket. Majd sírva fakadt. És utoljára felajánlotta a tisztító
 5 5 |             címük alatt fölvéve, míg utoljára a százezer forintos tétel
 6 5 |              lietavai romerősségben; utoljára fölkereste a trencséni elhagyott
 7 6 |             filoxéráról a fukszinra; utoljára olyan szakdisputa keletkezett
 8 6 |         Vetkőztess le; – azt hiszem, utoljára. Aztán, majd ha az ágyban
 9 7 |               Indulatosan beszéltek. Utoljára egy ajtócsattanás végezte
10 8 |         geräucherte Gänsebruston”, s utoljára hagyja ezt, ami a fődolog.~
11 8 |            hozzád: megtetted-e azt?)~Utoljára Godiva felállt az asztaltól,
12 8 |              egy óriásba belekötött. Utoljára Godivára is elhatott ez
13 9 |            jajgattak és dühöngtek, s utoljára megátkoztak. Nem rendítettek
14 9 |          körül az egész kéreg alatt, utoljára az élőfa beléig: mire az
15 9 |              a számára, belefekteti; utoljára apró rögöket, ágtörmelékeket
16 9 |              magamagával kergetőzni; utoljára odafeküdt a gazdája lábához,
17 10|         arcvonásaiban olvassanak; de utoljára mégis elárulta valami. Egy
18 13|      szekrényt elhozzuk a várból. De utoljára mégiscsak nyilvánosságra
19 13|           azóta történtek vele, hogy utoljára találkoztak. Hogyan ismerkedett
20 14|       háziasszonyukat megnyugtassák, utoljára leszálltak odáig, hogy megtámadójuk
21 15|              megérdemelné. – Lyonelt utoljára is rábírták, hogy egy időre
22 16|        csaknem hajba kaptak, úgyhogy utoljára a souspréfet-nek nem maradt
23 16|       változott azóta, hogy a grófnő utoljára látta. Most egy sugárutat
24 17|            vonja be az arcokat, hogy utoljára csaknem egyformákká lesznek:
25 18|       Lándory nagyot nevetett:~– Még utoljára majd fogzásban hal meg!~–
26 18|             s nem hallgatott rám.~Én utoljára is hozzányúltam az ismert
27 18|          pohár, tányér szertegurult; utoljára a haragos istennő (valóságos
28 18|               mindezt magvarul; amíg utoljára megsokallta a dolgot Alfréd,
29 18|      megcsókolta forrón, keservesen, utoljára.~Aztán lezárta azt.~Visszatűnt
30 18|     megmentésére; azután a becsülés, utoljára a szerelem.~De hát vajon
31 18|      vakbuzgóságát megdicsőítem, míg utoljára Lyonel iránti majomszeretete,
32 18|        férjre nézve. S az emberi hím utoljára is csak olyan állat, mint
33 20|        magyaráz és bölcselkedik; míg utoljára lehúzza a feje, és mint
34 20|            senki sem tudja meg); – s utoljára eléjön a féltés (Scillát
35 23|             lassan a fegyverét, amíg utoljára a pisztoly csöve egészen
36 24|            előtt, és imádkozni kezd, utoljára átöleli a keresztet, és
37 25|   kijátszotta. Gúnyt űzött belőle! S utoljára oda kényszeríté, hogy az