Fezejet

 1 2 |     fényes nevű urak: vicomte és marquis. Legjobb ajánló leveleik
 2 5 |     kitagadta, s az unokaöccsét, marquis De L’Aisne Alfrédet tette
 3 14|          én igen kedves barátom, marquis De L’Orme, a napokban meg
 4 16|          meghívottaknak, az ifjú marquis Lis Blanc Lyonel miért nem
 5 16|       miért nem jöhet ide Lyonel marquis.~A jelenlevők mind elismerték,
 6 16|  hagyományosa, De L’Aisne Alfréd marquis.~Ilyen eset az, ha Lyonel
 7 16|       sietett alája tolni Alfréd marquis.~Hisz ez derék férfiú!~–
 8 16|  nyilvánítá ki véleményét Alfréd marquis minden indokolás nélkül.~
 9 16|    diadalát lehűti a rettegés, a marquis bánatát enyhíti a reménykedés.~–
10 16|       zab.”~– „Hát nem tartott a marquis lovakat?”~– „Odabenn Párizsban.
11 16|        világtárlaton. De amint a marquis átvette az örökséget, az
12 16|         hallottam) a grófnő és a marquis, amint a beiktatás után
13 16|          azt vágta vissza neki a marquis, hogy »Ön éppen azt teheti
14 16| kibékíteni? Mit jelent Franclieu marquis támadása az orleanisták
15 16|         szemei mindent láttak. A marquis ördögi kedvtelését, a grófnő
16 16|         Lándory – kötődék Alfréd marquis –, ezúttal csak mondjon
17 16|         örökli De L’Aisne Alfréd marquis. Lyonel gróf az »Internacionálé«
18 16|    Internacionálé« tagja, Alfréd marquis pedig pur sang orleanista.
19 16|         ne zavarja meg. – Alfréd marquis egész impertinens gúnnyal
20 16|      Médea bámulva látta, hogy a marquis nagyon nyájasan csatlakozik
21 16|      villanygép hozza mozgásba a marquis tagjait és arcvonásait.
22 16|       hallottam róla – suttogá a marquis. – A Lis Blanc-ok tudom,
23 16|    amikről nem volt tudomásuk. A marquis tudott felőlük; de ön megint
24 16|        mondatot a fülébe súgta a marquis, lecsapta a „maccs”-nak
25 16|          biztosítá őt Lándory.~A marquis bosszúsan toppantott a lábával.
26 16|        jól, hogy kinek integet a marquis. Sidonia grófnőnek. – Csak
27 16|          marasztalá a vendéget a marquis. – Nekem van itt egy igen
28 16|         sejteni lehetett, hogy a marquis ajánlatát háziasszonyi meghívásával
29 17|        az én mostohafiam.~– De a marquis; midőn a távollevő Lyonelért
30 18|           Ilyenformán De L’Aisne marquis s a renoméval környezett „
31 18|   nevetéssel. – A férjem, Alfréd marquis, az alatt a hat óra alatt,
32 18|    alkalmazásba.~Ott volt Alfréd marquis is, aztán meg Maltout bankár,
33 18|          gróf, De L’Aisne Alfréd marquis…”~– Nem megyünk Budapestre –
34 18| futtatást.~– Ugyan, mondja csak, marquis, nagyon szereti ön Lyonel
35 18|       Szokott ön igazat mondani, marquis?~– Furcsa! Hát mit tudhatja
36 27|  követelését elengedi neki, ha a marquis viszont elvállalja a Lyonel