Fezejet

  1 1 |             gondolatját, akivel beszél; azt a gondolatot, amit az elmondott
  2 1 |               közül egy méregkeverőt, s azt teszi mindenesévé, akire
  3 2 |                tigris, nem foglak el.~– Azt ki tudja? A helyemre ülhetsz
  4 2 |                 úr volt valaha!~– És én azt mondom neked, kegyelmes
  5 2 |                 jobban tetted volna, ha azt a postakirablót bocsátod
  6 2 |                szabadon fogod bocsátani azt a benn tartott postakirablót,
  7 2 |              rovására akarnak mulatni – azt teszi, hogy felkerekedik,
  8 2 |             abban a Zrínyi-jelmezben.~– Azt mondtad az imént, hogy „
  9 2 |                  nem foglak el”. Hát én azt mondom neked, hogy fogass
 10 2 |           megkaphatnád a Kis Pipában.~– Azt már nem teszem.~(Nem is
 11 2 |        kör-fogadást (cercle) megkérdve, azt a Zrínyi jelmezes képviselőt
 12 2 |               lovat a csiszártul. Mikor azt megkapta, felült rá, utánaeredt
 13 2 |                utánaeredt a csiszárnak, azt megállította az úton, s
 14 2 |                 tartja bérletfizetésre. Azt azután megrohanni, cselédjeit
 15 2 |             Csakhogy a tisztelt hatóság azt a tojást nem találta sehol,
 16 2 |              rabló, mikor kézre került, azt az alibit hozta fel, hogy
 17 2 |        hajszolják, hisz akkor meg éppen azt énekelte a nóta, hogy majd
 18 2 |                vállára teszi a kezét, s azt mondja neki: „kövess”, úr
 19 2 |             Abban a pillanatban, amikor azt mondád, hogy összetévesztettem
 20 2 |        politikai vétkessel, ez a szavad azt a gondolatot kelté föl bennem,
 21 2 |           nyernél vele, kegyelmes uram, azt kétségbevonom, hogy én nyernék
 22 2 |            ellenkezőjét tudom, de ha te azt hiszed, hogy az ország nyer
 23 3 |           lappangó nemes érzelemcsírát, azt kihajtásra bírta: bűnbánóvá
 24 3 |              zöld szemeivel rám nézett, azt hittem, az ördögök nagyapja
 25 3 |         szemeivel nézett rám, akkor meg azt hittem, hogy az atyaisten
 26 3 |              előtt állok; s aztán mikor azt mondta, hogy „No, hát igyunk
 27 3 |            úgyis belém lát. Aztán mikor azt mondta, hogy „Nem szégyenled
 28 3 |               maradt.~Csak ő maga tudná azt úgy elmondani, ahogy az
 29 3 |              szemébe néz az embernek, s azt kérdi: „Loptál? Gyilkoltál?” –
 30 4 |       kokinkínai követség járt Bécsben, azt ő megszerezte magának, egy-egy
 31 4 |                ajánlattal jelentsen be. Azt hiszik sokan, hogy inasnak
 32 4 |            Péter, a fél szájszegletéből azt dörmögte hozzá:~„Tolvaj.
 33 4 |            elolvasta a neveket, s aztán azt mondá: – Vezesd be az urakat
 34 4 |             szabad behozni. Látják önök azt a nagy perselyt ott a szegletben.
 35 4 |                verseket szokott írni?~– Azt hiszem, hogy az vagyok –
 36 4 |                ebből nem lesz semmi. Ön azt ejtette ki, hogy szabadulni
 37 4 |         ezredesről mindenki tudta, hogy azt a bűnt csak passzív minőségében
 38 4 |              olyan naiv ember volt, aki azt hitte, hogy akit vádolnak,
 39 4 |               vádlottak padjára ülni. Ő azt a bűnt szerezte meg, hogy
 40 4 |          jóltevője.~– Nem tagadom, hogy azt szoktam tenni. Minden tél
 41 4 |            véletlenül kihúzott cédulát, azt olvasta le róla:~„Bosszúállás
 42 4 |              lelkek a társaságban, akik azt hitték, hogy zavarban van,
 43 4 |                ajkait.~– Nem! Nem uram! Azt az egyet nem lehet ellopni.
 44 4 |               vannak előjogai.)~– Önről azt mondják, hogy az embereknek
 45 4 |               borravalónkkal a markában azt mondja, hogy legyen holnap
 46 4 |            Mikor az ember sohasem hiszi azt el, amit hall.~– Hát azt
 47 4 |                azt el, amit hall.~– Hát azt kitalálja ön, amit most
 48 4 |              most én gondolok?~– Ki. Ön azt gondolja most, hogy ejnye,
 49 4 |               hogy kegyed is észrevette azt.~– Azért mégis belekerül
 50 4 |                    Hogyan? Ön megtiltja azt nekem, hogy én az ön arcát
 51 4 |                azzá lenni.~– Hogy lehet azt ilyen kategorice kimondani?~–
 52 4 |               tudja oldani a talányt, s azt mondja rá: ez nem az én
 53 4 |            öntúlbecslés volna tőlem, ha azt képzelném, hogy én vagyok
 54 4 |             való pohár johannisbergere. Azt kár volna otthagyni.~Könnyű
 55 4 |                a búcsúkézszorításnál.~– Azt hiszem, hogy igen.~– Meg
 56 5 |                könyveit átnézték, akkor azt a kérdést intézte Lándory
 57 5 |                 Traumhold egészen hitte azt, hogy ő még ma együtt fog
 58 5 |                    Most is az vagyok.~– Azt értem alatta, hogy azon
 59 5 |            jóhiszeműleg cselekedtem: én azt hittem, hogy egy magas,
 60 5 |         rendeltetésük helyére jutottak: azt igazolják Monterosso és
 61 5 |              izzadságot a homlokáról, s azt mondá a vendégének:~– Azt
 62 5 |               azt mondá a vendégének:~– Azt ne higgye ön, hogy megbolondultam. –
 63 5 |         választák tettük végrehajtására azt az időközt, amidőn a gróf
 64 5 |           hajtóvadászat kelt ki belőle. Azt persze senki sem tartotta
 65 5 |         kérdeztem tőle. Értem a célját. Azt akarja, hogy mentül hamarébb
 66 5 |               elveszni látja, mint hogy azt az egy iratot nem találja
 67 5 |           tartalma Lyonel javára szólt, azt bizonyítja a prépost, aki
 68 5 |             Lándory ez elbeszélés alatt azt olvasta ki a bankár szeméből,
 69 5 |               hová lett ez az irat?~– Ő azt mondja, hogy a többi értékpapírokkal
 70 5 |            lenne.~– A gyémántokra pedig azt mondta, hogy azokat a táskával
 71 5 |                ebben a pillanatban, „Ön azt hiszi, ugye, hogy csak legyen
 72 5 |             értékesítheti, felhasználva azt archimedesi csavarul vagy
 73 5 |                 tanúvallomásul. Én csak azt jegyezhetem le, hogy a „
 74 5 |              elfintorította az arcát, s azt mondá. „Nem tud az úr olyan
 75 5 |                ez őt nem zsenírozta), s azt mondá:~– Én határozott választ
 76 5 |                  hanem követelni fogják azt az okiratot, mely nekik
 77 5 |                a fejét.~(Szegény ember! Azt hiszi, hogy még ő ide vacsora
 78 6 |         hallatott: „mhm”, amire a másik azt válaszolta: „hmh”.~Amint
 79 6 |            minden pohárból, nehogy azok azt higgyék, hogy megmérgezi
 80 6 |        lepecsételt ajtó állja az útját.~Azt hitte, hogy rögtön szélhűdés
 81 6 |                 Huszonöt év óta üli már azt a széket: ezüstlakodalmát
 82 6 |                Péter.~– Hát te is látod azt ott? – Ennél a szónál elfojtotta
 83 6 |              ajtóhoz, hogy letépje róla azt a pecsétes keresztet.~A
 84 6 |           találok oda. Vetkőztess le; – azt hiszem, utoljára. Aztán,
 85 6 |         tántorgó léptekkel utazta végig azt a hosszú utat az üzletszobájától
 86 6 |            ember a házamnál. Te mondtad azt mindig, mikor azokat a titkolózó
 87 6 |              kell! Hát akad bolond, aki azt elhiszi? Traumhold bankár
 88 6 |            Traumhold bankár és orgazda! Azt a veres toronyba csukják.~–
 89 6 |               világ nem. Sohasem fogják azt elfelejteni, hogy az ajtómon
 90 6 |              takargat, gondoz mindenki: azt újra feltörni! Nem! Ezzel
 91 6 |       gazszövetség sátán feje rám vall, azt nem bírom előadni. Ezt kutatni
 92 6 |               Mit akar ön?” Kisvártatva azt kérdé a bankár:~– Itt van
 93 6 |               nevetésből.~– Ez az ember azt jósolta neki, hogy el fogja
 94 6 |           megteszi. Szállítsd ide nekem azt a szekrényt.~– Uram. Mire
 95 6 |                 hiszed, hogy én bevárom azt az órát, amelyben ezt a
 96 6 |        fölösleges gondoskodás, amire ön azt felelte: „Hagyd el, Péter:
 97 6 |                 volna az orgyilkos, aki azt megtenné! Péter odatette
 98 6 |                 vegyészi szerei álltak. Azt letette az asztalra. Beledugta
 99 6 |                 öntől kaptam. Ha holnap azt fogják kérdeni: „Ki tette
100 6 |                tette ezt?”, előállok, s azt mondom: „Én tettem!”~– Őrjöngsz
101 6 |           tudnád adni annak?~– Hát mit? Azt, hogy megtudtam, hogy a
102 6 |             elkezdett zokogni, odavonta azt az őszbe csavarodó fejét
103 7 |        féloldalt Lándory arcára, mintha azt mondanák: „Látod? Téged
104 7 |             fenn.~A helyszíni vizsgálat azt is kiderítette, hogy a bűntett
105 7 |          vizsgálathoz felhívott kapusné azt bizonyítá, hogy abban szokott
106 7 |           tegnap este viselt.~A kapusné azt mondá, hogy ő reggel, hajnal
107 7 |           kezében egy fogantyús bőrönd. Azt hitte, hogy a könyvvezető.
108 7 |                 az időszámítás csalhat. Azt azonban már minutányi pontossággal
109 7 |             Traumhold-palotából kimegy, azt nyomról nyomra kísérje,
110 7 |                 alak személyleírásával. Azt is megtudtam, hogy Bukarestig
111 7 |              ott volt a lakásán Godiva.~Azt is sejté. Egész nap nem
112 7 |                 Ugyan miért jött?~Talán azt az ígéretet beváltani, hogy
113 7 |          Fedezi-e az atyámnak a vagyona azt a kárt, amit az ő jóhiszeműsége
114 7 |                észjárását.~– Hol vennők azt az összeget?~– Önnek igazán
115 7 |      gyászkíséret egész a kriptaajtóig. Azt az egy „birtokunkat”, ahol
116 7 |                mást is adott át, amiről azt mondá, hogy ez az atyám
117 7 |                 életbiztosítási bárcát. Azt mondta, hogy azt jól megőrizzem
118 7 |                bárcát. Azt mondta, hogy azt jól megőrizzem mert ez a
119 7 |                 gyűjteménybe; aki nekem azt előre megjósolta, hogy én
120 7 |              mondtam ki. A jeles férfiú azt felelte rá, hogy ennél okosabb
121 7 |               fel önhöz, s mutassam meg azt a polizze-ot önnek, s hagyjam
122 7 |               Lándory, miután átolvasta azt.~– Nem értek hozzá; de Stauner
123 7 |                 biztosítást. Stauner úr azt nekem igen jól megmagyarázta.
124 7 |            némberhez, akinek nincs joga azt kívánni, hogy becsüljék.
125 7 |       csődtömege. – Fedezi ez az összeg azt a követelést, ami az atyám
126 7 |             meggondolatlan lépéstől. Én azt is megtanultam a biztosítási
127 7 |                    Ne szóljon közbe! Ön azt nem tudja. Ön azt hiszi,
128 7 |             közbe! Ön azt nem tudja. Ön azt hiszi, hogy egy biztosítótársaságot
129 7 |                fele erény. Ön ki akarja azt egészíteni, hogy egészen
130 7 |                legyen?~– Mit mond ön?~– Azt, hogy én nem hiszem, hogy
131 7 |                 a könnyeivel árasztotta azt el.~Sírni megtanította már
132 7 |                    Hát ön is megtalálta azt a gondolatot, amit én csak
133 7 |               Csak egy szót még. Hát ön azt hiszi, hogy az az ember,
134 7 |      Engedelmeskedni fogok!~– Ön egykor azt kívánta tőlem, hogy ismertessem
135 7 |                jellemrajzával. Én akkor azt mondtam: mélyen érző, mélabús
136 7 |      torzképekké válnának körülötte, és azt kiáltanák mind: mért nem
137 7 |             semmit. De ha mívelni fogja azt a tehetséget alapos tanulmánnyal,
138 7 |        arcképfestő nem lenne soha, mert azt nem köszönné meg senki.
139 7 |        szerepelni: „Schalkaug”.~– Igen. Azt választottam tréfából.~–
140 7 |        testvérek. Szigorúak lesznek; és azt vegye tőlük jó néven. Egy
141 7 |               De milyen humorral tudják azt a festők élvezni. – Egy
142 7 |             díjaznak, de nem kell nekik azt mondani rá, hogy „kérem”
143 7 |          öltönyeim eladásából bevettem, azt mind elköltöttem a temetésre.~–
144 7 |                  Milyen szerencse, hogy azt is elrabolta a Péter, mert
145 7 |               Péter, mert ha otthagyja, azt is ottrekeszti az osztrák
146 7 |          azonban az én kezembe kerülve, azt, mint önnek magántulajdonát,
147 7 |                 Azzal ne áltassa magát. Azt elhiszem, hogy ön képes
148 7 |               majd akad kiadó elég, aki azt megvásárolja. Ez a legkapósabb
149 8 |     ezüstfonálon csüggő datolyák. Egyre azt kérdi, hogy mikor lesz szabad
150 8 |            örömtől az öreg fickó, mikor azt átadták neki!~Selyemruhák
151 8 |                 tovább Strasbourg felé. Azt gondoltam, hogy ezalatt
152 8 |                azon állt a karácsonyfa: azt pedig megbolygatni nem lehet,
153 8 |                  Ön bizonyosan hallotta azt a diákbonmot-t, mikor a
154 8 |             diákbonmot-t, mikor a tanár azt kérdezte a stúdiótól: „Mikor
155 8 |            kerekre felnyíltak.~(Ez most azt gondolja, hogy az egész
156 8 |               Hát hiszen már megjelent; azt is elhoztam – mondá Lándory,
157 8 |           mysteriosus kis könyv jó volt azt elpalástolni; a kezébe kapta,
158 8 |              ismét leolvasta az arcáról azt a gyanakvó sejtelmet.~–
159 8 |                 a gyanakvó sejtelmet.~– Azt mondanám kegyednek, hogy
160 8 |              még nagy kelete! – Én erre azt feleltem neki, hogy ebben
161 8 |             merényletről: szándékozom-e azt megakadályozni; akad olyan
162 8 |                 Gyámleányom bizonyosan (azt aláhúzva) megírta önnek
163 8 |      felbontatlanul dobták a kandallóba azt a levelet, amelynek a címén
164 8 |             nagyobb a többinél.~Lándory azt is olvasta az arcból.~(–
165 8 |             mondtam hozzád: megtetted-e azt?)~Utoljára Godiva felállt
166 8 |              őket – mondá Bertalan –, s azt fogom tenni velük, amit
167 8 |             kezdett. Lándory észrevette azt, s fölkelt a karszékből,
168 8 |              cukorbáránykáját megkapva, azt a két kezébe szorítá, s
169 8 |             Godiva, elöl menve, sietett azt a kitárt könyvet becsapni,
170 8 |                 falusi lakában.~– Tegye azt, Godiva kisasszony. Van
171 8 |     szemrehányással állt előtte, mintha azt mondaná:~„Hát semmi egyéb
172 8 |             volt öltözve Lándory, akkor azt mondá nagy halkan:~– És
173 8 |             sírjára.~– Már én megtettem azt – mondá Bertalan.~Godiva
174 8 |       megdöbbenve nézett reá. Tekintete azt mondá:~„Hát ki vagy te?
175 9 |       hadjáratnak babértalan hadvezére. Azt a nagy szolgálatot, amit
176 9 |            mosolygott hozzá.~Godiva már azt is megtudta, hogy Saroltának
177 9 |                 a leány elbámulva. – Én azt hittem, hogy önt ünneplik.~–
178 9 |               szó: „Spicli” – kutyanév. Azt mindenki dicsérőleg elismeri
179 9 |                 ő e néma beszédet.~– Ön azt gondolja e percben: ha „
180 9 |         rendítettek meg. Hanem mikor ön azt mondja: „Te nem vagy oka
181 9 |              látsz bennem, valahányszor azt a fekete öltönyt meglátod”:
182 9 |                 szót emelve Godiva, aki azt hitte, hogy az csak trópusi
183 9 |               mondtam el senkinek soha. Azt csak akkor mesélhetném el,
184 9 |                  aki már mindent tud, s azt akarnám, hogy szeressen
185 9 |          szeressen belém: tudja meg még azt is.~– Ez hát csak lovagias
186 9 |               meg száz elítélt rabot, s azt mondjam nekik, fussatok
187 9 |                legyen igaztalan.~– Hja! Azt nem számítom az emberi lények
188 9 |               mond ön?~– Nekem folyvást azt hazudja, hogy egészséges;
189 9 |                igaz lesz hozzám. De már azt nem fogja szóval megmondani.~
190 9 |                Hogy mit értett ezalatt, azt két nagy könnycsepp magyarázta
191 9 |          gyanakodva nézett reám), midőn azt a kikötését hallottam, hogy
192 9 |              nem köt ki hajó soha. Csak azt kell mondani az átutazónak,
193 9 |            elfogni és megbüntetni. Szép azt elnézni, hogy les rá. Az
194 9 |           Bertalan leveté a kabátját, s azt teríté a földre, hogy a
195 9 |                 eb, akkor legelőször is azt a kabátot fogja széttépni;
196 9 |                Ez a baja!~Már most csak azt a csontot kellett volna
197 9 |               de mikor már hozzákezdett azt hivatásul venni, akkor vagy
198 9 |              teljes keserűségéből sírt: azt a hideg, átlátszó, viaszfehér
199 9 |         megfogta Godiva kezét, odatette azt Sarolta szíve fölé, s ott
200 9 |                fél.~És elnézte merengve azt a megdicsőült arcot. Egy
201 9 |              hogy tudta volna, miért?~S azt gondolá magában, hogy milyen
202 9 |                 ővele.~Sokszor előhozta azt Godivának, hogy milyen nagyon
203 9 |               nélkül.~Ha nevetni akart, azt mondták neki: ne kacagj,
204 9 |               ifjú arc közelített felé, azt mondták neki: „Ne nézz rá,
205 9 |                ráismert: Bertalan volt.~Azt is ugyanaz a szívgyöngeség
206 9 |        kölcsönös bemutogatása. Még csak azt sem árulja el senki, hogy
207 9 |                 szedni a gondolataimat. Azt sem tudom, mihez kezdjek?~–
208 9 |                írni. Beletanultam.~– Én azt gondoltam, hogy elébbvaló
209 9 |              minden. Nekem megmutatta ő azt darabonkint, s eltanakodtunk
210 9 |                 megcsalta önt, mikor ön azt kérdezte: mire lesz az a
211 9 |                még vannak emberek, akik azt hiszik magukról, hogy ők
212 9 |                leveleit kapták, könnyen azt hihették, hogy maga a halott
213 9 |               gömbölyű halom oldalában. Azt a helyet Lándory atyja alakítá
214 9 |                az a természettudós, aki azt meg tudja nevezni?~A hosszú,
215 9 |             Tudok – susogá Godiva –, ön azt gondolja: „Ne menj el, maradj
216 9 |               örökre!”~Az volt.~– És ön azt gondolja rá vissza – szól
217 9 |                 tudom önnek követni. Ön azt gondolja: te szeretnéd,
218 9 |                gondolatait.~– S erre ön azt mondja: mégsem tehetem azt;
219 9 |              azt mondja: mégsem tehetem azt; mert azzal, hogyha én a
220 9 |               Bertalan. – S mármost még azt is kitalálom, hogy micsoda
221 9 |            szívemből kiolvasni. Ugyebár azt, hogy „Mit törődöm én az
222 9 |                két kezét, s kényszeríté azt, hogy a szemeibe nézzen.~
223 9 |       tekintetébe. Most már nem értette azt. Ezek a zöld szemek; a szikrát
224 9 |              ami engem arra készt, hogy azt a kezet, amit kezemben tartok,
225 9 |              önnél. Hát ön megtalálja-e azt nálam?~Godiva a megdicsőülés
226 10|            embernek: – saját maga elől. Azt hiszi az ember, hogy az
227 10|             hogy az lehet! Más ég alatt azt mondhatja: hiszen nem én
228 10|               ködre. Hogy az őt megöli. Azt mondta, hogy asztmája van. –
229 10|             rheumatizmusokról. Az orvos azt tanácsolta neki, hogy a
230 10|                a tettetés. Godiva tudta azt már jól, hogy ő az, akinek
231 10|       amputálták, minden időváltozásnál azt érzi, hogy kezének az ujjai
232 10|               bezárta a kupét. Bertalan azt mondá Godivának, hogy csak
233 10|              sokan vagyunk itt!”.~Egyik azt kérdezé: „Nem üres a félkupé?”~
234 10|              üres a félkupé?”~Egy másik azt mondá: „Lándoryt látom benne
235 10|                Erre a történetre mondta azt Bertalan Godivának, hogy
236 10|                Bertalan Godivának, hogy azt csak egy hetérának mesélhetné
237 10|             hetérának mesélhetné el, ha azt akarná, hogy „az” belészeressen.
238 10|             kezelte a rablott pénzeket: azt hitte, hogy azok forradalmi
239 10|           millióért sem vettem volna el azt a leányt – orrhangzott fel
240 10|         bolonddá tartani, hogy mindenik azt hitte, hogy ő az igazi.
241 10|               úgy tett, mintha aludnék. Azt hitte, hogy jól tud majd
242 10|             maga után a kupé ajtaját. – Azt hittem, hogy ez a sok külső
243 10|         megdicsőült felől, hogy én csak azt vártam, hogy mikor ugrik
244 10|          utálatos rágalom.~– Bizonyosan azt is elmondták, hogy én a
245 10|           kelengyéül veled.~– Nem! Nem! Azt nem mondák – tiltakozék
246 10|                kitalálta Bertalan.~– De azt csak elbeszélték, hogy én
247 10|              boszorkányborsókat.~– Ugye azt beszélték, hogy én nem mehetek
248 10|                 világon.~– Szeretném én azt megismerni.~Bertalan elgondolkodott
249 10|               hogy te erre a meghívásra azt fogod mondani: „Menjünk
250 10|            fogod megtagadhatni magadtól azt az elégtételt, azt a gyönyört,
251 10|             magadtól azt az elégtételt, azt a gyönyört, hogy a lábainál
252 10|     könnycseppnek is. Ez aztán megsúgta azt a nehéz titkot Godivának.~
253 10|               neked, hogy eddig én mind azt tettem, ami az életet megrontja:
254 10|           életet megrontja: ha valamire azt mondták, ez egészségtelen,
255 10|           azokról az örökzöld tájakról: azt hiszi, hogy az a paradicsom.
256 11|             múlt, hogy Godiva kitalálta azt a gondolatját: „Ne menj
257 11|                  ártatlanul szenved; te azt nehéz fogságából ki fogod
258 11|           megszabadult, repülhetett.~Ha azt hinné, hogy az is álom,
259 11|                álom, a halott felemelné azt a leforrasztott ólomfödelet
260 11|                dal volt a meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt
261 11|              halottamat. Látnom kellett azt az örvényt, ami a hullámba
262 11|                sírkertből, s nem látják azt maguk előtt; de a tengerésszel
263 11|            egyik sírhalomról a másikra. Azt hittem, hogy nem tudok a
264 11|              belőle?~– Ki ám. Kár, hogy azt a radikális kúrát, amin
265 11|               hogy a nőmet elvesztém, s azt a dalt, amiben a lelkét
266 11|              bele: ez volt aztán a dal! Azt hittem, hogy megfojt, agyonszorít
267 11|                ő domborodó sírját; csak azt a nagy örvényt amott!~–
268 11|               kilátásaim.~– Ki tudhatja azt, uram. Férfi sohasem bizonyos
269 11|              egy lap a kezembe, melyből azt olvastam, hogy a franciák
270 11|              bír semmiről tudomással?~– Azt tudom, hogy akkor a németek
271 11|                 kapitulációba?~Bertalan azt a zengő tengert vélte hallani
272 11|           csapásokhoz képest?~Hiszen ha azt írja valaki, hogy egy szép
273 11|                 ólomkoporsóban; arra is azt mondja, aki ezt olvassa: „
274 11|               kegyetlenség!” Hát még ha azt írják, hogy egy hatalmas,
275 11|           egyszerre úszhatik bennük. Én azt tanácsolnám önnek, hogy
276 11|                eltiltatik.~Jó is volna! Azt mondani, hogy koporsó! Ólomból!~
277 11|         találkozni a halottjával, mikor azt az egyik koporsóból a másikba
278 12|                 kiszabadítani, mindenik azt hiszi, hogy III. Napóleonról
279 12|                  os kamatokkal.~Lándory azt felelte vissza a Generalinak,
280 12|        bekövetkezék.~Erre aztán Lándory azt válaszolta, hogy csak maradjon
281 12|                 erőszakosan kínálnak, s azt feleli erre, hogy csak hadd
282 12|          gyakorol. Egy fegyenc meghalt, azt fogják temetni. Nazarénus
283 12|     veszedelmesebb raboknál alkalmazzuk azt – mondá az igazgató –, midőn
284 12|                éles kést az asztalra, s azt mondá neki: „Te azt beszéled,
285 12|         asztalra, s azt mondá neki: „Te azt beszéled, hogy ha egyedül
286 12|              egy késsel a kezedben, hát azt a szívembe fogod ütni. No,
287 12|            álljon.~– Kalthahn Péter, ön azt vallotta magára, hogy gazdáját,
288 12|                igaz. Önnek nem lehetett azt az embert megölni, aki önnek
289 12|                példa csábít.~– Én pedig azt mondom önnek, hogy ön nem
290 12|               én ebből mit tudok meg?~– Azt, hogy a biztosított összeget
291 12|          visszavonom a vallomásomat, ha azt mondom: én nem öltem meg
292 12|            egész pénztárkirablás, és ha azt nekem kegyesen el is hinnék,
293 12|             történik, nem kell senkinek azt mondanom, hogy „köszönöm”.
294 12|                 a börtönajtón kilépünk, azt mondom önnek: „Kalthahn
295 12|               azért szeretett meg, mert azt mondtam neki, hogy nem tartom
296 12|                mellét kimutatva, mintha azt akarná, hogy a lelkébe lássanak.~–
297 12|                 Nem mondok ellene. Csak azt az egyet kérem, hogy ha
298 12|              annak is tudom a titkát.~– Azt nem tudja ön, uram – szólt
299 12|               határozott hangon –, mert azt csak ketten tudtuk: s az
300 13|                 fegyencnek nem hirdetik azt ki, hogy egy társuk kegyelmet
301 13|              hozott volna.~– Ne hidd ám azt, Péter (Lándory most már
302 13|               bűvészetben járok, amikor azt mondom, hogy sokat tanultam
303 13|              illavai lázadásod titkára. Azt mondád, hogy ez a nevezetes
304 13|            fújta a füstöt a havannából. Azt hitte, hogy azzal befellegzi
305 13|                vezette a vizsgálóbírót, azt vallva, hogy valamint a
306 13|              többi rablott értéket, úgy azt a szekrényt is egész tartalmával
307 13|           összegyűrve a pofájába tömte: azt gondolta, Illaván van, a
308 13|           útjain keresztül felkeresitek azt a várromot, amelyben a Lis
309 13| mámorgerjesztőhöz, midőn az elítélt rab azt hallja, hogy a bírája kitalálta
310 13|                 el nekem; de többet is. Azt is, hogy hová van elrejtve
311 13|                 hagyott hátra. Ellenben azt a ravaszságot követte el,
312 13|                 elcepelt egy teremig, s azt ott lefektette, a falra
313 13|                ön mondta. Hanem mármost azt is hadd adjam elő, amit
314 13|         csempészett szivart szív. Ha ön azt, amit most tőlem megtudott,
315 13|                 megkegyelmeztek, s hogy azt a vizsgálóbíró, a hírhedett
316 13|         mindenütt a halálítéletét. Mert azt, uram, megbocsátották önnek
317 13|               gondolom) ön maga elviszi azt Seigniers-be. Ott a végrendelet
318 13|               jogosított családtagoknak azt mondja: itt vannak az ellopott
319 13|          fickónak.~Az pedig nagy halkan azt mormogá a fogai között:~–
320 13|                el a lovát vagy tinaját. Azt hitték, hogy most is abban
321 13|                A messzeségben jól lehet azt látni Budetin felől is,
322 13|               napot, Lándory úr!”~Tehát azt a tervet kelle foganatosítani,
323 13|        színvázlatot elkészítem, s aztán azt mondom, hogy majd odahaza
324 13|                 festőművész úr.~Az úrnő azt mondá, hallotta már egyszer
325 13|           azonban festő az ember, akkor azt keresi, hogy melyik oldalról
326 13|               bizonyított ellenem, akik azt állították, hogy a gót architektúra
327 13|                 kapott egy köszöntőt, s azt mondva magában, hogy az
328 13|         csudájára.~Vajon nem ette-e meg azt a két urat ott a várban?~
329 14|                Péter úr köszönte szépen azt a reváns-kilátást; ő a medvétől
330 14|               vérzést elállítják. Péter azt tátongó sebnek nevezte.
331 14|           útközben olyan jól kidolgozta azt magában, hogy otthon már
332 14|           lepattant a sín, s annálfogva azt be kellett kötni, mintha
333 14|             nevét a bejelentési ívre, s azt viszik legelőbb is a várparancsnokhoz,
334 14|                 azután a szolgabíróhoz.~Azt nem írhatta még ez ívre
335 14|          megérkezett az igazgató úr is. Azt már a vendéglőteremben tartóztatta
336 14|                kincseire, s megtalálják azt a sok aszfaltot, terra di
337 14|              meg a végrendeletet, tudta azt, hogy ez a fiát teszi örökösévé,
338 14|              letett korábbi végrendelet azt kitagadja mindenből, s a
339 14|                keresztülírt szavakat, s azt kérdezé Pétertől:~– Van-e
340 14|               De úgy hiszem, annak, aki azt legelőször a kezébe kapja.~–
341 14|                 is olvasta végig. S aki azt egyszer átolvasta, soha
342 14|                 ha franciául beszélnek, azt a foglár nem érti meg. És
343 14|                a megértése után kezdtem azt a Monterossót mint egy derék,
344 14|              Péter. – Ön nem felejtheti azt el, hogy ön vizsgálóbíró
345 14|           egészet, azután is lesz ideje azt a tűzbe dobni. – Az már
346 14|             után, amire a lélekgyógyász azt mondja: ezek az elmehábor
347 14|                 mert ezek legalább csak azt fogják felőlem bizonyítani,
348 14|            embert szólni.~Énnekem tehát azt kell bebizonyítanom, hogy
349 14|          végakaratom megszilárdítására, azt leginkább bizonyítja annak
350 14|                hogy ha végrendeletemben azt fogom kikötni, hogy az unokaöcsém
351 14|                 Sidonia grófné előtt, ő azt a magyarázatot adta, hogy
352 14|             Médea” nevet. Ő – az anya – azt kívánta, hogy „Madleine”
353 14|     felfegyverezve, még önakaratából is azt a szokást tartja, hogy erősen
354 14|              valami elrontani való, hát azt a mostohája hajtotta tökéletességre.
355 14|  szenvedélyeinél. Ha igazi anyja volna: azt mondanám „majomszeretet”
356 14|        guillotine alatt hagyja a fejét, azt egyenesen a mostohaanyjának
357 14|                 a saját jövedelméből, s azt énelőttem titokban tartotta.
358 14|             hangjegyeket. Egyszer aztán azt is elárulta, hogy fuvolázni
359 14|             felköszöntést tettem: akkor azt az egy poharat kiürítette
360 14|                 a szája el nem mondott, azt elmondták a szemei. – Ismerem
361 14|           egymásnak vannak teremtve!~Én azt hittem, hogy a feleségem
362 14|                 az ő cselszövénye volt, azt bizonyosan tudom. A részvevők
363 14|              részvevők ugyan igyekeztek azt a kártyajáték közben támadt
364 14|            hasonló őrjöngések. Én mégis azt hittem, hogy ez sikeres
365 14|                Elfogadtam az ajánlatot. Azt mondtam Hermione-nak, hogy
366 14|                futott ki a szamovárból, azt paráholtam el.~Aztán olvasott
367 14|                ennél a sornál úgy fogja azt odavágni az asztalhoz, mint
368 14|          végrendeletemet felcserélni, s azt egy másikkal helyettesíteni,
369 14|                 meg hagyja el!~Tehát én azt a föltételt szabtam a fiam
370 14|           excentricitásaival; megszokom azt a gondolatot, hogy nagy
371 14|                a kloákába.~De tehetem-e azt, hogy nyitott szemmel, jól
372 14|                 is végrendeletemnek, én azt nyugodt lélekkel bocsátom
373 15|               benne. Nem vette észre se azt, hogy keserű, se azt, hogy
374 15|                 se azt, hogy keserű, se azt, hogy hideg.~– Nem dobjuk
375 15|                 legjobban tudja nemcsak azt, hogy ki „volt” Monterosso,
376 15|                 volt” Monterosso, hanem azt is, hogy kinek „látszott”?
377 15|           Ripaille-tól származtak. Úgy! Azt még nem mondtam, hogy abban
378 15|                is valami. Majd elmondom azt is, hogy „mi?” – Ön odáig
379 15|          fogadást kellene tenned, a cél azt is megérdemelné. – Lyonelt
380 15|               esküvőre. Erre udvariasan azt felelte, hogy nem mehet,
381 15|        szertartás mellett ment végbe. – Azt tehát követni kellett a
382 15|                jól vagyok, aminél fogva azt hiszem, hogy a végét járom.
383 15|         Londonba is meghívást kapott, s azt természetesen elfogadta.
384 15|                a tűzokádással; elkezdte azt maga. Nagy szcéna lett a
385 15|            szalonokban. Majd előteremti azt a Lándory! A Lándory csodaember!
386 15|         Kazántól Tobolszkig fellázítani azt a százhatvanezer deportált
387 15|                 de Suisses”. Legfeljebb azt tudtuk meg, hogy mi történik
388 15|                mi lett a commune-ből.~– Azt leverték teljesen, maguk
389 15|               már a kezében volt.~– Hát azt hiszed, hogy amit Monterosso,
390 15|            tolvaj elkövetetlen hagyott, azt én fogom megtenni?~– Én
391 15|                én magam tudnám.~– Pedig azt hiszem, hogy ez, ha nem
392 15|             Blanc gróf lelke bizonyosan azt mondaná rá: így tegyek.
393 16|              vissza is fordult.~Lándory azt hallá suttogni: „Ez ő!”~
394 16|              ékeskedik. Hanem hát mikor azt festették, még a császár
395 16|             találni az ő expozéjában.~– Azt mi jobban tudjuk, uram.
396 16|                nem létezett: annálfogva azt a hivatalos jelentésbe belefoglalni
397 16|                 uram!~– Nekem okom volt azt a megjegyzést tenni – mondá
398 16|                 a jegyző hiába forgatta azt jobbra-balra, az nem nyílt
399 16|               Hát ez hogy nyílik fel?~– Azt is az én emberem fogja megmutatni.~–
400 16|               fogja megmutatni.~– Hát ő azt honnan tudja?~Lándory iróniás
401 16|                is jól tudta, s eszerint azt vehette ki belőle, ami neki
402 16|         tömegében található fel; akinél azt a rablást elkövetett Monterosso
403 16|        letéteményező maga nem jöhet elő azt visszakövetelni.”~Lándory
404 16|       végrendelet felolvasásakor; pedig azt már a legrosszabb vaudeville-író
405 16|             vesztes félnek nagy oka van azt hinni, hogy Lyonelt a két
406 16|             önnel voltak szemben. Hanem azt csakugyan nem tudom kitalálni,
407 16|            vetett felé? Majd kitudom én azt, csak egy olyan magam rangjabeli
408 16|                 rambouillet nyája volt: azt is mind ezüstre váltotta
409 16|                 teheneket. – Erre aztán azt vágta vissza neki a marquis,
410 16|                 marquis, hogy »Ön éppen azt teheti a Lis Blanc gyémántokkal,
411 16|                szekrényt találjam.«”~– „Azt meg is fogom tenni!” – mondá
412 16|              hagyján!” – monda ő. – „De azt láttad volna, mikor a souspréfet,
413 16|           amennyit megbírt; – no iszen, azt a képet, azt a szemet láttad
414 16|                  no iszen, azt a képet, azt a szemet láttad volna, amit
415 16|          látványra! Hej, hogy csapta be azt az ajtót a souspréfet úr
416 16|               fenyegető ragyogását.~…Ha azt tudják, hogy Pétert mint
417 16|                 házipapja, s ez közölte azt a grófnővel. Úgyhogy a grófnő
418 16|              sarkantyús csizma a lábán. Azt, hogy franciául hall és
419 16|              meghódítani? Volt, aki már azt is tudta, hogy meg is bukott
420 16|             Lándory nem bánta volna, ha azt nem itt, az ebédlőasztalnál
421 16|             mindenki elhallgatott. Hisz azt már mindenki elmondta egymásnak,
422 16|              feleségeé is.~Lándory csak azt a hatást vizsgálta, amit
423 16|           ellenfele szívének irányozva, azt egy féltempóval megelőzni
424 16|              zavarba jött.~– Hát már ön azt honnan tudja? Cagliostro
425 16|                 kártyájába lát. Sietett azt eltakarni.~– Hát Napóleon
426 16|                  És önök is mind látták azt. Ez az a sárga lepke, mely
427 16|                 földi otthona, s sejtve azt, hogy az le fog hullani
428 16|              szájából ereszt, odakötözi azt a gallyhoz. Hát ha e mikroszkopikus
429 16|                  a lelkes ember irtsa-e azt ki magából?~A hatás nagyon
430 16|               rossz firma! A souspréfet azt mondá, hogy a lepkét már
431 16|             példák tanúskodjanak, mikor azt világosan megállapítja az
432 16|               fel egy mennybéli hatalom azt a tizenötezer communardot,
433 16|                 elgázoltattunk; kívánja azt valaki, hogy ezek még újra
434 16|         Kifogyhatatlan volt a névsor, s azt összevissza kiáltozta mindenki,
435 16|              Dehogy volt az kifelejtve! Azt már kandidálni sem kellett!~
436 16|            hallgatni mozdulatlan arccal azt a méltó haragtól lángoló
437 16|             grófnő kárhozati kínját, és azt is, hogy Médea egy cseppet
438 16|             fogta el, s az öreg inasnak azt parancsolá, hogy a kávét
439 16|                volt az ötödik.~A grófnő azt hitte, hogy a chartreuse
440 16|                  s beírta, most már nem azt, hanem Lis Blanc Lyonel
441 16|                 L’Aisne Alfréd megtudja azt, hogy mit köszönhet az ön
442 16|              Lándory aztán el is hagyta azt, hogy Médeának mondjon búcsúzó
443 16|                alá dugva, igen szárazon azt kérdezé tőle:~– Jegyző úr!
444 16|                nevessen. Csodabogár! Ez azt hiszi, hogy a jegyzőnek
445 16|        diskurzusban van egy vendégével, azt ne zavarja meg. – Alfréd
446 16|             jegyzőkönyv holnapra marad. Azt bizonyosan tudni fogják
447 16|                akik között a codicillus azt a félmilliót felosztja,
448 16|              aztán indult kifelé.~Médea azt látta, hogy az egész társaság
449 16|                izéhez? Hová kell nekünk azt a bejelentést címezni?~Lándory
450 16|              figyelt a jelenetre. Látta azt a sokféle, megszeppenését
451 16|             elmosolyogni törekvő arcot: azt a protegáló instálást annyi
452 16|                 hogy mi bajuk lehet, de azt kitalálta, hogy azoknak
453 16|                 emberre. Ez pedig tudja azt, és packázik velük. Ezek
454 16|                 maradni szállóvendégül. Azt is tudta, hogy miért „nem”?
455 16|        Lándorytól is meleg búcsút vett; azt már formaliter megölelte,
456 17|            aztán, odafordulva Médeához, azt mondá a leányának:~– Te
457 17|         Hallottam – szólt Médea.~– Csak azt, amit mindenki tud. De amit
458 17|         mindenki tud. De amit én tudok, azt nem. Ő mentette meg Lyonel
459 17|            Lyonel meg van szabadítva, s azt egyesegyedül ez úrnak köszönhetjük.~
460 17|             részéről.~– Hogyan? Hisz ön azt mondá, hogy a miniszter
461 17|              Maga odament az ajtóhoz, s azt bezárta kulccsal. Aztán
462 17|                 az arcát.~– Legelébb is azt a helyet kell önökkel megismertetnem,
463 17|            kétezer frankkal.~– Ki teszi azt meg!~– Hát valaki, aki őt
464 17|          Ellenben komolyan hangsúlyozza azt az ígéretet, hogy a jövőben
465 17|       udvarhölgyét. Aztán kérje ki tőle azt a kegyet, hogy mostohafia
466 17|        megszabadítója ellen.~És Lándory azt is jól tudta előre.~A megállapított
467 17|                lépett oda a kocsihoz, s azt kérdezé, hogy hová igyekszik
468 17|                újat terem!~A szomszédja azt mondá, hogy mit ér a csiperkegomba,
469 17|             Nincs odalenn patkány elég? Azt gondolják az urak, hogy
470 17|              raguhoz vaj is kell.~– Hát azt talán nem tudnak odalenn
471 17|            zsiradék elvesztegetődik. Ha azt odalenn egy nagy tartályban
472 17|              óra múlva feladja a fölét, azt szépen leszedik, mészvízen
473 17|              teljesen igaza volt, mikor azt tette hozzá, hogy nincs
474 17|              lejáratából jön fel, amint azt az alulról felfelé emelkedő
475 17|             vajon elő fognak-e jönni?~– Azt pedig asztronómiai pontossággal
476 17|               mély réteg van fölöttünk; azt egy Vezúv sem emelné föl.~
477 17|                 az őrnagy ki nem ütötte azt a kezéből. Arra aztán ökölharcba
478 17|                nem volt Raoul Ripaille. Azt nem látta még senki szaladni.~
479 17|         pattantyúsok rögtön megragadták azt a karjainál fogva, s szétgombolták
480 17|                a leánynak, s meg akarta azt fojtani, s aztán hogy ketten-hárman
481 17|                 el volt keseredve.~– Én azt hittem, hogy jó híreket
482 18|          alviláglátott öltönydarabjait, azt mondá neki:~– Málházz össze.
483 18|                az orvossal szóba állni: azt mondja, hogy az ő baját
484 18|               nincs semmi öltözet: mind azt hajtja, hogy ruházzam fel
485 18|               hajtja, hogy ruházzam fel azt a saját gardróbomból, úgy
486 18|              piócákat rendelt neki, s ő azt mondja, hogy az ablakon
487 18|                 semmit megmondani. Csak azt hajtja, hogy kérdezzük öntől,
488 18|                egyéb egy csésze teánál. Azt is ki fogja ugyan majd hányni;
489 18|              receptet a grófnő számára. Azt Hermione vette el, s kivitte,
490 18|                Az utolsó órák élményei, azt hiszem, hogy a legerősebb
491 18|            torzképe? A sebhelyes arc?~– Azt mind látta.~– És a dinamitbombák,
492 18|               mi” az a Lidy Carcasse?~– Azt ne tudakolja a grófnő. Hanem
493 18|                 meg legyen szüntetve.~– Azt hiszem, hogy ez könnyen
494 18|             Nehezebben, mint képzelnők. Azt hiszem, Seigniers-ben, a
495 18|              vele történt?~– Amikről én azt hittem, hogy az mind fantazmagória!
496 18|     fantazmagória! Mindent elmondott.~– Azt is, amit Lyonel gróffal
497 18|              gróffal beszélt?~– Igen.~– Azt is elmondta, amit a gyémántokról
498 18|          kezdett már átmelegülni, ismét azt az északfényszerű, ijesztő
499 18|          indulatos lüktetéstől.~– Igen? Azt mondá? – lihegé hullámzó
500 18|              fejét.~Aztán kevésvártatva azt mondá Deának:~– Majd ha