Fezejet

 1 2 |      értette, talán ők sem mind a ketten, csak külön-külön, ki-ki
 2 8 |           vacsoránk lesz, s máris ketten vagyunk hozzá.~– Óh, annyira
 3 9 |          őket: tudta, hogy mind a ketten jó kézben vannak; s maga
 4 9 |         Lándoryhoz.~Annyit mind a ketten mégis meg tudtak már egymással
 5 9 |  ugyanazon ürügyet az elmaradásra ketten nem használtak fel.”~A temetés
 6 9 |          A temetés napján is csak ketten ültek egyedül az asztalnál,
 7 10|           többé. Meghaltak mind a ketten szépen.~Vajon „ki”, „hol”
 8 12|           hangon –, mert azt csak ketten tudtuk: s az egyik már halott.~–
 9 13|         fegyházból, s akkor aztán ketten együtt a trencsini erdők
10 13|         maradhat a dolog, amíg mi ketten, mint két angol turista,
11 14|        inkább különböznek. Mind a ketten római katolikusok vagyunk,
12 14|      huszonnyolc. Özvegyek mind a ketten. Nekem volt egy tizenkét
13 15|         temetésénél rendeztek. Ők ketten nagy szerepet játszottak
14 15|          olyan optimista, mint mi ketten; ő, mikor az új pár a hivatalos
15 16|          hogy erre a napra mind a ketten kiadták a meghívókat – egymásnak:
16 18|  eltávozót útjára bocsáták.~Mikor ketten maradtak egyedül a souspréfet-vel,
17 18|          Alfréd.)~– Erről csak mi ketten nem tudunk semmit. Mezőhegyessy
18 18|    belészeret, s akkor aztán ezek ketten versenyeznek a szép jövevény
19 18|          holnap este hozzám. Csak ketten leszünk. S akkor aztán jósolja
20 18|        soha.~A pusztai rózsa~Csak ketten voltak egyedül: a férfi
21 18|          értünk egymáshoz, mind a ketten felemeltük a puskát az arcunkhoz
22 18|            Úgy hiszem, hogy ha mi ketten összefogunk, hát ráncba
23 18| lépcsőházig kijött eléjük. Mind a ketten kézcsókkal üdvözölték. Fekete
24 18|           Lándory. S azzal mind a ketten letelepedtek a fűbe. Aztán
25 18|    mutatta be magát.~Aztán mind a ketten összecsókolóztak Bertalannal,
26 18|     rákezdeni a nevetést.~Csak ők ketten nem nevettek: Bertalan meg
27 19|         mélységbe. Itt vagyunk mi ketten. A fő-fő ellenség: „a diabolus
28 23|    Horácnak az „excuse”. – Ah, ti ketten lesztek az én „szomszédaim”.~
29 26|          lelkű leány.~Erre mind a ketten kacagtak.~– Becsületemre
30 26|          belőle marquis-nőt; s ti ketten, szép egyetértésben megosztjátok
31 27|  üléseiből fennmaradt. Ott laktak ketten Péterrel; amíg csak a hó