Fezejet
1 4 | vádolnak, annak rögtön meg kell mondani az igazat.~– Kérem – szabadkozék –,
2 4 | Elég lett volna neki annyit mondani: „Nézzetek rám, és aztán
3 7 | díjaznak, de nem kell nekik azt mondani rá, hogy „kérem” vagy „köszönöm”.
4 9 | hajó soha. Csak azt kell mondani az átutazónak, hogy az ott
5 9 | zokogás; nem tudta tovább mondani.~– Ejh, ejh! Uram! Hát ön
6 10| erre a meghívásra azt fogod mondani: „Menjünk el!”, hogy nem
7 10| nejét.~Egy szót sem tudott mondani. A lefüggönyözött lámpás
8 11| Aztán még valamit akart mondani a haldokló. De már nem volt
9 11| kitalálta, hogy mit akar még mondani. S ő mondta el neki:~Van
10 11| eltiltatik.~Jó is volna! Azt mondani, hogy koporsó! Ólomból!~
11 13| egyszer el találta előtted mondani a tolvajok vezére, hogy
12 14| én holnap el fogom önnek mondani az egész naplónak a tartalmát. –
13 14| elkezd csintalan anekdotákat mondani Brantôme-ból a jámbor sorornak,
14 16| Uram. Önnek nehéz valamit mondani. Olyan nagy a hála, amivel
15 17| Önnek meg kell szóról szóra mondani, hogy mit akar a mostohafiával
16 17| mondókáit.~– Szabad még annyit mondani fiamnak, hogy mind a megszabadulását,
17 18| Aha! Ezt Bosco szokta mondani, mikor valami espiègleriehez
18 18| kedélyállapotjáról én is tudok egy mesét mondani. Lehet Médea grófnő előtt
19 18| s elfelejtette neki azt mondani, hogy „tessék helyet foglalni!”.~
20 18| aki nem tudott okosat mondani, az mondott szépeket.~–
21 18| procura.~– Szokott ön igazat mondani, marquis?~– Furcsa! Hát
22 18| hogy én szoktam igazat „is” mondani. Hanem csak négyszemközt.
23 21| Semmi bajom. Egy szót akarok mondani.~– Velem nem beszélhetsz
24 21| Bocsáss be. Valamit akarok mondani.~Erre a szóra kinyitá az
25 21| Bertalan.~– Mit akarsz nekem mondani, Dea?~– Azt, hogy „imádlak”,
26 24| férjére: nem tudott mit mondani. Sidonia grófnő hamarább
27 25| Csak egy szót akar neked mondani.~– Süsse meg a szavát! Hisz
28 26| Lyonel, mit akarsz ezzel mondani?~– Dönthetetlen elhatározásom,
29 27| hogy… (nem fejezte be, amit mondani akart, másfelé fordítá a
|