Fezejet

501 18|                indult, reggelre odaért, azt hitte, hogy másik este megint
502 18|         sürgetett ügyre. Küldjék el már azt a szükséges dokumentumot
503 18|            Blanc-ügyben.~Boisgoberry úr azt a megmaradt üstökét tépte
504 18|                hez címezte az okiratot; azt gondolta: ez is criminalitás.
505 18|              maga mellett?~– Hja, uram, azt ön nem érti. Azt csak mi
506 18|                  uram, azt ön nem érti. Azt csak mi tudjuk „itten”.
507 18|                előtti állása nem engedi azt, hogy a felesége nevelt
508 18|             kívánnak tőle egyebet, csak azt, hogy ugyanabban az időben,
509 18|                 Blanc-féle okirattal?~– Azt most negyedszer én magam
510 18|             háziasszonynak.~A concierge azt a felvilágosítást adta a
511 18|              álla alatt keresztülkötve, azt csipkés csokrával egészen
512 18|               magától felnyílt az ajtó. Azt Boisgoberry úr ismét betette
513 18|                aztán karon fogva vezeté azt fel a vas csigalépcsőn a
514 18|           minden „échec”-et vallott. Ha azt kérdezte tőle, hogy olvasta-e
515 18|               pezsgő Veuve Cliquot. Már azt el kell ismerni, hogy a „
516 18|          Hirtelen öntse a gallérja közé azt a chartreuse-t, s aztán
517 18|               egyedül a souspréfet-vel, azt mondá Lándory:~– Uram! Nekem
518 18|              Ugyebár, mikor meglátta ön azt az áll alatt keresztülkötött,
519 18|                a szíves vendéglátást, s azt mondta, hogy utánasiet a
520 18|               valóban meghátrált előle, azt hitte, fiú. Csak azután,
521 18|                még azelőtt hogy híttak, azt nem tudom; mert elfelejtették
522 18|              főúri családnak a tagja?~– Azt mindenki tudta. Hanem arról,
523 18|               kegyelmezve: hát akkor én azt gondoltam, hogy sokkal jobb
524 18|                    Ne adj’ Isten!~– Hát azt én nagyon sajnálom. Mert
525 18|               felé. Eszerint tehát csak azt a kis időhaladékot kell
526 18|              parasztoké.~Lándory, látva azt, hogy hosszabb időt lesz
527 18|             egymással?~– De igen. Hanem azt gondolom, hogy az ilyen
528 18|                értek ez alatt. Én tudom azt jól, hogy teneked senki
529 18|              vagy elhalaszthattad volna azt egy rövidke századdal, hát
530 18|  kilencszázkilencvenkilenc. – Hát akkor azt tetted volna, hogy amint
531 18|                tetted volna, hogy amint azt a régi divatú vasszekrényt
532 18|              szökik el vele), hát akkor azt tette volna, hogy elhozza
533 18|                De L’Aisne Alfréd. Annak azt mondja: „Nézze, uram, itt
534 18|                  Ezer ember közül mégis azt mondom, hogy kilencszázkilencvenkilenc
535 18|          ezáltal természetesen kivívtad azt, hogy én, valahányszor valaki
536 18|               nevedet előhozza előttem, azt felelem rá: „Ez egy igen
537 18|                 ha engedted volna, hogy azt a haszontalan fickót, a
538 18|           alakot megmenteni segíts. Hát azt is megtetted. Én bizony
539 18|          legfőbb titka. Aki megtréfált, azt visszatréfálom, de meg nem
540 18|              párbajom nem volt.~Lándory azt gondolá magában, hogy ez
541 18|                 nem is vár, de előidézi azt, hogy a kölcsön kapottat
542 18|                 ez az ember?~– No, csak azt mondom, hogy mi igen jó
543 18|                 hogy meghőköltél, mikor azt a szót ejtettem ki: „minálunk”.
544 18|       karperecet veszek neki ajándékul, azt teljes életében dicsekedve
545 18|              kétszerkettőm ki nem adja. Azt pedig, hogy egy gazdag nőnek
546 18|                volt eszébe a mámi! Hisz azt inkább elvenném magam; ha
547 18|            elcsodálkozót; pedig tudta ő azt jól; csakhogy éppen jónak
548 18|                 ötlet. Te ajánlod nekem azt a nőt, akitől elváltál,
549 18|                Különös, nemde? Magam is azt hiszem. Akarod, hogy elmondjam
550 18|             engedelme nélkül. Hát akkor azt gondoltuk ki, hogy amicára
551 18|                 nem lágyítanak. – Hanem azt az egy genre-t, a szent
552 18|           miatyánkot mondta el. S mikor azt kellett volna hangoztatnia,
553 18|            Isten engem úgy segéljen!” – azt susogta, hogy „de szabadíts
554 18|                téve. S én elfelejtettem azt az ujjacskáját megcsókolni.
555 18|              arcképét megmutatom neked! Azt, amelyiket nem tesznek a
556 18|              Megérdemlettem volna, hogy azt méltányolják. – A búcsúvétel
557 18|              fel Bertalan felindulva.~– Azt hát! Ha úgy viseli magát.
558 18|                szemtelenségeket mondok? Azt gondolod, hogy volt valami
559 18|               vetnem a kabátomat. – Hát azt csak teheti az ember a felesége
560 18|                 A homlokom izzadt, s én azt a szalvétával törülgettem.
561 18|              Kértem, hogy vesse le ő is azt a fránya nagy hímzett kendőt,
562 18|             keresztül van kötve. Ő erre azt felelte, hogy neki nincs
563 18|                csak le találtam rántani azt a kis hajpótlékot, ami viaszkkal
564 18|             akartam őt csókolni. Nem is azt; meg akartam harapni!~Bertalannak
565 18|              Nílus-kék atlaszbútorok! – Azt hittem, hogy mindjárt el
566 18|               minálunk, Budapesten csak azt sajnálja az ember, hogy
567 18|          gyilkos élvezet után hazatéret azt mondá Alfréd nagy elbúsultan
568 18|               hord most az egész világ; azt is a kezében összehajtva
569 18|         Csakugyan ördöngös ember vagy!~(Azt bizony más kombinációk útján
570 18|                 fekete bársonyszalag. S azt a fehér uszályt végtől végig
571 18|              Hát egyike az öreg uraknak azt mondta a hajamra, hogy vajon
572 18|           leányka erényesen”. Úgy őrzöm azt a szerződést, mint a frigyládát.~
573 18|          szabadkozék Alfréd.~– Olyankor azt hiszem, hogy Sappho vagyok –
574 18|            kihirdetésig tagadni szokás. Azt is tudom, hogy ön még gyászol,
575 18|             kisasszony.~– Ah, ça! Önről azt mondják, hogy gondolatolvasó,
576 18|                veres perzsa longshawlt, azt félig maga elé rántotta.~–
577 18|                 sütnöm.~– No, hát kérem azt a megszolgált fricskát.~–
578 18|                 megszolgált fricskát.~– Azt majd adassa ön meg magának
579 18|               játszani is. Tudta érezni azt a szóval kifejezhetetlent: „
580 18|                 a „rendező”-könyvvel, s azt mondá a művésznőnek: „Ön
581 18|                de akit ön nem szeret, s azt fölcserélni egy másikkal,
582 18|                pedig megengedte magának azt az élvezetet, hogy elébb
583 18|                 az a kis kopott emberke azt mondá önnek, hogy „jól játszott”.~–
584 18|                 Soubise herceg építteté azt Guimard kisasszony számára,
585 18|                félmillió frankért vette azt át a lutrin nyertes Dulan
586 18|              grófnétól.)~Lándory, mikor azt olvasta, visszagondolt arra
587 18|                 ön, hogy elszavaljak?~– Azt a jelenetet, amidőn dajkájának
588 18|                be nagyobb mérséklettel. Azt szeretem, hogy nem utánozza
589 18|                 viszontszerelemre?~– Én azt hiszem, hogy igen. Ámbár
590 18|           Melpomené konyhája szegény.~– Azt gondolja ön, hogy mikor
591 18|             szerepét.~– Ah! Ön megtenné azt? Nem mertem rá kérni.~–
592 18|                 megfogom a két kezét, s azt mondom neki, hogy „Hohó,
593 18|                    Hát én így terveztem azt ki. Phaedra szerelmi dühében
594 18|             önön kívül nem mondja nekem azt, hogy „te!”~– Jól van, kis
595 18|              küzd egymással szívében, s azt visszatükrözni az arcnak,
596 18|              küldték. A sárgarigó-fütty azt jelenti: „jöhetsz, nincs
597 18|            veszedelem” a sirály-sivítás azt mondja: „ki ne jöjj, veszély
598 18|               nádiveréb furcsa éneklése azt jelenti: „most jöjj ki,
599 18|              borospalack. Néha megtette azt, hogy a puskája csövét töltette
600 18|                s tövise is legyen, hogy azt is megszúrja, akit szeret,
601 18|                 megszúrja, akit szeret, azt is, akit nem szeret. – Hát
602 18|            felőle senkinek. Előhozattam azt a jó betyárparipát, amin
603 18|       mindenféle embert a hátán; hacsak azt nem érzi, hogy emberére
604 18|            futtában hirtelen megtorpan, azt várva, hogy a lovagja a
605 18|                 tud?~– Egész életünkben azt tanuljuk. – Holdvilágos
606 18|              éjjel mindig ébren vannak. Azt sem tudni, mikor alhatnak.
607 18|            másik palackot kezembe véve, azt mondám: „Héj, te leány:
608 18|                 a nemes paripával lehet azt méltán összehasonlítani.
609 18|               cigány mellett eldaloltam azt a betyár nótát, amit még
610 18|               csal annak a szemébe, aki azt hallja, anélkül, hogy tudná,
611 18|              bizonyos volt. Talán éppen azt, amelyiket jobban megszeretett?
612 18|                Mert sohasem lehet tudni azt a leánynál, hogy mikor válik
613 18|           danolt és kacagott. Odáig még azt sem kérdezte tőlem, hogy
614 18|                megragadja a vállamat, s azt súgta a fülembe: „Most már
615 18|             egyszerre magam előtt látom azt, akire várok.~Scilla felállt,
616 18|                szó kiugratta. Tudtam én azt.~Lándory sem tudott már
617 18|                 tele őszi kökörcsinnel, azt választottuk ki a halálos
618 18|                 van nőve a paripájához, azt hiszi, hogy mindjárt le
619 18|                    Amint aztán a betyár azt látta, hogy nem csinálom
620 18|               reám süté. Az egyik golyó azt a már egyszer keresztüllőtt
621 18|                Csak a maga számára írta azt meg, anélkül, hogy arra
622 18|    visszafojtott bosszú bélyegei.~– Ah! Azt hittem, már Párizsban sem
623 18|            vettem volna be Taskentet?~– Azt nem, hanem Scillának a szívét.~–
624 18|               voltam „Hyppolit”.~– Sőt, azt is tudom már, hogy ki az
625 18|               kisasszonynál nem szükség azt a titoktartást őrizgetni,
626 18|           barátok maradunk. – Most csak azt szeretném még, ha elvennéd
627 18|                Sidonia pedig felolvasta azt Médea előtt.~Médea nem szólt
628 18|      árverezteti a koronagyémántokat.~– Azt hiszem, hogy éppen azért
629 18|                 hatalmas vadászterület. Azt szeretném megszerezni.~–
630 18|    mostohafiammal is megkedveltethetném azt a kedves, szép országot.
631 18|             bámulva nézett rá.~– Hát te azt honnan tudod?~– Minden hírlapban
632 18|                    De Lándory nem fogja azt az áruló szót kimondani –
633 18|             mert annak a kedélyállapota azt nem engedi. Sidonia grófnő
634 18|         társaság (férfi, nő) arcán mind azt olvashatá, hogy őt most
635 18|                megkezdett zsolozsmát; s azt mondá a hozzá közel álló
636 18|     színvallomás.~Senki sem ismerte más azt a dallamot.~Senki sem tudta,
637 18|               Lándory nem értette volna azt meg; ha abból a szempillantásból,
638 18|                 az íróasztala fiókjából azt a lezárt étuit, amiben Godiva
639 18|                 Capri szigetén festette azt egy fiatal művész. Remekmű
640 18|                 mintha beszélni akarna.~Azt odatette maga elé, s beszélgetett
641 18|      megismerkedtem, elhatároztam, hogy azt kiadom, ha ön beleegyezik.~–
642 18|         vállalatba ön bele fog bukni.~– Azt bízza ön rám.~– Hát ráállok
643 18|               felháborodásán.~– Igenis. Azt a nőt, akinek arcképe ott
644 18|            tetszik önnek, beleszúrhatja azt a klauzulát is. Majd jót
645 18|            szemében el nem homályosíták azt; akkor megcsókolta forrón,
646 18|                 utoljára.~Aztán lezárta azt.~Visszatűnt a megjelent
647 18|            olyan sokkal tartozunk, hogy azt nem tudjuk meghálálni –
648 18|              hálámat említém, s ön erre azt mondta, hogy a hála egy
649 18|                 nem volt igaza?~– Mégis azt mondom, hogy a hála nem
650 18|              észrevehető csókkal érinté azt.~Sidonia nyugodt hangon
651 18|            semmit sem látunk belőle. Én azt az ajánlatot teszem önnek,
652 18|               rajta, hogy megcsókolja-e azt a kezet? Ha arra hallgatott
653 18|             urának a haját felbodrozni. Azt nem engedte másnak.~– Uram! –
654 18|                szerencséjét is. A fickó azt hiszi magáról, hogy ő valami
655 18|           egészen úgy ment végbe, ahogy azt az ország törvényei parancsolják.
656 18|            bérkocsija volt.~A bérkocsis azt kérdezte a megérkezés után,
657 18|                  hogy várjon-e? Lándory azt mondta neki, hogy várjon.~
658 18|                 ő szeret-e?~„Igen! Amíg azt hitte rólam, hogy Lohengrin
659 18|           cassette-et hozott a kezében! Azt Lándorynak nyújtá.~– Lándory
660 18|                 a pénzes cassette-et, s azt mondja: „Adieu, mesdames:
661 18|              vezető sodrony. Ki tehette azt?~Hermione maga futott ki
662 18|               Jeant megtalálta valahol, azt hozta magával a grófnő elé.~–
663 18|               ragadja el Médea grófnőt, azt akadályozzuk meg.~– Hiszen
664 18|               mellett ültek a kocsiban, azt kérdezé Médea Bertalantól:~–
665 18|           sokkal jutányosabb.~Tehát már azt keresi, hogy hol lehet olcsóbban
666 18|               lehet kapni, mint másutt; azt a helyet fel kellett keresni. –
667 18|             Lándory szállva volt, Médea azt a vallomást tette, hogy
668 18|             rajta!~– És egy omlettet?~– Azt, azt!~– Befőttel?~– Nem!
669 18|                 És egy omlettet?~– Azt, azt!~– Befőttel?~– Nem! Sonkával.~–
670 18|              bőröndöt cipeltek utána, s azt letették az elfogadó- (étkező-,
671 18|             bámult, s elfelejtette neki azt mondani, hogy „tessék helyet
672 18|            pincérrel együtt fülön fogta azt a kisebb, egyszerűbb bőröndöt,
673 18|                 haza az uraságok.~– Nem azt – mondá Lándory. – Hanem
674 18|          megcsókolta az ajkát.~És Médea azt tűrte!~Aztán leült melléje
675 18|          odakoccintva a másik pohárhoz, azt mondá vidám hangon.~– „Viva
676 18|                 elveszti bele az eszét, azt az ő nagy eszét, amire olyan
677 18|        elzüllött árvák gyámatyja.~Médea azt hitte, hogy ez az ember
678 18|         eszményképe. A magyar pusztáról azt gondolta, hogy az egy szibériai „
679 18|          mindenütt. Az egész berendezés azt hirdette, hogy az „első”
680 18|              végigjárt Médea, csakugyan azt hitte, hogy egy új világba
681 18|             előtte párolgott! Nem lehet azt tollal leírni, hogy micsoda
682 18|                Valakit megtréfálni, aki azt fölveszi.~– Hát várj: majd
683 18|            szakítottak kilenc fűszálat. Azt az egyik a kezében tartja,
684 18|           baraboly?~– Eredj! Cudar! Még azt is kitalálod!~A baraboly
685 18|             hallottam soha.~Médea aztán azt is megtudta, hogy mi az „
686 18|                kísérletek, a kutatások! Azt mind végezze el ki-ki a
687 18|            hazamegy, kefélje le magáról azt a lisztet, ami ráragadt,
688 18|                  Ő az okosabb (legalább azt állítja), s az „okosabb
689 18|              csókolt a templomban, most azt a kézcsókot visszaadom.~
690 18|            heveskedék Dea –; de énnekem azt a jelvényt mutasd m eg.~
691 18|           jelvényt mutasd m eg.~Hát biz azt nem messze kellett keresni.
692 18|                 nyúlt a maga poharához: azt veté ellen, hogy a fejébe
693 18|          csárdás, még maga is eltanulta azt, egy nyalka huszárkapitánynak
694 18|           rugdalóznak, toporzékolnak, s azt táncnak nevezik; a parasztleányokat
695 18|               háziasszonyt sem kímélik, azt is előre-hátra ráncigálják;
696 18|             között.~Ekkor aztán Lándory azt tette, amit más ember is
697 18|               az egészsége, magasztalta azt a tudós orvost, aki a halálos
698 18|               fel a kocsiba maguknak. S azt Deával megfelezték; de bizony
699 18|          utazásra példálózni. Más ember azt tette volna, hogy a főváros
700 18|              pedig egy kertészlábtóval, azt mondá neki: „tedd le; visszamehetsz!” –
701 18|                a maga lakását, ki fogja azt egészíteni, s felragasztja
702 18|                építéséhez, odaragasztva azt sárgyurmával az ereszhez,
703 18|                  Dea gyönyörködve nézte azt a munkát!~Bertalan aztán
704 18|                fogait, míg egyszer csak azt vette észre, hogy valósággal
705 18|            gyulladt: hirtelen eltakarta azt mind a két kezével, s aztán
706 18|               szüksége volt a harmatra, azt megitatta könnyeivel, s
707 18|          kímélet-időny”. Félbeszakítják azt csupán a nyári lóversenyek,
708 18|                 a vad, lovastól együtt.~Azt a sok rossz élcet, amit
709 18|            Murcusnak nevezik, az utóbbi azt is meghallja, ha Horácnak
710 18|                 volt az, akiről a mamám azt mondta, hogy ennek az úrnak
711 18|         sógoromban egyúttal feltaláltam azt a titkos mentoromat, aki
712 18|                 komolyan volt mondva.~– Azt hiszem, hogy nálam nélkül
713 18|              még, és meséld el nekem is azt az érdekes vadászkalandot,
714 18|                  Közel volt hozzá, hogy azt a markában összemorzsolt
715 18|            szörnyű ereje, a légbe dobja azt, mint a macskát, s estében
716 18|             használni.~Mikor vége volt, azt kérdé Lándorytól:~– Nos?
717 18|           magyar urak egyedül maradtak, azt mondá az effendi Lándorynak:~–
718 18|        Lándorynak:~– No, barátom, eddig azt hittem, hogy a legnagyobb
719 18|                Furcsa! Hát mit tudhatja azt az ember, hogy mikor mond
720 18|               lenni. Mikor ez a Lándory azt a paradox igazságot kimondta,
721 18|                 járatnak cifra ruhában, azt eszem és iszom, amit ők,
722 18|          nevettek együtt.~Lándory tudta azt jól, hogy minden embernek
723 18|            asszony-gyereknek egyformán. Azt ne sajnálja az ember a „
724 18|           lecsavargatá, s Péter elrakta azt a tartályába.~E munka közben
725 18|              innen Lis Blanc grófnőnek? Azt ő maga viszi fel reggelenkint
726 18|   Figyelmeztetlek rá, hogy ha énelőttem azt a vallomást teszed, hogy
727 18|            alkalma nincs senkinek, hogy azt a levelet felbontsa és elolvassa.~–
728 18|             nagyon gondolkodóba ejtett. Azt mondják, hogy mikor egy
729 18|               Ohó! „Höher Péter!” Én is azt mondom, amit az öreg spanyol
730 18|              tudok képzelni.~– Nehéz is azt; hanem hát éppen azért aludjunk
731 18|              ami mondva volt. Tegnap is azt mondom a Zsuzsinak: „Hozz
732 18|                 nekem egy tál „meszet”. Azt mondta, hogy nem lehetett
733 18|                hozzánk, és itt marad.~– Azt én tudtam.~– Most már én
734 18|               levelében Bertalan, ahogy azt Péter Lidy által megkapta.
735 18|                 az eredményt – más férj azt mondta volna rá fanyarul: »
736 18|                Médea nem találja sehol. Azt képzeli, hogy ha ő Bernátfalvára
737 18|             rejtett alkalmatosságainak, azt valószínűvé teszi az a körülmény,
738 18|                sóhajtott, és nem szólt. Azt, hogy Lidy Péternek a felesége,
739 18|        Üdvözöllek.”~Erre aztán Bertalan azt válaszolta, hogy: „Kedves
740 18|               irigységtől. Azért kértem azt a tejet, hogy nem akartam
741 18|        Vesztenél előttem az értékedből. Azt azonban nagyon szeretném,
742 18|                 lehet. Vagy az, hogy te azt feleled az én meghívásomra,
743 18|                  Vagy pedig az, hogy te azt mondod a levelemre: „elmegyünk,
744 18|           meghívástokra idejöjjön. Nem. Azt nem teszi, ha mindjárt egész
745 18|                cimborák ezóta keresnek. Azt fogják hinni, fátákat üldözök.
746 18|           Nagyon pironkodnám miatta, ha azt a benyomást hagynám hátra
747 18|         játszott nálam!” Ha te valahogy azt hinnéd, hogy én most azért
748 18|                 tudok.~– És előmozdítod azt?~– Minden tehetségem szerint.~–
749 19|          borozóasztaltól, s felcserélik azt a kártyázóasztallal. Mind
750 19|                 gyümölcs az?~– Elhiszem azt. Ez a híres formozai szilva,
751 19|           Hermione csupa dacból ízlelte azt meg.~Mikor aztán a szájában
752 19|         gyönyörködjék benne Lándory úr.~Azt is leszakította, s azzal
753 19|                  és nem ragad másra. De azt egyikük sem tudhatta. –
754 19|               tudta.~A formozai lakosok azt a gyümölcsöt csak gyömbérrel
755 19|              olyan, mint a rossz kutya, azt harapja meg, aki fut előle:
756 19|              előle: aki átlépked rajta, azt nem bántja.~Amíg az orvos
757 19|                a tiltott gyümölcsön. Ha azt mondtam volna neki, „Tessék,
758 19|                 s erőszakkal rabolja el azt, amit gyöngédséggel ki nem
759 19|               közbeszorították. Megkapd azt a kezét, amelyiken a gyűrűket
760 19|                 veszélyt, hát küzdje le azt egyedül.~      ~A délesti
761 19|               az idő. Az urak el tudták azt tölteni az istálló megtekintésével.
762 19|                már megbocsátani; de még azt soha, hogyha egy kedvenc
763 20|                Az asszonyok eszményképe~Azt tartják, hogy akkor a legveszedelmesebb
764 20|               az asztalnál, Hermionéről azt mondták, hogy nem jöhet
765 20|               az ajtót, s kopogtatására azt a választ nyerte a belül
766 20|               csak azért is meg kellett azt látogatnia. Mire való a
767 20|          találta valami regényesnek. De azt nem tudta volna magának
768 20|                 ő sem közelített hozzá. Azt megmondták neki, hogy a
769 20|            felindult; a második percben azt mondta: „Nagyon jól van”.
770 20|            egyebet levélnél: megátkozta azt, hogy sohase teremjen gyümölcsöt,
771 20|       Szentírást.~– Óh, kérem, folyvást azt tanulmányozom. Hát nem tudja
772 20|     házasságtörő asszonyt eléje hozták, azt mondá: „Bocsássátok meg
773 20|                Te egy szent vagy. Hanem azt a szép bűnöst, az ördögi
774 20|        zavarhatja meg a légyottot; mert azt az összebeszélt cimborák
775 20|              Ejh! Ne veszkődjék. Hagyja azt a szép asszonynak.~– Azóta
776 20|            mélyen elaludt a karszékben; azt két hajdú sem bírja életre
777 20|               pokol! – Segítsen, uram!~(Azt hitte, hogy Lándory jött
778 20|       kolerabeteget tart itt a házánál! Azt maga ápolja, orvosságot
779 20|            szeretik, úgy, hogy nem kell azt titokban tartaniuk.~– Tehát –
780 20|           lennél – szólt Médea.~– Én is azt akarom. Hát mi hiányzik
781 20|               vinaigre de toilette-tel.~Azt Lyonel egészen elfecsérelte
782 20|             akart visszatérni.~– Mindig azt a vadásztűz mellett fetrengő
783 20|           párducbőr lábpokróccal; akkor azt súgá neki oda a Lidy Carcasse:~– „
784 20|           Carcasse:~– „Raoul Ripaille!” Azt a rúgást visszaadtam!~Aztán
785 21|                a kastély felvonóhídján, azt mondá Péter Lidynek:~– No,
786 21|               ezalatt veszt – másutt! – Azt hitték a játszótársak.)
787 21|                  Párizsban nem játsszák azt. Ő csak nézte a játékot,
788 21|                 szorított”. (Drukkolt.)~Azt, hogy egy kocsi gördült
789 21|             pezsgő-beadásról hallottam. Azt inkább elvégezheti Alfréd.
790 21|              pezsgő még jeges legyen, s azt mindig az erupció után kell
791 21|           kedélye fel volt háborodva. Ő azt az egész jelenetet nem ilyennek
792 21|          szobáját kinyitja. Megpróbálta azt elfordítani; az ajtó zárva
793 21|            akarsz nekem mondani, Dea?~– Azt, hogy „imádlak”, s itt akarok
794 22|           férjen, aki egyedül nem tudja azt, amit mindenki tud.~Az egész
795 22|                grófnő. A fájáról akarta azt szedni; nem másoktól hallani.~
796 22|             vágott a szavába Sidonia. – Azt látom, hogy ön jó étvágyat
797 22|           további. Mi történt közöttük, azt én nem tudom; mert engem
798 22|               hazafutott innen.~– Akkor azt is megmérgezték. Vagy talán
799 22|               egy levél Lándory címére. Azt is ott olvasta el a Dea
800 22|            Sidonia grófnőnek; megtoldva azt a saját fantáziája alkotásaival (
801 22|            végigolvasá, aztán beledobta azt a kandallóba. Még csak azt
802 22|              azt a kandallóba. Még csak azt sem próbálta meg, hogy azt
803 22|              azt sem próbálta meg, hogy azt a kályhát elmozdítsa a helyéből.
804 22|                 grófnő írta.~Ő átnyújtá azt a férjének, hogy olvassa
805 22|                is lett volna – ahogy én azt az embert ismerem –, akkor
806 22|              annál fogva hurcolta volna azt ki szobájából! – Ahogy én
807 22|               ki szobájából! – Ahogy én azt az embert ismerem…~Médea
808 22|             annak a zöld szemeit. Eddig azt tudta, hogy azok mély, szelíd
809 22|                ajkaira bízta az imáját, azt hitte, így bizton felhat
810 22|            férjem? Ön itt marad vele?~– Azt parancsolta, hogy kísérjem
811 22|         utasítást?~– Mára semmit.~Ebből azt is lehetett érteni, hogy „
812 23|                 szorítva visszafojtotta azt.~Aztán Bertalan kezét ragadta
813 23|           Bertalan kezét ragadta meg, s azt szorítá görcsösen az ajkaihoz.~–
814 23|            lesztek az én „szomszédaim”.~Azt is megértették.~Azzal leültek
815 23|                    Hozassunk újat.~Amíg azt elhozzák, a három játszótárs
816 23|           megérte hát De L’Aisne Alfréd azt a rég előkészített pillanatot,
817 23|           pusztai rózsáért” megtettünk, azt az „üvegházi liliomért”
818 23|             csövébe homok került, mikor azt Lyonel a jobb kezéből kiejté,
819 23|                gyöngyházgombba ütődött, azt kétfelé törte, s aztán átfúrta
820 23|           odahívta Lyonelhez.~Már akkor azt feltették egy gallyakból
821 24|                üdvös cél mind nem menti azt ki. Azért ez mégis egy végzetes
822 24|                az ágyában. Ma nem bízta azt a dajkára. Egész éjjel annak
823 24|             vidékre. Felvitette magához azt a nagy távcsövet, amellyel
824 24|                 kőkereszt.~Egyszer csak azt látta, hogy az erdő sűrűjéből
825 24|       megragadja a kezét, összecsókolja azt, és kacag, s a kalapját
826 24|                a szolgához, és átölelve azt, megcsókolja annak az orcáját.~
827 24|          odarántva a karjai közé a nőt, azt kiáltja neki: „Nem hagylak
828 24|            akkor rémült el Médea, mikor azt olvasá, hogy a férje is
829 24|                 gondoskodott róla, hogy azt a kabátját, amelyet a golyó
830 24|             anyám.~– Ah, én nem mondtam azt neked, hogy tálald ki egyszerre,
831 24|                Szeretem, hogy elmondtam azt neki, amit tőled hallottam.
832 24|                Az Isten igazságos volt. Azt ejtette el, aki bűnös.~–
833 24|                láncra kötve tartja.~– S azt akarod, hogy én meg az ezeregyéjszakai
834 24|               Rettegtem az Istentől! Te azt nem tudod, hogy mit szenvedtem
835 24|       szenvedtem én azon az éjszakán.~– Azt jól mondod. Az én álmomat
836 24|          idejéig gondolkozzál rajta. Ha azt akarod, hogy én hagyjalak
837 24|          biztosítsam, kezedbe teszem le azt az ötszázezer frankot, amit
838 24|               Carcasse!~Péter kitalálta azt, amit az ura gondol e percben.~
839 24|           elbámulva.~– Igen. Az urával. Azt mondta, hosszú útra mennek.~–
840 25|                 Éppen egy perccel elébb azt mondta az anyjának:~– Te
841 25|          elmegyek innen.~És ő nem várta azt be.~– Látod! – kiálta fel
842 25|                nem ő volt-e valaha, aki azt mondá, hogy a világ minden
843 25|             lakik!~Nem ő volt-e az, aki azt mondta, hogy a szerelem
844 25|                a búza között.~Ebéd után azt mondá Sidonia leányának.~–
845 25|        elhajtatott Albisora félé.~Médea azt hitte, hogy most már neki
846 25|          lehetett meglátni.~– Kerüld el azt a kocsit – mondá Sidonia
847 25|              így bizonyosra vette, hogy azt a másik kocsit a háta mögött
848 25|          előttük járó kocsinak a porát, azt parancsolá a kocsisának,
849 25|       megszólította.~A szakállas kocsis azt mondta neki, hogy „Zdravsztvujtye
850 25|                 rossz genre-nak tartják azt, amit úgy nevezünk: „egymást
851 25|            ilyen férjet a magaménak, én azt bálványomnak tartanám, megtiltanám
852 25|                 egymás ellenébe, s hogy azt a másikat meg nem ölte a
853 25|               nem ölte a halálos golyó, azt csak egy véletlennek, egy
854 25|               határos dühvel Sidonia.~– Azt hitte, hogy te itt maradsz –
855 25|           semmit.~Scilla szavának állt.~Azt írta volt Lándorynak: „Ha
856 26|                 esni, mert Sidonia mama azt vette a fejébe, hogy semmi
857 26|           szeretőm volt. Hanem hát most azt a bolondot vette a fejébe,
858 26|         számításodból egy koefficienst. Azt, hogy Scilla nemes lelkű
859 26|              aranybányákat nyitott meg. Azt mondják, hogy az egész orosz
860 26|                 Neki név kell.~– Hát’sz azt kaphat nálam. Nekem kettő
861 26|          végrendeletének a másolatát, s azt kegyes volt Scillának megküldeni.
862 26|               katolikus hitből kitérsz, azt mondá:~– „Nem! Ezt nem vehetem
863 26|              Inkább kitépem a szívemből azt az érzést Lyonel iránt,
864 26|                kellő bélyeggel ellátva. Azt a jelen levő társaság előtt
865 26|                magukra maradának, akkor azt mondá Sidonia Lyonelnek.~
866 26|            eddig, annyira megvetem most azt a teremtést. Itt a levél,
867 26|                szívtelenséget elítélem. Azt, hogy ön amerikai petróleum-királyokat,
868 26|                utóirata is van.~„Nehogy azt mondja ön, hogy Lis Blanc
869 26|                megosztjátok egymással – azt, amit bírtok! Lyonel nagyot
870 26|              összeszorított fogai közül azt mondta neki:~– Raoul Ripaille!~*~
871 27|                   Ah, most ez a címe?~– Azt tudod, hogy máltai lovaggá
872 27|           albisorai birtokát Lyonel, de azt nem mondta meg, hogy arra
873 27|         forintnyi adósságot vett fel, s azt be is tábláztatta. Most
874 27|             ezen a bajon?~– Add kölcsön azt a kétszázezer forintot,
875 27|             erélyét.~– Kedves maman! Én azt az összeget, amit Lándory
876 27|              már a születésem órájában, azt megmondja a nevem. Ha az
877 27|                 néztem a mások játékát, azt tudva, hogy azoknak szabad
878 27|              szavait elhinni. Mindennap azt hallottam, hogy nekem pokolra
879 27|       iszonyattal töltött el, amikor te azt mondtad, hogy csókoljuk
880 27|       bevezettél a fényes világba, ahol azt tanultam, hogy vagy minden
881 27|             beletaszítottál a sárba. És azt, aki fölemelt, megtisztított,
882 27|           megbocsátottam neked. – Hanem azt a percet, amelyben ama bajadér
883 27|            bajadér velem szemben állva, azt mondá nekem: „egyenlők vagyunk;
884 27|                 megérdemeltetted velem, azt nem felejtem el neked soha! –
885 27|               amit Médea eléje tartott. Azt hitte: a tükör a hibás.~
886 27|           engedelmes leányt, aki mindig azt tette, amit az anyja parancsolt
887 27|               iránta irgalmat. Mindenki azt mondja: „úgy kell neki!”~–
888 27|               bankár történetéből, hogy azt a szolgája azzal a ciánkálival
889 27|           használt.~Erre gondolt, mikor azt a csendes mulatságot megszerezte
890 27|              fényképészeti szerek közül azt a fekete üvegcsét. Aztán
891 27|                 kehely ezüst födelével. Azt hallotta, hogy a méreg veszti
892 27|             hatását a napfényen.~Hagyta azt magában elolvadni.~Mindent
893 27|                 túlélhet az ember, csak azt nem, ha kinevetik.~Hát megsiratni
894 27|                 akarta magának szerezni azt az utolsó mulatságot, hogy
895 27|                tekinte szét maga körül. Azt hitte: álmodik.~Újra elolvasta.
896 27|                arcát az ég felé emelve, azt a levelet kebléhez szorítá
897 27|                két kezével. – Más ember azt mondta volna: „Van Isten
898 27|                Van Isten az égben!” – ő azt rebegé: „Van még ember a
899 27|                 a jószágára kirándulni. Azt sem örömest tette. Mindenütt
900 27|                    Hát a másik hol van?~Azt már lefektették az apja
901 27|             házunkhoz került.~– S nekem azt mondták, hogy… (nem fejezte
902 27|              elteltek a maguk örömével, azt mondá a nejének: – Nem szólsz
903 27|             amit én sohasem vettem föl; azt mondtam, hogy majd ha egyszer
904 27|                ezt a levelet. Ma kaptam azt az anyádtól.~– Az anyám
905 27|                Fizetem pontosan. – Csak azt nem bírom megérteni, hogy
906 27|             egyéb.~      ~Másnap reggel azt mondá Bertalan Deának.~–
907 27|            barátfalvi otthonunkba.~– De azt csak nem hozhatod fel indokul,
908 27|                  beszámoló beszédet”.~– Azt majd én is meghallgatom.~–