Fezejet
1 2 | Meg volt fojtva. Hát annak micsoda vasgyúró mesehősnek kellett
2 6 | súgott az urának a fülébe, „Micsoda spanyolviaszkszagot hozott
3 7 | leány saját kívánatára.~Micsoda bizarr ötlet ez attól a
4 8 | több könyv közé bedugni.~– Micsoda könyv volt az? – kérdé Bertalan. –
5 9 | értekezni, amiket akkor tanul. Micsoda gyönyörű sottise-okat mondanak
6 9 | még azt is kitalálom, hogy micsoda választ vél ön az én szívemből
7 12| ártatlanul szenvedő Pétert.~– Micsoda Godiva? – kiálta fel a rab.~–
8 14| Megvallom igazán, hogy micsoda hatást tett rám, mikor megláttam.~
9 16| ki az a Raoul Ripaille?~– Micsoda név az a Raoul Ripaille? –
10 18| a félreértőt játszani.~– Micsoda? Te Médea grófnőre gondolsz?
11 18| midőn megházasodtam. Hélas! Micsoda búcsúlakoma volt az a rue
12 18| Scillának adná az elsőbbséget. Micsoda kolorit! Kaméleoni színváltozás!
13 18| Mennyi báj! Minő mozdulatok! Micsoda aranyzuhataga a hajfürtöknek!
14 18| ellenfélre nem akadtam. Micsoda musculatura! Kemény, mint
15 18| Akkor lásd meg aztán, hogy micsoda szemeket forgat majd reád
16 18| Rettenetes állapot!~– Micsoda erkölcsök; mikor az ember
17 18| azt tollal leírni, hogy micsoda íz van abban? Kétszer is
18 18| hiperbolákat – dörmögé Bertalan.~– Micsoda hiperbola? Hát nem ott voltál
19 18| keserűvé tesz. Ön nem tudja, micsoda kínzó érzés valaki iránt
20 18| mintha megértette volna, hogy micsoda merénylet készül ellene,
21 21| ugrott valamennyi vendég.~– Micsoda? – hörgé az effendi. – Kolera
22 21| ezt nekünk nem mondod? Hát micsoda házigazda vagy te?~– S még
23 22| szobájában van – felelt Lidy.~– Micsoda „úr” szobájában? – kiálta
24 25| ugrált a szoba közepén.~– Micsoda az? – kiálta rá Scilla. –
25 26| Ah, ha te tudnád, hogy micsoda nő az!~– Ha én tudnám, hogy
26 26| Ha én tudnám, hogy Scilla micsoda nő! Ez jól volt adva. Mintha
27 26| fiskális úr, jegyző úr.~– De micsoda nagy parádéval fogadnak
28 27| az ember nálad hagyott.~– Micsoda „ember?”~– No, hát, Lándory
|