Fezejet
1 5 | végzés a fő feladat. Néha, midőn sietős végeznivaló volt
2 7 | jött ki a hálószobájából, midőn a két úr Staunerrel együtt
3 7 | várt rá valami meglepetés, midőn Budapestre visszatért. Az
4 9 | gyanakodva nézett reám), midőn azt a kikötését hallottam,
5 9 | végnyugalom helyéül, akkor, midőn ez a puszta domb a tagosztályban
6 11| fölött, aminőt nem érzett, midőn kedves halottjának a kezét
7 12| azt – mondá az igazgató –, midőn a fogházon kívül bocsáttatnak.
8 13| ehhez a mámorgerjesztőhöz, midőn az elítélt rab azt hallja,
9 14| megírtam, tízéves volt akkor, midőn Sidonia grófnő szép szemei
10 16| magát keményen védelmezi, midőn körüle már simára letarolva
11 16| mind a kettőnek az arcán, midőn önnel voltak szemben. Hanem
12 16| nyújtá a jobb kezét. – S midőn Bertalan elfogadta ezt a
13 17| volt, amelyben itthagyta, midőn a férjétől különvált.~A
14 17| mostohafiam.~– De a marquis; midőn a távollevő Lyonelért poharat
15 18| ismét betette maga után, midőn vendégével együtt belülkerültek,
16 18| csókjaival elborította, s midőn szabadon bocsátá, ott állt
17 18| Lis Blanc grófnő mellett, midőn én szégyenemben, fájdalmamban
18 18| kellett, hotelt és istennőt, midőn megházasodtam. Hélas! Micsoda
19 18| volt benne valami varázs, midőn e fiatal, üde hang anyai
20 18| fagyni érzi ereiben a vért, midőn fiának az arcán az iszony
21 18| elrejtettek, míg én jól láthattam, midőn szemeim hozzáélesedtek az
22 18| félig megvetett; de most, midőn tudja, hogy egész ember
23 18| elférünk – szólt Médea, midőn körültekintett a teremben.
24 19| Alig telt bele két óra, midőn Hermione kisasszonyt utolérték
25 21| asztalt, s volt erős „hallali, midőn a „run” csakugyan „kill”-
26 22| alig lépett be szobájába, midőn megérkezett Médea is – egyedül.~–
27 26| ugyebár? – kezdé Lyonel, midőn a szobájába érve, Sidoniát
|