Fezejet

 1 5 |          önök küldetve?~– Arra nem vagyunk.~– Akkor kérném, hogy Stauner
 2 6 |  visszajövök ide, s megnézem, hogy vagyunk? Ha ön jól van, én is jól
 3 8 |     vacsoránk lesz, s máris ketten vagyunk hozzá.~– Óh, annyira meggondolatlan
 4 9 | szobácskában. Mi itt a magunk urai vagyunk. Egyedül magunké! Kívül
 5 9 |            előbb: „Hiszen kollégák vagyunk!”~Amint a napok rövidülni
 6 9 |        cetera… vigasztalhatatlanok vagyunk, hogy…~…éppen most utazunk
 7 9 |           utazunk fürdőkre; …benne vagyunk a szüretelésben; …a nőm
 8 10|        hogy „Kissé nagyon is sokan vagyunk itt!”.~Egyik azt kérdezé: „
 9 12|          egymást. Tudjuk, hogy kik vagyunk, egyikünk sem kérkedik;
10 14|           ketten római katolikusok vagyunk, külső ceremóniák megtartásában
11 16|      volnék az?”~– „Akkor kollégák vagyunk. Én is sok mérget kevertem
12 17|    ráfordítá a néma zárt; „egyedül vagyunk; nem hallgatózik senki”.~
13 18|         sans façon! Egészen itthon vagyunk. Menjünk a háziasszonykához.~
14 18|      Amióta elvált férj és feleség vagyunk, mindennap meglátogatom
15 18|        bifszteket.~– Hiszen őhozzá vagyunk híva vacsorára.~– Éppen
16 18|     gyűlölnek azért, mert gazdagok vagyunk: a magyaroknál ünnepelni
17 18|              Ah! Hiszen mi sógorok vagyunk! – szólt Lyonel, kezét nyújtva
18 18|            egymást? Hiszen sógorok vagyunk.~– Nem tagadom.~Azzal Lyonel
19 18|       elárulnók, hogy hitvestársak vagyunk.~…Hát ha még valósággal
20 18|            hogy „Kedves sógor! Itt vagyunk egy egész társasággal, medvét
21 19|       történik minden.~– Akkor jól vagyunk.~      ~Ez a beszélgetés
22 19|            leesik a mélységbe. Itt vagyunk mi ketten. A fő-fő ellenség: „
23 20|            most már nagy gyermekek vagyunk, s a nagy gyermekek másként
24 23|   görcsösen az ajkaihoz.~– A végin vagyunk? – rebegé suttogva.~– Szót
25 23|           föl a tarokkasztalt. Itt vagyunk mind a négyen.~– Alfréd
26 27|         azt mondá nekem: „egyenlők vagyunk; ön is olyan, mint én!”,