Fezejet

  1 2 |              fajdsültet?~– Köszönöm! Én csak teázom.~– Itt van az
  2 2 |            csak teázom.~– Itt van az én helyem. Átengedem – szól
  3 2 |         minden politikai elítéltnek. Én már ma kihozattam Rózsa
  4 2 |             Pipába, traktálja meg az én rovásomra.~Ezt a Lászlót
  5 2 |    tisztességes úr volt valaha!~– És én azt mondom neked, kegyelmes
  6 2 |         arcvonása sem mozdult.~– Hát én ajánlok neked egy fogadást,
  7 2 |            fogadást, kegyelmes uram. Én fogadok veled arra, hogy
  8 2 |        valamit, amivel te is nyersz, én is nyerek, az ország is
  9 2 |          tigris, nem foglak el”. Hát én azt mondom neked, hogy fogass
 10 2 |              teáztál velük. Az egyik én magam. Az az ember eltűrte,
 11 2 |              a fogadás második felét én nyertem meg. Nem küldtem
 12 2 |           már ezt is tudod?~– Hiszen én vettem ki a hollétének a
 13 2 |                  Eszerint a fogadást én nyertem meg.~– Még nem.
 14 2 |       embered?~– Igen. Te vagy az.~– Én?~– Igen. Abban a pillanatban,
 15 2 |          díjául feltettem, ez volt: „Én is nyerek vele, te is nyersz
 16 2 |              azt kétségbevonom, hogy én nyernék vele, annak az ellenkezőjét
 17 3 |     szabadságát?~– Dejszen nem ülnék én itt – felelé a rablóvezér;
 18 3 |            volna azokat elkövetni.~– Én másképp akartam. Felajánlottam
 19 3 |    perzekútorhadnagynak, hogy ezután én üldözöm a zsiványt. Nem
 20 4 |         bemutatta magát és társát.~– Én vagyok Lándory Bertalan, –
 21 4 |            Mégis kérném, hogy ezt az én levelemet kegyeskednék ön
 22 4 |      rendőrség detektívügynöke.~– Az én házamnál kívánnak önök vizsgálatot
 23 4 |       mutasson be a családtagjainak. Én itt a Vág-völgyi vasút dolgában
 24 4 |             kell hagyni a hivatalos „én”-jét, s ide csak a kedvesebbik „
 25 4 |              ide csak a kedvesebbik „én”-jét szabad behozni. Látják
 26 4 |            mint a házikisasszony.)~– Én a jobbik énemmel tilinkóművész
 27 4 |             önt tán kínozza? No, hát én rá akarom önt kényszeríteni,
 28 4 |             bűnvizsgálásban?~– Ahogy én tervezem. Most támadt ez
 29 4 |          ki-ki húz ki magának egyet. Én pedig leszek a vizsgálóbíró,
 30 4 |               Kérem – szabadkozék –, én csak egy csomó szivart csempésztem
 31 4 |              csinált hozzá.~– Kérem, én azzal vádoltatom, hogy kuruzsolok.~
 32 4 |             bacilusaim nem működnek. Én ez alatt a vallatás alatt
 33 4 |    bosszúálló. Szeretem és féltem az én mennybeli menyasszonyomat;
 34 4 |         megöltem? – Müllernek.~– Hát én hozok ide tizenkét élő Müllert,
 35 4 | bizonyítvánnyal fogom igazolni, hogy én azon a napon Temesváron
 36 4 |          embert öltem, mi baj aztán? Én magyarországi honpolgár
 37 4 | magyarországi honpolgár vagyok, s az én hazámban a párbaj halálos
 38 4 |          megkapta a gyors választ.~– Én ezt a nevetést fogom ellopni
 39 4 |              csinálna ön vele, ha az én kacagásomat ellophatná?
 40 4 |              kitalálja ön, amit most én gondolok?~– Ki. Ön azt gondolja
 41 4 |          ejnye, mennyire csalatkozom én ebben a mi új vendégünkben.
 42 4 |    kisasszony; – kegyed nem fogja az én arcomat az albumában megörökíteni.~–
 43 4 |            megtiltja azt nekem, hogy én az ön arcát lerajzoljam?~–
 44 4 |          láthatatlan.~– Szeretném az én láthatatlan „én”-emet látni
 45 4 |         Szeretném az én láthatatlan „én”-emet látni az ön vázlatkönyvében.~–
 46 4 |             azt mondja rá: ez nem az én talányom, és idején eltávozik; „
 47 4 |            titkára talált rá: „Ez az én talányom!” Száz közül egy. –
 48 4 |               ha azt képzelném, hogy én vagyok az a századik.~–
 49 4 |        bennünket látogatni?~– Nem!~– Én mégis fogom látni? – Mégis.~
 50 5 |   bankárjánál találtak elszámolásra. Én a fejemmel játszottam –
 51 5 |        keblét, mint most.~– Hát most én mondom meg önnek, hogy ki
 52 5 |           arca a nehéz indulattól. – Én teljes jóhiszeműleg cselekedtem:
 53 5 |            jóhiszeműleg cselekedtem: én azt hittem, hogy egy magas,
 54 5 |             nagy eszmének szolgálok. Én az önök hazájáért, a magyarokért
 55 5 |              orgazdául.~– Orgazda! – Én? – hördült fel Traumhold.
 56 5 |     ugyanazzal az összeggel, amelyet én a magam jegyzetében megmutatok.~
 57 5 |      provenienciája bűneredetű volt, én kötelességemnek tartom e „
 58 5 |              Ott azután beleakadt az én tőrömbe. Eleinte nagyon
 59 5 |            működik az érdekükben. Az én emberem tehát egészen beszédessé
 60 5 |         fogtuk el, különben ez is az én terhemre esik. – Én önnek
 61 5 |            is az én terhemre esik. – Én önnek hálával tartozom,
 62 5 |           kárpáti erdőutakon átjött. Én nem hittem el neki sem egyiket,
 63 5 |       zsebmetszői akasztófahumornak. Én ebből a nevetésből ugyan
 64 5 |           mondá a bankár.~– Csakhogy én a magam gondolatolvasását
 65 5 |          írhatom fel tanúvallomásul. Én csak azt jegyezhetem le,
 66 5 |         nekem újdonság volna! Voltam én már a bagnóban is!” S olyan
 67 5 |          zsenírozta), s azt mondá:~– Én határozott választ adtam.
 68 5 |           meg nem válthatja magát. – Én küldetésemet bevégeztem.~
 69 6 |            ha leszakítod!~– Bánom is én!~– Nem téged, de engem.~–
 70 6 |       csakugyan azok voltak, akiknek én tartottam őket.~– Vizsgálóbíró
 71 6 |         Arról akarok beszélni veled. Én e perctől fogva rendőri
 72 6 |        gondol ön?~– Hát hiszed, hogy én bevárom azt az órát, amelyben
 73 6 |             vád még nem ítélet.~– De én magam ítéltem el magamat,
 74 6 |         kétszázezer forintot kapjon. Én még házsártoskodtam, hogy
 75 6 |     lehetetlen”.~– Így mondtam. Hisz én sohasem játszottam a börzén.
 76 6 |              fájdalom is!~– Most már én mondom, uram, hogy beszéljünk
 77 6 |             előállok, s azt mondom: „Én tettem!”~– Őrjöngsz te!
 78 6 |            miatta a comptoirját. Hát én akkor miért legyek becsületes
 79 6 |        gyönyörű Vág völgyére. Jártam én már ottan egyszer látogatóban,
 80 6 |           mondd tovább!~– Mondom biz én. És hogyha mindjárt a hóhér
 81 6 |           ijesztene vissza. Mi ez az én rossz szürke fejem? Mit
 82 6 |             fejem? Mit érnek ezek az én ostoba csontjaim, ha én
 83 6 |              én ostoba csontjaim, ha én ezeknek az árán megválthatom
 84 6 |              az árán megválthatom az én drága jó kisasszonyomnak
 85 6 |       kisasszonyomnak a sorsát? Akit én kisgyerek korában karomon
 86 6 |            teherrel a lelkemen, hogy én követtem el a bűnt, s más
 87 6 |           Tegye ön, amit akar, uram. Én a szekrényt itthagyom. Hogy
 88 6 |            szekrényt itthagyom. Hogy én mit teszek ezután? Az az
 89 6 |             mit teszek ezután? Az az én gondom. Egy óra múlva visszajövök
 90 6 |              vagyunk? Ha ön jól van, én is jól vagyok. Istennek
 91 7 |             meg; sietek eléjük, mert én zártam be minden ajtót.~
 92 7 |              elő a tapasztalatait.~– Én az éjjel vacsora után, amint
 93 7 |             közeledtek az ajtó felé. Én visszavonultam a szobámba.
 94 7 |           egymást – és úgy, hogy nem én jövök el önhöz”.~Tehát bizonyosnak
 95 7 |             Uram! Gazember volt-e az én apám?~Lándory visszadöbbent
 96 7 |            tudja, gazember volt-e az én apám?~– Nem!~Lándory éppen
 97 7 |         dolgáról, Godiva kisasszony! Én rossz vigasztaló vagyok.
 98 7 |             jóhiszeműsége okozott?~– Én úgy tudom, hogy bőven fedezi,
 99 7 |              kapóra jön ez a kérdés. Én beszélek itt nagy tőkepénzekről,
100 7 |            olyan gondoskodó, hogy az én számomra nyitva hagyatott
101 7 |           azt előre megjósolta, hogy én őt nem fogom oda rajzolni.
102 7 |           következik, az a magamé. – Én tehát választhatok két dolog
103 7 |           összeg esedékessé lesz, ha én hamarább meghalok. S ebben
104 7 |              az esetben az összeg az én természetes örökösömre száll
105 7 |              örökösömre száll át. Az én természetes örökösöm az
106 7 |             meggondolatlan lépéstől. Én azt is megtanultam a biztosítási
107 7 |            Hm. – Különös dolog! – Az én koromban levő leányoknál
108 7 |            hideg víz is oda vezet.~– Én megtiltom önnek ezt a gondolatot! –
109 7 |          túlvilág ajtaját?~– Van! És én megakadályozom önt abban,
110 7 |             Mit mond ön?~– Azt, hogy én nem hiszem, hogy Traumhold
111 7 |    megtalálta azt a gondolatot, amit én csak félve rebesgettem?
112 7 |              csak félve rebesgettem? Én! Én és a végtelen szeretet
113 7 |          csak félve rebesgettem? Én! Én és a végtelen szeretet volt
114 7 |           követett el?~– Kisasszony! Én vizsgálóbíró vagyok. Engem
115 7 |              a saját jellemrajzával. Én akkor azt mondtam: mélyen
116 7 |            azoknak a falanxát akarom én, hogy ön is szaporítsa,
117 7 |              maga a tiszta víz is.~– Én tudok rántott levest főzni! –
118 7 |             Nos, hát elfogadja ön az én tervemet?~Godiva sietett
119 7 |           egy évszám „1848”.~– Ez az én születésem éve. A perselyt
120 7 |            rendőrség. Így azonban az én kezembe kerülve, azt, mint
121 7 |         rajzokat, s küldje el nekem. Én majd találok itten valami
122 8 |              nyugtatványozva lesz.~– Én úgy értettem a szerződésből –
123 8 |    elégtételhez képest?~– Hát hiszen én is tudom, mi a hatáskiszámítás.~
124 8 |            Ki fordította magyarra?~– Én magam. De van rá kilátás,
125 8 |               hogy miért nem ajánlom én az egyenes összeköttetést
126 8 |          lenne ám még nagy kelete! – Én erre azt feleltem neki,
127 8 |              az albumok nincsenek az én kezem közt. Ez azonban nem
128 8 |  karikatur-gyűjteményben megjelenni? Én kaptam a tárgyban legalább
129 8 |             velük, amit jónak látok. Én vagyok önnek a zsarnoka.~–
130 8 |             mint verseket írni. Majd én diktálni fogom önnek.~–
131 8 |                 kérdé Bertalan. – Az én olvasmányom. Egy regény.~–
132 8 |             Fél tizenkettőre volt.~– Én nem tartok órát – mondá
133 8 |          püfölni.~– Mit csináltál az én jó kisasszonyomnak! Te „
134 8 |             Várjon – szólt Godiva. – Én is önnel megyek. – Hová? –
135 8 |          kérdé Bertalan elbámulva.~– Én? Bécsbe. – Minek?~Godiva
136 8 |               az apám sírjára.~– Már én megtettem azt – mondá Bertalan.~
137 8 |             is tegyen meg valamit az én kedvemért, Godiva – szólt
138 9 |           hét nyelven beszél.~– Mert én az egész világot beutaztam.~–
139 9 |             annyit tud németül, mint én magyarul?~– Két leány bizonyára
140 9 |           társaság lesz önnél, akkor én hadd maradhassak távol:
141 9 |       kívánságának adni.~– Lássa ön, én nem hoztam magammal többet
142 9 |         kérdezé a leány elbámulva. – Én azt hittem, hogy önt ünneplik.~–
143 9 |          jönni kell velem oda, ahová én kívánom, és felelni a kérdéseimre.
144 9 |              gondolja e percben: ha „én” – Traumhold leánya, itt
145 9 |             kerülni?~– Ön nem oka az én atyám halálának! – vágott
146 9 |        kivételes lény, Godiva; – ezt én önnek a legelső találkozásunk
147 9 |             Nem ilyen arcokat láttam én már magam előtt megjelenni,
148 9 |          mondja: „Te nem vagy oka az én balsorsomnak: Nézd! Idehoztam
149 9 |           Mindazok között, akiket az én rettenetes kezem megölt,
150 9 |         buckák között. Ő lőtt énrám. Én őreá. Ő rosszul talált,
151 9 |              őreá. Ő rosszul talált, én jobban. Meghalt.~– Hogy
152 9 |             mellett. Ezt a két várat én töltöttem meg halottakkal.
153 9 |     Godivának a vér fejébe szökött.~„Én is tudok egy olyant”, gondolá
154 9 |           Istenre és a magas egekre! Én, az ember, hidegvérrel vertem
155 9 |       kérdezé Godiva.~– Mit keressek én a nagyvilági társaságokban?
156 9 |              a béke életföltétele. S én ettől a jótéteménytől vagyok
157 9 |         kínzó többé. Csak ámít vele. Én tudom jól, hogy ő nagyon
158 9 |               hogy miért mosolyogtam én olyan különösen (akkor gyanakodva
159 9 |        senkinek.~– Egy ilyen hely az én eszményem – suttogá Godiva;
160 9 |        Godiva elbámulva.~– Az vagyok én ott, az a bogár – monda
161 9 |       Lándory ráismert.~– Hisz ez az én Káró kutyám, akit tegnap
162 9 |              az állat szájában, amíg én megszabadítom a bajától?~
163 9 |         bizony.~– No, hát majd merek én! – mondá Godiva, s előlépve
164 9 |            illeti, önnek van címe az én házamnál: gyámleányom. S
165 9 |            maradna a temetés végeig. Én most nem tudom rendbe szedni
166 9 |              tudom, mihez kezdjek?~– Én már tudom. Mert próbáltam.
167 9 |             állású ismerősöknek. Ezt én elvégzem: leszek önnek titkára –
168 9 |       szárazon írni. Beletanultam.~– Én azt gondoltam, hogy elébbvaló
169 9 |              sóhajta fel Bertalan.~– Én tehát itt maradok a temetésig –
170 9 |           Akkor aztán visszatérek az én kis modelljeimhez a festőműhelyembe.~–
171 9 |     magasságban.~– Óh, hogy irigylem én ezt a szép helyet tetőled! –
172 9 |              mint az ember.~      ~– Én még ma este elutazom – mondá
173 9 |              ön úgy tudna olvasni az én gondolataimban, mint én
174 9 |              én gondolataimban, mint én az önéiben.~– Tudok – susogá
175 9 |           gondolja: te szeretnéd, ha én itt maradnék; ha Traumhold
176 9 |              azt; mert azzal, hogyha én a magam sorsát a tiedhez
177 9 |            micsoda választ vél ön az én szívemből kiolvasni. Ugyebár
178 9 |       Ugyebár azt, hogy „Mit törődöm én az egész világgal! Hisz
179 9 |              az egész világgal! Hisz én magam is száműzöttje vagyok
180 9 |         magamnak.” Ezt olvassa ön az én szívemből, ugye?~E szóknál
181 9 |               mosolyra szelídülve. – Én nem gondolok arra, hogy
182 9 |            világból. Pár év múlva az én viselt dolgaimról nem beszél
183 9 |           talált rá. – Ez a századik én vagyok.” – Én megkérem önt,
184 9 |             a századik én vagyok.” – Én megkérem önt, mert szeretem!
185 10|            azt mondhatja: hiszen nem én vagyok!~Az orvos eltávozta
186 10|              vérbe fojtani.~– Megyek én ebből az őrült világból
187 10|     átkiáltson: „Ne rágalmazzátok az én halottamat!”~Hanem aztán
188 10|             egy rémséges gonosztevő. Én olvastam az egész történetet;
189 10|              is jön?~Jött.~– No, már én azért a millióért sem vettem
190 10|                kérdé suttogva.~– Nem én. Még egy kupé választott
191 10|              megdicsőült felől, hogy én csak azt vártam, hogy mikor
192 10|            fog. Ugye elmondták, hogy én kerülöm a világot, amióta
193 10|            az volt a gazember, hanem én, aki tudom, hogy ártatlanul
194 10|    Bizonyosan azt is elmondták, hogy én a biztosító társaságtól
195 10|           azt csak elbeszélték, hogy én a kárvallott felekkel kiegyeztem
196 10|             Ugye azt beszélték, hogy én nem mehetek a feleségemmel
197 10|           van a világon.~– Szeretném én azt megismerni.~Bertalan
198 10|        volnál az útjában annak, hogy én a világban megjelenjek:
199 10|          vonult át.~– Hát nem vagyok én elég szép – dekoltálva?
200 10|          meggyónom neked, hogy eddig én mind azt tettem, ami az
201 10|              ki fognak szállni.~– De én hallottam, hogy Bécsig mennek.~–
202 10|            hogy ebben a kupéban itt „én” vagyok feleségestül; s
203 11|        feledés – mondá a kapitány. – Én tudom, mi az, amit ön szenved,
204 11|            az, amit ön szenved, mert én is vesztettem el egy hitvest,
205 11|       énekelni; olyan hangon, aminőt én soha nem hallottam. Egy
206 11|            Egy dal volt a meghalása. Én azt hittem, hogy ezt a dalt
207 11|           lépdelni, mint ahogy járok én egyik sírhalomról a másikra.
208 11|              a radikális kúrát, amin én átestem, önnek fel nem ajánlhatom,
209 11|         olaszok és osztrákok között. Én ott voltam a lissai tengeri
210 11|           Italia” derekába fúródott, én fenn voltam az árbockötélzeten.
211 11|            ez elkezdett megfordulni. Én az árbockötélzetről egyenesen
212 11|         nagyobb lemondás, mint mikor én egy évig letettem a szivarozásról,
213 11|           egyszerre úszhatik bennük. Én azt tanácsolnám önnek, hogy
214 12|            nekem nem használ semmit. Én tehát kérek tőled egy elítélt
215 12|                 Bocsásson meg, uram. Én ugyan nagyon jól ismerem
216 12|         akarok vele maradni.~– Azért én a közelben leszek. Ez az
217 12|             a közelben leszek. Ez az én kötelességem.~Lándory előrement
218 12|             hozzá. A példa csábít.~– Én pedig azt mondom önnek,
219 12|       Esküszöm, uram!~– Ne esküdjék! Én minden körülményt ismerek.
220 12|            öklével a mellét verte. – Én voltam a gyilkosa.~– Csak
221 12|          szokásos óvatosságot.~– Hát én ebből mit tudok meg?~– Azt,
222 12|        ravaszul nevetett.~– Hát most én ezen mit vegyek magamnak?
223 12|         vallomásomat, ha azt mondom: én nem öltem meg a bankárt,
224 12|      vállvonogatva. – Hát hová jutok én ezzel? Itt most szolid alkalmazásom
225 12|        vissza többet. – Mit keressek én még a világban? Szolgának
226 12|          kiszabadult méregkeverőt?~– Én veszem önt magamhoz – mondá
227 12|              beojtják az ebdühöt. De én nem vagyok se kiskutya,
228 12|             meg csak az igazgatót.~– Én pedig önt fogom innen kivinni,
229 12|            ön arra fog jönni, amerre én megyek, maga jószántából,
230 12|                 Traumhold leánya: az én nőm. Két évig éltünk együtt,
231 12|      munkával tartotta fenn magát az én tanácsom szerint.~– Munkával?
232 12|      jegyzékkönyvecském, amelybe hol én karmoltam valami vázlatot,
233 12|              Lándory eléje vágott.~– Én annak is tudom a titkát.~–
234 12|             halott.~– Sokat tanultam én már a halottaktól.~
235 13|           már tegezte emberét), hogy én valami cagliostrói bűvészetben
236 13|              magát zárni.~– Csakhogy én ezt a zárat fel tudom nyitni.~
237 13|        gyilkosa és kirablója. „Ez az én emberem!” mondá magában
238 13|           Bocsásson meg ön, uram, ha én még egy előbbvalót kérek.
239 13|              hadd adjam elő, amit az én földhözragadt eszecském
240 13|             Magam is gondoltam erre. Én sem bízom másban annyira,
241 13|           ellenség volt közöttük. De én cimbora voltam! Előttem
242 13|         egyszerre rájön, hogy azokat én árultam el; azért kaptam
243 13|            uraknak átszolgáltatom.~– Én nem látom át, hogy mért
244 13|             a kezében lesz a kincs: (én így gondolom) ön maga elviszi
245 13|              kitűzött jutalmat?~– Az én számomra? Hát nem lesz-e
246 13|             Péter lesz a festő.~– De én nem tudok egyebet pingálni,
247 13|       háromorrú embereket a falra.~– Én tudok valami keveset. A
248 13|              jobban kidolgozni.~– De én nagyon goromba vagyok: nem
249 13|             monda Lándory.~– Mármint én, ugye? – hagyta rá Péter.~
250 13|           van tarisznyástul.~– Dejsz én nem festek itten – debachált
251 13|       piktort.~– No, hát majd festek én! – duzzogott Lándory, átvéve
252 14|              foglár nem érti meg. És én ezeknek a megértése után
253 14|           ezt az írást olvasatlanul, én holnap el fogom önnek mondani
254 14|              a festékesládával? Sőt, én szentül hiszem, hogy ön
255 14|    gyóntatószékben megsúghatók, s az én titkaimat meg közli a nőmmel.
256 14|            meg közli a nőmmel. Hanem én azért mademoiselle Hermione-t
257 14|              Köztudomású rólam, hogy én a fehér zászló híve vagyok.
258 14|         Aisne Alfréd, unokaöcsém.~Az én kedves nénémnek a fia legelőször
259 14|       szerető hölgy, se pártvezér! – Én bizonyos vagyok felőle,
260 14|          tenni.~Ezt az embert teszem én vagyonomnak általános örökösévé.
261 14|    beszéljünk az asszonyomról.~Mikor én nőül vettem, egyike volt
262 14|            műtétnek a lehetőségében, én mondhatom, hogy ez igaz.
263 14|          igaz. Az előkelő úrhölgy az én feleségem.~Sokan bámulják
264 14|              orvosnak az ügyességét: én annak az úrhölgynek a szívtelenségét
265 14|             ilyen szent a naptárban?~Én akkori boldogságomban (dicsekedve
266 14|            hozták haza Seigniers-be. Én akkor sem láttam; mert én
267 14|            Én akkor sem láttam; mert én olyankor éppen az epsomi
268 14|           belenézni!~No, hát ezek az én Médea leányomnak a szemei.~
269 14|           jár mindig pórul nála!~(Az én időmben lionnak hívták azokat,
270 14|      tartozik.~És most beszéljünk az én fiamról.~Lyonel anyja kitűnő,
271 14|      felvetett, élvkövetelő ajkak az én családi hagyományom. Ez
272 14|             mellette a bemagolásban.~Én a fiút, mikor már otthon
273 14|             Ezek már benne voltak az én fiamnak a vérében!~Tizennyolc
274 14|             ezt a leányt meglátta az én szeleburdi fiam, egyszerre
275 14|          ivott. Csupán akkor, amidőn én a „leánynk” hazaérkeztére
276 14|      következett egy séta a parkban. Én Sidonia grófnéval hátul;
277 14|              a „Contes Bleues”. S az én Lyonel fiam szépen lefeküdt
278 14|           mostohája kedveért (meg az én bosszantásomra) meg szokta
279 14|        elmondták a szemei. – Ismerem én jól az ilyen szembeszédet!~„
280 14|        Sidonia grófnőt, miszerint az én igen kedves barátom, marquis
281 14|           egymásnak vannak teremtve!~Én azt hittem, hogy a feleségem
282 14|           nőmmel való meghasonlásom.~Én az ő leányának valóban boldog
283 14|          összekoccanásra ráfogni: de én már ismerem az ilyen ürügyeket.~
284 14|          tölté, ahova az udvar járt; én pedig vagy idekünn voltam
285 14|      Brüsszelt vagy Londont. Párizst én nem láttam – a plebiscitum
286 14|           utolszor.~Eltávozásuk után én rögtön leültem az íróasztalhoz,
287 14|    fogalmaztam a grófnőhöz.~„Madame! Én ezennel kijelentem önnek,
288 14|      kijelentem önnek, hogy ha ön az én Lyonel fiamat a házánál
289 14|             leányával találkozzék: – én a fiamat azonnal ki fogom
290 14|            hazatért Franciaországba. Én még a viszontlátás örömkönnyeit
291 14|              elő hasonló őrjöngések. Én mégis azt hittem, hogy ez
292 14|          nélkül. Hozzám menekül hát.~Én könnyen kitaláltam, hogy
293 14|               hogy ezentúl legyen az én felolvasónőm.~A gyóntatómmal
294 14|      kisasszony.~Itt maradása óta az én »curé«-m a szokottnál is
295 14|          odavágni az asztalhoz, mint én tettem, mikor leírtam.~Hát
296 14|           tettem, mikor leírtam.~Hát én nyomban ezután a következő
297 14|         nagyatyáinknál kezdődött, az én ősöm kénytelen volt a rémuralom
298 14|      kedvence.~Születésétől fogva az én fiamnak szánta feleségül
299 14|           hogy nem szép. – De hát az én fiamra nézve ez tökéletesen
300 14|          többit meg hagyja el!~Tehát én azt a föltételt szabtam
301 14|          megírására kényszerítettek?~Én a fiamat nem gyűlölöm: szeretem.~
302 14|          legyen is végrendeletemnek, én azt nyugodt lélekkel bocsátom
303 15|         princből uralkodóvá lett. De én nem megyek ilyen nagyon
304 15|             szépen, hogy addig, amíg én élek, ezzel a derék hölggyel,
305 15|           rendezett államban szokás.~Én nem szeretek senkit gyanúsítani,
306 15|        bizonyosan ismer egynéhányat. Én többet. De becsületszavamat
307 15|             uram, jobban tudja, mint én.~A boldogtalan Monterossót
308 15|           Péter. Csináljunk puncsot: én fázom.~– Ugye? A szegedi
309 15|          Ripailleról lehullottak, de én őt egész egyenruhástól,
310 15|            Nem kíváncsiságból kérdem én ezt; hanem azért, hogy visszatérjek
311 15|          azért, hogy visszatérjek az én egész eszemjárásának a kezdőpontjára.
312 15|         halni: akkor ki lesz, aki az én boldogult gazdám, Traumhold
313 15|            elkövetetlen hagyott, azt én fogom megtenni?~– Én kimennék
314 15|             azt én fogom megtenni?~– Én kimennék a szobából. Nem
315 15|              róla semmit.~– Elég, ha én magam tudnám.~– Pedig azt
316 15|             Hiszen, kedves Péter, ha én meg tudnék magammal alkudni
317 16|            még valami baj?”) És hogy én nem a hipnotizálás, se nem
318 16|             műlakatos is.~– Talán az én emberem majd ki tudja nyitni –
319 16|              nyílik fel?~– Azt is az én emberem fogja megmutatni.~–
320 16|             mondá Alfréd Médeának –, én a fekete gyémántot a grófnőnek
321 16|         Gombát ér! Heringfejet ér.~– Én tudom, hogy hová lett, és
322 16|        becses véleményét.~– Tehát az én véleményem szerint az az
323 16|             neki „Lohengrin”-t.~– És én most ezzel feladatomat befejeztem –
324 16|            vetett felé? Majd kitudom én azt, csak egy olyan magam
325 16|              Akkor kollégák vagyunk. Én is sok mérget kevertem a
326 16|         ördögidéző.”~– „A bizony!” – Én aztán rágalmaztam önt egész
327 16|             gyémántokkal, hogy mikor én kapom vissza az uradalmat,
328 16|       beszélnek egymással?” – mondám én. – „Ez még hagyján!” – monda
329 16|        erkélyre. – No, majd beszélek én még neked erről a nászéjről,
330 16|       járjanak a paradicsom után; de én ki nem tudom találni, hogy
331 16|              nem tudom találni, hogy én mit keresnék a mennyországban,
332 16|     énekelnek és muzsikálnak, amihez én nem értek, legfeljebb okarínát
333 16|         perdus-ket vezette június 14-én az általános gyújtogatásra!” – „
334 16|     távollevő kedves rokonunkért, az én kedves unokaöcsémért, Lyonelért!~
335 16|       kezdődik a „nagy lakodalom!”~– Én úgy tudom – szólt Lándory –,
336 16|            fenyegetőzék a colonel.~– Én magam vezetem az új revolúciót
337 16|    börtönrendszerrel megismerkedjék; én kísértem őt ez utazásában.~–
338 16|          neki vissza?~– Nem, grófnő, én tudom, hogy a kormányférfiak
339 16|            közlé vele a valóságot.~– Én ezt az inasomtól tudtam
340 16|           hajat, mely a nyakáig ért. Én nyírattam le a szegedi börtönben.~–
341 16|            és a Godiva névre, az nem én voltam, hanem az inasom.~–
342 16|        gyötrelmeket kelle kiállni.~– Én addig beszéltem a miniszter
343 16|              amivel önnek tartozunk: én és az egész családom.~–
344 16|           apja örökét hagyományozta. Én jobb szeretem, ha ez a jótékony
345 16|            jöjjön, barátocskám. Majd én segítek önnek purizálni!
346 16|         állomás.~– Azon majd segítek én. Az inasom lóra ül, s elviszi
347 16|         Azazhogy volt az enyém, amíg én voltam itt az úr. Az egészen
348 16|       odasietett Lándoryhoz.~– Uram! Én is kérem önt, hogy legyen
349 17|           amit mindenki tud. De amit én tudok, azt nem. Ő mentette
350 17|                Nem tudták, hogy ő az én mostohafiam.~– De a marquis;
351 17|          mondá Bertalan komoran. – S én nem érdemlek semmi köszönetet
352 17|            uralkodni idegeiken?~– Az én idegeim nehéz próbákat kiálltak
353 17|              az ő sorsa iránt. Ahogy én őt ismerem, mindazok után,
354 17|          kérdezik, nem mondja meg.~– Én ráismernék! – kiálta fel
355 17|              hozzá Médea keze.~– Hát én elhiszem, hogy a grófnő
356 17|              a válságos pillanatban. Én biztosabb módot ajánlok.~–
357 17|         kandalló tüze.~– Hanem azért én is ott leszek – mondá Sidonia
358 17|             lehet előrehatolni. Majd én elsietek a Barrière de l’
359 17|        szállítottam az Halles-ba. Az én termésemet nem verhette
360 17|           fölé vont erős hálózat, az én elővigyázati találmányom.
361 17|       rikácsolá, hencegve:~– No, hát én vagyok a Raoul Ripaille!~
362 17|     tüzértiszt állt.~– Hahó! Ezt meg én ismertem meg! Az árulót! –
363 17|           nem férfi, hanem leány! Az én macám: a Lidy Carcasse!
364 17|              most anyára, nem akarok én még egyszer születni.~–
365 17|            menni. Ha azok a pokolba: én is oda.~Az őrnagy beavatkozott.~–
366 17|       könnyekig el volt keseredve.~– Én azt hittem, hogy jó híreket
367 17|             ékszerek is megkerültek. Én a gyémántot mind el akarom
368 18|        Vendéglőbe költözünk.~– Pedig én már egészen megbarátkoztam
369 18|          megkönnyebbül tőle. Ismerem én már az ilyest.~– De hát
370 18|         Bertalan –, több évig voltam én betegápoló.~A doktor megígérte,
371 18|              anyámat.~– Nincs biz az én kezemben semmi csodaerő!
372 18|            Az a psychiátriába vág; s én azzal, megvallom, hogy nem
373 18|           kucorog egy szögletben, az én köpenyembe burkolózva. Lidy
374 18|           feladata után kell látnom. Én nem azért jöttem Párizsba,
375 18|              vele történt?~– Amikről én azt hittem, hogy az mind
376 18|           kis barátságos ebédre – az én kis tuskulánumomban. Négy
377 18|            legelőször is mikor ez az én clerc-em megcsinálja az
378 18|         visszaküldték az okiratot, s én kaptam egy nagy orrot; és
379 18|             új fogalom előttem.~– Az én találmányom a műszó. Megmagyarázom
380 18|              benső jó barátom.~– Hát én nem bánom, de mi lesz mármost
381 18|     okirattal?~– Azt most negyedszer én magam fogom megírni, nem
382 18|          elviszem magammal kocsin az én tuskulánumomba, kedélyesen
383 18|       tribunal austro-hongrois. – Az én kis keresztleányom”.~A souspréfet
384 18| közbekiáltott: „Hűh! Hogy olvasna az én kersztleányom ilyen rettentő
385 18|          coramizáld az iratot: ne az én nevem alá, hanem a préposté
386 18|         jártál egész délelőtt?~– Hát én kérdezem öntől, hol járt
387 18|              hogy elrabolja tőlem az én kincsecskémet.~S eközben
388 18|         hamis zsebben nem kereste az én pisztolyból kilőtt zsebórámat!~–
389 18|         árulhatja; a maire-ról pedig én tudom, hogy hát ő hol szokott
390 18|              Aztán az egyik pénteken én viszek haza húsz frankot
391 18|              hogy Lidy „Saint Jean”. Én játszottam a Champs Elysées-ben
392 18|        álltam, tiszti rangot kaptam: én voltam a felügyelője annak
393 18|           igaz, grófnő?~– Nem tudom. Én sohasem találkoztam se golyóval,
394 18|          Beszélhet előttem őszintén: én már „voltam” asszony.~–
395 18|           lemenekült a katakombákba. Én is velük akartam menni;
396 18|          lett kegyelmezve: hát akkor én azt gondoltam, hogy sokkal
397 18|            hogy sokkal jobb lesz, ha én odamegyek, s a kloákák undokságaiból
398 18|         Raoul Ripaille-t, amilyennek én máskor is láttam már, s
399 18|              grófnő?~– Igaza volt.~– Én előre közöltem a nézetemet
400 18|              kiküldött őrnaggyal: az én tanácsomra töltötték meg
401 18|          Blanc grófnő mellett, midőn én szégyenemben, fájdalmamban
402 18|             Ne adj’ Isten!~– Hát azt én nagyon sajnálom. Mert én
403 18|             én nagyon sajnálom. Mert én ennek az embernek tudnék
404 18|              borral köszöntenek fel. Én sohasem láttam, hogy mandulatejjel
405 18|              ismerjük egymást; hanem én valami mást értek ez alatt.
406 18|          valami mást értek ez alatt. Én tudom azt jól, hogy teneked
407 18|         szolgálatokat nem tett, mint én.~– Az már bizonyos. Ezt
408 18|          Ennek már tudom az értékét. Én találtam rá, annak adom,
409 18|  szekrénykéért egymillió frankot.” – Én szó nélkül megírtam volna
410 18|        találkozunk.~– Kivéve, hogyha én lettem volna az a „becsületes”
411 18|     természetesen kivívtad azt, hogy én, valahányszor valaki a nevedet
412 18|        segíts. Hát azt is megtetted. Én bizony nem tudom, hogy minek
413 18|           csinált jó pofának” vagyok én a megtestesült képviselője. –
414 18|            hívnak, hogy ,„jó fiú”!~– Én soha semmiért meg nem haragszom.
415 18|            elvégezted a dolgodat, az én nagy káromra; de egészen
416 18|         társaságban jó híred van. És én büszke leszek rá, ha karöltve
417 18|  míveletlenül hagyott aranybánya! Ha én ezt kölcsönkérhetném! De
418 18|            galop infernalt?~– Voltam én mindenütt, és láttam minden
419 18|              láttam minden láthatót. Én is voltam diák, mégpedig
420 18|             ejtettem ki: „minálunk”. Én és Lis Blanc-ék! Furcsa
421 18|             a viszony! – Hát látod – én most a legjobb barátságban
422 18|          nélkülözhet a jour fixeein. Én még többet megbocsátottam
423 18|     Kitalálom a szavaid értelmét. Ha én azokhoz ragaszkodom legjobban,
424 18|             eleget. – De hova legyek én egy olyan asszonnyal, aki
425 18|   túlragyogni a kortársait; – ezt az én kétszerkettőm ki nem adja.
426 18|         egykorú vagyok. Ő is özvegy, én is.~– De az ördögnek volt
427 18|           pénzért akarnék házasodni. Én a leányát értettem.~Bertalan
428 18|             kellemetlenné lett; mert én voltam az a Tantalus, akinek
429 18|        kiegyezünk, olyanformán, hogy én nőül veszem Médeát, s vele
430 18|       vezetéknevet választottatok!”~(Én nem voltam rá nézve más,
431 18|           Aisne Alfrédet férjedül?”~„Én nem bánom, csak ő meg ne
432 18|               Médea tizennyolc éves, én meg negyvennyolc. A legszebb
433 18|           évelődtek velem. Hanem hát én csak nevettem őket. Régi
434 18|          őket. Régi praktikus vagyok én az ártatlanságok elleni
435 18|             danolni zongora mellett! Én a realizmus embere vagyok.
436 18|        szépen odaírta a nevét, ahogy én kesztyű nélkül sem tudom.
437 18|             kesztyűjét, úgy tette az én kezembe.~Aztán mit gondolt
438 18|            gondolt ki? Azalatt, amíg én az esketési formulát az
439 18|   csiklandozta a tenyeremet, úgyhogy én majd a bőrömből ugrottam
440 18|           esküformát mondja-e utána? Én hallottam. A miatyánkot
441 18|          jelen volt feleségestől. Az én menyasszonyom se nem evett,
442 18|           fog esni az ebéd, biztatám én gyöngéden. A fesztelen déshabillé!” – „
443 18|            hegyét a szájamra téve. S én elfelejtettem azt az ujjacskáját
444 18|           volna a sírás rendje; mert én hoztam az áldozatot. Médea
445 18|              hogy az áldozathozó fél én voltam. Mert Médea is szép:
446 18|         belebolondulnál. Ez lenne az én legédesebb bosszúm!~Lándory
447 18|  tulajdonképpen áldozatot hozott, az én voltam. Megérdemlettem volna,
448 18|          jóllaktatok.~– Csak lassan! Én gyöngéd figyelemből magában
449 18|            kesztyű van rajta, amitől én iszonyodom. Gondoltam, hogy
450 18|          Hejh! De sokszor elmerültem én ezen meteorológiai észleletben! –
451 18|       magában, s nem hallgatott rám.~Én utoljára is hozzányúltam
452 18|             Mért nem pirul el, mikor én neki szemtelenségeket mondok?
453 18|              Valami volt. – Az, hogy én magam lettem makutyivá.
454 18|        estéjén? A homlokom izzadt, s én azt a szalvétával törülgettem.
455 18|              Hiszen máskor is voltam én már „női harc”-ban ellenséges
456 18|         olyat taszított rajtam, hogy én hanyatt estem a medvebőrös
457 18|        személyesítője, azalatt, amíg én nem bírtam elhatározni,
458 18|        kelengyébe kapott ékszereket, én pedig őneki a mirtuszkoszorúját.
459 18|         hervadt el rajta. Így buktam én meg éppen az én kedvenc
460 18|           Így buktam én meg éppen az én kedvenc eszmémmel, a realizmussal.
461 18|             ismerem az emberemet. Ha én teneked Ovidius költői képzelmével
462 18|          Médeát. – Éppen azért. – És én akkor meg leszek bosszulva
463 18|        találta élvezetét.~– Barátom, én nem tudom, hová tettétek
464 18|              szép asszonyaitokat? Az én időmben Párizs hemzsegett
465 18|             Hanem hát majd elviszlek én téged valahová, ahol szemed-szád
466 18|              megállj. Majd elviszlek én téged holnap valahová, ahol
467 18|        magyarul kiáltá:~– Hisz ez az én kedves Lándory bácsim!~Lándory
468 18|           Scilla. – Hisz ő egyike az én apáimnak.~– Diantre! Hát
469 18|        Tizennégy éves lehetett.~– Az én voltam.~– S azon kezdi,
470 18|             száz forintom; aztán meg én fiatalember vagyok: mit
471 18|             a világ rossz nyelve, ha én egy balerinát neveltetnék?
472 18|               ugye?~– Jaj, de féltem én akkor öntől! Olyan mogorván
473 18|           vajon nem hamis-e az? Erre én hirtelen leeresztettem a
474 18|         hangzik az? Mondjon egyet.~– Én bizony elfelejtettem; régen
475 18|            Lándoryhoz fordulva.~– De én szolgálhatok. Például ez: „
476 18|             nem járt külföldön, ahol én járok?~– Évekig nagyon el
477 18|           odahaza.~– Mind tudom. Óh, én minden hírre rátaláltam,
478 18|              Mezőhegyessy grófnő meg én – szólt Bertalan.~– Hát
479 18|             Éppen azért! Ismerem már én az ő petit souper-it, amiket
480 18|          amit ő ehetetlennek talált. Én mindig jól szoktam elébb
481 18|            Holnap Sèvres-be megyünk. Én vagyok a hibás. A szegény
482 18|               hogy miről gondolkozom én most?~– Ki is találom.~Erre
483 18|            Ráállok. Hanem aztán most én leszek a gondolatolvasó
484 18|      gondolok, érezek, álmodom? Hogy én utálom a balettet, s szeretnék
485 18|      játszott”.~– Lássa ön, ez igaz. Én holdkórosa vagyok annak
486 18|        Lándory gondolta magában: „Ha én ilyen gyorsan tudnék migrént
487 18|     szeretőmnél viszontszerelemre?~– Én azt hiszem, hogy igen. Ámbár
488 18|          Hyppolit nélkül. – Hát majd én olvasom a Hyppolit szerepét.~–
489 18|          lehetnék egy fél fia? Hanem én nem tudok szavalni.~– Csak
490 18|              Hyppolit, olyan fajankó én is tudok lenni. Hanem mármost
491 18|          magával a mama. – De hát ha én vagyok Hyppolit, az énvelem
492 18|          énvelem nem fog menni; mert én nem hagyom a mamának, hogy
493 18|           neki, hogy „Hohó, édes! Az én kardom nem laskavágó kés,
494 18|           kés, annak hagyj békét; ha én kard nélkül maradok, a kapitányom
495 18|         csukat.” Egyszóval szeretném én látni, hogy veszi el a kardot
496 18|             Rachel, akár Ristori, ha én vagyok Hyppolit? S hogy
497 18|              kérdés marad. Hanem hát én találtam ki valami lehetőséget,
498 18|            Kíváncsi vagyok rá.~– Hát én így terveztem azt ki. Phaedra
499 18|              magadban játsztál, mert én sem voltam az igazi Hyppolit.~–
500 18|          minden szabad. – Hát mondok én neked egy adomát; talán