Fezejet

 1 2 |     szót a kegyelmes úr fülébe, mire az, otthagyva a teáját,
 2 4 | arckifejezést erőszakolt.~– Hát mire való a tagadás? – Hát nekem,
 3 4 |         kacagásomat ellophatná? Mire volna az önnek jó?~– Arra,
 4 6 |      kérdezték tőle, hová megy.~Mire a partinak vége volt (a
 5 6 |        azt a szekrényt.~– Uram. Mire gondol ön?~– Hát hiszed,
 6 6 |   Maradj itt! Jöjj az ágyamhoz. Mire gondolsz?~– Arra az áldásra,
 7 7 |         annak az arcát égeté.~– Mire gondol ön? – kiálta rá Bertalan,
 8 8 |      csókolta Bertalan orcáját, mire aztán a kicsike felhagyott
 9 9 |       utoljára az élőfa beléig: mire az elszárad. Ez a szárnyas
10 9 |    hatalmas lökéssel a patakba. Mire az a négy lábát szétvetve,
11 9 |      össze maga körül Bertalan. Mire az apáik ismét előkerülnek
12 9 |          mikor ön azt kérdezte: mire lesz az a szép hímzés? Mire
13 9 |     mire lesz az a szép hímzés? Mire készül ez a mesterséges
14 11|        akik nem próbálták, hogy mire képes egy férfi, aki igazán
15 13|         s készen lehet rá, hogy mire a hegytetőre feljut, már
16 14| vár-lefestésből nem lett semmi.~Mire a radnai kastélyhoz visszatértek,
17 15|        végrendelet eltűnéséről. Mire Franciaországba visszatért,
18 15|         szél szárnyain; azonban mire hazaért, akkorra már Médea
19 18|         No, hát találd ki, hogy mire gondoltam?~– Arra, hogy
20 18|   odasúg valamit Lyonel fülébe, mire az gyorsan átnyergel más
21 19|         ezekre a szilvákra.~– S mire való az?~– Hogy a darazsak
22 20|         kellett azt látogatnia. Mire való a rejteklépcső? Arról
23 20|     szólt szemrehányólag.~– Hát mire őrizgessem ezt az én életemet;
24 21| elfutott? Akkor sauve-qui-peut!~Mire Bertalan visszatért, már
25 23|      után tűntek el a teremből.~Mire megvirradt, künn voltak
26 24|      rákiáltani: „Mit méláz ön? Mire vár ott? Nem izent öntől