Fezejet

 1 8 |          az étterem szárnyajtaja:~„Madame est servie.”~Igenis! A házmester
 2 14|      szokott kimaradni. Csakhogy a madame hipokrita. Titokban szabadkőmíves.
 3 14|           kisasszonytól hallottam.~Madame rá hagyta magát beszéltetni,
 4 14|    bizonyos korig mindig fölfelé.)~Madame azzal az örvendetes hírrel
 5 14|          fogalmaztam a grófnőhöz.~„Madame! Én ezennel kijelentem önnek,
 6 16|      egyedül maradt Médea előtt. – Madame! – meghajtá magát búcsúvételül,
 7 17|           s őszintén elmondá, hogy madame az anyja Raoul Ripaille-nak,
 8 17|      Ismeri ön az Orsini-bombákat, madame?~– Nono! Fiatal bajtárs! –
 9 17|        fölött összecsapott.~– Nem, madame. Ez nem volt Raoul Ripaille.
10 17|   olyanformát, hogy „nyomorult”.~– Madame! Ez már túlmegy a programon! –
11 18|             a hivatalban van, de a madame „elfogad”.~Bebocsáttatá
12 18|          mi lesz abból, ha egyszer madame megtudja, hogy ön nem eszik
13 18|           elnevetve magát.~– Igen, madame, de csak két esztendő óta,
14 18|          felcserélni?~– Mindennel, madame, egész le a fénymázas skatulyáig.~–
15 18|          komolyan. Tessék elhinni, madame, hogy az egész commune harcaiban
16 18|          Hát árulás volt ez tőlem, madame?~– Nem volt az.~– És ő mégis
17 18|            csípőmön. Akarja látni, madame?~– Nem! Nem! Ne mutassa! –
18 18| fenyegetésre torzult.) – És ekkor, madame, egy egészen idegen férfi,
19 18|         elfogadta a csókot?~– Nem, madame: rögtön visszaadta neki.~–
20 18|         tudósítson, hová mennek?~– Madame. A Péter nehéz ember.~–
21 22|       grófnő? – kérdezé Sidonia.~– Madame még nem kelt föl.~Sidonia
22 22|            ettem volna belőle. Ah, madame! „Feu maman Eve” nem szenvedett
23 25|          Scilla odalépett eléje.~– Madame! Az én nevem Scilla kisasszony.
24 25|        szemben.~Scilla folytatá.~– Madame! A művészvilágban rossz
25 25|         önnek van szép szerepköre, madame. Van derék férje. Ismerem
26 25|            halkan, tompa hangon.~– Madame! Én le vagyok fegyverezve.