Fezejet

 1 2 |  szavad azt a gondolatot kelté föl bennem, hogy ez lehet a
 2 4 |       Álszakállt, álhajat tesz föl: így ámítja el az áldozatait.~
 3 5 |     aki festői vázlatokat vesz föl. Rajzmappát is vitt magával.
 4 6 |        mint a bíró. A bíró még föl is menthet, a világ nem.
 5 6 |         Hova gondolsz? – riadt föl a bankár.~Péter nem felelt
 6 8 |   áldott izgalommal egy sem ér föl, amit gyermekkorunkban a
 7 9 |      is mind Godiva bontogatta föl, s jelentést tett a tartalmukról
 8 11|  tengerbe épített gúla, meredt föl Capri sziklaszigete.~Lándory
 9 13|     azzal, hogy nagy bűnesetek föl lettek derítve, és minden
10 15|   vagyok felőle győződve, hogy föl lesz mentve.~Ettől a naptól
11 17|         És minő víz! – sóhajta föl Sidonia.~– Élelmiszerekkel
12 17|       bánni.~– Nem vettethetik föl ezt a házat dinamittal az
13 17|       azt egy Vezúv sem emelné föl.~Eközben a levegő egyre
14 18|       Scilla magánkívül ugrott föl fektéből, arca, szemei eksztázisban
15 18|     valami szellem kapta volna föl a földről Lándoryt; ez a
16 18|      végül rendesen Deát kérve föl eldöntő bírónak, akinek
17 18|        szemei holdfényt vettek föl, s az étvágya egészen eltévedt.
18 18|      meg mindig könnyezve kelt föl. Ha valamelyik tisztelendő
19 18|     Lyonel, akit csiklandott a föl sem vevés.~– Terád? A bátyjára?~–
20 18|        fordult.~– Téged kérlek föl, hogy a holnapi versenyről
21 21|    otthon nincs is, sem kelhet föl ilyen helyzetben a játékasztal
22 21|       hát az, amit nyer nem ér föl azzal, amit ezalatt veszt –
23 22| Sidonia.~– Madame még nem kelt föl.~Sidonia vállat vont. Azért
24 23|        lesz: Murcus, teríttesd föl a tarokkasztalt. Itt vagyunk
25 25|        s ökölre szorítva emelé föl mind a két kezét.~– Óvlak,
26 27|         amit én sohasem vettem föl; azt mondtam, hogy majd