Fezejet

 1 3 |    verítékezteté, akinek a lelkére beszélt.~S mikor aztán sikerült
 2 4 |           bírság, amiért hegedűről beszélt!”~A művész fizetett, s örült,
 3 4 |          megnevezhetetlen fájdalom beszélt, volt abban bánat, szemrehányás,
 4 7 | összeszedte lelkierejét, és tovább beszélt.~– Ez a derék férfiú azonban
 5 8 |            is adta nekem a kiadó – beszélt csak amúgy félvállról odavetve
 6 8 |        Bertalan a falatozás közben beszélt, az ismét csak fokozta a
 7 9 |           viszont őt; aztán Godiva beszélt magyarul, Sarolta németül,
 8 9 |          sem vette, hogy többesben beszélt.~– Már most kitalálta ön,
 9 9 |          éd-névvel „egyetlenét”, s beszélt hozzá olyan ostobaságokat,
10 10|           nyaka körül, és suttogva beszélt hozzá.~– Nekem nem szabad
11 10|          sem lett volna. Senki sem beszélt róla többé. Meghaltak mind
12 14|    csakugyan el is érte. Senki nem beszélt másról, mint a grófné csodatündöklésű
13 14|           ült Lyonel, olyan okosan beszélt, mint egy kispap. Pedig
14 16|          sohasem oda nézett, ahova beszélt.~Az új ajtónyílásnál a két
15 16|       részről a magyarokkal rokon, beszélt neki egy pár érdekes apróságot
16 16|            addig mind a kertészről beszélt a gróf nő, hogy az milyen
17 18|            is, amit Lyonel gróffal beszélt?~– Igen.~– Azt is elmondta,
18 18|      elmondta, amit a gyémántokról beszélt neki?~– A gyémántokról?
19 18|            fojtó számumot, s végül beszélt a szíve világáról, melyben
20 18|           alatt, amíg férjem volt, beszélt nekem Scilla kisasszonyról
21 18|      grófnő egy csoport öreg úrral beszélt a terem egyik arkádja alatt.
22 18|       Nekem az igazságügyminiszter beszélt róla; s ahogy annak egyes
23 18|        kérem öntől.~Bertalan állva beszélt a grófnő előtt, kezében
24 18|       válópernek.~Bertalan sohasem beszélt arról Deának, hogy mit dolgozik.
25 24|           grófnőt. – A feleségéhez beszélt.~– Kedves Dea. Én téged
26 27|             egy kisleánya, aki már beszélt, s egy kisfia, aki még szopott.~