Fezejet

501 18|         pezsgőtök csak hűtőnek jó az én boromhoz!”~– Ah! És ön is
502 18|              fogsz fázni tőle.~– Óh, én imádom a nádast! Olyan történet
503 18|          Rövid időn előjött a leány. Én az asztalra dőltem, félkönyökre,
504 18|            palackkal hozz! Nem iszom én a bort findzsából!” S azzal
505 18|           zsidósábeszt!” – mordultam én rá. – „Hát kend nem szereti
506 18|              féljen kend: nem vagyok én dáma!” – „Ha vagy, se nekem
507 18|            szemembe iparkodva nézni. Én leráztam őt a nyakamról
508 18|           volt a nótám: „nem fekszem én az ágyadra; mert elalszom
509 18|             elém, hogy hát melyik az én nótám? „Volt nekem egy daruszőrű
510 18|            paripám!” A cigány húzta, én meg daloltam. „Majd én addig
511 18|               én meg daloltam. „Majd én addig megitatom kendnek
512 18|       esztendeig sirattam. Ő volt az én mindennapi halottam. Most
513 18|             úgy, mint te most. Hanem én eltoltam őt szépen magamtól;
514 18|             körül.~– Eldanolná ön az én kedvemért is? – szólt kezeit
515 18|           összetéve Scilla.~– El biz én. Ha az Évica kedvéért megtettem,
516 18|              szakadt a nyakamból. Ha én elhagytam, a lovamat csókolta
517 18|             eltűnt a csárdából, akit én mindég szemmel tartottam.
518 18|             valamit a leánynak, amit én nem értettem meg. Késő éjig
519 18|         árult el, hanem a rablót! Az én rózsám lett a nyertes! –
520 18|             rózsám lett a nyertes! – Én fölkeltem csendesen, a puskámat
521 18|          Mert ha ő az Oroszlán Gabi, én meg vagyok, aki vagyok:
522 18|           vagy ő esz meg engem, vagy én sújtom őtet agyon.”~Scilla
523 18|              elém. Megfogta a kezem. Én kiszakítottam magamat a
524 18|            elég jól elrejtettek, míg én jól láthattam, midőn szemeim
525 18|           felém hozta a szimatot. Az én betyárparipám hamarább meg
526 18|          égett addig a gyertya; amíg én a buckára fellovagoltam;
527 18|              a jelt. – Mármost aztán én is tudom, hogy mely oldalról
528 18|            fekvő lenge ködöt, s arra én egyszerre magam előtt látom
529 18|             kivált holdfény mellett. Én eléje lovagoltam, hogy ne
530 18|              a szó kiugratta. Tudtam én azt.~Lándory sem tudott
531 18|             akkor „gyepre, bajszos!” Én is eléje vágtattam. Egy
532 18|             pedig csak negédeskedik. Én pedig egy szorítást adtam
533 18|             kerevetre, s folytatá.~– Én aztán a puskámat kapóra
534 18|           aztán folytatta a mesét.~– Én magamhoz vettem a megölt
535 18|        nélkül; hamarább odaért, mint én. Az udvarra bevágtató gazdátlan
536 18|              megérkezőt. Mikor aztán én beléptettem az udvarra,
537 18|          köszöntött be Lándoryhoz.~– Én? Hová?~– Hát haza, Magyarországba.~–
538 18|       nagyszerű diadalhoz.~– Hogyan? Én vettem volna be Taskentet?~–
539 18|    terveztünk ki. Hiszen tudod, hogy én voltam „Hyppolit”.~– Sőt,
540 18|             Hát Terpsychoré úrvagyok én: monsieur Melpomené pedig
541 18|         nekem nem fővárosom Moszkva. Én Magyarországon lakom. Az
542 18|          tőlünk. Hál’Istennek!~– No, én hát nem bánom. Én geográfiát
543 18|                No, én hát nem bánom. Én geográfiát fiatal koromban
544 18|         többi is az volt. Hát hiszen én csak arra való vagyok a
545 18|         forgat majd reád alá-felé az én istenasszonyom!~– Úgy? Azzal
546 18|             bankár úr.~– Vezesd ide. Én kérettem őt hozzánk.~A bankár
547 18|            ügyemet másra, csak önre. Én el akarom adni a Lis Blanc-féle
548 18|       megvallom önnek a szándékomat. Én ezt az új világot itt Franciaországban
549 18|           ennek a kedélyállapotjáról én is tudok egy mesét mondani.
550 18|               Azzal a fickóval, akit én szükséges semminek neveltem;
551 18|         magad rá az áldozatra.~– Óh, én szeretem az orgonát.~– Templomban.
552 18|       mindenkit örökre? Ints! Szólj. Én látlak és hallok!~…Vajon
553 18|            becses munkája van, amint én óhajtanék kiadni.~– Nekem?
554 18|             kiadni.~– Nekem? Munkám? Én nem vagyok író.~– De igen.
555 18|       köröket, de mint olvasmány is. Én ajánlok önnek szerzői díjul
556 18|          munkájáért kockáztattam már én ennyit. Ezért a díjért aztán
557 18|              a vállalat nem sikerül, én a kapott szerzői díjat visszafizetem.~–
558 18|          Gondolja meg ön, uram, hogy én ezt az egész hírhedett rémpert
559 18|           tapasztalataimért. – Uram! Én most olyan nyugodtan alszom!
560 18|             tartozik vele nekem, nem én másnak. Ha most ilyen nagy
561 18|      becsületére válik. önnek. Hanem én most még egy szószólót hívok
562 18|          semmi jogcímem nincs hozzá. Én Médea grófnő kezét kérem
563 18|            alkalmával erre gondoltam én. Emlékezhetik rá, mikor
564 18|            semmit sem látunk belőle. Én azt az ajánlatot teszem
565 18|          nevelheti. Beleegyezik-e?~– Én Dea grófnőnek a kezét és
566 18|       székeket emelgetve a fogaival. Én aztán egyszer megkaptam
567 18|             mondá neki az ura.~– Nem én. Csak egy kicsit visszaemlékezem
568 18|            mondja: „Adieu, mesdames: én hát megyek Scilla kisasszony
569 18|                Hát mit vacsoráljunk? Én szeretnék egy poularde-ot.~–
570 18|    beszerezné.~– Bizony, monsieur.~– Én önt boldoggá teszem. A feleségem
571 18|             mer velem állni! S mikor én békejobbot nyújtok eléje:
572 18|             És aztán elkomolyodik. – Én soha életemben nem voltam
573 18|           fölveszi.~– Hát várj: majd én megtanítlak téged valami
574 18|           jól beszélnek franciául.~– Én több évig voltam külföldön –
575 18| szabadságharc alatt Bertalan volt az én kapitányom a Lehel-huszároknál,
576 18|    besorozták, a kollégát becsukták, én pedig kiszöktem külföldre,
577 18|           tetteit!~– Nem követtem el én semmit.~– Semmit? Hát a
578 18|            meg Bertalan karját.~– Az én papom szereti a hiperbolákat –
579 18|     kellemetlen témát szellőztettek. Én új házas vagyok. Az asszonyom
580 18|         kapitány voltam.~– Nem bánom én! Légy negyvenöt esztendős;
581 18|           Valami akadályozott? Talán én?~– Nem te.~– Szeretném megtudni,
582 18|             Várj még egy pillanatig. Én nem tudom, mi bajom van
583 18|                 Olyan, mint egy nőé. Én úgy szeretnék valamit.~–
584 18|       visszafojtani.~– Mit csináltam én most? – hebegé Dea maga
585 18|           bámulva. Hát vámpír leszek én már? Meg vagyok őrülve,
586 18|             te vagy megőrülve, hanem én!~– Mitől?~– A boldogságtól.~
587 18|                suttogá a férjéhez. – Én is leszek olyan jó, mint
588 18|                a hivatalos lapban.~– Én találtam meg, hogy mi az
589 18|           hogy Raoul Ripaille hoz az én számomra törvényeket a magyar
590 18|              anyámmal.~– Igazad van. Én sem mehetek oda. Majd csak
591 18|           vadászkalandot adna elő:~– Én egyszerre kapom a puskámat
592 18|         vagyonomat? Ez nagyon derék. Én tehát önnek tartozom az
593 18|            lám, milyen szép az, hogy én a sógoromban egyúttal feltaláltam
594 18| valamennyinek lenni!~– S hogy van az én kedves húgocskám? – kérdezé
595 18|              vagy fizetve?~– Igen.~– Én is.~Azzal Alfrédhez fordult.~–
596 18|             kiálta fel Sidonia. – Az én leányom egy eretnek fiúnak
597 18|             hallgatni kegyes imádat. Én azonban megyek Grönlandba
598 18|      számítani?~– Óh, kérem! Árultam én el valaha valami titkát
599 18|                 Hát megmondom önnek. Én addig járok-kelek az én
600 18|              Én addig járok-kelek az én kedves rokonaimmal alá s
601 18|             kedvező alkalom, hogy az én kedves Lyonel öcsémet harminclépésnyi
602 18|              közé? Az nekem mindegy. Én mind a kettőnek egyformán
603 18|         igazat mondott. – De mármost én hadd tegyem fel ugyanazt
604 18|             lesz a választ megkapni. Én nem vagyok független állásban.~–
605 18|           talált vele, mint engemet. Én gyűlölöm azokat mind, akik
606 18|           létet általa. Más életcélt én már nem ismerek. – Már most
607 18|          most elhiszi ön, ugye, hogy én szoktam igazat „is” mondani.
608 18|     szövetségese nálamnál nem lehet. Én vagyok az, aki Lyonel szenvedélyét
609 18|         Sidonia grófnőt meg másfelől én tartom szofizmákkal, haragját
610 18|                És énnekem tetszik az én szerepem.~Sidonia grófnő
611 18|             hogy ha ön lett volna az én helyemben, ön is ugyanazt
612 18|           hogy elismerjem, miszerint én hibáztam.~– A hiba nem az
613 18|             az enyém volt. Bocsánat! Én nem vagyok elűzött cseléd,
614 18|              A kelengye odavitele az én ötletem volt.~– Ne beszéljünk
615 18|          szívesen lesz látva nálunk. Én ezért a boldogságért, amit
616 18|             Ah, uram.~– Igen. Hiszen én tudattam vele. Más hírforrás
617 18|          nézve valóságos jótétemény. Én azon leszek, hogy úgy megkedveltessem
618 18|           füle gombját.~– Te! Itt az én jelenlétemben udvarolsz
619 18|         rólam nem írhat semmit, amit én titokban akarnék tartani.~–
620 18|        ütköző cselekedetet követ el: én az ellen kötelességemnek
621 18|             Hahaha! Ez nagyon jó. Az én nagyságos uram engem akar
622 18|              könnyen érthető lesz az én torzsalkodásom Hermione
623 18|      Hermione kisasszony ellen. Ő az én branche-omba vág: – fölöslegessé
624 18|     kulcsárné?~– Ohó! „Höher Péter!” Én is azt mondom, amit az öreg
625 18|    gonosztevő, mint a Lidy Carcasse. Én egy méregkeverő, ő egy petroleuse.
626 18|         hozzánk, és itt marad.~– Azt én tudtam.~– Most már én is
627 18|            Azt én tudtam.~– Most már én is olvastam Hermione kisasszony
628 18|            lótás-futás, szaladgálás. Én folyton ott voltam Médea
629 18|          jöhetsz össze Sidoniával. S én nem tartózkodom kimondani,
630 18|             volt az ő gorombaságára. Én éppen úgy tettem volna.
631 18|             nincs is helyén; mert az én ősapám fejedelmi követ volt
632 18|               hogy te kérleld meg az én mostohámat. Vesztenél előttem
633 18|               hogy te azt feleled az én meghívásomra, amit én a
634 18|             az én meghívásomra, amit én a tiedre. „Nem mehetünk,
635 18|           mert a mamának a foga fáj: én pedig őtet ápolom.”~– Hahaha!
636 18|            szobalánynak.)~– Már most én is – láttalak benneteket –
637 18|             nálad, hogy „No, most az én sógorom, Lyonel, szép kis
638 18|            valahogy azt hinnéd, hogy én most azért húztam tűbe ezt
639 18|        mindenkire. Ha nagy baj lesz, én is ott leszek.” – Aláírva
640 19|         hátulsó lépcsőn levezeted az én hálószobámig. Gondolsz ki
641 19|              hogy mélyen aludjék. Az én hálószobámból az asszony
642 19|            urának. A többi azután az én gondom.~– És az asszonyság?~–
643 19|     uraságunk. Lándory úr.~– Adok is én valamit az ő tilalmára.~–
644 19|              aki megharagszik.~– No, én előre figyelmeztetem a kisasszonyt,
645 19|           találja!~– No, kisasszony! Én mosom a kezemet! – mondá
646 19|             ki az orvost. Addig majd én tekintem meg a beteget.
647 19|         közkórházba szállítani.~– Az én házamból beteget ki nem
648 19|       pokolra ragadni egy szentet.~– Én tudom, hogy Médea grófnőt
649 19|            fogja eltántorítani.~– Az én eszem szerint fel kellene
650 19|         emberrel össze akarsz tűzni. Én ismerem jól Raoul Ripaille-t.
651 19|               Nem lesz arra szükség. Én ismerem a mi emberünket.
652 19|         tenné egész életére; s ahogy én az ő büszke lelkét ismerem:
653 19|          kisasszony – mondá Péter. – Én kétszer is mondtam neki,
654 20|           Hát mire őrizgessem ezt az én életemet; van arra valakinek
655 20|          Krisztus!~– No, no! Lyonel! Én vallásos vagyok. Nem szeretem,
656 20|          szent nevekkel tréfálnak.~– Én a Renan Krisztusát értettem.
657 20|        esetben átkozódott.~– Lyonel! Én elfutok innen, ha így beszél.~–
658 20|              innen, ha így beszél.~– Én csak a Szentírásból idézek;
659 20|      tárgyról kezd el beszélni, amit én nem hallgatok meg.~– Lássa
660 20|  csizmasarkával.~– Még nem feledted? Én csak arra emlékszem, milyen
661 20|       Revanst adok.~– A revanst majd én adom. Jöjjön szépen utánam.~
662 20|          tudjátok ti, hogy mi az? De én jól ismerem, mert ott jártam,
663 20|              lennél – szólt Médea.~– Én is azt akarom. Hát mi hiányzik
664 20|       szellemed. Lehetsz azzá, amivé én szeretném, ha lennél.~–
665 20|         ugyan derék vitéz vagy! Hisz én magam is ott voltam Hermione
666 20|          Médea megijedve.~– Bánom is én! Azon az úton, amin jöttem,
667 21|         Péter Lidynek:~– No, mármost én meg a többieket dobálom
668 21|           Csak ti mulassatok tovább. Én utánanézek, mert az orvos
669 21|             veszélyen.~– De köszönöm én szépen az ilyen mulatságot!
670 21|      elváltoztatott hangon sipogá.~– Én vagyok itt. A Lidy.~Bertalan
671 21|            szólalt meg az asszony.~– Én vagyok itt! Médea!~Erre
672 21|          Velem nem beszélhetsz most. Én ragályos beteget ápoltam
673 21|              egész nap.~– Nem bánom! Én is voltam nála. Bocsáss
674 22|     csontházból szöktem volna meg. – Én itt hagyom ezt a házat.
675 22|       történt Lyonellel?~– Mit tudom én? Én felbocsátottam a rejteklépcsőn
676 22|           Lyonellel?~– Mit tudom én? Én felbocsátottam a rejteklépcsőn
677 22|             Mi történt közöttük, azt én nem tudom; mert engem az
678 22|             engem is vigyen magával. Én ebben a megboszorkányozott
679 22|              hangon Péternek.~– Hisz én figyelmeztettem a kisasszonyt,
680 22|            tiltott gyümölcsért, mint én.~      ~Médea csak Lidytől
681 22|            dada kiment vele sétálni. Én megtettem az első lépést;
682 22|        magához; de ha te úgy akarod: én nem ellenzem.~De hát hogyne
683 22|       sejtelme is lett volna – ahogy én azt az embert ismerem –,
684 22|           azt ki szobájából! – Ahogy én azt az embert ismerem…~Médea
685 22|         maradni – mondá a nejének. – Én még itt maradok. Viszonzással
686 22|           kivenni.~– Mit cselekedtem én most? Szent Isten! – rebegé
687 22|            ha elhallgatom! – Hogy az én férjem egy gyáva nyomorult,
688 23|           hazakíséred a feleségemet. Én magam itt maradok. Vedd
689 23|            az az „oroszlánvadász!”~– Én is vagyok még valami!~–
690 23|            Lyonel, elképedve. – Nem. Én önt semmiféle hősnek sem
691 23|             Ah, ti ketten lesztek az én „szomszédaim”.~Azt is megértették.~
692 24|            tanácsoltál, anyám.~– Ah, én nem mondtam azt neked, hogy
693 24|             dolgot a férjednek.~– De én nem tudtam azzal a tudattal
694 24|      temiattad szenved.~– Szenvedtem én többet őmiatta.~– Két keze
695 24|       foltokkal teleszórva!~– Hát az én lelkem foltjai olcsók?~–
696 24|         tartja.~– S azt akarod, hogy én meg az ezeregyéjszakai menyasszony
697 24|            vád nem érhet.~– Elég, ha én ismerem őrjöngő szenvedélyét.
698 24|            tőle egy könny cseppet?~– Én könnyeimmel áztattam fejvánkosomat
699 24|           tudod, hogy mit szenvedtem én azon az éjszakán.~– Azt
700 24|       éjszakán.~– Azt jól mondod. Az én álmomat nem ronthatta el
701 24|        értelmezd rosszra a szavamat. Én nem szólok rólad. Arra nincs
702 24|          rólad. Arra nincs jogom. De én szeretem a férjemet. Ő engem
703 24|             Hiszen nem tudja meg. Az én hintómon jössz. Egy sétakocsizás
704 24|   feleségéhez beszélt.~– Kedves Dea. Én téged arra kérlek: válassz
705 24|             ismétlem a kérdést: vagy én távozom el ez órában örökre,
706 24|           rajta. Ha azt akarod, hogy én hagyjalak el, az megtörténhetik
707 24|            tördelte kezeit.~– Anyám, én szeretem őt!~– Akkor hívasd
708 24|            ki innen az anyádat; mert én innen, apád ősi kastélyából,
709 24|       Budapesten? – kérdezé Péter.~– Én meglehet, hogy nagyon soká.~
710 24|           urammal együtt.~– De hátha én nem fogok visszajönni?~–
711 25|             az apám ősi kastélyában; én majd a férjemmel elmegyek
712 25|               Attól ne félj! Ismerem én az ilyen raptusokat.~Sidoniának
713 25|          akarsz itten? Mit mászol az én hátamra mostan? Van énrajtam
714 25|           énrajtam valami néznivaló? Én vagyok a tetovírozott ember,
715 25|             a medvevadászatra. – No, én megkaptam a magam medvéjét.~–
716 25|    elutasítasz bennünket?~– Hívtalak én ide? Tudod, hogy „dög” vagyok!
717 25|              bántsd. A kisasszony az én jegyesem!~– Micsodád? Te!~–
718 25|             változtathass!~– Törődöm én a végrendeletekkel! Scilla
719 25|        odalépett eléje.~– Madame! Az én nevem Scilla kisasszony.
720 25|             egymást kiszúrni”. Ön az én szerepemben akar föllépni.
721 25|              Nekem jóltevőm volt. Ha én mondhatnék ilyen férjet
722 25|            ilyen férjet a magaménak, én azt bálványomnak tartanám,
723 25|            ez! Ki tiltja meg? Senki. Én nem! – Önnek éppen annyi
724 25|      táncosnők privilégiuma? No, hát én elfogadom a versenyt. Kezdjünk
725 25|              tompa hangon.~– Madame! Én le vagyok fegyverezve. Ön
726 25|            nyájaskodással.~– Grófnő. Én ugyan végtelenül büszke
727 25|            hagyott volna hátra.~– Az én saját hintómon! – kiálta
728 25|        szamártalyigát, amely elvisz. Én „azon is” Lis Blanc grófnő
729 25|              Ha nagy lesz a veszély, én is ott leszek!”~Ugyancsak „
730 26|            is fel tudom kanalazni.~– Én tudok Londonban egy gépészt,
731 26|             hogy tudsz-e már írni?~– Én ehhez az ígéretemhez föltételeket
732 26|         föltételeket kötöttem.~– Hát én azokat mind teljesítettem.
733 26|             hátrafelé sült el, arról én nem tehetek. – Még ide a
734 26|             hogy micsoda nő az!~– Ha én tudnám, hogy Scilla micsoda
735 26|            egy krajcárt sem enged.~– Én el is veszem.~– Vennéd,
736 26|          káromkodni készült.~– Hanem én tudok egy még jobbat, ami
737 26|          hiszen értesítettelek, hogy én a nevemre írt albisorai
738 26|             ön egy borzasztó jellem. Én türelmes vagyok a szerelem
739 26|               ez jezabelség. (E szót én csináltam, őrá illik.) Ez
740 26|              sem fényesíthetnek meg. Én önt nem ismerem többé, s
741 26|            Meg vagy vele elégedve? – Én ezt a levelet tenálad hagyom.
742 26|             Budapesten, legyen ez az én búcsúszavam a befejező üdvözlet
743 26|             gróf önnek adósa maradt: én, hogy az ön vétkét expiáljam,
744 26|              is fogsz maradni.~– Óh, én egészen megjöttem a világból,
745 26|           semmi, ami után vágyódjam. Én lemondok végképpen a világról
746 26|            az atyai birtokokat, s az én gondnokságomtól megszabadulj.
747 27|          róla. – Ami elmúlt, elmúlt. Én is elfelejtettem; te is
748 27|        mielőtt nagykorúvá lesz; s az én gyámságomat megszüntesse.
749 27|          évdíjamat sem fizetik. Most én perelhetek emiatt De L’Aisne
750 27|            helyzet? Nem azért jöttem én hozzád, hogy tőled megtanuljam,
751 27|            segíts ki a zavaromból.~– Én? Hogy segíthetnék én ezen
752 27|                 Én? Hogy segíthetnék én ezen a bajon?~– Add kölcsön
753 27|             erélyét.~– Kedves maman! Én azt az összeget, amit Lándory
754 27|             házamból az ég alá?~– Az én házam nyitva előtted mindig:
755 27|           háznál.~– Légy te az úrnő: én leszek, aki engedelmeskedik.~–
756 27|            te kívánod. Kezdjük el az én keresztelőm napján. Mennyire
757 27|       bölcsőjük fölé láttak hajolni. Én nem láttam a tiedet soha.
758 27|             volna születnem. Hogy az én világrajövetelem szerencsétlenség.
759 27|        ajándékozzon senki semmit; de én sem adok senkinek ajándékba
760 27|           vagyunk; ön is olyan, mint én!”, hogy ezt a pillanatot
761 27|              e kastélyban az úrnő! – Én majd ölembe veszem a két
762 27|       mélyebbre húzódott.~– Hát majd én beszélek róla. Szegény Sidonia
763 27|              az albisorai kastélyát. Én jókor megtudtam a dolgot,
764 27|            egy életbiztosítása, amit én sohasem vettem föl; azt
765 27|       általadom. Ő lett olyan ember. Én az ügynökömet úgy bíztam
766 27|        Nagyon tisztelt uram!~Ezúttal én vagyok a gondolatolvasó,
767 27|             vagyok a gondolatolvasó, én találom ki az ön titkos
768 27|             az olyan gyorsan? Holott én csak negyednapja beszéltem
769 27|             leányommal, s ő akkor az én kérésemet kategorice visszautasította.
770 27|          igyekezzék önnel kibékülni. Én azonban távol maradok önöktől
771 27|             mondá Bertalan Deának.~– Én most bemegyek az országházba,
772 27|      beszámoló beszédet”.~– Azt majd én is meghallgatom.~– Délre