Fezejet

 1 2 |          vállú férfi, akinek halavány arcát csaknem arab metszésű vonások
 2 4 | borospalackhoz.~– És ön, uram – szólt arcát nevetésre készítve elő Godiva –,
 3 4 |          visszahelyezé nevetésre kész arcát a maga előjogaiba.~A doktor
 4 4 |              azt nekem, hogy én az ön arcát lerajzoljam?~– Nem tiltom
 5 5 |               fickó elfintorította az arcát, s azt mondá. „Nem tud az
 6 6 |                a könnyei elboríták az arcát.~Péternek minden tagja elkezdett
 7 7 |               forró lehelete annak az arcát égeté.~– Mire gondol ön? –
 8 9 |               arcot. Egy mártírnak az arcát; aki egész életén át csak
 9 11|            mosolygás, mely a haldokló arcát átvilágítá, válaszolta,
10 16|           haladt el mellette, hogy az arcát sem fordítá felé; hanem
11 17|               lángszínűvé festette az arcát.~– Legelébb is azt a helyet
12 17|           amidőn győzelmes elleneinek arcát megpillantja, fegyveres
13 17|             selyemvánkosba takarta az arcát, s tenyereit a két fülére
14 17|           Raoul Ripaille?~A futó alak arcát nem lehetett kivenni a fekete
15 18|           Médea, kezével eltakarva az arcát, mely egyszerre lángra gyulladt.~
16 18|              s megcsókolta a borostás arcát.~– Bolondos leány; hogy
17 18|          visszatiltólag takarja el az arcát. Ekkor rántja ki orozva
18 18|           Bertalan vállára téve, s az arcát arra fektetve.~– Nagyon
19 18|              láthatta Médea kitekintő arcát. Jókedve volt.~– Itt az
20 18|        meghalni? – szólt végre kisírt arcát kedveséhez felemelve.~–
21 18|              Azzal megcsókolta a neje arcát, s magukra hagyta a hölgyeket.
22 24|               orcáját.~Az úr a szolga arcát!~Akkor aztán a szolga megfordul,
23 25|            volt, s úgy a hintóban ülő arcát nem lehetett meglátni.~–
24 27|         szemei elkezdtek ragyogni; az arcát őrjöngéshez hasonló mosolygás
25 27|            annak tartalmát.~És azután arcát az ég felé emelve, azt a