Fezejet

 1 2 |    pusztákon a nép hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy már
 2 4 |         s az talál rá rímet, és ahhoz ír egy másik sort, utoljára
 3 5 |   okiratot, mely nekik jogot ad ahhoz a több millióra menő fekvő
 4 7 |    felszaladgálni. Nem kellenek ahhoz szublimátok, nem kell a
 5 9 |        S ez nagyon jól van így; ahhoz a nagy mechanizmushoz, aminek
 6 9 |         szájába belenyúlni! Már ahhoz egynek sem volt erős szíve.~–
 7 11|         utazott Godiva – haza – ahhoz a kis otthonhoz, amelynek
 8 11|         előtte fekvő tárgy hoz. Ahhoz a túlvilágra vivő hajóhoz.~
 9 12|       mesterséget nem tanultam. Ahhoz meg, hogy fát vágjak az
10 14|   jellemző vonásokul szolgálnak ahhoz a lélekhez, mely a végtelen
11 14| özveggyé tételét. Nem szükséges ahhoz borotva, ciánkáli: vannak
12 16|     örökséget képező tárgy, sem ahhoz igényt tartó hagyományos
13 16|      kedélyeken uralkodó tárgy, ahhoz tudott mindenki valami új
14 18|    szeretné kitaníttatni; hanem ahhoz költség kell; havonkint
15 18|        úgy van megalkotva, hogy ahhoz „két”, egymással virtuozitásban
16 18|       jó nekem. – De mit szólsz ahhoz, hogy nemcsak engemet dobtak
17 18|    egymással.~Vagy csak ő szólt ahhoz.~– Mit tegyek? Mit határozzak?
18 18|      pillanatig se volt alkalma ahhoz a nőhöz, akit élettársául
19 18|         döntő szót Bertalannak, ahhoz ő még most nem ért. De majd
20 18|         karzatára feljár. Hanem ahhoz előbb meg kell tanulnia
21 21|         között elég, akinek van ahhoz bátorsága, hogy jó lövőszerszámmal,
22 25|        családi vitájukat: nekem ahhoz semmi közöm. Hanem itt egy
23 25|     asszonyság is van még. Majd ahhoz lesz nekem egy szavam.~Azzal
24 27|         ide, és lakjál itten.~– Ahhoz nem szoktam, hogy magamon