Fezejet

 1 8 |         Nagy gyerekek”, annak lenne ám még nagy kelete! – Én erre
 2 11|            tudta ön felejteni?~– El ám.~– Tán újra megnősült?~–
 3 11|          kigyógyult ön belőle?~– Ki ám. Kár, hogy azt a radikális
 4 11|       nyújtá egymásnak.~(Nem hiszik ám ezt el, akik nem próbálták,
 5 13|             hozott volna.~– Ne hidd ám azt, Péter (Lándory most
 6 13|         eldugott kincseket úgy kell ám elemelnünk, hogy arról kettőnkön
 7 14| legügyesebben vitte a szerepét.~Nem ám, hogy a megbízóját iparkodott
 8 15|            bizony nem is a takácsok ám vagy a rongyszedők; hanem
 9 18|            határozatot megkapja. Az ám!~De nem olyan könnyű munka
10 18|           De nem olyan könnyű munka ám az, mint egy ötfelvonásos
11 18|                Ki? Az asszony?~– Az ám.~– Hát egy kis pehely van
12 18|      beleházasodj a családba.~– Van ám nekem egy olyan könyvem,
13 18|     eszközét, a kardját ugyan viszi ám magával a mama. – De hát
14 18|             talán csak nem.” – „Nem ám, de itatót, amitől utánad
15 18|         pisztrángokat kapni.~– Igen ám, de oda meg a feleségem
16 18|      igazolá magát a plébános.~– Az ám! Mert kergették! – vágott
17 18|         megtudod a tartalmát?~– Meg ám; mert a másolatát kapom
18 18|    harmadiknak tudomására?~– Hm! Ez ám éppen a monterossói furfang.
19 19|         kell ízlelnem.~– Nem szabad ám, kisasszony. Szigorúan meg
20 22|         Médea is vele szökött?~– Az ám! A férje szobájába zárkózott,
21 23|         Lándory az effendinek.~– Az ám. De azért ne harapj a fűbe!~
22 26|    kvalifikálhatatlan eljárás volt! Ám merítette légyen ön ki a
23 27|           elkövetett. Nekem engedte ám át az albisorai birtokát