Fezejet

 1 5 |       izgatottságtól reszkető hangon kezdé.~– Uram, ön patrióta
 2 7 |     szókat mondá, mély, heves hangon:~– Uram! Gazember volt-e
 3 7 |     gondolatot! – szólt nyers hangon Bertalan, erőszakosan átszorítva
 4 9 |      Bertalan mélyen reszkető hangon szólalt meg.~– Ha ön úgy
 5 11|     elkezdett énekelni; olyan hangon, aminőt én soha nem hallottam.
 6 12|        szólt Péter határozott hangon –, mert azt csak ketten
 7 16|      árát.”~– „A gutát! Ilyen hangon beszélnek egymással?” –
 8 16|       Egész könyörgőre fogott hangon dadogá Lándorvhoz:~– Uram!
 9 17|       tüzértiszt olyan csengő hangon, mely az első fiatalságra
10 17|      dinamitgránát, és rekedt hangon rikácsolja:~– Bon soir,
11 17|       karját a mellén, s éles hangon rikácsolá, hencegve:~– No,
12 18| hatalmát tüntesse, parancsoló hangon utasítá az asszonykát, hogy
13 18|    szólt az asszonyka duzzogó hangon Lándoryhoz. – Az nem szép
14 18|      pattant fel Scilla feddő hangon.~– Azért nem szükség az
15 18|   érinté azt.~Sidonia nyugodt hangon folytatá a beszélgetést.~–
16 18|     pohárhoz, azt mondá vidám hangon.~– „Viva noi!” (Élünk mink!)
17 19|          kérdé száraz, rekedt hangon Hermione Lándorytól.~– Legyen
18 21|     baj?~Médea elváltoztatott hangon sipogá.~– Én vagyok itt.
19 21|      A Lidy.~Bertalan mogorva hangon válaszolt.~– Hát mit akar
20 22|      a kisasszony szemrehányó hangon Péternek.~– Hisz én figyelmeztettem
21 23|    kezem lőve! – mondá rekedt hangon az oldalt álló segédeinek.~
22 25|     meg Scilla, halkan, tompa hangon.~– Madame! Én le vagyok