Fezejet

 1 2 |    piacon: azok közül kiszemelt egyet, amelyen senki sem ült,
 2 3 |    mondta, hogy „No, hát igyunk egyet, Sándor, aztán beszélgessünk”,
 3 4 |          s ki-ki húz ki magának egyet. Én pedig leszek a vizsgálóbíró,
 4 4 |           Nem! Nem uram! Azt az egyet nem lehet ellopni. Az nekem
 5 5 |       bevégeztem.~Az irodai óra egyet ütött éjfél után.~– Menjünk
 6 6 |        esztendős koráig; ezt az egyet semmi viszontagság el nem
 7 7 | hivatalos levelek között talált egyet, melyben a bécsi gyámhivatal
 8 7 |  keressem őket? – Bocsánat! Még egyet elfeledtem. A karikatúraalbumaimat
 9 9 |      lehet. Ha pedig rám támad, egyet ütök az orrára a botommal,
10 11|        s milyen örömük volt, ha egyet találtak? Álom volt a tengeren
11 12|         év előtt tisztelhetett, egyet sem talált a hivatalaikban.
12 12|       kilencszáz közül vaktában egyet. Lehet, hogy szerencséje
13 12|      mondok ellene. Csak azt az egyet kérem, hogy ha egyszer meglátogatom
14 14|         helyzetek álltak eléje: egyet fordított rajtuk, s kikerülte
15 17|     sáros talpával rúgott rajta egyet.~Lándory hirtelen leveté
16 18|      Hogyan hangzik az? Mondjon egyet.~– Én bizony elfelejtettem;
17 18|       az újságot olvas, azalatt egyet szundíthat, ami olyan jólesik!
18 18|            De jólesett! No, még egyet!~Csak azért sem.~Médea aztán
19 18|         éppen azért aludjunk rá egyet; talán holnap reggel ki
20 18|     ellenezni; már rendeltem is egyet. Talán emlékezni fogsz rá:
21 19|  volnának benne.~Most aztán még egyet szakított le a fáról.~A
22 19|      levelek közt.~– No, ezt az egyet tegyük ide az őszibarackok