Fezejet

  1 1 |            világában.~Új szó, rossz szó; de nincs más.~Az alak pedig
  2 1 |               szenvedélyeinek szolgája – de egész ember.~Azért idomár
  3 2 |         politikusok, költők, muzsikusok; de csak legnépszerűbb azért
  4 2 |                sincs a váci börtönben?~– De, egy még ott maradt. Nem
  5 2 |                 vette a megtámadottat.~– De jeles férfi ez! Hát sok
  6 2 |           katonák) már helyeiken voltak, de még a fölségek nem jöttek
  7 2 |               valamennyi szabadon van.~– De egy benn maradt: Kalondi.~–
  8 2 |               nagyon szép napunk volt.~– De az „éjszakája” még szebb,
  9 2 |               Lándory, az tehát jó volt; de annál rosszabb az, hogy
 10 2 |              tönkrejutott, félkegyelmű – de hazai szülötteket. – No,
 11 2 |          rablóvezért még csak megfogtad, de el nem fogtad.~– Hogy érted
 12 2 |                  ártatlan nyulat eleget, de a ravasz rókát nem fogják
 13 2 |                 múltakra vetett fátyol”. De a gonosztettekre büntetés
 14 2 |                  a kezét a csípésétől. – De te botanikusa voltál az
 15 2 |             annak az ellenkezőjét tudom, de ha te azt hiszed, hogy az
 16 3 |           Százával voltak azok a várban; de egyik sem tudott arról,
 17 3 |                  lélektani és embertani, de különösen népismei kombinációkból
 18 3 |                  szemei ne lettek volna; de mikor a zöld szemeivel rám
 19 3 |                 elmondani a dolgaimat.~– De hát nem kellett volna azokat
 20 3 |                 maga, hogy hol és mikor? De majd eszébe juttatja Lándory!
 21 3 |                 Lándory! Az tud mindent.~De mikor még a miniszter is
 22 3 |                  a bűnök kivilágosultak; de hova lett az a tömérdek
 23 3 |                 az, aki az egészet fűti. De annak is nyomában vagyok.
 24 3 |               vagyok. Kissé magasan áll; de mégis megfogom.~
 25 4 |                   nemhogy kamatot hozna, de rá kell fizetni. A park,
 26 4 |                 összegyülekezni a „crème de la crème”, ahogy zsargonunkban
 27 4 |                 magyar mágnások szintén (de nem kalpagosan). De akiket
 28 4 |             szintén (de nem kalpagosan). De akiket legszívesebben látott
 29 4 |                  mindig nevetni kellett; de azonkívül kedélye is mindig
 30 4 |                  elkezdve Irkucsktól Rio de Janeiróig minden népismét
 31 4 |                 Még ugyan nem próbáltam. De szívesem megteszem, hogy
 32 4 |              egész társaság felkacagott, de Godiva kisasszony meg tudta
 33 4 |             Eddig tréfásan ment a játék, de amint a „bacilusok” nagy
 34 4 |             kacagtak a sikeres védelmen.~De Godiva kisasszony sem maradt
 35 4 |             valamikor delirium tremense, de már teljesen kigyógyult
 36 4 |        felszökkent az ülőhelyéből.~– No, de ez már boszorkányság. Egész
 37 4 |          büszkeséget érez magában hozzá; de nincs alkalma rá, s ez bosszantja.
 38 4 |            valakit meg tudna haragítani; de nem sikerül; csupa hódoló
 39 4 |             talányom!” Száz közül egy. – De hát nagy öntúlbecslés volna
 40 5 |                 ugyan a badeni villában; de a „Munsch”-szállodából lehetett
 41 5 |                Varsóban és Budapesten.~– De hiszen itt vannak nálam
 42 5 |              rendőrség, vallatóra fogja. De ha az elorzott papírokat
 43 5 |             egész csendes hidegvérrel.~– De ha még csak ezzel a két
 44 5 |      Buffalmaccón senki sem sajnálkozik; de mindenki kacag.~– Hiszen
 45 5 |           Megesett már rajtam máskor is. De a becsületem fogyatlanul
 46 5 |                   amidőn a gróf meghalt; de még a pompás katafalk sem
 47 5 |                  az unokaöccsét, marquis De L’Aisne Alfrédet tette általános
 48 5 |                által saját kezűleg írva, de a tanúk előtt ismeretlen.
 49 5 |                 levél is el lett orozva. De hogy valóban létezett, és
 50 5 |                  most csak húszéves fiú, de már mintaképe a gommeux-nek.)
 51 5 |                 az atyai örökséget, s az De L’Aisne Alfrédre szálljon.
 52 5 |                 együtt elküldte önnek.~– De ez nem igaz. Ha elküldte
 53 5 |                archimedesi csavarul vagy De L’Aisne. vagv a Lis Blanc
 54 5 |          csatolva békóval a bal kezéhez, de ez őt nem zsenírozta), s
 55 6 |                kérdezték tőle, hol járt.~De Péter annyit súgott az urának
 56 6 |                  három napot megélhetne.~De ilyen három nap nincs.~A
 57 6 |                Bánom is én!~– Nem téged, de engem.~– Hát minek akkor
 58 6 |          bocsátanak, biztosíték mellett. De mikor hazajövök, itthon
 59 6 |               arcáról.~– Talán mégsem.~– De megteszi. Szállítsd ide
 60 6 |                  A vád még nem ítélet.~– De én magam ítéltem el magamat,
 61 6 |           odavész a befizetett összeg. – De hát ez lehetetlen”.~– Így
 62 7 |                  meglep; engemet nem”.~– De hát bizonyos az? – kérdezé
 63 7 |                 elég sötétség rám nézve. De még rettenetesebb az a gondolat,
 64 7 |                az ember, aki nem szolga, de hozzánk tartozó családtag
 65 7 |                  nem mint egy jó ember – de mint egy jó kutya, hogy
 66 7 |                   A nevetést elfeledtem, de a sírást azért nem tanultam
 67 7 |       Következményei el nem fordíthatók. De önnek azért nincs oka pirulni
 68 7 |              Elhagyott az egész világ. – De nem jól mondám; – egy emberem
 69 7 |                  azt.~– Nem értek hozzá; de Stauner úr megmagyarázta
 70 7 |                   Ön még nem tud semmit. De ha mívelni fogja azt a tehetséget
 71 7 |                 hidegebbek, elzártabbak. De a festőknél elenyészik minden,
 72 7 |            némettel, disputálnak mindig, de csak a művészetről; de össze
 73 7 |                   de csak a művészetről; de össze nem vesznek soha.
 74 7 |                 nem volt. A koplalást. – De milyen humorral tudják azt
 75 7 |                  vaskályhán megsütöttek, de aztán az az aranyos jókedv
 76 7 |           amellett. Vendégséget csapnak, de kevés a gulyáshús, és sok
 77 7 |                igények szerint díjaznak, de nem kell nekik azt mondani
 78 7 |               nélkülözéseket elvállalni, de vannak múlhatatlan kiadások.
 79 8 |                éri az embert az életben; de azzal az áldott izgalommal
 80 8 |                  ugyan meghívta magához; de ő valami ürügyet keresett,
 81 8 |                 ki mérsékelt havidíjért; de fűteni és a ruháit kitisztogatni
 82 8 |                 biz ezt a favágók eszik. De ha azoknak jólesik!~Vendége
 83 8 |    petróleumlámpa vet arra világosságot, de az is festői ötlettel –
 84 8 |              enni.~– Kivált, ha van mit. De nagy hiba a karácsonytól,
 85 8 |      elvégezhettem volna levél útján is; de most egy útban ezen is átesünk.
 86 8 |             kicsit megégette a tenyerét; de azért – nem lehetett panasza.~–
 87 8 |                  sem követ el csalást.~– De ön igazán rossz ember –
 88 8 |         fordította magyarra?~– Én magam. De van rá kilátás, hogy németül
 89 8 |                     kapott rajta Godiva. De rögtön elkomolyult megint.~
 90 8 |             grand vinje, mint a tavalyi; de talán jobban ízlett.~Amit
 91 8 |               Kis emberek”-et szerzette. De ő annál még egy sokkal jobb
 92 8 |             villámlott valami derültség, de ez még nem volt nevetés,
 93 8 |                Ez mind szép, ez mind jó, de hát az, amit elválásunkkor,
 94 8 |               vagyok önnek a zsarnoka.~– De szabad választás útján.~
 95 8 |                  nyelvtan volt.~– Ejnye, de gyors szemei vannak. Hát
 96 8 |        megköszönte szépen a jó tanácsot; de az mind hideg szó és hideg
 97 8 |                és továbbment.~      ~No, de jó, hogy van Isten az égben,
 98 9 |                  szabad mezők illatát.~– De hogyan fogjuk mi akkor egymást
 99 9 |             hétköznapi, a másik ünneplő. De ezen az utóbbin is van egy
100 9 |                   senki sem látja meg.~– De csak olyankor, mikor önnél
101 9 |              kastély udvarára.~Kisszerű, de szilárd, ősi építmény volt
102 9 |                akkor ezt kérdezé tőle:~– De hát senki se jár önhöz látogatóba?~–
103 9 |                  hivatalos alakban igen; de a társaságban senki sem
104 9 |                  küldetésemnek már vége; de azért senki sem felejti
105 9 |               rólam, hogy „nagy” vagyok, de csak „nagykutya”. Ugyan
106 9 |                 csak trópusi hasonlat.~– De öltem. Saját kezemmel is
107 9 |                egészen igaz lesz hozzám. De már azt nem fogja szóval
108 9 |                ön ki! – kiálta Godiva.~– De hátha nem az? – mondá Bertalan.~–
109 9 |                 kergetnek vagy nem az?~– De igen. Ha idáig jön, eléje
110 9 |                  egyszerre hátratoppant; de ahelyett, hogy az eléje
111 9 |         odacsődült. Bátor, erős emberek. De a veszett kutya szájába
112 9 |                 megszabadítom a bajától?~De nem bizony.~– No, hát majd
113 9 |            ölelte szorosan. Nem mondták; de gondolataik találkoztak: „
114 9 |                megfordított fenekére is; de mikor már hozzákezdett azt
115 9 |               gyűlölve imádott” rajzónt; de nem a mulatság többé.~Közelgett
116 9 |             kezdett már az elutazásáról, de Sarolta mindig bevágta az
117 9 |               feküdni.~Még éjszaka volt. De alvásra gondolni sem lehetett
118 9 |            halottat, akkor nem fél tőle; de mikor nem látja, de tudja,
119 9 |                tőle; de mikor nem látja, de tudja, hogy itt van a közelében,
120 9 |               retteg a halálra gondolni. De nem magáért, hanem a fivéreért.
121 9 |                  a tiszteletet nem kéri, de parancsolja. Velem nagy
122 9 |                tartozik a jellemrajzhoz; de mégis felemlítendő mellékkörülmény.
123 9 |            Ezeket mind kegyelet ültette. De hozzájárult aztán a feldíszítéshez
124 9 |             maradnék, mert megszántalak; de nem maradhatok, mert szánlak”.~–
125 10|                 és nem nélküli osztozók, de hát ha még a nőneműek is
126 10|         asszonyság megszokja ezt szépen.~De hát az a századik, aki a
127 10|                  nem látták egymást! No, de hisz az a jó, mikor az ember
128 10|               tévedt az ujja az üterére.~De azért nem lehetett ezt az
129 10|             keresztül kivenni nem lehet.~De kitalálni lehet.~A diskurzust
130 10|                  ez kifogyhatatlan téma. De még eddig csak csoda dolgokat
131 10|    kíváncsisággal hallgatózott e mesére.~De csak odáig hallhatá, hogy
132 10|            szépet lehet elbeszélgetni.~– De hát annyi dicsőség után,
133 10|                  Az is fájt Godivának.~– De hát azért mért kellett a
134 10|            államtitkár, főispán lehetne, de egyiket sem fogadhatja el,
135 10|                 választott el bennünket. De azért mégis tudom, hogy
136 10|               csak kitalálta Bertalan.~– De azt csak elbeszélték, hogy
137 10|                ez ellen nincs oltalom?~– De van. Mikor a szemetet fölkavarja
138 10|                 a tőröket neje szívéből. De a méregcsepp mégis ott maradt.~
139 10|           koronát viselnél is a fejeden, de ha egy leheletnyi folt volna
140 10|             mindig nem látott tisztán.~– De hát miért féltél te, hogy
141 10|                arcvonásaiban olvassanak; de utoljára mégis elárulta
142 10|          Pozsonynál ki fognak szállni.~– De én hallottam, hogy Bécsig
143 11|                akart mondani a haldokló. De már nem volt ereje, nem
144 11|             hozzá; vihet neki virágokat. De énnekem a tengerbe kellett
145 11|                  látják azt maguk előtt; de a tengerésszel együtt jár
146 11|                  hallám, nem a fülemmel; de az egész lelkemmel. Ekkor
147 11|             folyvást mélyebbre szálltam. De nem vesztettem el az eszméletemet.
148 11|                  között háború folyik?~– De igen: a múlt tavasszal akadt
149 11|          átkeltek a Rajnán három helyen. De ez a hír annyira izgatólag
150 11|                  hírekre volna kíváncsi, de elteszi szépen az egész
151 11|            másvilágra csak könnyű az út, de más országba nehéz utazni
152 12|                 a nagy rémperrel együtt; de nagyobb galiba az, hogy
153 12|          könyvébe beírva az egész nevét. De hát ki keresné őket? Idő
154 12|           megtehette ön a Krokmanlikkal; de ne kísértse meg a Kalthahn
155 12|           szerint menthetlenül elveszve. De volt egy nagy összegre szóló
156 12|              utolsó foglárig, szigorúan, de emberségesen bánnak velünk.
157 12|       tengerinyúlba beojtják az ebdühöt. De én nem vagyok se kiskutya,
158 12|                  a farkast apportírozni. De engem ne vigyen ki innen!
159 13|               gyanúdat nemcsak a bankár, de egyes hivatalnokok előtt
160 13|                   a rab alfabet szerint. De ez most lehetetlenné van
161 13|                 kincs nagy értéke miatt, de különösen azért, mert ugyanazon
162 13|            bénulva, mint egy álomjáró.~– De hát ön-e az Úr Istennek
163 13|                 annyit mondott el nekem; de többet is. Azt is, hogy
164 13|        rablóvilággal való érintkezésben, de egészen a mélyébe ennek
165 13|                  ellenség volt közöttük. De én cimbora voltam! Előttem
166 13|                 planétán megmaradásom. – De még ön is a zsebében fogja
167 13|           természetes dolognak találják. De hogy az ő jól eldugott zsákmányukat
168 13|             szekrényt elhozzuk a várból. De utoljára mégiscsak nyilvánosságra
169 13|                  gyönyörködhetnek benne; de a mindenütt meredek hegyoldalak,
170 13|               legelésző barmok tapostak: de aki ezeken elindul, az alant
171 13|           magával.~Péter lesz a festő.~– De én nem tudok egyebet pingálni,
172 13|              művész jobban kidolgozni.~– De én nagyon goromba vagyok:
173 13|                halt meg a karjai között.~De hasztalan volt a szegény
174 13|          ruganyos hintóval jártak rajta, de most már csak fahordásra
175 13|            ugyanazon színekkel.~– Aha!~– De nincs itt a festékesládánk.~–
176 13|                  kastélyba visszatérnek.~De nem sokat végezhetett azon
177 13|               fogadta a bömbölő állatot; de valószínűleg elhibázta mind
178 13|                 volt tépve meglehetősen; de nagyobb bajuk nem történt.~–
179 14|            meglakol a hitvestársáért is; de Péter úr köszönte szépen
180 14|               állomás lett volna Zsolna; de a valóságban inkább a távolabb
181 14|       megköszönte szépen a gondoskodást; de megnyugtatá Aesculap érdemes
182 14|           vagyont az unokaöcsre, vicomte De L’Aisne Alfrédre ruházza
183 14|                 az az írás?~– Nem nekem. De úgy hiszem, annak, aki azt
184 14|              nincs ráírva, hogy „Défense de lire” (tiltva az elolvasás).~
185 14|               ami dőreségeket elkövetek. De azért nem bocsátom el őket,
186 14|               Oda az unokaöcsém, vicomte De l’Aisne Alfréd szokta madame-ot
187 14|                tehát át nem hidalhatók – de még ezért lehetnénk jó férj
188 14|      tiszteletbeli taggá lett kinevezve.~De még ezért is lehetnénk jó
189 14|                  eltérő fogalmai vannak.~De még ez mind nem elég ok
190 14|           örökösömül nevezek ki: vicomte De L’Aisne Alfréd, unokaöcsém.~
191 14|                republikánizmus hóhérunk, de az orleanizmus versenytársunk;
192 14|      szellemekkel”, táncoló asztalokkal; de amellett az „üdvhadseregének”
193 14|           előkerül. Jaj az ellenségének! De nagyobb jaj a barátjának!
194 14|           életében félhet a bosszújától, de aki jót tesz vele, soha
195 14|                hiányát pótolja vele!~No, de hát a parasztleánynak a
196 14|             eredeti.~Mindezek apróságok, de jellemző vonásokul szolgálnak
197 14|               Madleine”nek kereszteljék; de ővele elhitették, hogy az
198 14|           magyarban annyi, mint „Médea”.~De a név csak jelenség. Hiszen
199 14|                amellett szerették volna.~De a leány már kisgyermek korától
200 14|                az esztétikai összhangot, de növeli a hatást, az a fenyegető
201 14|             mondanám „majomszeretet” ez; de nem az! Csupán hiúság! Bálványozza
202 14|               kastély udvarán Dea előtt. De ezúttal minden nyaktörő
203 14|                  kedves barátom, marquis De L’Orme, a napokban meg fog
204 14|                Lyonel!~– Szegény Lyonel! De hát mi az ördögöt akar ön
205 14|                szerint nem testvérek is, de a katolikus dogmák szerint
206 14|                Eretnekké legyenek tán?~– De mikor egészen egymásnak
207 14|               Lyonel főbe lőtte a fiatal De L’Orme Gontrant párbajban.~
208 14|                 mennybéli patrónusoknak, de nem földi hitestársaknak.
209 14|                nem földi hitestársaknak. De legalább komoly ember volt,
210 14|                 összekoccanásra ráfogni: de én már ismerem az ilyen
211 14|           közintézetre, bolondok házára; de az ön bolondjára semmi esetre
212 14|                  grófnék hintaját a Bois de Boulogne-ban meg a longchamp-i
213 14|               vagyonom örökösévé vicomte De L’Aisne Alfréd unokaöcsémet
214 14|           osztály már nehezen található; de hát vannak még egzotikus
215 14|                   Igaz, hogy nem szép. – De hát az én fiamra nézve ez
216 14|            amellett is tartana szeretőt.~De hát tulajdonképpen miért
217 14|        szertelenül hosszúra szabott orr. De hát az ördögbe is! Szükséges
218 14|            rajongtak, odadob a kloákába.~De tehetem-e azt, hogy nyitott
219 14|                  csak tréfa, játék neki. De legyen csak egyszer rászorulva,
220 14|                 előveszi a jobbik eszét.~De bármi következése legyen
221 15|       barátságosan be ne tanított volna. De hát nemcsak a „cercle”-ekben
222 15|               szerepet játszottak abban, de szerencsésen kibújtak a
223 15|                princből uralkodóvá lett. De én nem megyek ilyen nagyon
224 15|                az esküvőre a lába miatt, de szent fogadása tartá, hogy
225 15|              kibékült Sidonia grófnéval. De még ez sem volt elég. Franciaországban
226 15|                 igen gyorsan belehalnék; de mégsem olyan gyorsan, hogy
227 15|             rossz szójátékokat csinálok, de szeretek vele dicsekedni,
228 15|             szeretek senkit gyanúsítani, de feltűnőnek találom, hogy
229 15|                  egynéhányat. Én többet. De becsületszavamat adtam nekik,
230 15|                 installálta volna magát: de a gonosz atyafi még Scilla
231 15|                  a pert a birtokban levő De L’Aisne Alfréd ellen. A
232 15|          embernek a megoldás.~Vegye nőül De L’Aisne Alfréd Médea grófnőt,
233 15|                 Ripailleról lehullottak, de én őt egész egyenruhástól,
234 15|            Louvre, a Tuilériák, az Hôtel de Ville kormos falai hirdetik,
235 15|                    Point d’argent, point de Suisses”. Legfeljebb azt
236 15|                  is törvényesen korrekt, de egészen Istennek tetsző
237 15|                  át szabad lesz az út. – De vajon Marseille-tól Párizsig
238 15|           mennünk, hanem Seigniers-be.~– De elébb Versailles-ba.~Péter
239 15|                Péter nem értette, miért, de belenyugodott. A kakasok
240 16|                                 Monsieur de L’âne doré~– Fogadjunk,
241 16|            jövedelem élvezőjének, Alfréd De L’Aisne vicomte úrnak sokkal
242 16|         többrendbeli cselédjével együtt. De L’Aisne vicomte pedig az
243 16|                  önnek mi véleménye van, De a grófnő? – szólítá meg
244 16|               olyan mély, mint a férfié, de tele lágysággal, érzéssel.~
245 16|                  gróf fiának kizárásával De L’Aisne Alfréd marquis-t
246 16|               főinkvizítor, Mr. Bertalan de Lándory által elfogatott,
247 16|                végrendelet hagyományosa, De L’Aisne Alfréd marquis.~
248 16|                 egész birtok szállni fog De L’Aisne Alfréd marquis-ra,
249 16|              grófnőnek, százhatvanezeret De L’Aisne Alfréd unokaöccsének;
250 16|            védeni akarta a pozícióját.~– De hát mit ér a bőkezű hagyományozás,
251 16|               Hátha ezek jobb színészek. De más alapja is van az egykedvűségüknek.
252 16|                 A végrendelet egy pontja De L’Aisne Alfrédnek adja vissza
253 16|        kastélyban?”~– „Istálló csak van! De se egy szál széna, se egy
254 16|                 nyertek a világtárlaton. De amint a marquis átvette
255 16|                  hagyján!” – monda ő. – „De azt láttad volna, mikor
256 16|                 a souspréfet, aki az új (de régi) örökösöket beiktatta
257 16|                  hiszen felesége volt!), de azzal is elkésett, mert
258 16|            felelt a kérdésre szárazon.~– De azért a kitűzött jutalmat
259 16|              büszkén.~Ez volt a tromf.~– De akkor mégiscsak meg kell
260 16|                  rá, hogy utánacsinálja.~De L’Aisne Alfréd ezáltal kényszerítve
261 16|              járjanak a paradicsom után; de én ki nem tudom találni,
262 16|                odaszólt a marquis-nak:~– De hát, uram, hogyan egyeztethető
263 16|              ércértékéhez jutna a krédó?~De L’Aisne vette észre, hogy
264 16|                   mely rá nézve a halál. De azzal nincs vége az életnek,
265 16|             letarolhassák a kertjeinket; de ugyan mondja ön meg, mi
266 16|                Akik a Louvre-t, az Hôtel de Ville-t, a templomokat felgyújtották!~–
267 16|              érseket meggyilkoltatták.~– De nem elég, hogy ezeknek a
268 16|       valamennyit – kegyeskedék a pap –, de a vezetőket minden bizonnyal.~
269 16|          gyújtogatást elrendelé!” – „Van de Hoovent, a torlaszparancsnokot.” – „
270 16|       Kötelességem a titkot megőrizni.~– De Raoul Ripaille csak közte
271 16|             nexus? – mormogá a grófnő. – De jó, hogy nem tudok deákul! (
272 16|          Emlékezem az arcra. Itt vicomte de Mont-Rouge-nak nevezték.~–
273 16|               hogy hová dugta el azokat, de a fogolypajtásnak igen.
274 16|                  helyét, és jól őrzik.~– De hát hol van?~– Olvasta a
275 16|            Voltak ott elbújva többen is; de azok lassankint előjöttek,
276 16|                  adta a halálítéleteket, de Thiers nem enged többet
277 16|               ugyan paradicsomi a vidék; de az idegenek nyolctized része
278 16|          nyárhőség ugyan negyvenkét fok, de erős természetek kiállják
279 16|                  Blanc hagyatékot örökli De L’Aisne Alfréd marquis.
280 16|            megszűnik »kommunista« lenni, de ha Alfréd jut ehhez a nagy
281 16|              ellensége lesz.~– Máris az. De amíg ellenségem, addig nem
282 16|                  és a végrendelet miatt, de nem a félmillió frank értékpapírokért,
283 16|                  marquis tudott felőlük; de ön megint nem jelenthetett
284 16|                 ásszal és sext majorral. De amint az első mondatot a
285 16|              maguk alá, mikor leülnek.~– De most már hozzászoktak a
286 16|                  sohasem iszom sorbetet. De nem tudott tőle megszabadulni,
287 16|          szolgámat érte fogom küldeni.~– De hisz itt is megvárhatná
288 16|               érté, hogy mi bajuk lehet, de azt kitalálta, hogy azoknak
289 16|                  is meg napjára a levél, de a távirat és a postabélyeg
290 16|             bolond”; toronymagasságig: – de ne kerüljön az ő légkörébe!~
291 16|           távozának. Legutolsónak maradt De L’Aisne Alfréd. Atyafiságosan
292 17|                 a divat változott ugyan; de falusi kastélyban éppen
293 17|                  azt, amit mindenki tud. De amit én tudok, azt nem.
294 17|              hogy ő az én mostohafiam.~– De a marquis; midőn a távollevő
295 17|                 mint aki imádkozni akar; de még nem tud egyebet, mint
296 17|            Sidonia.~– Az biztosítva van. De hogy talál rá a kegyelemlevél
297 17|             Harminc cimborájával együtt. De kézre kerítve nincs.~– Világosítson
298 17|                  katakombákat?~– Igen.~– De nem voltak bennük?~– Nem.~–
299 17|             főbejárat ott van a Barrière de l’Enfernél.~– Emlékszem
300 17|                közbe Médea. – A Barrière de l’Enferről (pokol sorompója)
301 17|                 katakombáknak a Barrière de l’Enfer alatt; de annak
302 17|               Barrière de l’Enfer alatt; de annak már lépcsője nincs.
303 17|                nyitnak előtte a Barrière de l’Enfer elhagyott bejáratához.
304 17|              embert a légberöpítéssel?~– De Lyonel is köztük van!~–
305 17|                  napvilágra fog kerülni; de attól fogva kezdődik azután
306 17|                nélkül fegyverezzék le. – De az a nehéz kérdés, hogy
307 17|               ajánlok.~– Hallgassuk meg. De azért az enyimet se vessük
308 17|               nem lehet egész a Barrière de l’Enferig hatolni, a kövezetből
309 17|               mellékutcából (talán a Rue de Jour) azonban már szemközt
310 17|              Majd én elsietek a Barrière de l’Enferig, s onnan hozok
311 17|          bordóival. Sidonia belekóstolt; de csak azért, hogy meg ne
312 17|       leggyönyörűbb írósvaj lesz belőle.~De már ezt csakugyan nem állhatta
313 17|              Gyerünk ki inkább az esőre.~De még oda is utána hangzott
314 17|                 mind kegyelmet kaptak!~– De vajon elő fognak-e jönni?~–
315 17|               saint-cyri iskolából való, de mondhatom, hogy kitűnő szakismerettel
316 17|               tőr és pisztoly van dugva: de már azokhoz késő kapkodni;
317 17|            golyók nem tettek semmi kárt; de mind a három ott fütyült
318 17|               hanyag, csámpás léptekkel.~De amint az utolsó lépcsőfokra
319 17|                  önök, valószínűleg oda; de csak türelemmel; mert ezúttal
320 17|                  deportálják Cayenne-be. De száműzve lesz tíz esztendőre
321 18|                 fogja ugyan majd hányni; de aztán megkönnyebbül tőle.
322 18|              Ismerem én már az ilyest.~– De hát a rémképek? A patkánylátás?~–
323 18|               ismer: darabokra vágják.~– De hát „mi” az a Lidy Carcasse?~–
324 18|              adasson rá inget, szoknyát; de ne a sajátjából, mert az
325 18|             határozatot megkapja. Az ám!~De nem olyan könnyű munka ám
326 18|                 a Lis Blanc grófnőé és a De L’Aisne marquis-é.~Márpedig
327 18|                  szenvedni, s ez esetben De L’Aisne Alfréd marquis-ra
328 18|               két szamárfül bevételem.~– De hisz az ön clerc-je akkor
329 18|                  ki ne hagyjon belőle.~– De hát hogy tűr ön ily mihaszna
330 18|                fővel áll meg a marchande de modes kirakata előtt; nem
331 18|             barátom.~– Hát én nem bánom, de mi lesz mármost a Lis Blanc-féle
332 18|                itthon, a hivatalban van, de a madame „elfogad”.~Bebocsáttatá
333 18|                ebédelni!~– Chut! Ej, ej! De veszedelmes az ilyen gondolatolvasó
334 18|         egymásnak: „Monsieur Bartholomée de Lándory, grand inquisiteur
335 18|                  egész nap dologban jár, de az ebéd órájára pontban
336 18|                  elnézett „quart d’heure de grâce”-ig sem.~Ez tehát
337 18|               beszélgetést kezdeni vele: de minden „échec”-et vallott.
338 18|                    Ellenben festeni tud, de csak virágot- olajnyomatú
339 18|                 macskára is féltékeny.~– De hol az ördögben késik olyan
340 18|               nem nagy társaságnak való, de négyecskén, mint most, igen
341 18|                  és megtörlé a száját.~– De aztán gyorsan visszajöjj! –
342 18|         elnevetve magát.~– Igen, madame, de csak két esztendő óta, azelőtt
343 18|                csak vezetni szeretnek; – de hátulról. A többi aztán
344 18|               fedett helyről lövöldözni; de a tüzet ki nem állja. Amint
345 18|                körülrepül, úgy csíp meg; de ha a golyó egyszer eldongott
346 18|                  is velük akartam menni; de engem visszautasított, „
347 18|                szemérmesség”. – Erények. De gyönge szív. – Az a rúgás
348 18|        csizmasarkkal: – az csúf dolog; – de erő!~De L’Aisne Alfréd~Végre
349 18|                 az csúf dolog; – de erő!~De L’Aisne Alfréd~Végre minden
350 18|            délután, hírlapolvasás közben De L’Aisne Alfréd lepte meg
351 18|          pajtásságot ittunk egymással?~– De igen. Hanem azt gondolom,
352 18|                  természetes tulajdonos: De L’Aisne Alfréd. Annak azt
353 18|        lekötelezni, nem anyagi érdekből, de barátságból; – ha engedted
354 18|              minek avattad bele magadat. De hát már megvan. S nekünk
355 18|                 van egy példabeszédünk: „de faire bonne mine au mauvais
356 18|          megtréfált, azt visszatréfálom, de meg nem verekszem vele.
357 18|          alkalomra vár, vagy nem is vár, de előidézi azt, hogy a kölcsön
358 18|                azzal szurkáltatja meg.~– De párbajsegéd voltál? – szólt
359 18|            dolgodat, az én nagy káromra; de egészen korrekt, gavallér
360 18|                 én ezt kölcsönkérhetném! De te úgy élsz itt Párizsban,
361 18|                ösztönének tesz eleget. – De hova legyek én egy olyan
362 18|            vagyok. Ő is özvegy, én is.~– De az ördögnek volt eszébe
363 18|           gondolsz? Csak nem talán?~– Na de igen. Ő éppen az a nő, akit
364 18|               gazdagabb, mint te vagy.~– De ez eredeti egy ötlet. Te
365 18|                  nemcsak Lis Blanc-ékra, de rám nézve is kellemetlenné
366 18|            vezetéknév!)~„Tehát elfogadod De L’Aisne Alfrédet férjedül?”~„
367 18|                  ember megházasodik. No, de ezt helyrepótolja azután
368 18|                  mögött álló násznagyom, De Saltis herceg odadörmögött
369 18|          segéljen!” – azt susogta, hogy „de szabadíts meg a gonosztól!” –
370 18|           borzasztóan be van fűzve! „No, de majd ha otthon leszünk a
371 18|                szívébőll senkit kitépni. De énnekem fel kellett mondanom
372 18|       tökéletesebb szépség, mint Scilla. De már egy festő Scillának
373 18|           Château-Laffitte; majd zéphire de chevreuil szarvasgombával
374 18|       giardinetto és egy pohárka vin sec de Tokaj; s pour la bonne bouche
375 18|                 Egy kéve zsupp.~– Ejnye, de bizarr ötleteid vannak!
376 18|                is akartam neki csókolni, de akkor láttam, hogy szarvasbőr
377 18|             rátakarja az éjszakát. Hejh! De sokszor elmerültem én ezen
378 18|             adomákat mesélgetni, az Oeil de Bouefből, Boccaccióból meg
379 18|              feljegyzett hieroglifokkal; de még ilyen ellenfélre nem
380 18|                 mind lepattogott volna – de mikor elmondtam neked, hogy
381 18|               mondá, kalapja után nyúlva De L’Aisne Alfréd. – Előre
382 18|                  spelunkák „noce”-jaiig! De az semmiben sem találta
383 18|              kitiltsák Franciaországból; de amit nem tesznek meg a kedveért.
384 18|                  enyészteti. Ilyenformán De L’Aisne marquis s a renoméval
385 18|                  a gomblyukba. „Le deuil de l’Alsace.” – Így már most
386 18|                   bárha nem is a Passage de l’Opera felől hajtottak
387 18|            izgatja.~– Monsieur le prince de Shamyl – mondá Alfréd, komolyan
388 18|           Katicának hívták, ugye?~– Jaj, de féltem én akkor öntől! Olyan
389 18|            Scilla Lándoryhoz fordulva.~– De én szolgálhatok. Például
390 18|                 akkor aztán ott maradok. De hát ön nem járt külföldön,
391 18|              tekinte Alfrédre.~– Óh, nem De L’Aisne úrtól tudom. Egész
392 18|                 isteni szépség! Ugyebár, De L’Aisne úr?~(– Drága szépség! –
393 18|           leteltéig nem fog házasodni.~– De nekem eszemben sincs ez.
394 18|               tartom magam elég nagynak; de elefántnak nem.~Az „elefánt”
395 18|               félig maga elé rántotta.~– De hát komolyan! – folytatá
396 18|                produkálta a virtusait.~– De már abból elég volt.~A „
397 18|             felment Lándory a színpadra, De L’Aisne Alfréd kalauzolása
398 18|              fénnyel, pompával környezi, de akit ön nem szeret, s azt
399 18|                 aki kevesebbet tud adni, de akiért ön rajong.~No, ez
400 18|              rajong.” Lehet, hogy talál! De mégis így kirukkolni vele!
401 18|                 mielőtt felébresztené.~– De ha megmondom önnek a régi
402 18|            akiért rajongok?~– Eljövök.~– De már elég legyen a chaldaeai
403 18|                 addig kutatott a Passage de l’Opéra és a Palais Royal
404 18|                   ami első megalkotóját. De L’Aisne Alfréd örökség útján
405 18|          forintot adott össze havonkint.~De hát van-e a szívben is „
406 18|                   Rachelnél, Ristorinál, de volt benne valami varázs,
407 18|           jelenetét Hyppolittal.~– Igen. De az nehezen megy Hyppolit
408 18|               viszi ám magával a mama. – De hát ha én vagyok Hyppolit,
409 18|             varázst terjeszt maga körül.~De ha a férfi egy sóvár tekintettel,
410 18|               elkövettek, hogy elfogják; de nem mentek semmire. – Ha
411 18|             cigány – félnederes és néma. De nem süket, csak beszélni
412 18|               révén esnek a kelepcébe. – De a csalányosi csárdás Évicája
413 18|                  figura, mint a Closerie de Lilas kánkántáncosnői –
414 18|                   hogy legyen árulójává; de az nem adta el a szeretőjét
415 18|             odaadja egy különb rózsáért. De ki áll ki erre a rózsaversenyre?
416 18|              talán csak nem.” – „Nem ám, de itatót, amitől utánad szaladok.” – „
417 18|                   ajd szénát a lovamnak; de ne kösd be az istállóba,
418 18|                Most is megvan a hűtelen; de másnál. Hej, de hiszen több
419 18|                 hűtelen; de másnál. Hej, de hiszen több is veszett Mohácsnál!” –
420 18|             zsandár közeledik fegyverbe;~De a betyár felkap a pej lovára:~
421 18|                  odább mennem hajnalban.~De még másnap hajnalban sem.
422 18|           dolmányomat szakítá keresztül, de csak könnyű súrlódást hagyott
423 18|                  közül az egyik meghalt. De vajon melyik? Amint a paripa
424 18|            számára. – Ez hát jó nekem. – De mit szólsz ahhoz, hogy nemcsak
425 18|                 van.~– Hát az „más?” No, de mégis közel van hozzátok?~–
426 18|             két-három nap alatt indul.~– De már ezt csak nem énértem
427 18|                 Ez kergeti őt a halálba, de a halál fut előle. És így
428 18|               volt hozzá, hogy kitörjön. De félbeszakítá a jelenetet
429 18|               gróf nem volt petroleur.~– De volt Raoul Ripaille.~– De
430 18|                De volt Raoul Ripaille.~– De ezt nem tudja senki Magyarországon.~–
431 18|            felhevült az arca Médeának.~– De Lándory nem fogja azt az
432 18|          pisztrángokat kapni.~– Igen ám, de oda meg a feleségem is mindig
433 18|                az orgonát.~– Templomban. De egy asszony, aki orgonaszóval
434 18|             abban. (Sidonia legkevésbé.)~De ha Lándory nem értette volna
435 18|             Munkám? Én nem vagyok író.~– De igen. A magyarországi nagy
436 18|                fogja az avatott köröket, de mint olvasmány is. Én ajánlok
437 18|          Követelésem nincs ön irányában, de kérésem van. A kérelem merész;
438 18|               Még a vadászát is elhozta, de még a szerencséjét is. A
439 18|           becsülés, utoljára a szerelem.~De hát vajon ő szeret-e?~„Igen!
440 18|                imádott, félig megvetett; de most, midőn tudja, hogy
441 18|               Scilla kisasszonyt!~      ~De ha előre meg nem lett volna
442 18|            odakünn valami férfihangokat; de azok inkább vidám jellegűek
443 18|             Elvitte magával! – lihegé.~– De hol van az a sok naplopó,
444 18|              Bertalan.~– Nagyon jó lesz; de sok-sok galambbegyet rajta!~–
445 18|            házasságának a bevezetésekor.~De minden jólesett.~Csak „egy”
446 18|             szívét: ez a kisebbik titok; de megtartani! Ez a titkok
447 18|                  pazarlással együtt jár.~De a világ is kerüli őtet;
448 18|                 lelkei is feljárnak oda, de van egy hatalmas lény, aki
449 18|             sohasem káromkodik: ott tud. De aztán aki még itt is megtartja
450 18|                igaz, hogy nem volt azon, de úri komfort kínálkozott
451 18|               Kinevetni való kicsinység, de mégis igaz! Új embernek
452 18|                  maréchal Niel! A Gloire de Dijon! A sénateur Weise!
453 18|              kettős lapátjával a mozgás, de nagyhamar beletanul. Mikor
454 18|                 félkört táncolva előtte. De már ennél felébred amazoni
455 18|                  A labdázás is kellemes, de hát még a tekepálya. Az
456 18|               nem ismered a fülemülét?~– De igen. Sorrentóban mindennap
457 18|                sütve”; ki nem állhattam! De énekelni nem hallottam soha.~
458 18|                 jó recept az udvarlásra, de megölő „betű” a házasélet
459 18|                 Szép az a muzsikáló óra: de hogyha egyre-másra muzsikál!~
460 18|                  megtartja az igazságát, de mit nyer vele? És mit veszít? –
461 18|                 látta a reggeli misénél, de azért most rá nem ismert
462 18|               széles kiejtéssel tartott, de teljesen korrekt stílusú
463 18|            folyvást disputált egymással; de nem a dogmáik fölött. A
464 18|                ahhoz ő még most nem ért. De majd beletanul, ha a képviselőház
465 18|                 oda nevetve a lelkész.~– De hogy a „pásztor” úr is?~–
466 18|                   vagy tíz esztendeig.~– De te énnekem erről sohasem
467 18|              Puszta demonstráció volt.~– De olyan demonstráció, ami
468 18|               mint akit csiklándoznak.~– De szentatyák! Vegyétek észre,
469 18|       ötvenesztendős – heveskedék Dea –; de énnekem azt a jelvényt mutasd
470 18|                barátságról volna szó!)~– De hiszen te akkor még nagyon
471 18|           javítani a dolgon a lelkész. – De még annyi sem volt. Tizennyolc
472 18|              huszonhárom, az negyvenegy. De ő nincs negyvenesztendős.
473 18|                fejébe megy. Oda is ment; de nem a bor, hanem a vér.~      ~
474 18|                 Deának az orrát. „Ejnye, de jó lehet ez a valami.” Bertalan
475 18|                  azt Deával megfelezték; de bizony Bertalannak a kisebbik
476 18|                frankot a mama asztalára; de azért Médea a maga apai
477 18|            magasztalja a felesége előtt, de Lándory tapasztalt férfiú
478 18|             táplálékkal élő közönségnek. De Médeának a legérdeklőbb
479 18|                   Lis Blanc Lyonel gróf, De L’Aisne Alfréd marquis…”~–
480 18|               Ezért kapott egy pofont.~– De jólesett! No, még egyet!~
481 18|                   amíg a tojásain ül!…~– De most már gondoltam ki valamit –
482 18|                  meg! Itt van, tessék!~– De egészen beleharapni. Vérig!~–
483 18|              Bertalannak. Nagyon örülök. De énnekem úgy tetszik, hogy
484 18|                életemmel és vagyonommal? De mi az ördögnek magázzuk
485 18|           szivarját Bertalannak.~– Haha!~De L’Aisne Alfrédet ma minden
486 18|            Táviratot kaptam a mamától.~– De visszatérsz az új ülésszakra?~
487 18|                 szivart az arcába vágja. De nem talált azokban a szemekben
488 18|                 erdőben az ökörhajcsárt! De ez túltesz rajta: ahogy
489 18|                Nem hívott meg magához?~– De igen, meghívott keresztapának
490 18|            melyet vasúton küldtek előre; de megmondta eleve, hogy a
491 18|            tartozom azzal a kis ólommal. De magam nem fizetek.~– Csak „
492 18|                   hogy igazat mondott. – De mármost én hadd tegyem fel
493 18|                  hiba nem az öné volt.~– De az enyém volt. Bocsánat!
494 18|                Nagy áldozat volt tőle.~– De azért naponkint imádkozik
495 18|             kvadrillióhoz.~– Nagy kár!~– De hát mért kívánnál te éppen
496 18|             szentnek legyen elismerve.~– De hát hogy tudhatod te, hogy
497 18|            gonosz egy tudomány, Péter.~– De hasznos.~– Tehát neked bűntársad
498 18|                  Cohi noor” gyémántot.~– De akkor hát te engemet el
499 18|                 derék, hűséges portékák, de egész pantomimikai előadásba
500 18|                egymást ki nem állhatják; de azért össze nem veszünk,