Fezejet

 1 7 |   Imádkozom. Vezeklem. Gyónok. Hadd maradjak így. Csak egy szót
 2 8 |         Egytől sem.~– Hát csak hadd kalimpázzanak.~Ez mulatságos
 3 9 |  társaság lesz önnél, akkor én hadd maradhassak távol: valami
 4 9 |     zajos társaság lesz, akkor hadd vonuljon ön meg egy félreeső
 5 9 |    előtte a gondolatot igazán. Hadd tudja meg, hogy mégis csak
 6 12|     azt feleli erre, hogy csak hadd maradjon ott, ahol van.~
 7 12|         No, hát itt van a kés, hadd látom, van-e bátorságod,
 8 13|   mondta. Hanem mármost azt is hadd adjam elő, amit az én földhözragadt
 9 16|      meg az asszonyoknak, azok hadd járjanak a paradicsom után;
10 17|    tömegből. Félretaszították. Hadd jöjjön a másik.~Az már fegyveresen
11 18| haszontalan fickót, a Lyonelt, hadd érje el a maga fátuma az
12 18|     van felkötve a nyakkendőd? Hadd igazítom meg a csokrát.
13 18|      kis móromat is küldje be, hadd engeszteljem ki. Nem akartam,
14 18|       Hogy találkozott vele?~– Hadd folytassam a mesét rendén.
15 18|      szűröm után nyúlva. „Csak hadd lógjon ottan, mondám neki:
16 18|       kettőt a grófnő. És most hadd mondjam el a pusztai rózsának
17 18|        csak a végére érkeztem: hadd mondjam el Deának odahaza.~
18 18|       mondott. – De mármost én hadd tegyem fel ugyanazt a három
19 19|      az őszibarackok tetejébe, hadd gyönyörködjék benne Lándory
20 25|     szertelen jó kedve volt.~– Hadd fusson hát a bolond! Egy
21 25|   bennünket elutasítasz?~– Hát hadd legyen!~– Egy nő van nálad?~–