Fezejet

501 18|      szándékoznak Budapestre beköltözni, de a helyzet ott sem változik.
502 18|           hatolhatott át a nő szobájáig. De viszont a férfilakosztály
503 18|                  annak kedélyét elárulá; de Hermione meg tudta őt nyugtatni. –
504 18|           alusznak.~– Nagyon szép tőled. De azért itt maradsz uzsonnára.~–
505 18|            magatokkal.~– No, van nekünk! De azért te is értesz hozzá? –
506 18|             leszek.” – Aláírva nem volt; de ráismert Scilla írására.~
507 19|                valamit az ő tilalmára.~– De majd nagyon meg fog haragudni
508 19|            hatodikat már nem is kívánta, de mégis megette, csak azért,
509 19|                kezemet! – mondá Péter. – De meglássa, hogy mi következése
510 19|                  tekintem meg a beteget. De senki be ne menjen hozzá,
511 19|                 meg, és nem ragad másra. De azt egyikük sem tudhatta. –
512 19|                  kínzó kelevény ellen.~– De hátha ellenkező lesz a találkozás
513 19|          egészséges lesz, mint a makk.~– De még egyre nem gondoltál.
514 19|               között megáll fütyörészve; de hogyha egy beteg leány jajgatását
515 19|              hiányzik nála a lelkierő. – De akármi legyen is ennek a
516 19|                 láttam már megbocsátani; de még azt soha, hogyha egy
517 20|              találta valami regényesnek. De azt nem tudta volna magának
518 20|                  segélyére siethetnek. – De Lyonel nem veszté el a lelkét,
519 20|         önkénytelenül összeborzongott.~– De hát minek kockáztatja ön
520 20|               Renan Krisztusát értettem. De komolyan mondom, Bertalan
521 20|                 a legnemesebb indulatok. De egy igaz nála; az őrjöngés
522 20|                most már asszony és anya.~De hátha mégsem úgy lesz? Hátha
523 20|              mint ki nem talált rejtély? De ha kitalálják? Ha meglelik
524 20|          megbánni, amire vállalkozott. – De már a visszalépés lehetetlen
525 20|                  fakók, szemei megtörve.~De amint megpillantá Lyonelt
526 20|                vadállat. Ez a Lándory.~– De Lyonel. Hisz Hermione…~–
527 20|          Fegyverem van, megölhetem vele. De ez iszonyú rém ellen nincs
528 20|             Hasztalan minden vitézség.~– De hát nem olyan szörnyű rém
529 20|                 tudjátok ti, hogy mi az? De én jól ismerem, mert ott
530 20|             veríték a szép homlokáról.~– De hát azért jött ön ide hozzám,
531 20|                     Gyermekkorunk óta.~– De most már nagy gyermekek
532 20|                 Jesus-Christ! Áyez pitié de moi.~Lyonel lángjai egyszerre
533 20|                  egy kis flacon vinaigre de toilette-tel.~Azt Lyonel
534 20|              indust látom magam előtt.~– De, kérlek, légy férfi!~– Az
535 20|              hogy Hermione beteg lett.~– De tehet arról, hogy maga járt
536 21|        helyzetben a játékasztal mellől. (De hát az, amit nyer nem ér
537 21|               már túl van a veszélyen.~– De köszönöm én szépen az ilyen
538 21|               volna magasztos diadallal, de hogy ilyen csúfondáros kudarccal
539 21|             vadállatot, akár egy embert; de nincs lélekereje szembeszállni
540 21| kárbunkulus-szemekkel, akitől rettegett; de ez a félelem határos volt
541 22|             hozott vissza a másvilágról. De hát mi történt Lyonellel?~–
542 22|                  délutáni feketekávéját; de szivarozni kiment az erkélyre.
543 22|                  ha nem hív meg magához; de ha te úgy akarod: én nem
544 22|                 akarod: én nem ellenzem.~De hát hogyne akarna egy nő
545 22|                Igen, jól – felelt Médea. De a hangja elárulta a nehéz
546 22|                 ki akar törni az ajkain, de magában tusakodik, hogy
547 22|                 Arca mosolyogni kezdett, de az oly merev fénymázmosoly
548 22|               férjet elfoglalva tartják. De valaki túljárt az eszén.
549 22|           kezdett el halkan beszélgetni; de amiből Médea egy szót sem
550 22|           iszonyú következése fog lenni! De meg kellett neki mondanom!
551 22|         szobájából.” Kegyetlen szó volt: de meggyógyított!~A halk beszélgetés
552 23|                  az effendinek.~– Az ám. De azért ne harapj a fűbe!~
553 23|           célbavételt.~Végre megérte hát De L’Aisne Alfréd azt a rég
554 23|                  az neki édes elégtétel. De hátha mind a kettő! Az volna
555 23|               pont, amit célba vehessen; de valami mégis kínálkozott.
556 23|           súrolást, végig fel a válláig; de nem az kapta meg a figyelmét,
557 23|              érte, és sebet ütött rajta, de ami a legnagyobb kár: az,
558 23|                valami?~– Talált a golyó, de most nem érzek fájdalmat.~
559 24|                 Sehol. A golyó eltalált; de nem sebesített meg. Egy
560 24|                  a dolgot a férjednek.~– De én nem tudtam azzal a tudattal
561 24|             alávaló. Ha félt, öljön meg, de ne tegyen csúffá. Szeretem,
562 24|                 szó engem össze is tört, de újjá is alkotott. Elhiheted,
563 24|                 rólad. Arra nincs jogom. De én szeretem a férjemet.
564 24|                csak az urammal együtt.~– De hátha én nem fogok visszajönni?~–
565 25|                   Nemcsak szeretettelen, de igaztalan is, és szószegő.~
566 25|                  múlva visszasasírozott; de a feje még mindig a válla
567 25|                Ezer bocsánat, excellenz! De a gróf úr kegyelmességteket
568 25|        elfeledted, hogy feleséged van?~– De néha-néha jut eszembe. El
569 25|                  Talán nem is érdemelte. De meghasznál neki. Ennek nem
570 25|             szívéből az asszonyi harag.) De „te!” kimondhatatlan című
571 26|          chevreux-i uradalmamat.~– Igen, de engemet szeret!~– Az már
572 26|          fajrokonoknak egy gálya rozsot. De sohse sütöttek abból lepényt
573 26|              hogy te hagynál választani. De jó szerencse, hogy a mennyei
574 26|                 elvérzik is fájdalmában; de mezítlábos grófot nem vezetek
575 26|                fiskális úr, jegyző úr.~– De micsoda nagy parádéval fogadnak
576 26|          szerelem minden botlásai iránt, de a szívtelenséget elítélem.
577 26|                 tönkretett, megbocsátom; de amit legújabban megtudtam
578 26|                  elkaperezni. (Erős szó, de ideillik.) Ez kvalifikálhatatlan
579 26|                ki a főurak aranybányáit; de elrabolni az éhező szegények
580 26|                megszabadulj. Akkor aztán De L’Aisne Alfréd elveszi Scilla
581 27|                 A többi mind csak tréfa. De hogy Médea elvitte az anyjának
582 27|             rögtön csinált egy praktikát De L’Aisne Alfréddel. Annak
583 27|             élethosszig tartó járadékot. De L’Aisne viszont oltárhoz
584 27|                Most én perelhetek emiatt De L’Aisne Alfréddel. Ki tudja,
585 27|                 tudja, érem-e a végét?~– De hisz úgy tudom, hogy a mostohafiad
586 27|         gyémántok árából vettél.~– Igen. De éppen az volt a pokolbeli
587 27|               albisorai birtokát Lyonel, de azt nem mondta meg, hogy
588 27|                  mint ciánkálit innom.~– De hiszen neked sok pénzed
589 27|             Lándory leányának a pénze.~– De te rendelkezel vele. Médea
590 27|               ajándékozzon senki semmit; de én sem adok senkinek ajándékba
591 27|              teste állat, a lelke ördög; de nyomorult mind a kettő;
592 27|              férjnek özvegyévé tettél. – De mindezt megbocsátottam neked. –
593 27|              szívemben! Mármost tudod. – De mert világra hoztál – ebben
594 27|                 hogy ajánljon egyezséget De L’Aisne Alfrédnek. Ő okiratokkal
595 27|              hogy levelet írt Moszkvába, De L’Aisne Alfrédnének! – A
596 27|                 a hivatalos eljárásáról. De L’Aisne Alfréd a grófnő
597 27|               évdíjat illeti, erre nézve De L’Aisne marquisnak az a
598 27|                Lis Blanc Lyonel tarozik. De L’Aisne Alfréd csak annak
599 27|                 sír fölötte. A hitelező. De az is csak az „akcept”-jét
600 27|               apja ágyába: elálmosodott; de ez az egyik ugyan protestáló
601 27|            látszott más, mint boldogság.~De mégis volt valami komor
602 27|              Bertalan nevetni kezdett.~– De ezúttal nem sikerült egészen
603 27|                barátfalvi otthonunkba.~– De azt csak nem hozhatod fel