Fezejet

 1 8 |  rozskenyeret.~– No, kicsikém, hát mármost pirítsuk meg a kenyeret.~
 2 9 |          diadalmasan Bertalan. – S mármost még azt is kitalálom, hogy
 3 13|             ahogy ön mondta. Hanem mármost azt is hadd adjam elő, amit
 4 13|     elhomályosítá a könny.~Értette mármost a hallottak után, hogy Lándory
 5 14|   Franciaországból.~– No, legalább mármost elmégy utazni! – mondám
 6 18|          él, s nem halattatik meg; mármost csak az a kérdés, ki lesz
 7 18|           én nem bánom, de mi lesz mármost a Lis Blanc-féle okirattal?~–
 8 18|            alá írd a hitelesítést. Mármost aztán csak arra kérlek,
 9 18|             felhagyott vele.~– No, mármost láthatod, hogy jó cimborád
10 18|         adósságot kifizettek érte.~Mármost lehetett érteni szegény
11 18|           én is tudok lenni. Hanem mármost lássuk ennek a felvonásnak
12 18| kankalékjára, az mutatja a jelt. – Mármost aztán én is tudom, hogy
13 18|           Médea Bertalantól:~– Hát mármost hová megyünk?~– Hát legelőbb
14 18|            közé fölvetetett”. – És mármost megesik az, hogy Raoul Ripaille
15 18|          hogy igazat mondott. – De mármost én hadd tegyem fel ugyanazt
16 18| összeköttetést a két udvar között. Mármost könnyen érthető lesz az
17 18|   vadászkastély elhagyására bírja. Mármost felfogod ugyebár, hogy mi
18 21|         mondá Péter Lidynek:~– No, mármost én meg a többieket dobálom
19 26|        szép volt, édes fiam; hanem mármost szeretnék veled a fődologról
20 27|        soha! – Ez van a szívemben! Mármost tudod. – De mert világra