Fezejet

 1 2 |          Jelentést fogok tenni – monda a miniszter, s azzal eltűnt
 2 4 |      tizenharmadik Müller volt – monda rá komolyan Godiva kisasszony.~–
 3 8 |          így megemlékezett rólam monda Godiva, lesegítve Bertalanról
 4 9 |      vagyok én ott, az a bogár – monda Bertalan, egy rovarra mutatva,
 5 9 |  kitalálom önnek a gondolatját – monda diadalmasan Bertalan. –
 6 13|          egész körönd belsejének monda Lándory.~– Mármint én, ugye? –
 7 16|     szamár”-nak fognak nevezni – monda Lándory.~Péter a fejét rázta.~–
 8 16|         feladatomat befejeztem – monda Lándory az elnökhöz fordulva –;
 9 16|        én. – „Ez még hagyján!” – monda ő. – „De azt láttad volna,
10 16|      annyit adunk a leányommal – monda büszkén.~Ez volt a tromf.~–
11 17| katasztrófa.~– Ez az idegen úr – monda Sidonia grófnő – közbenjárt
12 17|     Lándoryra mutatott.~– Úgy? – monda az ifjú gróf, még a másik
13 18|         bánni.~– Tudok mindent – monda Bertalan –, több évig voltam
14 18|      aztán gyorsan visszajöjj! – monda a gyöngéd asszonyka.~– Biz
15 18|          Valóságos „sorcière”! – monda Alfréd a barátjának. – Angyalbőrbe
16 18|      megitatom kendnek a lovát”, monda a leány, és kisietett az
17 18|          No, csak azért kérdem – monda Péter –, mert a cimborám,
18 18|       udvarra.~– Még egy szóra – monda Lyonel, mikor már a kocsija
19 20|       világítva, Lyonel komám! – monda neki e vitéz tett után Alfréd.~