Fezejet

 1 3 |         hogy hol és mikor? De majd eszébe juttatja Lándory! Az tud
 2 6 |        mindig a koporsók jutnak az eszébe, amiknek a fenekét ezzel
 3 6 |            kezében a comptoirjába. Eszébe jutott, hogy a depó vasajtaját
 4 10|    csendesen.~Még egy dolog jutott eszébe.~– Ugye, ha Bécsbe megérkezünk,
 5 12|          egyiknek nem jut hirtelen eszébe a neve: „A! A! Lándory!”
 6 15|       háború.~Lyonelnek nem jutott eszébe a kardját felajánlani hazájának.~
 7 16|            koccintva: egyszer csak eszébe ötlött valami.~– À propos!
 8 18|             annak valami jutott az eszébe.~– S hát ön nem tud ettől
 9 18|          házának a kapuja elé ért, eszébe jutott, hogy egészen megfelel
10 18|        szurkálja Boisgoberry urat, eszébe hoz bolondos kalandokat,
11 18|          is.~– De az ördögnek volt eszébe a mámi! Hisz azt inkább
12 18|      kellett szaladgálni. Médeának eszébe jutott, hogy a hírlapban
13 18|      egyházi főhadnagy összekerül! Eszébe jutott Heinének a románca
14 18| vesztegették az időt.~Az „idő”-ről eszébe jutott, hogy az óráját megnézze.~–
15 18|           védszentjére, és nem jut eszébe az a kétkedés, hogy hátha
16 21|           Hol van Lyonel? – jutott eszébe Alfrédnek. – Őt kellene
17 23|           őket.~Csak azután jutott eszébe az effendinek a saját ügyfelétől
18 24|            hogy nagyon soká.~Aztán eszébe jutott neki, hogy hiszen
19 27|       örökösök, akik nem nevetnek!~Eszébe jutott, hogy ilyen megfordított