Fezejet

 1 6 |         árán megválthatom az én drága jó kisasszonyomnak a sorsát?
 2 11|        meghalok is: szeretlek!” Drága csókok! Amikért meg kell
 3 13|        annál a sírboltnál, ahol drága úrasszonyom nyugszik.~–
 4 13|        vendéglátó asztal minden drága étke. Le nem tudta fojtogatni
 5 14| olvasható okiratoknak.~Mennyire drága világa lehetett mindez annak,
 6 14|     vigye-e vissza ezt az egész drága szekrényt, kincsestül, okiratostul
 7 17|     hogy most szült az anyám? A drága földanya! Ahogy a poéták
 8 18|   azokkal játszik?~– Nem lehet, drága barátom. A plébánosnak meggyónom
 9 18|   szükség segítségére rohannod, drága barátom! Meg tud az felelni
10 18|      Ugyebár, De L’Aisne úr?~(– Drága szépség! – mormogott Alfréd.)~–
11 18|      aranyláncot hord a nyakán, drága csipkéből van a köténye
12 18|            Nem! Nem! Ott minden drága, menjünk az „Au bon marché”-
13 18|        Pedig csak az első lépés drága. – Az első lépést meg nem
14 18|   voltak Bertalannal, csak az a drága kincs volt beszédük, gyöngédségük
15 19|       uram leszedi.~– Hát olyan drága gyümölcs az?~– Elhiszem
16 19|       leszakított egy szilvát a drága csemetéről.~Az alakja is
17 24|     szívem volt összetörve.~– E drága szép arc foltokkal teleszórva!~–
18 26|   egészen megjöttem a világból, drága maman. Huszonkét éves vagyok
19 26|    diplomata veszett el benned, drága szép maman! – Hogy ki tudod