Fezejet

 1 4 |     szemrehányás, szánalom: – minek volt ezt a kérdést intézni
 2 6 |    Nem téged, de engem.~– Hát minek akkor ez az élet? Hogy tehették
 3 6 |     még házsártoskodtam, hogy minek ez a fölösleges gondoskodás,
 4 6 |       szent ezen a világon! – Minek beszélünk erről többet?~–
 5 7 |      Hogy a pénzét elrabolja? Minek? Ősz feje volt már! Mit
 6 7 | öngyilkossá lesz.~– Hát akkor minek volt az a kérdés?~– Hm. –
 7 8 |    elbámulva.~– Én? Bécsbe. – Minek?~Godiva elébb egy nagyot
 8 10|       a mechanikus működését?~Minek is él ő ezen a világon?~
 9 12|       az ajkait pittyeszté:~– Minek nekem az az amnesztia? –
10 14|      Van-e tűz a kályhában?~– Minek?~– Erre az iratra az van
11 17|          inté őt az őrnagy. – Minek a gyöngéd szíveket elrémíteni.~–
12 17|        Ma nincs kifestve. Hát minek jött ide? Gyönyörködni akar
13 18|     Én bizony nem tudom, hogy minek avattad bele magadat. De
14 18|      fog-e az nekem tetszeni? Minek kérdeztek most, mikor vezetéknevet
15 18|   leány szidta az apját, hogy minek veszi el tőlem a pénzt?
16 20|     összeborzongott.~– De hát minek kockáztatja ön így az életét? –
17 22|       nem jó felkölteni akkor minek jött haza Dea is, miért