Fezejet

 1 4 | megoldatlan rébusszal együtt, s édes tudatlanságban él holtig,
 2 6 |          annál melengeté.~– Óh, édes jó uram! Hogy ezt kellett
 3 8 |      sectes palackot, s a habzó édes borral teletöltött három
 4 8 |      Még fehérebb lesz a felhő. Édes malícia, jóleső keserűség
 5 11|        egész boldogság? Azok az édes napok, amiknek minden órájában
 6 11|     gondolkodni sem tud.~Hát az édes csókok? Az ébresztő, az
 7 15|     vetnének e kínos pernek egy édes kibéküléssel?~Hisz a tenyerén
 8 15|     szakítá félbe:~– Tudom jól, édes Lyonel, hogy mi hozta önt
 9 16|         nyájassággal ejté ki az édes hangot a „kedves” vendéghez:~–
10 18|        ő kedves cimborájának:~– Édes barátom! Ti, úgy látom,
11 18|        mondom neki, hogy „Hohó, édes! Az én kardom nem laskavágó
12 18|       vakarcs cigányhoz: „Eredj édes szógám, ajd szénát a lovamnak;
13 19|  tulajdonságait. Valami különös édes íz, zamat és illat; mintha
14 23|       beszéde közepén.~– Ugyan, édes Lyonel, ne szóljon ön bele
15 23| Akármelyik marad fekve: az neki édes elégtétel. De hátha mind
16 23|          együtt a hasznossal az édes).~Lándorynak most sem dobogott
17 26|         Ez mind igen szép volt, édes fiam; hanem mármost szeretnék